2. rész

Sziasztok.:33

itt az új rész.:)) légyszi komizzatok, mert nem tudom milyen a rész ha nem kapok visszajelzéseket.:C

azért jó olvasást!♥

A hideg őszi utcán sétáltam Toby mellett, amikor kihúzta a zsebéből a telefonját, de vele együtt kirántott két kis csomagot is ami a földre esett. Lehajoltam érte, hogy felvegyem. Undorodva egyenesedtem ki és nyomtam a kezébe.
-Ezek komoly óvszerek?!
-Látod.-nevetett.
-Most csak azért megyünk a buliba, hogy megint lefektess néhány csajt?
-Ki tudja.
-Toby te csak kihasználod a lányokat! Ez undorító!
-Nem tehetek róla, hogy túl naivak..Ja és buták.
-Most azt mondod, hogy a lányok hibája az hogy megdöntöd őket?!
-Úgy is értheted. De ha nem lennének ilyen naivak akkor nem feküdnének le velem.-nevetett.
-Néha letagadnálak.-ráztam a fejem.
-De ne tedd!-karolt át a vállamon.
-De Toby mond mire jó mindenkivel ágyba bújni?
-Ha nincs csajom akkor kiélvezem. Nincs kötöttség és ezt pont jó erre.
Csak a fejemet ráztam. Nem értettem Toby logikáját de azt hiszem ő tudta mit csinál így nem érdekelt.
-Amúgy pontosan hol lesz a buli?
-Az egyik szőke pompom lánynál.
-De melyiknél?
-Ennyire ismered őket?-gúnyolódott.
-Hahaha. Vicces vagy.
-Amúgy Naominál.
A név hallatán a pillangók felkeltek a gyomromban. Hirtelen megtorpantam és úgy éreztem én innen nem mozdulok többé.
-Jul mi a baj?-állt meg mellettem.
-Semmi.-vágtam rá a választ.
Toby elém állt kezeit pedig a vállaimra tette.
-Haver, jól vagy? Haza kísérjelek?
-Nem tényleg jól vagyok..csak..
-Csak mi?
-Áh semmi.
-Julian! Kiskorom óta ismerlek! Mond el mi a baj!
-Induljunk inkább. Majd útközben elmondom.
Toby mellém állt és úgy sétáltunk tovább. Nagy levegőt vettem és elkezdtem.
-Naomiról van szó.-sóhajtottam.-Mióta megláttam azóta belezúgtam. Ahányszor látom a suliba mindig összeszorul a gyomrom és..ahj olyan rossz.
-Belezúgtál Naomi Fitchbe?-nyitotta nagyra szemeit.
-Attól tartok.-rúgtam bele egy kőbe.
-Amúgy ja Naomi elég jó csaj.
-Toby!-mordultam rá.
-Nem mondtam hogy lefeküdnék vele!-tette fel a kezét.-Meg amúgy is neki van esze. Nem fekszik le mindenkivel mint a többiek.
-Éppen ezért szeretem. Olyan túl tökéletes. A hosszú szőke haja ahogy a vállán pihen a gyönyörű szemei és az az alak..
-Ja jó segge van. Meg a pompom ruhájukba a melle se rossz. Mondjuk amúgy se.
-Toby állj már le!
-Jó jó! Nyugi. Na szóval összehozzalak vele? Egész jóba vagyok a csajjal.
-Tob ez nem ilyen egyszerű..
-Dehogynem! Szólok néhány jó szót az érdekedben.
-Nem kell kösz. Magamtól akarom elintézni.
-Te tudod.
-Azért kösz.
-Nincs mit.-mosolygott.-Asszem megérkeztünk.
Álltunk meg egy kékre festett ház előtt. A házból ki hallatszott a zene és látni lehetett a táncoló embereket az ablakból.
-Készen állsz?
-Persze.-bólintottam és a lépcsőre léptünk.
Benyitottunk az ajtón ahol rögtön "letámadták" Tobyt a lányok és gondolataim szerint a nappaliba húzták. Remek egyedül maradtam egy tök idegen helyen. Mondjuk erre gondolhattam volna. Beljebb sétáltam amikor egy fekete hajú lány a kezembe nyomott egy pohár pezsgőt. Igaz nem ihatnék, de elfogadtam. Egy pohártól úgyse lehet semmi bajom így beleittam. Leültem a konyha asztalhoz, mivel ott nem volt senki aztán a táncoló embereket figyeltem. A tekintetem mindössze egy lányt keresett, de amikor megtalálta nem tudtam másfelé nézni. Egy pánt nélküli ruhában volt. Tobynak igaza volt tényleg elég formás lány. Gyönyörű volt abban a ruhában. A haja kontyban volt és alig volt kisminkelve. Egy kis szempillaspirál volt a szempilláján. Elképesztően nézett ki. Csak néztem és néztem, de hirtelen eltűnt.  Csak egy másodpercre figyeltem más felé és el is vesztettem. Tekintetemet ide oda kapkodtam amikor valaki a nevemet kiejtette.
-Julian?
Oldalra néztem és elállt a lélegzetem. Azt hittem ott nyomban összeesek. Naomi ült mellettem. Alig bírtam megszólalni, de erőt vettem magamon.
-Igen.-eresztettem el egy mosolyt.
-Nem gondoltam volna, hogy eljössz.-mosolygott.
-Toby hívott.
-Tudom. Nekem is mondta, hogy elhív, csak nem gondoltam volna, hogy eljössz.
-Miért?
-Nem tudom...Téged nem ilyennek ismerlek. Már amennyire ismerlek. Vagyis úgy gondoltam, te inkább..olyan....
-Stréber vagyok?-hunytam le a szemem.
-Nem dehogy! Csak olyan visszahúzódottabb egyéniség.
-Lehetséges.
-Viszont örülök, hogy eljöttél. Toby már mesélt rólad.Jó lenne megismerni.-mosolygott.
-Tényleg?-lepődtem meg.
-Persze! Szeretek barátkozni.
-Én is szívesen megismernélek.
-Miért nem lógsz velünk szünetekben?
-Valahogy nem az én területem ez a "menő" társaság.-mutattam az ujjammal idézőjelet.
-Dehogynem! Jól kijönnél a többiekkel!
-Áhh. Ott van Glenda is..Elvagyunk mi ketten szünetekben.
-De hívd őt is. Szívesen látunk mindig új barátokat.
-Köszi Naomi, de maradunk inkább a padoknál.-mosolyogtam.
-Rendben. De, ha meggondoljátok magatokat szívesen látunk.
-Köszi.
-Amúgy mesélsz magadról egy kicsit?
-Mit szeretnél tudni?
-Családod? Mi szeretnél majd lenni? Itt Londonban születtél?
-Hát a családomat inkább hanyagoljuk.-húztam el a szám..
-Miért?
-Nem szeretek róluk beszélni..
-Na kérlek Julian.
-Tudod Harry az apám..-nyeltem egy nagyon.-Harry Styles.
-Tényleg?!
Bólintottam.
-És anyukád?
-Ő modell. Melody Scott. Nem hétköznapi családban élek és ezzel nem szeretek előnyhöz jutni, így inkább titkolom amikor tudom.
-De miért?
-Azt akarom, hogy magamért szeressenek az emberek. Ne csak azért mert világsztár az apám..
-Igazad van. Toby viszont ezt felhasználja igaz?
-Toby nagyon különbözik tőlem. Ő igen sokszor használja fel a szüleit, de rengetegszer viszont önmaga miatt szeretik ennyien. Meg hát, most ne érts félre de elég helyes is..
Naomi elnevette magát.
-Igen ez tényleg így van. De Julian te is nagyon jól nézel ki.-mosolygott.
-Azt hiszem elpirultam.-nevettem.
Naomi is nevetett aztán újra "faggatni" kezdett.-Van tesód is igaz?
-Igen. Van egy húgom Emily. Tíz éves és modellkedik.
-Azta.-mosolygott.-Biztos gyönyörű.
-A leggyönyörűbb tíz éves a világon.
-És a szüleiddel jól kijössz? Mert gondolom sokat dolgoznak..
-Anyával elég jól kijövök viszont Harryvel nem igazán..Úgy érzem Emilyt jobban szereti amiért neki van tehetsége..Nekem semmihez nincs...De nem sajnáltatom magam még mielőtt félre érted vagy ilyesmi.
-Jaj ne butáskodj! Nem gondoltam ilyet!
-De most inkább te mesélj magadról!
-Hát hol is kezdjem...A szüleim elváltak amikor én születtem. Apáról semmit nem tudok, így hát gondolhatod, hogy anyával maradtam úgyhogy az ő nevét vettem fel vagyis inkább kaptam meg a Fitchet. Anya ikreket szült tehát van egy ikertestvérem akiről sajnos semmit nem tudok..Csak annyit hogy létezik..Ő apámmal ment, de hogy hova az egy rejtély maradt számunkra.
-Sajnálom.-suttogtam.
Válaszul csak egy mosolyt kaptam.
-Szia édes.-jött oda hozzánk egy magas fekete hajú srác és egy csókot nyomott Naomi szájára.
-Oh szia! Drágám had mutassam be neked Juliant! Julian ő Fred! Fred ő Julian.-mutatott be a csávónak nevetve, majd egy újabb csókot nyomott a fiú szájára.
-Fred.-nyújtotta a kezét.
-Julian.-nyújtottam én is.
-Babi jössz táncolni?
-Megbocsátasz?-nézett rám Naomi.
-Persze. Menj csak!-mosolyogtam a lányra.
-Örülök, hogy beszéltünk.
-Én is.
Naomi megfogta Fred kezét és a táncparkettre léptek. Csalódottnak éreztem magam...Így végképp nincs nála semmi esélyem..Körülbelül egy órát beszélgettünk. Az órára néztem ami tízet mutatott. Jól elszaladt az idő. Két órája már itt dekkolok ebbe a buliba és azon kívül hogy beszéltem vele semmi jó nem történt. De mi?! Én beszélgettem Naomival?! Akkor esett le, hogy vele beszélgettem. Hát mégis történt velem is valami jó ma este. Felálltam és Tobyt kezdtem keresni. Sehol nem találtam. Biztos voltam benne, hogy valami őrültséget csinál. Egyesével mentem az ajtók mellett majd egyenként nyitottam be mindbe. Az összesben ugyan az zajlott. Öt ajtó takart öt szerelmeskedő embert. Pff...szerelmeskedő...Inkább szexelő embert. Reggelre azt se tudják majd ki kicsoda. A hatodik ajtó kilincsre helyeztem a kezem, majd lenyomtam. Kár volt..Toby megmondta, hogy csinálni fogja. Hát nem hazudott. Egy fekete hajú lányon feküdt..A fekete mellett pedig egy szoke lány kapott helyet. Gyors berántottam az ajtót még mielőtt többet láttam volna annál amit szerettem volna. Mikor bevágtam az ajtót egy kéz simított végig a hátamon, majd a fülemhez hajolt és belesúgott valamit.
-Üres szobát keresel?-suttogta.
-Nem.
-Akkor? Partnerre vársz? Én szívesen vállalkozok.
Megragadta kezeimet, majd a melleire tette. A lélegzetem is elállt cselekedetére, végül elrántottam a kezem.
-Nem tudom ki vagy, de annyi biztos hogy részeg vagy.
-És akkor?-hajolt hozzám közelebb.-Szexelni akarok veled.-jelentette ki.
-Bocsi, de rossz helyen jársz! Nem vagyok benne az egy éjszakás kalandokban.
-Pedig tettszene.-harapta meg alsó ajkát.
-Mondom nem! Fogd fel.-kerültem ki.
-Nem tudod mit veszítettél.-szólt utánam.
-Nem igazán érdekel.-fordultam hátra.
A lány megsértődött arcot vágott, majd megfordult és egy újabb fiúhoz ment. Persze vele rögtön megcélozták a legközelebb eső szobát. Megráztam a fejem és visszamentem az eddigi "helyemre". Néhány percig figyeltem a tömeget, amikor Naomi jött oda mellém.
-Nem unalmas ez a hely?-nevetett.
-Inkább ez mint a tömeg.-nevettem én is.
-Julian kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Apukád énekes igaz?
-Uhum.
-Te is tudsz énekelni?
-Kaphatok inkább egy másik kérdést?
-Naa Jul!
-Azt mondják tudok...Csak..
-Csak mi?
-Csak nem szoktam és nem is szeretek.
-Otthon sem szoktál?
-De otthon nagyon ritkán beülök a szobámba a gitárt a kezembe veszem és úgy éneklek. De ezt még senki nem hallotta.
-Tudsz gitározni?-lepődött meg.
-Niall tanított még amikor kisebb voltam.
-Ez de édes. Én anyától tanultam meg.
-Te is gitározol?
-Aha. Megmutatom, ha te is.-mosolygott.
-De én...
-Na gyere!-ragadta meg a kezem és az emeletfele húzott.
-Naomi várj!-álltam meg a lépcsőn.-Fred nem lesz mérges?
-Ne aggódj! Fred most éppen csajokkal táncol..-mutatott a nappaliba.-Nem vagyunk féltékeny típusok. Na gyere!
Felmentünk az emeletre és egy szoba felé vezetett. Amikor bementünk rögtön látni lehetett, hogy ez az ő szobája. Különböző poszterek a falon, érmek, oklevele az üvegszekrényben és a pompom ruhák a nyitott szekrényben. A fal halvány rózsaszín volt, virágos tapétával és hozzá illő fehér függönnyel.
-Szép a szobád.-jegyeztem meg.
-Köszönöm.-mosolygott és a falnak támasztott gitárokhoz lépett.-Melyiket választod?-mutatott a három gitárra.
-A fekete jó lesz.-léptem közelebb és levettem az állványról.
Naomi kezébe vett egy pirosat és leült az ágyra.
-Ki kezdi?-tette fel a kérdést mosolyogva.
-Te.-mosolyogtam vissza.
Ujjait a hurrokra helyezte és elkezdett rajtuk jatszani. Egyből fel lehetett ismerni mit játszott. Igen régi zene volt. Úgy körülbelült tizenöt éves. Nem más volt mint a Little Things. Meglepődtem, hogy ezt választotta, de jobban meglepődtem akkor amikor elkezdett hozzá énekelni. A hangja olyan gyönyörű volt mint saját maga. Tátott szájjal figyeltem és hallgattam Naomi előadását.
-Te jössz.-mosolygott mikor ujjait levette a hurrokról.
-Ez gyönyörű volt!-dicsértem.-Nem gondoltam volna hogy ismered ezt a számukat.
-Óriási rajongója vagyok apukádéknak.-pirult el.
-Ennek örülök.-mosolyogtam.
-Na de most te jössz! Játsz valamit!
Óvatosan a hurrokra helyeztem a kezem és megpengettem őket. Mindig is szégyenlős voltam. Főleg lányok előtt. Elkeztem játszani a fából készült hangszeren aztán énekelni kezdtem. Furcsállottam de ahogy kijöttek a hangok a torkomon elszállt a lámpa lázam mosolyogva énekeltem Naominak aki szintén mosolyogva fogadta. Mikor végeztem letettem magam mellé a gitárt és újra elpirultam amikor Naomi dicsérni kezdett.
-Ez hihetetlen volt.
-Köszönöm.-mosolyogtam.-Saját szerzemény.
-Ez komoly?!
-Igen.
-Elképesztő jó volt!
-Köszönöm. Te mióta játszol gitáron?-kérdeztem de választ már nem kaptam mert valaki berontott az ajtón.
-Julian! Tobby veled van?-kérdezte a szobába belépő lány.
-Igen mert?
-Jönnödd kell most!