4. rész

-Óvatosan!-hallottam egy női hangot.-Nehogy felébredjen!
A testem alatt éreztem ahogy besüpped a matrac amire letettek. Kinyitottam a szemem, és rengeteg göndör tincs terítette be a tekintetem. Amikor eltávolodott tőlem, kihúzta derekam alól a kezeit és kiegyenesedett. Harry arrébb lépett, így utat engedve anyának, hogy lehajolhasson hozzám. Egy puszit nyomott az arcomra és mosolyogva Harry mellé lépett. Mindig is alacsonyabb volt nála, legalább egy fejjel. Aranyos párost alkottak. Hiába volt, rossz viszonyom a göndör férfival, ők tökéletesen passzoltak egymáshoz, és én büszke voltam rá, hogy ők a szüleim. Újra lehunytam a szemem, amikor a sárga villanykörte fénye eltűnt és a szüleim távoztak a szobámból, majd becsukták az ajtót. A fal felé fordulva próbáltam elaludni, amikor hallatszott a kilincs lenyomásának nyikorgása és kinyílt az ajtó. Felültem az ágyon, amikor Emily jelent meg az ágyam előtt.
-Nem tudok aludni.-suttogta.
-Gyere.-Emeltem fel a takarót, hogy bemászhasson mellém az ágyba.
Bebújt a takaró alá és átölelve engem lehajtotta a fejét a párnára. Az ajtót hirtelen becsapta a nyitott ablak és ajtó által keletkezett huzat, mire Emily összerezzent. Magamhoz öleltem szorosan és megpusziltam az arcát.
-Csak a huzat volt ne félj.-suttogtam a fülébe.
-Ha veled vagyok nem félek.-húzódott közelebb hozzám.
Még egy puszit nyomtam az arcára, majd elnyomott minket az álom.

*reggel*

-Emily! Kicsim hol vagy?-nyitott be a szobába anya.
Emilyvel felnéztünk a hangra, majd egyszerre estünk vissza a párnára.
-Kicsim mit keresel te itt?-jött oda hozzánk anya.-Mért nem hagytad a fiúkat aludni?
-Hagyott minket aludni.-mosolyogtam.-Csak gondolta átjön és így jobb volt mindkettőnknek aludni.
-Aranyos vagy Jul.-mosolygott.
-Hiszen a húgom! Érte bármit!
-Viszont Emily nekünk indulnunk kell a fotózásra.
-Julian akkor te is jössz?-fordult felém Emily.
-Tényleg. Ma van a fotózás..A fenébe..Elfelejtettem. Emily nagyon megharagudnál, ha ezt kihagynám, és a következőre kísérnélek el titeket? Csak mert itt van most Toby és őt még elfogadható állapotba kell varázsolnom..
-Nem baj.-mosolygott.-De a következőre eljössz?
-Megígérem.
-Rendben.-ugrott ki az ágyból.
Megfogta anya kezét és kisétáltak az ajtón végül becsukták. A szobát bevilágították a függönyön át bepréselődött napsugarak, így lehetett tudni, hogy a londoni hideg, szeles őszi idő helyett, napos időre volt kilátás. Elhúztam a függönyöket, így teljes utat nyertek a napsugarak az ablakon át, egyenesen az ágyra, ahol Toby aludt. A fényre felébredt, majd hunyorogva kinyitotta a szemét, de vissza is csukta. Arcán még mindig ott volt a rászárad vér és a szemei körül a lila véraláfutások. Sejtésem sem volt, hogyan tüntethetnénk el onnan a foltokat anélkül, hogy Juliáék kiakadjanak. Az ágy felé sétáltam, majd leültem rá. Besüppedt a matrac súlyom alatt Toby pedig rám nézett.
-Hogy érzed magad?-kérdeztem.
-A fejem, majd szét hasad.
-Nem csodálom.
-Mi történt tegnap? És mért aludtam nálatok?
Nem szóltam semmit, csak felálltam és a fürdőszobába mentem. Amikor visszaértem a szobámba Toby felült az ágyon és a kis tárgyat figyelte amit a kezemben tartottam.
-Ez meg minek?-kérdezte a tükörre mutatva.
-Nézd meg magadat.-nyújtottam felé.
Maga elé emelte és ámultan figyelte magát benne. Nem bírt megszólalni, amikor meglátta a sérült területeket. Csak rám nézett én pedig mesélni kezdtem.
-Meglepő mi?-kérdeztem.-Nem tudom, mi történt veletek, miért kezdtetek el verekedni, de te és Fred igen vérre menő harcot vívtatok. Ha nem szól nekem az a csaj, hogy állítsalak le, nagy valószínűséggel most nem az én ágyamban, hanem az intenzíven feküdnél. De áruld, el ha valamire emlékszel, mi az ördögöt műveltél?
-Csak annyira emlékszem, hogy...-halkult el.-Hogy...áhh mindegy. Nem fontos.
-De igen is fontos!
-Mondom nem lényeg!
-Toby mond el kérlek!
-Csak annyi, hogy le akartam feküdni egy csajjal, hozzáteszem elég jó nő volt, de ő nem akart én meg elkezdtem csókolgatni, meg a falnak nyomtam, de olyan szenvedélyesen tudod mint a filmekben.-röhögött.-Fred meg odajött és bevert egyet. És persze te ismersz engem én ezt nem hagytam ezért...
-ELÉG!-szakítottam félbe.-Szerinted ez nem lényeg?! Miattad tört ki egy bunyó! Toby fel tudod fogni mit művelsz!? Tizen öt éves vagy!-csattantam fel.-Olyan életet élsz amit más negyven évesen nem tett meg. Elég már ebből!
-Julian állj már le! Mit pattogsz mindenen?! Olyan vagy mint anyámék...Tessék itt vagyok, semmi bajom! Lenyugodnál?
-Mit pattogok!?-emeltem fel a hangom.-Toby majdnem elveszítettelek! Ha nem szólnak nekem, lehet hogy akár olyan ütést is kaphattál volna amibe belehalsz! Nekem te olyan vagy mintha az öcsém lennél! Meghalnék, ha elveszítenélek...-csuklott el a hangom.-De tudod mit inkább menj szedd rendbe magad és menj haza! A szüleid már várnak! Biztos kíváncsiak lesznek mit csinált az áldott jó fiuk. De rám most ne számíts! Nem húzlak ki a bajból! Ideje szembenézned a saját bűnöddel. A nagyszüleid ma mennek látogatóba, úgyhogy remélem az alapozót tudod használni és kezdesz valamit a szemeddel legalább.
Felállt az ágyról és szótlanul az ajtó felé indult. Tenyerét a kilincsre helyezte, de mielőtt lenyomhatta volna megfordult.
-Kaphatnék egy törülközőt?-kérdezte.
-A fürdőszobában van a szekrényben. Hidd el megtalálod. Ez még neked is menni fog.-feleltem gúnyosan.
Toby lenyomta a kilincset, majd kinyitotta az ajtót és kisétált rajta. Hallatszott a fürdőszoba ajtajának nyikorgása amint kinyílt, majd becsukódott. Az ágy háttámlájának dőlve hallgattam ahogy a víz elkezd folyni. Hallani lehetett amikor Toby testét érték az átlátszó vízcseppek. Semmire nem gondoltam, csak hallgatom a víz folyását, de mikor az elzáródott újra visszatértem a valóságba. Felálltam az ágyról és a szekrényemhez léptem. Kinyitottam és kivettem belőle egy pólót és egy nadrágot. Amikor becsuktam Toby éppen akkor lépett be a szobába. Egy szál törölközőben volt ami a dereka köré volt tekerve. Izmos felsőtestén aprócska vízcseppek csordogáltak lefelé, amit a törölköző állított meg.

-Tessék.-nyújtottam felé a ruhákat.-Ezek tiszták. Ezekben hazamehetsz. A többi ruhád meg majd kimossuk és valamikor visszaadom.
-Kösz.-vette ki kezemből a ruhákat.
Ledobta magáról a törölközőt mire hirtelen elfordultam.
-Van rajtam boxer.-röhögött.
Visszafordultam és végig néztem hogyan bújik bele a ruháimba. El kellett fogadnom, hogy rajta az a póló és nadrág sokkal jobban áll mint rajtam. De hát ez mindenben így van.
-Hát akkor kösz mindent.-nézett rám.-A ruháid majd visszahozom.
-Nem kell hagyd csak. Van még belőlük ezer darab nem halok bele ha 2 ruhámmal kevesebb lesz.
Toby némán az ajtó felé sétált én pedig utána. Lementünk a nappaliba onnan pedig az előszobába. Felvette a cipőjét én pedig egy papucsba bújtattam  a lábam, majd kinyitottam előtte az ajtót. Kisétáltunk aztán pedig kiengedtem a kapun is,majd erősen becsaptam utána.

*Toby*

Összerezzentem a kapu becsapódására. Nyeltem egy nagyot, majd elindultam haza fele. Tudtam, hogy egy tahó voltam Juliannel, és igaza volt amiért megharagudott, de istenem! Ne ő mondja meg hogy mit csináljak. Igen valóban le akartam fektetni azt a csajt az akarata ellenére, de mi van akkor?! Úgyis élvezte volna. Egy lány se panaszkodott még rám. Útközben hazafelé végig egy követ rugdostam, amíg haza nem értem. Megpróbáltam kinyitni az ajtót, de nem volt nyitva. A kulcsom után nyúltam a zsebembe, de rá kellett jönnöm, hogy nem a sajátom van rajtam. Király! Julianéknél hagytam..A csöngőhöz nyúltam reménykedve, hogy itthon vannak az ősök és nem kell visszamennem. Hallatszott ahogy a kulcs a lyukba csúszik és lenyomódik a kilincs. Anya jelent meg az ajtó másik oldalán. Mosolygós arca ijedt, félelemmel teli lett.
-To..Toby..-dadogta.-Veled meg mi történt?-tette kezeit az arcomra.-Niall gyere ide!-kiáltotta.
-Anyu! Menjünk be inkább.
Beléptem a házba és Niall egyből elém állt.
-Toby mi történt?-nézett a szemembe.
-Semmi különös.
-Bántottak téged?
-Nem.
-Toby Alex Horan most azonnal elmondod mi történt!
-Nem érdekes hagyjatok!-löktem félre anyát és elindultam a szobám felé.
-TOBY!-ordított Niall miközben megragadta a kezem és visszahúzott.-INNEN ADDIG NEM MOZDULSZ AMÍG EL NEM MONDOD MI TÖRTÉNT VELED!
-Nem értitek, hogy mindegy?! Az én testem, az én életem azt teszek amit akarok! Ha öngyilkos leszek az leszek, ha szét veretem magam akkor szét veretem. Vagy ha bebaszok akkor is az az én bajom!
-Amíg ebben a házban élsz Toby addig az van amit mi mondunk! Megértetted?-emelte fel elém a mutatóujját.
Sosem láttam még ilyennek. Az erek kidudorodtak a nyakán az ordítás és az idegesség miatt. Verejtékes homloka csillogott amikor rávillant a fény. Anya ijedt tekintete is mérgesre változott amikor rá néztem. Nem féltem tőlük. Nem tehetnek semmit velem. Megvernek? Áhh dehogy. Sose ütnének meg. Szobafogság? Ott van az ablak és a fa. Tök könnyen megszökök. Gép eltiltás vagy telefon elvevés? Túl élem majd alszok egész nap. Elmosolyodtam a gondolataimra, mennyire tehetetlenek az apámék, amikor Niall megint kiabálni kezdett.
-Toby mond el mi lett az arcoddal! Ki vert meg?
-Senki.
-Toby ne viccelj már!-szólalt meg anya is.
-Honnan tudjátok hogy megvertek? Lehet, hogy belőttem magam, és mi közbe Juliannel mentünk haza minden második oszlopot lefejeltem.-röhögtem.
-Toby ugye nem nyúltál droghoz!-tért vissza anya ijedt arckifejezése.
-Ha azt mondom nem, akkor elengedtek?
-Elég legyen a szemtelenkedésből Toby! Nem beszélhetsz így az anyáddal! Elegem van ebből a viselkedésből!
-Kisfiam mi lett azzal a gyerekkel akit neveltünk belőled? Mindig is annyira jó fiú voltál!
-Nekem viszont abból van elegem, hogy úgy kezeltek mint egy csecsemőt! Igen basszátok meg megvertek! Verekedésbe keveredtem. Most örültök? Békén hagytok végre? Vagy kíváncsiak vagytok a részletekre? Kezdjük ott nem vagyok szűz! Lefeküdtem már nem egy lánnyal és igen tegnap is megpróbáltam egyel kettővel, de volt amelyik nem akart de én akartam és ebből jött a verekedés. Letámadott egy srác és bevert egyet, de én ezt nem hagytam és visszaütöttem. Úgyhogy körülbelül nagy vonalakban ennyi.
Anya és apa a döbbenet miatt mozdulni sem tudom, de Niall első reakciója az arcomon csattant. Tenyere az arcomra "símúlt" és csattant. Rögtön a sajgó területhez kaptam a kezem.
-Te képes vagy megalázni lányokat?!-kiabálta.-Nem szégyenled magad Toby?
-Szégyent akarsz hozni a családunkra? Kisfiam, mi nem erre neveltünk! Miért csinálod ezt?
Szótlanul álltam előttük. Egy szót sem szóltam. Nem érdekelt, mit gondolnak. Nem bántam meg amit tettem, legalább elmondhatom hogy verekedtem már. Nem figyeltem mit mondanak. Had mondják. Kitombolják magukat mint a kicsik aztán lenyugszanak és minden jó lesz.
-Most már mehetek?-kérdeztem.
-Húzz fel Toby a szobádba és gondolkozz el mit tettél.-mondta Niall.
Magamban kuncogva átsétáltam kettőjük között, majd egymás után vettem a lépcsőfokokat és felmentem a szobámba. Ledobtam magam az ágyamra, majd bekapcsoltam a laptopomat. Nézelődtem a neten, de semmi jót nem találtam, így kikapcsoltam és félre tettem.Nem volt kedvem tévézni ezért úgy gondoltam alszok egyet. Nyakig felhúztam a takarót és elhelyezkedtem az ágyban, amikor anya berontott az ajtón egy adag ruhával a kezével.
-Ezt vedd fel!-hajtotta a szék háttámlájára.
Figyelmen kívül hagytam és átfordultam a másik oldalamra.
-Most Toby!-emelte fel a hangját.
-Minek?
-Mert azt mondtam! Felveszed és kész!
-Tudod jól, hogy nem szeretem ezt a fekete gatyám és ezt a csíkos pulcsit.-emeltem fel a szemöldököm, amikor felé fordultam.
-Ez engem hidegen hagy a tegnapi és a mostani viselkedésed után. Most azonnal felveszed és elkészülsz mielőtt megjönnek a nagyiék. Ja és, ha felvetted a ruhákat lejössz és megpróbálok kezdeni valamit a szemeddel.
-Minek? Jó ez így.
-Toby elég most már! Azt csinálod amit mondok! Kész vége! Haladjál!-csukta be maga mögött az ajtót.
Gondolkodtam, hogy most elaludjak, vagy csináljam azt amit mondott. De úgy gondoltam, elég mára ennyi veszekedés. Semmire nem megyek azzal, ha most elalszom. A ruhát úgyis fel kell vennem, ha törik ha szagad. Nem mindegy mikor veszem, fel?! Kikeltem az ágyból és ledobtam magamról a pólót, majd a csíkos hosszú ujjúért nyúltam, ami a szék támláján pihent. Belebújtam, végül pedig lecibáltam magamról a nadrágot és a sarokba hajítottam. Undorodva vettem fel a másikat végül leindultam a lépcsőn.
-Itt vagyok.-álltam meg anya előtt.
-Nagyszerű. Ennek hajtsd ki a gallérját.-igazította meg.-És most gyere velem a fürdőszobába.-indult el a helység irányába.
Utána mentem, végül mikor beértem a fürdőbe leültem a kád szélére. Anya összes sminkes cucca ki volt rakosgatva egymás mellé. Különféle alapozók, korrektorok, és bőrszínű szemhéjpúderek. Nem volt nehéz felismernem mik azok, mivel minden barátnőmet szerettem nézni ahogy sminkeltek. Vicces és érdekes fejeket vágtak hozzá. Egyikük sem tudta csukott szájjal használni a szempillaspirált. Rengeteget nevettem rajtuk. Anya az ujjára nyomott egy kis korrektort és utasított hogy hunyjam le a szemem. Miután lecsuktam a szemeim a hideg krém hozzáért a bőrömhöz, majd anya finoman elkente rajta. Mikor végzett vele az ecsetet a bőrszínű száraz porba nyomta, végül azt is felvitte az arcomra és elsatírozta. Tíz perc "szenvedés" után elkészültem, majd belenéztem a tükörbe. Alig volt már látható az ütés helye. Mondjuk nem csodálom. Annyi vakolat borította mint néhány ribanc csajnak akit már ágyba vittem. Elundorodtam a gondolattól, hogy én is ilyen vagyok most, de aztán rájöttem, hogy a nagyszüleim életben tartásáért teszem. Ha meglátnák, hogy az unokájuk össze van verve ott helyben szívinfarktust kapnának. Miközben anya elpakolta a sminkeket felmentem a szobámba és újra bekapcsoltam a gépem. Meglepődve láttam, hogy jött egy üzenetem. Rákattintottam és az egyik tegnapi lánytól jött akivel lefeküdtem.
"Szia Toby;) Mikor találkozunk? Tetszett a tegnap éjszaka:) Elújságoltam minden barátnőmnek, hogy te vagy az új pasim úgyhogy látni szeretnének ők is és én is.<3 Holnap egy találkozó?"
Elmosolyodtam, amikor elolvastam mit írt. Ezt ő sem gondolhatta komolyan..Hogy én meg ő együtt? Legalább ha szép lenne. Tegnap is csak a pia hatása miatt feküdtem le vele. Nem akarom megbántani, de azt hiszem, jobb ha közlöm vele az igazságot.
"Szia. Figyelj köztünk nem volt más csak szex. Nem akarok tőled többet. Bocs ha félre értetted, de egy kapcsolat nekem túl sok. Meg nem is...Áhh mindegy. Értsd meg. köszönöm:)"
Küldés.-nyomtam rá a kis gombra. A házat egy sípoló hang zengte be. Megérkeztem. Kinyomtam a laptopot, vettem egy utolsó pillantást a tükörben magamra és lesiettem a lépcsőn. Mire leértem nagymamáék már a cipőjüket vették le, én pedig udvariasan elkértem a kabátjukat és felakasztottam. Mindig is fiatalos nagyszüleim voltak, de ha nem volt rajtuk a szemüveg nem volt tökéletes a látásuk. Szerencsém volt így most sem viselte egyikőjük sem. Megúsztam a magyarázkodást. Leültünk mindannyian a kanapéra anya pedig hozott be bolti süteményt, mivel az övé elég durván odaégett. Mondjuk ezen már senki nem lepődött meg. Nem volt az erőssége a sütés, se a főzés.
-Toby fiam miért vagy mindig így kiöltözve ha találkozunk? Nem hinném hogy ez a mai divat.-rázta a fejét nagyapa.
Anyára néztem összehúzott szemekkel és egy "én megmondtam" nézéssel, mire ő egy "viselkedj"-et tátogott.
-Úgy gondolom, megérdemeltek ennyit.-mosolyogtam.
-Jaj ne butáskodj! Menj fel és öltözz át egy olyan ruhába amit szeretsz és szoktál is hordani.-nevetett.

Felindultam a lépcsőn, majd visszapillantottam anyára egy sunyi és gúnyos mosoly kíséretében. Amikor felértem ledobtam magamról az ''anyuci kicsi fia'' szerelést és átvettem egy fehér pólót ''Crazy Moffos'' felírattal és egy fekete csőfarmerre váltottam, pont olyan voltam mint Niall. Le se tagadhatnám, hogy ő az apám. Amikor sikeresen belőttem a hajam is és nem volt úgy lenyalva mint azelőtt lekocogtam a lépcsőn és újra lehuppantam a kanapéra.

-Na így sokkal jobb.-nevetett.-Ez az én unokám!