4. rész

-Óvatosan!-hallottam egy női hangot.-Nehogy felébredjen!
A testem alatt éreztem ahogy besüpped a matrac amire letettek. Kinyitottam a szemem, és rengeteg göndör tincs terítette be a tekintetem. Amikor eltávolodott tőlem, kihúzta derekam alól a kezeit és kiegyenesedett. Harry arrébb lépett, így utat engedve anyának, hogy lehajolhasson hozzám. Egy puszit nyomott az arcomra és mosolyogva Harry mellé lépett. Mindig is alacsonyabb volt nála, legalább egy fejjel. Aranyos párost alkottak. Hiába volt, rossz viszonyom a göndör férfival, ők tökéletesen passzoltak egymáshoz, és én büszke voltam rá, hogy ők a szüleim. Újra lehunytam a szemem, amikor a sárga villanykörte fénye eltűnt és a szüleim távoztak a szobámból, majd becsukták az ajtót. A fal felé fordulva próbáltam elaludni, amikor hallatszott a kilincs lenyomásának nyikorgása és kinyílt az ajtó. Felültem az ágyon, amikor Emily jelent meg az ágyam előtt.
-Nem tudok aludni.-suttogta.
-Gyere.-Emeltem fel a takarót, hogy bemászhasson mellém az ágyba.
Bebújt a takaró alá és átölelve engem lehajtotta a fejét a párnára. Az ajtót hirtelen becsapta a nyitott ablak és ajtó által keletkezett huzat, mire Emily összerezzent. Magamhoz öleltem szorosan és megpusziltam az arcát.
-Csak a huzat volt ne félj.-suttogtam a fülébe.
-Ha veled vagyok nem félek.-húzódott közelebb hozzám.
Még egy puszit nyomtam az arcára, majd elnyomott minket az álom.

*reggel*

-Emily! Kicsim hol vagy?-nyitott be a szobába anya.
Emilyvel felnéztünk a hangra, majd egyszerre estünk vissza a párnára.
-Kicsim mit keresel te itt?-jött oda hozzánk anya.-Mért nem hagytad a fiúkat aludni?
-Hagyott minket aludni.-mosolyogtam.-Csak gondolta átjön és így jobb volt mindkettőnknek aludni.
-Aranyos vagy Jul.-mosolygott.
-Hiszen a húgom! Érte bármit!
-Viszont Emily nekünk indulnunk kell a fotózásra.
-Julian akkor te is jössz?-fordult felém Emily.
-Tényleg. Ma van a fotózás..A fenébe..Elfelejtettem. Emily nagyon megharagudnál, ha ezt kihagynám, és a következőre kísérnélek el titeket? Csak mert itt van most Toby és őt még elfogadható állapotba kell varázsolnom..
-Nem baj.-mosolygott.-De a következőre eljössz?
-Megígérem.
-Rendben.-ugrott ki az ágyból.
Megfogta anya kezét és kisétáltak az ajtón végül becsukták. A szobát bevilágították a függönyön át bepréselődött napsugarak, így lehetett tudni, hogy a londoni hideg, szeles őszi idő helyett, napos időre volt kilátás. Elhúztam a függönyöket, így teljes utat nyertek a napsugarak az ablakon át, egyenesen az ágyra, ahol Toby aludt. A fényre felébredt, majd hunyorogva kinyitotta a szemét, de vissza is csukta. Arcán még mindig ott volt a rászárad vér és a szemei körül a lila véraláfutások. Sejtésem sem volt, hogyan tüntethetnénk el onnan a foltokat anélkül, hogy Juliáék kiakadjanak. Az ágy felé sétáltam, majd leültem rá. Besüppedt a matrac súlyom alatt Toby pedig rám nézett.
-Hogy érzed magad?-kérdeztem.
-A fejem, majd szét hasad.
-Nem csodálom.
-Mi történt tegnap? És mért aludtam nálatok?
Nem szóltam semmit, csak felálltam és a fürdőszobába mentem. Amikor visszaértem a szobámba Toby felült az ágyon és a kis tárgyat figyelte amit a kezemben tartottam.
-Ez meg minek?-kérdezte a tükörre mutatva.
-Nézd meg magadat.-nyújtottam felé.
Maga elé emelte és ámultan figyelte magát benne. Nem bírt megszólalni, amikor meglátta a sérült területeket. Csak rám nézett én pedig mesélni kezdtem.
-Meglepő mi?-kérdeztem.-Nem tudom, mi történt veletek, miért kezdtetek el verekedni, de te és Fred igen vérre menő harcot vívtatok. Ha nem szól nekem az a csaj, hogy állítsalak le, nagy valószínűséggel most nem az én ágyamban, hanem az intenzíven feküdnél. De áruld, el ha valamire emlékszel, mi az ördögöt műveltél?
-Csak annyira emlékszem, hogy...-halkult el.-Hogy...áhh mindegy. Nem fontos.
-De igen is fontos!
-Mondom nem lényeg!
-Toby mond el kérlek!
-Csak annyi, hogy le akartam feküdni egy csajjal, hozzáteszem elég jó nő volt, de ő nem akart én meg elkezdtem csókolgatni, meg a falnak nyomtam, de olyan szenvedélyesen tudod mint a filmekben.-röhögött.-Fred meg odajött és bevert egyet. És persze te ismersz engem én ezt nem hagytam ezért...
-ELÉG!-szakítottam félbe.-Szerinted ez nem lényeg?! Miattad tört ki egy bunyó! Toby fel tudod fogni mit művelsz!? Tizen öt éves vagy!-csattantam fel.-Olyan életet élsz amit más negyven évesen nem tett meg. Elég már ebből!
-Julian állj már le! Mit pattogsz mindenen?! Olyan vagy mint anyámék...Tessék itt vagyok, semmi bajom! Lenyugodnál?
-Mit pattogok!?-emeltem fel a hangom.-Toby majdnem elveszítettelek! Ha nem szólnak nekem, lehet hogy akár olyan ütést is kaphattál volna amibe belehalsz! Nekem te olyan vagy mintha az öcsém lennél! Meghalnék, ha elveszítenélek...-csuklott el a hangom.-De tudod mit inkább menj szedd rendbe magad és menj haza! A szüleid már várnak! Biztos kíváncsiak lesznek mit csinált az áldott jó fiuk. De rám most ne számíts! Nem húzlak ki a bajból! Ideje szembenézned a saját bűnöddel. A nagyszüleid ma mennek látogatóba, úgyhogy remélem az alapozót tudod használni és kezdesz valamit a szemeddel legalább.
Felállt az ágyról és szótlanul az ajtó felé indult. Tenyerét a kilincsre helyezte, de mielőtt lenyomhatta volna megfordult.
-Kaphatnék egy törülközőt?-kérdezte.
-A fürdőszobában van a szekrényben. Hidd el megtalálod. Ez még neked is menni fog.-feleltem gúnyosan.
Toby lenyomta a kilincset, majd kinyitotta az ajtót és kisétált rajta. Hallatszott a fürdőszoba ajtajának nyikorgása amint kinyílt, majd becsukódott. Az ágy háttámlájának dőlve hallgattam ahogy a víz elkezd folyni. Hallani lehetett amikor Toby testét érték az átlátszó vízcseppek. Semmire nem gondoltam, csak hallgatom a víz folyását, de mikor az elzáródott újra visszatértem a valóságba. Felálltam az ágyról és a szekrényemhez léptem. Kinyitottam és kivettem belőle egy pólót és egy nadrágot. Amikor becsuktam Toby éppen akkor lépett be a szobába. Egy szál törölközőben volt ami a dereka köré volt tekerve. Izmos felsőtestén aprócska vízcseppek csordogáltak lefelé, amit a törölköző állított meg.

-Tessék.-nyújtottam felé a ruhákat.-Ezek tiszták. Ezekben hazamehetsz. A többi ruhád meg majd kimossuk és valamikor visszaadom.
-Kösz.-vette ki kezemből a ruhákat.
Ledobta magáról a törölközőt mire hirtelen elfordultam.
-Van rajtam boxer.-röhögött.
Visszafordultam és végig néztem hogyan bújik bele a ruháimba. El kellett fogadnom, hogy rajta az a póló és nadrág sokkal jobban áll mint rajtam. De hát ez mindenben így van.
-Hát akkor kösz mindent.-nézett rám.-A ruháid majd visszahozom.
-Nem kell hagyd csak. Van még belőlük ezer darab nem halok bele ha 2 ruhámmal kevesebb lesz.
Toby némán az ajtó felé sétált én pedig utána. Lementünk a nappaliba onnan pedig az előszobába. Felvette a cipőjét én pedig egy papucsba bújtattam  a lábam, majd kinyitottam előtte az ajtót. Kisétáltunk aztán pedig kiengedtem a kapun is,majd erősen becsaptam utána.

*Toby*

Összerezzentem a kapu becsapódására. Nyeltem egy nagyot, majd elindultam haza fele. Tudtam, hogy egy tahó voltam Juliannel, és igaza volt amiért megharagudott, de istenem! Ne ő mondja meg hogy mit csináljak. Igen valóban le akartam fektetni azt a csajt az akarata ellenére, de mi van akkor?! Úgyis élvezte volna. Egy lány se panaszkodott még rám. Útközben hazafelé végig egy követ rugdostam, amíg haza nem értem. Megpróbáltam kinyitni az ajtót, de nem volt nyitva. A kulcsom után nyúltam a zsebembe, de rá kellett jönnöm, hogy nem a sajátom van rajtam. Király! Julianéknél hagytam..A csöngőhöz nyúltam reménykedve, hogy itthon vannak az ősök és nem kell visszamennem. Hallatszott ahogy a kulcs a lyukba csúszik és lenyomódik a kilincs. Anya jelent meg az ajtó másik oldalán. Mosolygós arca ijedt, félelemmel teli lett.
-To..Toby..-dadogta.-Veled meg mi történt?-tette kezeit az arcomra.-Niall gyere ide!-kiáltotta.
-Anyu! Menjünk be inkább.
Beléptem a házba és Niall egyből elém állt.
-Toby mi történt?-nézett a szemembe.
-Semmi különös.
-Bántottak téged?
-Nem.
-Toby Alex Horan most azonnal elmondod mi történt!
-Nem érdekes hagyjatok!-löktem félre anyát és elindultam a szobám felé.
-TOBY!-ordított Niall miközben megragadta a kezem és visszahúzott.-INNEN ADDIG NEM MOZDULSZ AMÍG EL NEM MONDOD MI TÖRTÉNT VELED!
-Nem értitek, hogy mindegy?! Az én testem, az én életem azt teszek amit akarok! Ha öngyilkos leszek az leszek, ha szét veretem magam akkor szét veretem. Vagy ha bebaszok akkor is az az én bajom!
-Amíg ebben a házban élsz Toby addig az van amit mi mondunk! Megértetted?-emelte fel elém a mutatóujját.
Sosem láttam még ilyennek. Az erek kidudorodtak a nyakán az ordítás és az idegesség miatt. Verejtékes homloka csillogott amikor rávillant a fény. Anya ijedt tekintete is mérgesre változott amikor rá néztem. Nem féltem tőlük. Nem tehetnek semmit velem. Megvernek? Áhh dehogy. Sose ütnének meg. Szobafogság? Ott van az ablak és a fa. Tök könnyen megszökök. Gép eltiltás vagy telefon elvevés? Túl élem majd alszok egész nap. Elmosolyodtam a gondolataimra, mennyire tehetetlenek az apámék, amikor Niall megint kiabálni kezdett.
-Toby mond el mi lett az arcoddal! Ki vert meg?
-Senki.
-Toby ne viccelj már!-szólalt meg anya is.
-Honnan tudjátok hogy megvertek? Lehet, hogy belőttem magam, és mi közbe Juliannel mentünk haza minden második oszlopot lefejeltem.-röhögtem.
-Toby ugye nem nyúltál droghoz!-tért vissza anya ijedt arckifejezése.
-Ha azt mondom nem, akkor elengedtek?
-Elég legyen a szemtelenkedésből Toby! Nem beszélhetsz így az anyáddal! Elegem van ebből a viselkedésből!
-Kisfiam mi lett azzal a gyerekkel akit neveltünk belőled? Mindig is annyira jó fiú voltál!
-Nekem viszont abból van elegem, hogy úgy kezeltek mint egy csecsemőt! Igen basszátok meg megvertek! Verekedésbe keveredtem. Most örültök? Békén hagytok végre? Vagy kíváncsiak vagytok a részletekre? Kezdjük ott nem vagyok szűz! Lefeküdtem már nem egy lánnyal és igen tegnap is megpróbáltam egyel kettővel, de volt amelyik nem akart de én akartam és ebből jött a verekedés. Letámadott egy srác és bevert egyet, de én ezt nem hagytam és visszaütöttem. Úgyhogy körülbelül nagy vonalakban ennyi.
Anya és apa a döbbenet miatt mozdulni sem tudom, de Niall első reakciója az arcomon csattant. Tenyere az arcomra "símúlt" és csattant. Rögtön a sajgó területhez kaptam a kezem.
-Te képes vagy megalázni lányokat?!-kiabálta.-Nem szégyenled magad Toby?
-Szégyent akarsz hozni a családunkra? Kisfiam, mi nem erre neveltünk! Miért csinálod ezt?
Szótlanul álltam előttük. Egy szót sem szóltam. Nem érdekelt, mit gondolnak. Nem bántam meg amit tettem, legalább elmondhatom hogy verekedtem már. Nem figyeltem mit mondanak. Had mondják. Kitombolják magukat mint a kicsik aztán lenyugszanak és minden jó lesz.
-Most már mehetek?-kérdeztem.
-Húzz fel Toby a szobádba és gondolkozz el mit tettél.-mondta Niall.
Magamban kuncogva átsétáltam kettőjük között, majd egymás után vettem a lépcsőfokokat és felmentem a szobámba. Ledobtam magam az ágyamra, majd bekapcsoltam a laptopomat. Nézelődtem a neten, de semmi jót nem találtam, így kikapcsoltam és félre tettem.Nem volt kedvem tévézni ezért úgy gondoltam alszok egyet. Nyakig felhúztam a takarót és elhelyezkedtem az ágyban, amikor anya berontott az ajtón egy adag ruhával a kezével.
-Ezt vedd fel!-hajtotta a szék háttámlájára.
Figyelmen kívül hagytam és átfordultam a másik oldalamra.
-Most Toby!-emelte fel a hangját.
-Minek?
-Mert azt mondtam! Felveszed és kész!
-Tudod jól, hogy nem szeretem ezt a fekete gatyám és ezt a csíkos pulcsit.-emeltem fel a szemöldököm, amikor felé fordultam.
-Ez engem hidegen hagy a tegnapi és a mostani viselkedésed után. Most azonnal felveszed és elkészülsz mielőtt megjönnek a nagyiék. Ja és, ha felvetted a ruhákat lejössz és megpróbálok kezdeni valamit a szemeddel.
-Minek? Jó ez így.
-Toby elég most már! Azt csinálod amit mondok! Kész vége! Haladjál!-csukta be maga mögött az ajtót.
Gondolkodtam, hogy most elaludjak, vagy csináljam azt amit mondott. De úgy gondoltam, elég mára ennyi veszekedés. Semmire nem megyek azzal, ha most elalszom. A ruhát úgyis fel kell vennem, ha törik ha szagad. Nem mindegy mikor veszem, fel?! Kikeltem az ágyból és ledobtam magamról a pólót, majd a csíkos hosszú ujjúért nyúltam, ami a szék támláján pihent. Belebújtam, végül pedig lecibáltam magamról a nadrágot és a sarokba hajítottam. Undorodva vettem fel a másikat végül leindultam a lépcsőn.
-Itt vagyok.-álltam meg anya előtt.
-Nagyszerű. Ennek hajtsd ki a gallérját.-igazította meg.-És most gyere velem a fürdőszobába.-indult el a helység irányába.
Utána mentem, végül mikor beértem a fürdőbe leültem a kád szélére. Anya összes sminkes cucca ki volt rakosgatva egymás mellé. Különféle alapozók, korrektorok, és bőrszínű szemhéjpúderek. Nem volt nehéz felismernem mik azok, mivel minden barátnőmet szerettem nézni ahogy sminkeltek. Vicces és érdekes fejeket vágtak hozzá. Egyikük sem tudta csukott szájjal használni a szempillaspirált. Rengeteget nevettem rajtuk. Anya az ujjára nyomott egy kis korrektort és utasított hogy hunyjam le a szemem. Miután lecsuktam a szemeim a hideg krém hozzáért a bőrömhöz, majd anya finoman elkente rajta. Mikor végzett vele az ecsetet a bőrszínű száraz porba nyomta, végül azt is felvitte az arcomra és elsatírozta. Tíz perc "szenvedés" után elkészültem, majd belenéztem a tükörbe. Alig volt már látható az ütés helye. Mondjuk nem csodálom. Annyi vakolat borította mint néhány ribanc csajnak akit már ágyba vittem. Elundorodtam a gondolattól, hogy én is ilyen vagyok most, de aztán rájöttem, hogy a nagyszüleim életben tartásáért teszem. Ha meglátnák, hogy az unokájuk össze van verve ott helyben szívinfarktust kapnának. Miközben anya elpakolta a sminkeket felmentem a szobámba és újra bekapcsoltam a gépem. Meglepődve láttam, hogy jött egy üzenetem. Rákattintottam és az egyik tegnapi lánytól jött akivel lefeküdtem.
"Szia Toby;) Mikor találkozunk? Tetszett a tegnap éjszaka:) Elújságoltam minden barátnőmnek, hogy te vagy az új pasim úgyhogy látni szeretnének ők is és én is.<3 Holnap egy találkozó?"
Elmosolyodtam, amikor elolvastam mit írt. Ezt ő sem gondolhatta komolyan..Hogy én meg ő együtt? Legalább ha szép lenne. Tegnap is csak a pia hatása miatt feküdtem le vele. Nem akarom megbántani, de azt hiszem, jobb ha közlöm vele az igazságot.
"Szia. Figyelj köztünk nem volt más csak szex. Nem akarok tőled többet. Bocs ha félre értetted, de egy kapcsolat nekem túl sok. Meg nem is...Áhh mindegy. Értsd meg. köszönöm:)"
Küldés.-nyomtam rá a kis gombra. A házat egy sípoló hang zengte be. Megérkeztem. Kinyomtam a laptopot, vettem egy utolsó pillantást a tükörben magamra és lesiettem a lépcsőn. Mire leértem nagymamáék már a cipőjüket vették le, én pedig udvariasan elkértem a kabátjukat és felakasztottam. Mindig is fiatalos nagyszüleim voltak, de ha nem volt rajtuk a szemüveg nem volt tökéletes a látásuk. Szerencsém volt így most sem viselte egyikőjük sem. Megúsztam a magyarázkodást. Leültünk mindannyian a kanapéra anya pedig hozott be bolti süteményt, mivel az övé elég durván odaégett. Mondjuk ezen már senki nem lepődött meg. Nem volt az erőssége a sütés, se a főzés.
-Toby fiam miért vagy mindig így kiöltözve ha találkozunk? Nem hinném hogy ez a mai divat.-rázta a fejét nagyapa.
Anyára néztem összehúzott szemekkel és egy "én megmondtam" nézéssel, mire ő egy "viselkedj"-et tátogott.
-Úgy gondolom, megérdemeltek ennyit.-mosolyogtam.
-Jaj ne butáskodj! Menj fel és öltözz át egy olyan ruhába amit szeretsz és szoktál is hordani.-nevetett.

Felindultam a lépcsőn, majd visszapillantottam anyára egy sunyi és gúnyos mosoly kíséretében. Amikor felértem ledobtam magamról az ''anyuci kicsi fia'' szerelést és átvettem egy fehér pólót ''Crazy Moffos'' felírattal és egy fekete csőfarmerre váltottam, pont olyan voltam mint Niall. Le se tagadhatnám, hogy ő az apám. Amikor sikeresen belőttem a hajam is és nem volt úgy lenyalva mint azelőtt lekocogtam a lépcsőn és újra lehuppantam a kanapéra.

-Na így sokkal jobb.-nevetett.-Ez az én unokám!

3. rész

Ijedten ugrottam fel az ágyról és indultam az ajtó felé. Sejtésem sem volt mit csinálhatott Toby. Niall megölne ha bármi baja esne. Lerohantam a lépcsőn és a tömeghez mentem akik egy kört alkotva figyeltek két fiút.
-Toby ne üss vissza!-hallatszódott egy ijedt lány hangja.
A tömeget arrébb lökdösve utat nyertem Tobyhoz. A kör közepén Fred és ő állt. Mindkettőjük orrából szivárgott a piros folyadék. Nem tudtam, miért törhetett ki a verekedés de abban biztos voltam, hogy ennek véget kell vetnem. Legjobbnak azt láttam, ha közéjük ugrok. Bár ez nem bizonyosúlt a legjobb ötletnek. Amikor a két fiú közé kerültem én is kaptam egy ütést, majd félre löktek. Naomi állt mellettem. Fredhez próbált közelebb menni, én pedig megfogtam a kezét és vissza húztam.
-Bajod eshet!
-De így meg szét  verik egymást Julian! Nézd meg veled is mit csináltak!
-Éppen ezért nem akarom, hogy neked bármi bajod essen!
-Rám hallgat Fred!
-Naomi ne menj hozzájuk közel!-próbáltam vissza húzni, de túl eltökélt volt.
Fred elé lépett, kezeit az arcára tette és a szemébe nézett.
-Fred állj le!
-Menj innen Naomi!-lökte el magától a lányt.
Naomit felsegítette néhány srác a földről a barátnői pedig arrébb húzták. Nem érdekelt, mi lesz velem, de Tobyt meg kellett állítanom. Újra a kör közepe felé mentem és megragadtam Toby karját.
-Toby elég már!
-Julian engedd el!-szólt Fred.
-Fred neked is elég. Mi elmegyünk innen ti meg folytatjátok a bulit. Nem akarom, hogy durvább dolgok történjenek!
-Julian te ne foglalkozz velem!
-Toby elég legyen már! Eleve bűzlesz a piától, undorító vagy! Most hazamegyünk!
-Ne te mond meg mit csinálok!
-Nem érdekel mit mondasz azonnal hívok egy taxit és elhúzunk innen! Részeg vagy! Nem érdekel a véleményed!
-Julian húzz innen!
Figyelmen kívül hagytam, Toby mit akar és a csuklójánál fogva az ajtó felé vonszoltam. Próbált ellenkezni, de a pia elvette az erejét. Kiértünk a házból én pedig felhívtam Harryt. Nem láttam jobb ötletet...Niallt nem akartam felhívni, mert csak balhézott volna, így Harryt hívtam. Tobyt leültettem a járda szélére majd megálltam mellette.
-Julian?-szólt bele a rekedtes hang.
-Szia Harry. Most azonnal el kell jönnöd értünk. Toby verekedésbe keveredett, mivel részegre itta magát. Nem tudom, mi miatt tört ki a verekedés, csak annyit tudok, hogy az arca egy kicsit össze lett verve és nem nagyon tudna, most elmenni hazáig. Kérlek gyere el értünk!
-Persze fiam! Egy perc és indulok!
-Köszönöm.
-Te jól vagy?
-Én megúsztam egy ütéssel és teljesen jól vagyok, de kérlek siess! A Barton Streeten vagyunk.
-Rendben! Öt perc és ott vagyok! Addig nagyon vigyázz Tobyra és természetesen magadra!
Letettük a telefont én pedig lehajoltam Tobyhoz. Arca hófehér volt néhány pont kivételével, ahol a vér miatt piros foltok borították. A szeme körül lila foltok voltak. Orrából folyt a vér és a szemöldöke fel volt repedve, de nem volt vészes. El sem tudtam képzelni, mi válthatta ki ezt a verekedést közte és Fred között, mivel Naomi velem, volt fent a szobában. Gondolkoznom, nem volt időm, mivel Harry parkolt le előttünk a kocsival és ugrott ki belőle.
-Julian vérzik az orrod!-guggolt le elém.
-Tobynak, meg vérzik az arca.-mutattam rá.
-Vigyük haza Tobyt utána, pedig anya lekezel téged rendben?
-Harry szerintem Tobyt nem kéne hazavinni.
-De Julian itt nem hagyhatjuk!
-Nem is kell itt hagyni! Haza visszük, csak éppen hozzánk. Niall megőrülne, ha így látná. Tudod, hogy mennyire szigorú tud lenni..
-De akkor minket fog hibáztatni, amiért nem szóltunk nekik..
-Majd felhívom, hogy nálunk alszik és addig majd jegeljük az arcát. Most úgy is részeg, azt se tudja, hol van..Mindegy neki, hogy hol alszik.
-Rendben, de akkor szerintem jobb is lesz ha indulunk.
Nagy nehezen, Tobyval beültünk a kocsiba és elindultunk. Öt perc utazás után Harry leparkolt a házunk előtt és segített kiszállni Tobynak a kocsiból. Bevittük a házba aztán, pedig fel a lépcsőn a szobámba. Anya a nappaliban ült, amikor haza értünk, rögtön utánunk szaladt volna, ha Harry meg nem állítja. Azt mondta, inkább maradjon, lent mindjárt mi is lemegyünk, csak lefektetjük Tobyt.
-Hogy sikerült ilyen segg részegre innia magát?-kérdezte Harry.
-Van egy olyan érzésem, ez nem csak pia..-húztam el a számat.
-Úgy érted..?
-Igen.-vágtam a szavába.-De most menjünk, le anyához és hagyjuk Tobyt aludni. Reggel, meg majd beszélek vele, meg az arcával is kezdünk valamit, mielőtt hazamegy és Niall megöli.
-Most felhívod és mondod, hogy itt alszik vagy én hívjam?
-Hívom én kösz.-léptem ki az ajtón.
-Oké.-jött utánam.
Némán a lépcső felé sétáltunk, de megálltam előtte.
-Köszönöm Harry, hogy eljöttél értünk.
-Ez természetes.
Néma csendben álltunk egymással szemben. Olyan filmekbe illő kínos csend volt, amikor egy lépést tettem felé és óvatosan megöleltem. Nem láttam az arcát, de öleléséből éreztem, hogy meglepte a cselekedetem és szorosan magához szorított. Elengedtük egymást és lesétáltunk a nappaliba. Anya a kanapén ült és a körmét babrálta. Közelebb mentünk hozzá. Amikor észre vette, hogy ott vagyok előtte, felugrott és két kezét az arcomra helyezte.
-Mi történt veled kisfiam?-suttogta.
-Anyu jól vagyok.-vettem a kezembe a kezét, hogy megpuszilhassam.
-De Julian véres az arcod.
Az orromhoz kaptam és eszembe jutott az ütést amit Fredtől kaptam.
-Mi történt?
-Toby verekedett egy sráccal én meg megpróbáltam őket szétválasztani.
-Istenem kisfiam.-puszilta meg az arcom.-Nem tört el az orrod? Nem kéne elmennünk az ügyeletre?
-Anyu nincs erre szükség. Jól vagyok.
-De mi van, ha eltört?
-Melody.-lépett oda Harry, és megcsókolta.-Azt mondta jól van. Elég, ha letörlitek róla a vért aztán meg bekened valamilyen kenőccsel.
-Kisfiam mindjárt hozok egy krémet meg zsebkendőt vagy valamit.
-Anya hagyd csak! Csak letörlöm egy kis vizes ronggyal, elmegyek letusolni aztán pedig lefekszem.
-De kicsim...
-Anyu nem kell idegeskednek..Jól vagyok.-pusziltam meg.-De előtte felhívom Niallt, hogy nálunk van Toby.
Kimentem az udvarra a telefont pedig kihúztam a zsebemből. Megkerestem Niall nevét a készülékben és felhívtam.
-Szia Julian.-köszönt bele Julia.
-Szia. Csak annyit szeretnék, hogy Toby ma nálunk aludna, ha nem gond.
-Nem dehogy! Jó volt a buli?
-Tűrhető.-nevettem el magam.
-Majd a következő jobb lesz.
-Remélem.
-Átadnád Tobynak, hogy holnap jönnek hozzánk Niall szülei és, hogy időbe jöjjön haza elkészülni?
-Persze!-húztam el a szám és nyeltem egyet. Pont holnap tudnak jönni amikor Toby arca össze van verve!?
-Köszönöm Julian.
-Nincs mit. Jó éjt.
-Nektek is.-köszönt el.
Letettük a telefont én pedig leültem egy székre ami a nappali ablaka alatt volt. Anya és Harry beszélgettek, de nem hallottam minden szót, csak annyit, hogy anya sírt Harry pedig vigasztalta.
-Nem lesz semmi bajom Mell.-mondta.-Az orvosok, azt mondták javult az állapotom és csak megfigyelésekre kell járnom.
-De mi van, ha mégis nagyobb a baj?
-Sose hagylak el Melody se téged se a gyerekeinket. Szeretlek.
Nagyot nyeltem és felálltam. A telefont zsebre vágtam és hátra mentem az udvaron. Amikor kicsi voltam Harryvel építettünk egy faházat a fára. Amikor szomorú voltam, vagy csak egyedül létre vágytam mindig ide jöttem és még most is ide jövök, ha bánt valami. Harryn és rajtam kívül itt még senki nem volt fent. Még Tobyt se és Glendát sem engedtem fel ide. Felmásztam a kis házba és az ajtó belső akasztójára felakasztott zseblámpáért nyúltam, de rögtön vissza akasztottam és hagytam, hogy a hold fénye világítsa be a régi házikót. Leültem az egyik sarokba és azon gondolkodtam, mi lehet Harryvel. Anya mindig is érzékeny volt, de sose sírt előttünk. Mondjuk most se előttünk volt, de tudta, hogy a közelben vagyunk. Csak bámultam kifelé a kis ablakon az apró kis fénylő csillagokat bámulva és azon gondolkodtam, Harryvel mi lehet. Ha bármi súlyos baja lenne, biztos elmondták volna. Olyan fiatal még. Nem történhet vele semmi. 35 éves. Nem ártott senkinek a világon, amikor tudott, segített az embereken és mindig adományozott mindenkinek. Nem érdemelne meg semmilyen betegséget sem. Ültem a sarokban és mindennél rosszabb dolgok jártak a fejemben. Rosszabbnál rosszabb betegségekre gondoltam, rákra, daganatra és minden más borzalmas dolgokra. Nyújtott lábbakkal a faház oldalának dőlve bámultam a kerek és fényes holdat. Lehunytam a szemeim és csak arra koncentráltam, hogy Harrynek nincs semmi betegsége és jól van.

2. rész

Sziasztok.:33

itt az új rész.:)) légyszi komizzatok, mert nem tudom milyen a rész ha nem kapok visszajelzéseket.:C

azért jó olvasást!♥

A hideg őszi utcán sétáltam Toby mellett, amikor kihúzta a zsebéből a telefonját, de vele együtt kirántott két kis csomagot is ami a földre esett. Lehajoltam érte, hogy felvegyem. Undorodva egyenesedtem ki és nyomtam a kezébe.
-Ezek komoly óvszerek?!
-Látod.-nevetett.
-Most csak azért megyünk a buliba, hogy megint lefektess néhány csajt?
-Ki tudja.
-Toby te csak kihasználod a lányokat! Ez undorító!
-Nem tehetek róla, hogy túl naivak..Ja és buták.
-Most azt mondod, hogy a lányok hibája az hogy megdöntöd őket?!
-Úgy is értheted. De ha nem lennének ilyen naivak akkor nem feküdnének le velem.-nevetett.
-Néha letagadnálak.-ráztam a fejem.
-De ne tedd!-karolt át a vállamon.
-De Toby mond mire jó mindenkivel ágyba bújni?
-Ha nincs csajom akkor kiélvezem. Nincs kötöttség és ezt pont jó erre.
Csak a fejemet ráztam. Nem értettem Toby logikáját de azt hiszem ő tudta mit csinál így nem érdekelt.
-Amúgy pontosan hol lesz a buli?
-Az egyik szőke pompom lánynál.
-De melyiknél?
-Ennyire ismered őket?-gúnyolódott.
-Hahaha. Vicces vagy.
-Amúgy Naominál.
A név hallatán a pillangók felkeltek a gyomromban. Hirtelen megtorpantam és úgy éreztem én innen nem mozdulok többé.
-Jul mi a baj?-állt meg mellettem.
-Semmi.-vágtam rá a választ.
Toby elém állt kezeit pedig a vállaimra tette.
-Haver, jól vagy? Haza kísérjelek?
-Nem tényleg jól vagyok..csak..
-Csak mi?
-Áh semmi.
-Julian! Kiskorom óta ismerlek! Mond el mi a baj!
-Induljunk inkább. Majd útközben elmondom.
Toby mellém állt és úgy sétáltunk tovább. Nagy levegőt vettem és elkezdtem.
-Naomiról van szó.-sóhajtottam.-Mióta megláttam azóta belezúgtam. Ahányszor látom a suliba mindig összeszorul a gyomrom és..ahj olyan rossz.
-Belezúgtál Naomi Fitchbe?-nyitotta nagyra szemeit.
-Attól tartok.-rúgtam bele egy kőbe.
-Amúgy ja Naomi elég jó csaj.
-Toby!-mordultam rá.
-Nem mondtam hogy lefeküdnék vele!-tette fel a kezét.-Meg amúgy is neki van esze. Nem fekszik le mindenkivel mint a többiek.
-Éppen ezért szeretem. Olyan túl tökéletes. A hosszú szőke haja ahogy a vállán pihen a gyönyörű szemei és az az alak..
-Ja jó segge van. Meg a pompom ruhájukba a melle se rossz. Mondjuk amúgy se.
-Toby állj már le!
-Jó jó! Nyugi. Na szóval összehozzalak vele? Egész jóba vagyok a csajjal.
-Tob ez nem ilyen egyszerű..
-Dehogynem! Szólok néhány jó szót az érdekedben.
-Nem kell kösz. Magamtól akarom elintézni.
-Te tudod.
-Azért kösz.
-Nincs mit.-mosolygott.-Asszem megérkeztünk.
Álltunk meg egy kékre festett ház előtt. A házból ki hallatszott a zene és látni lehetett a táncoló embereket az ablakból.
-Készen állsz?
-Persze.-bólintottam és a lépcsőre léptünk.
Benyitottunk az ajtón ahol rögtön "letámadták" Tobyt a lányok és gondolataim szerint a nappaliba húzták. Remek egyedül maradtam egy tök idegen helyen. Mondjuk erre gondolhattam volna. Beljebb sétáltam amikor egy fekete hajú lány a kezembe nyomott egy pohár pezsgőt. Igaz nem ihatnék, de elfogadtam. Egy pohártól úgyse lehet semmi bajom így beleittam. Leültem a konyha asztalhoz, mivel ott nem volt senki aztán a táncoló embereket figyeltem. A tekintetem mindössze egy lányt keresett, de amikor megtalálta nem tudtam másfelé nézni. Egy pánt nélküli ruhában volt. Tobynak igaza volt tényleg elég formás lány. Gyönyörű volt abban a ruhában. A haja kontyban volt és alig volt kisminkelve. Egy kis szempillaspirál volt a szempilláján. Elképesztően nézett ki. Csak néztem és néztem, de hirtelen eltűnt.  Csak egy másodpercre figyeltem más felé és el is vesztettem. Tekintetemet ide oda kapkodtam amikor valaki a nevemet kiejtette.
-Julian?
Oldalra néztem és elállt a lélegzetem. Azt hittem ott nyomban összeesek. Naomi ült mellettem. Alig bírtam megszólalni, de erőt vettem magamon.
-Igen.-eresztettem el egy mosolyt.
-Nem gondoltam volna, hogy eljössz.-mosolygott.
-Toby hívott.
-Tudom. Nekem is mondta, hogy elhív, csak nem gondoltam volna, hogy eljössz.
-Miért?
-Nem tudom...Téged nem ilyennek ismerlek. Már amennyire ismerlek. Vagyis úgy gondoltam, te inkább..olyan....
-Stréber vagyok?-hunytam le a szemem.
-Nem dehogy! Csak olyan visszahúzódottabb egyéniség.
-Lehetséges.
-Viszont örülök, hogy eljöttél. Toby már mesélt rólad.Jó lenne megismerni.-mosolygott.
-Tényleg?-lepődtem meg.
-Persze! Szeretek barátkozni.
-Én is szívesen megismernélek.
-Miért nem lógsz velünk szünetekben?
-Valahogy nem az én területem ez a "menő" társaság.-mutattam az ujjammal idézőjelet.
-Dehogynem! Jól kijönnél a többiekkel!
-Áhh. Ott van Glenda is..Elvagyunk mi ketten szünetekben.
-De hívd őt is. Szívesen látunk mindig új barátokat.
-Köszi Naomi, de maradunk inkább a padoknál.-mosolyogtam.
-Rendben. De, ha meggondoljátok magatokat szívesen látunk.
-Köszi.
-Amúgy mesélsz magadról egy kicsit?
-Mit szeretnél tudni?
-Családod? Mi szeretnél majd lenni? Itt Londonban születtél?
-Hát a családomat inkább hanyagoljuk.-húztam el a szám..
-Miért?
-Nem szeretek róluk beszélni..
-Na kérlek Julian.
-Tudod Harry az apám..-nyeltem egy nagyon.-Harry Styles.
-Tényleg?!
Bólintottam.
-És anyukád?
-Ő modell. Melody Scott. Nem hétköznapi családban élek és ezzel nem szeretek előnyhöz jutni, így inkább titkolom amikor tudom.
-De miért?
-Azt akarom, hogy magamért szeressenek az emberek. Ne csak azért mert világsztár az apám..
-Igazad van. Toby viszont ezt felhasználja igaz?
-Toby nagyon különbözik tőlem. Ő igen sokszor használja fel a szüleit, de rengetegszer viszont önmaga miatt szeretik ennyien. Meg hát, most ne érts félre de elég helyes is..
Naomi elnevette magát.
-Igen ez tényleg így van. De Julian te is nagyon jól nézel ki.-mosolygott.
-Azt hiszem elpirultam.-nevettem.
Naomi is nevetett aztán újra "faggatni" kezdett.-Van tesód is igaz?
-Igen. Van egy húgom Emily. Tíz éves és modellkedik.
-Azta.-mosolygott.-Biztos gyönyörű.
-A leggyönyörűbb tíz éves a világon.
-És a szüleiddel jól kijössz? Mert gondolom sokat dolgoznak..
-Anyával elég jól kijövök viszont Harryvel nem igazán..Úgy érzem Emilyt jobban szereti amiért neki van tehetsége..Nekem semmihez nincs...De nem sajnáltatom magam még mielőtt félre érted vagy ilyesmi.
-Jaj ne butáskodj! Nem gondoltam ilyet!
-De most inkább te mesélj magadról!
-Hát hol is kezdjem...A szüleim elváltak amikor én születtem. Apáról semmit nem tudok, így hát gondolhatod, hogy anyával maradtam úgyhogy az ő nevét vettem fel vagyis inkább kaptam meg a Fitchet. Anya ikreket szült tehát van egy ikertestvérem akiről sajnos semmit nem tudok..Csak annyit hogy létezik..Ő apámmal ment, de hogy hova az egy rejtély maradt számunkra.
-Sajnálom.-suttogtam.
Válaszul csak egy mosolyt kaptam.
-Szia édes.-jött oda hozzánk egy magas fekete hajú srác és egy csókot nyomott Naomi szájára.
-Oh szia! Drágám had mutassam be neked Juliant! Julian ő Fred! Fred ő Julian.-mutatott be a csávónak nevetve, majd egy újabb csókot nyomott a fiú szájára.
-Fred.-nyújtotta a kezét.
-Julian.-nyújtottam én is.
-Babi jössz táncolni?
-Megbocsátasz?-nézett rám Naomi.
-Persze. Menj csak!-mosolyogtam a lányra.
-Örülök, hogy beszéltünk.
-Én is.
Naomi megfogta Fred kezét és a táncparkettre léptek. Csalódottnak éreztem magam...Így végképp nincs nála semmi esélyem..Körülbelül egy órát beszélgettünk. Az órára néztem ami tízet mutatott. Jól elszaladt az idő. Két órája már itt dekkolok ebbe a buliba és azon kívül hogy beszéltem vele semmi jó nem történt. De mi?! Én beszélgettem Naomival?! Akkor esett le, hogy vele beszélgettem. Hát mégis történt velem is valami jó ma este. Felálltam és Tobyt kezdtem keresni. Sehol nem találtam. Biztos voltam benne, hogy valami őrültséget csinál. Egyesével mentem az ajtók mellett majd egyenként nyitottam be mindbe. Az összesben ugyan az zajlott. Öt ajtó takart öt szerelmeskedő embert. Pff...szerelmeskedő...Inkább szexelő embert. Reggelre azt se tudják majd ki kicsoda. A hatodik ajtó kilincsre helyeztem a kezem, majd lenyomtam. Kár volt..Toby megmondta, hogy csinálni fogja. Hát nem hazudott. Egy fekete hajú lányon feküdt..A fekete mellett pedig egy szoke lány kapott helyet. Gyors berántottam az ajtót még mielőtt többet láttam volna annál amit szerettem volna. Mikor bevágtam az ajtót egy kéz simított végig a hátamon, majd a fülemhez hajolt és belesúgott valamit.
-Üres szobát keresel?-suttogta.
-Nem.
-Akkor? Partnerre vársz? Én szívesen vállalkozok.
Megragadta kezeimet, majd a melleire tette. A lélegzetem is elállt cselekedetére, végül elrántottam a kezem.
-Nem tudom ki vagy, de annyi biztos hogy részeg vagy.
-És akkor?-hajolt hozzám közelebb.-Szexelni akarok veled.-jelentette ki.
-Bocsi, de rossz helyen jársz! Nem vagyok benne az egy éjszakás kalandokban.
-Pedig tettszene.-harapta meg alsó ajkát.
-Mondom nem! Fogd fel.-kerültem ki.
-Nem tudod mit veszítettél.-szólt utánam.
-Nem igazán érdekel.-fordultam hátra.
A lány megsértődött arcot vágott, majd megfordult és egy újabb fiúhoz ment. Persze vele rögtön megcélozták a legközelebb eső szobát. Megráztam a fejem és visszamentem az eddigi "helyemre". Néhány percig figyeltem a tömeget, amikor Naomi jött oda mellém.
-Nem unalmas ez a hely?-nevetett.
-Inkább ez mint a tömeg.-nevettem én is.
-Julian kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Apukád énekes igaz?
-Uhum.
-Te is tudsz énekelni?
-Kaphatok inkább egy másik kérdést?
-Naa Jul!
-Azt mondják tudok...Csak..
-Csak mi?
-Csak nem szoktam és nem is szeretek.
-Otthon sem szoktál?
-De otthon nagyon ritkán beülök a szobámba a gitárt a kezembe veszem és úgy éneklek. De ezt még senki nem hallotta.
-Tudsz gitározni?-lepődött meg.
-Niall tanított még amikor kisebb voltam.
-Ez de édes. Én anyától tanultam meg.
-Te is gitározol?
-Aha. Megmutatom, ha te is.-mosolygott.
-De én...
-Na gyere!-ragadta meg a kezem és az emeletfele húzott.
-Naomi várj!-álltam meg a lépcsőn.-Fred nem lesz mérges?
-Ne aggódj! Fred most éppen csajokkal táncol..-mutatott a nappaliba.-Nem vagyunk féltékeny típusok. Na gyere!
Felmentünk az emeletre és egy szoba felé vezetett. Amikor bementünk rögtön látni lehetett, hogy ez az ő szobája. Különböző poszterek a falon, érmek, oklevele az üvegszekrényben és a pompom ruhák a nyitott szekrényben. A fal halvány rózsaszín volt, virágos tapétával és hozzá illő fehér függönnyel.
-Szép a szobád.-jegyeztem meg.
-Köszönöm.-mosolygott és a falnak támasztott gitárokhoz lépett.-Melyiket választod?-mutatott a három gitárra.
-A fekete jó lesz.-léptem közelebb és levettem az állványról.
Naomi kezébe vett egy pirosat és leült az ágyra.
-Ki kezdi?-tette fel a kérdést mosolyogva.
-Te.-mosolyogtam vissza.
Ujjait a hurrokra helyezte és elkezdett rajtuk jatszani. Egyből fel lehetett ismerni mit játszott. Igen régi zene volt. Úgy körülbelült tizenöt éves. Nem más volt mint a Little Things. Meglepődtem, hogy ezt választotta, de jobban meglepődtem akkor amikor elkezdett hozzá énekelni. A hangja olyan gyönyörű volt mint saját maga. Tátott szájjal figyeltem és hallgattam Naomi előadását.
-Te jössz.-mosolygott mikor ujjait levette a hurrokról.
-Ez gyönyörű volt!-dicsértem.-Nem gondoltam volna hogy ismered ezt a számukat.
-Óriási rajongója vagyok apukádéknak.-pirult el.
-Ennek örülök.-mosolyogtam.
-Na de most te jössz! Játsz valamit!
Óvatosan a hurrokra helyeztem a kezem és megpengettem őket. Mindig is szégyenlős voltam. Főleg lányok előtt. Elkeztem játszani a fából készült hangszeren aztán énekelni kezdtem. Furcsállottam de ahogy kijöttek a hangok a torkomon elszállt a lámpa lázam mosolyogva énekeltem Naominak aki szintén mosolyogva fogadta. Mikor végeztem letettem magam mellé a gitárt és újra elpirultam amikor Naomi dicsérni kezdett.
-Ez hihetetlen volt.
-Köszönöm.-mosolyogtam.-Saját szerzemény.
-Ez komoly?!
-Igen.
-Elképesztő jó volt!
-Köszönöm. Te mióta játszol gitáron?-kérdeztem de választ már nem kaptam mert valaki berontott az ajtón.
-Julian! Tobby veled van?-kérdezte a szobába belépő lány.
-Igen mert?
-Jönnödd kell most!

1.rész

Sziasztok.:)
Itt is lenne az 1 rész.:) szerintem ez elég furi lett de a többi jobb lesz.:3 azért remélem tetszeni fog.:3 komizzatok kérlek, hogy tudjam milyen.:)
jó olvasást!♥

Milyen egy sztárnak a gyereke lenni? Az emberek azt gondolják, hogy a világ legjobb dolga. Mindened megvan, bárkit, bármit megkapsz amit akarsz. Címlapokon szerepelhetsz, gazdag vagy. Egyszóval tökéletes az életed. De a valóságban mégsem így van. Persze bármit megkaphat és címlapokon is szerepelhet..sajnos..de ezzel nem lehet megvenni a boldogságot. Mindenki szerencsésnek tart amiért Harry Styles fia vagyok..Ja persze..Mindenki azt hiszi mennyire jó apa. Bármit amit csak akarnak a gyerekei megad nekik. Ja persze. Ezt gondolja mindenki de tévednek. Harry tényleg minta apa volt mind addig amíg Emily meg nem született. Elkezdődött a modell karrierje és Harrynek ő lett a kis kedvence. Emily születése óta romlott meg a viszonyunk. Nem tudja elfogadni, hogy nem találtam még meg miben vagyok igazán jó. Ő kiskora óta tudott énekelni, mindig középpontban volt és nehezen dolgozza fel, hogy a fia nem ilyen. Anyával mindig jó volt a kapcsolatunk és ez máig is így van. Sokszor ő szakítja félbe a veszekedéseinket Harryvel. Ilyenkor inkább elmegyek otthonról és átmegyek Glendához és nagyapához. Náluk mindig nyugi van ezért imádok ott lenni. Na meg persze azért mert nagypapa nem olyan mint a többi öreg. Sose szereti ha papának vagy bármi ilyen ahogy ő mondaná "öreges" kifejezéssel hívom. Mindig azt mondja onkább hívjam Justinnak. Imádom! A világ legjobb nagypapája. Rengeteget mesélt a feleségéről, de én őt sajnos nem ismertem. Kate azaz nagymama autóbalesetben halt meg. Akkor volt terhes Glendával, de szerencsére őt sikerült megmenteni. Anya nagyon maga alatt volt amikor a baleset történt, de hát nem csodálom. Nem tudom én hogy élném túl, ha valakim meghalna..Justinnak két lánya és egy fia van. Ott van anya meg Glenda és persze Brendon. A legjobb fej nagybácsi a világon. Mindig számíthatok rá. Ha anyáéknak nem volt idejük vigyázni rám mindig ő vagy Justin vigyáztak rám meg Emilyre. Brendon nem tesz köztem és Emily közt különbséget, nem úgy mint Harry. Brendon rengeteg dologra megtanított. Azt mondta ő sose volt jó tanuló ahhoz képest mindig ő segített a suliba és hát jól is csinálta. Kitűnő vagyok, úgyhogy a stréberek közé sorolnak. Nem szeretek arcoskodni azzal kik a szüleim így amikor tehetem inkább "titkolom" őket. Toby ezzel máshogy van. Nem véletlenül van a menők társaságában. De hát ezen már nem csodálkozom. Ő a suli legjobb pasija. Persze ezt nem kell félre érteni a lányokhoz vonzódom, de első ránézésre lehet tudni hogy érte élnek halnak a lányok. Mindig tökéletesen belőtt sérója és tengerkék szemei elvakítják a lányokat. Na meg nem is beszélve a kigyúrt felsőtestéről. Mind a nyolc kockát meglehet számolni ami rajta díszeleg amikor szünetekben villogtatja a pompom lányoknak. Sose volt ilyen nagy képű, de mióta tényleg mindent megkapott az élettől beleértve azt a csajt amelyiket akarta akár egy éjszakára is elszállt magától. Hiába 15 éves túl sokszor többnek érzi magát, de persze otthon olyan mint a kis angyal. De hogy ne lenne jó kisfiú otthon. Niall és Julia megbíznak az egyetlen fiukban. Ők semmit nem látnak a suliban történtekről és mivel Toby a legjobb haverom így nem is köpöm be. Milyen lenne már ha én szólnék erről Niallnek? Csalódjon a fiában? Áh..nem ér annyit. Sokszor szívesen felhasználhatnám én is ki az apám, de nem érne annyit hogy megkapjak egy lányt is vagy akár egy jobb jegyet vagy bármi mást. Pedig van hogy jó lenne..Főleg amikor meglátom azt a lányt a folyosón..Annyira jó lenne tudni mit gondol rólam..De áh úgyse lenne nála esélyem, maximum kihasználna és csak arra lennék jó neki, hogy a háziját megcsináljam, mint ahogy minden filmben van. A hülye strébert kihasználják aztán kiröhögik. De mi ebbe a jó?
-Hé haver!-huppant le mellénk az asztalhoz Toby így ki zökkentve a gondolkodás menetemből.
-Na mi van most nem a "menőkkel" kajálsz?-mutattam idézőjelet ujjaimmal.
-Áh ne is mond..plusz edzéseket tettek be a csajoknak mert Fannynak eltört a lába így többet kell próbálniuk a versenyre.
-Szegény csaj..-sóhajtott Glenda.
-Ja.-harapott bele a szendvicsébe Toby.
-Csukott szájjal nem megy?-forgattam a szemem.
-Nem.-nyögte a fiú teli szájjal.
-Gusztustalan vagy.
-Van ilyen.
Megráztam a fejem és én is a kezembe vettem a kajámat majd beleharaptam. Egész ebédszünetben Toby rágásának hangját kellett hallgatnom, ameddig be nem nyomta az ételt.
-Te hallod Jul!-veregette meg a vállam.
-Mi van?
-Volt házi matekból?
-Igen.
-Ide adod?
-Nem.-válaszoltam.
-Mer?-háborodott fel Toby.
-Házi feladat! Ami azt jelenti, hogy a tanár azért adja, mert azt akarja hogy...-de itt megszakított.
-Kit érdekel mit akar a tanár?! Ide adod vagy nem?
-Nesze!-vettem ki a táskámból a füzetet és az asztalra dobtam.
-Kösz!-vette el onnan.
Az asztalra hajolva másolta át a feladatokat a füzetébe amikor megszólalt.
-Minek ennyi betű?! Ez matek nem?! Oda számok kellenek baszki.
Csak megráztam a fejem és a pólómba töröltem a vér piros almát amit a táskámból szedtem elő, majd beleharaptam. Csak néztem magam elé és elmélyedtem a gondolataimban. Megint az a lány járt a fejemben, ahogy a szőke tincsei arcába lógnak és ég kék szemeivel a folyosón járkálókat figyeli. Vakító fehér mosolya minden fiú fejét elcsavarja pont úgy ahogy formás feneke teszi.Csak kár hogy ő is pompom lány. Suli után sokszor látni őket gyakorolni és olyankor mindig a suli színeiben vannak természetesen az egyen ruhájukban. Ahányszor meglátom a folyosón elvonulni vagy akár az udvaron mindig erőt kell vennem magamon, hogy ne essek össze. Mindezt csak Glenda tudja, de ő ebben nem nagyon támogat.  Szerinte a pompom lányok kétszínűek és csak kihasználnának. Lehet hogy igaza van. Csak ne lenne ennyire gyönyörű.
-Jul!
-Mond.-fordultam Toby felé.
-Ma nem akarnál a pompom lányokkal meg velem eljönni bulizni?
A meghívás meglepett. Toby sose hívott engem magukkal. Glendára néztem aki megrázta a fejét. Le lehetett olvasni az arcáról, hogy nem találja jó ötletnek, hogy velük menjek. De most az egyszer figyelmen kívül hagytam.
-Elmehetek.-válaszoltam.
-Király! Akkor majd még beszélünk! Kösz a házi!-állt fel az asztaltól.-Sziasztok.
-Szia.-mondtuk kórusba Glendával.
-Komolyan gondoltad ezt a bulit?-tette fel rögtön a kérdést.
-Nem tudom.-húztam el a számat.-Csak nem lesz semmi baj.-eresztettem egy nyugtató mosolyt Glendára.

*este*

A szobámban álltam és válogattam a ruháim között. Nem tudtam választani, melyiket vegyem fel a mai buliba. Egymás után dobáltam le az ágyra a pólókat, amikor kopogtak.
-Gyere!-kiabáltam.
Anya lépett be az ajtón.
-Szia kicsim.-nyomott egy puszit az arcomra.
-Szia.-mosolyogtam.
-Milyen volt a suli?
-Egész jó. Anyu ma elmehetek Tobyval egy buliba?
-Apát megkérdezted?
-Tudod, hogy tőle ilyeneket nem kérdezek, mert csak veszekedés lenne a vége.
-Sose fogom megérteni, mért nem jöttök ki egymással.
-Na de mehetek?
-Menjél.-mosolygott.-De nagyon vigyázz magadra!
-Persze hogy vigyázok!
-Hát akkor nem is zavarlak tovább.
-Anyu várj!
-Igen?
-Segítesz ruhát választani?-nevettem.
-Szeretnéd?
-Aha!
Anya az ágyra dobott ruhákhoz lépett és elkezdett válogatni. Na igen ezért jó, ha stylist az anyukád. Anya bármikor segít ilyen dolgokban, meg persze másban is, de ehhez ért a legjobban. A falnak dőlve figyeltem ahogy egyik pólót a másik után összehajtva a szekrénybe teszi. Mikor teljesen kiegyenesedett egyetlen egy pólót tartott a jobb kezében. Egyszerű volt mégis tökéletes egy buliba. A bal kezét egy hosszú szürke csőnadrág díszítette. Átnyújtotta a kezembe a ruhákat, majd egy puszi kíséretében kisétált az ajtón. Felvettem a pólót és a nadrágot végül a tükör elé álltam. Na igen anyának nagyszerű ízlése van. A fehér póló tökéletesen passzolt a szürke nadrághoz. A hajammal nem sokat kezdtem csak kicsit megráztam amitől szokás szerint beállt. A mobilom zsebre vágtam egy kis pénz kíséretében. Kisétáltam az ajtón, de akkor meghallottam Emily hangját. A szobájából jött. Sírt. Megijedtem így az ajtó felé vettem az irányt. Óvatosan bekopogtam és beléptem. Az ágyán ült a maciját szorongatta amit tőlem kapott.
-Mi a baj?-guggoltam le elé.
-Semmi.-mondta szipogva.
-Nem szokott az én gyönyörű kishúgom csak úgy sírni.-ültem fel mellé az ágyra és az ölembe ültettem.-Mond el nyugodtan mi a baj. Megpróbálok segíteni ha tudok.

-De nem tudsz.-motyogta.

-Akkor kénytelen leszek találgatni.-sóhajtottam.-Pasik? Na jó 10 évesen biztos nem.-nevettem.-Kelly a sellő ma nem ért rá teázni?

-Jul.-nevette el magát.-Kelly egy tündér! Flora a sellő!

-Elnézést hercegnőm! Akkor össze vesztél valakivel?

-Uhum.-dőlt neki a mellkasomnak.

-Kivel?

-Apával.

-A szemét.-suttogtam úgy hogy csak én érthessem.-Min vesztetek össze?

-Kiabált velem amiért nyitva felejtettem az ajtót és így bejött rajta Josh a házba.

-Ennyiért kiabált?

-Meg azért mert Josh megevett egy sütit...

-Jaj kicsim ne sírj.-öleltem szorosan magamhoz.-Majd beszelek apával.-nyeltem egy nagyot mert Harryt nem szeretem apának szólítani.-Viszont most feküdj le aludni mert holnap szombat és anyával mentek a fotózásra.

-Te is eljössz?

-Szeretnéd?

-Aha.

-De én nem vagyok ilyen helyre való.

-Pedig helyes vagy.-vigyorgott.

-Te pedig gyönyörű.-pusziltam meg.-Na de csukd be a szemed és meg várom amíg elalszol.

Emily át tette a fejét a párnára és tíz perc után elaludt. Az órára néztem és már majdnem nyolc óra volt. Toby negyed kilencre jön ide hozzánk aztán meg megyünk a buliba. Így pont elég időt láttam arra hogy Harryvel mindezt megbeszéljem. Lesiettem a lépcsőn és a konyhában vacsorázó férfi felé vettem az irányt.

-Mi a baj kisfiam?

-Azt még eltűröm ha velem ordibálsz, de azt nem hogy Emilyvel is. 

-Én nem ordibáltam vele!

-Ha nem ordibáltál volna vele akkor nem sírt volna fent a szobájában.-emeltem fel a hangom.

-Julian légyszíves vegyél vissza a hangodból! Tizenöt éves vagy! Nincs jogod így beszélni velem! 

-Neked sincs jogod a tíz éves lányoddal így beszélni!

-Csak mondtam neki hogy mért nem csukta be az ajtót?! Bejött rajta Josh és beleevett a süteménybe.

-És bele haltál?

-Julian most már tényleg elég!

-Igen fiúk elég!-lépett hozzánk anya.-Ti mindig veszekedtek? Nem birtok ki egy napot e nélkül?

-Jól van én inkább megyek. Toby mindjárt ide ér.

-Hova mész?

-Az az én dolgom!-válaszoltam.

-Julian!-szólt rám anya.

-Buliba!-válaszoltam Harrynek újra a kérdésére és kimentem az ajtón.

Nem értem Harryt. Ha ennyi baja van a kutyával mért fogadta el? Vagyis inkább mért engedte hogy megtartsuk? Josht alig egy éve kaptuk Joshtól. Na igen. Emily és én kaptuk. Emynek támadt az az ötlete ha már Joshtól van legyen az a neve. Ez az ötlet mindenkinek tetszett így lett a család új tagja Josh. Persze még kölyök kutya így Harry nem tudja felfogni hogy mindig játszani akar. Természetesen kinti kutya mivel egy törzskönyvezett Golden retriever így nem lenne a legjobb ötlet bent tartani. De mivel kölyök így nem mindig fogad szót és ha nyitva az ajtó ő bejön szokás szerint a házba. Nem tudom  Harry mért csinál ekkora felhajtást egy  vagy két süti miatt. Volt hogy már cipőket rágott meg. De istenem ez csak egy szelet süti volt. De inkább nem idegesítettem magam így a ház előtt állva egy kavicsot kezdtem rugdosni amit valaki megállított. Felnéztem és Toby volt az. Fekete vans cipőben, fekete nadrágban és meglepőd de egy fekete pólóban állt előttem amire egy szintén ugyan olyan színű bőrdzsekit fett fel. 

-Temetésre megyünk?-néztem rajta végig.

-Vicces vagy!-nevetett.

-Mivel megyünk? Vagy hol lesz a buli?

-Pár sarokkal arrébb, úgyhogy gyalog.

-Rendben.-bólintottam, majd elindultunk.

Bevezetés

Sziasztok:)

Mint látjátok elkészült az új blog így újra jönnek majd a részek.:) aki olvasta a régi blogom ( Dear Diary ) ők tudni fogják már, hogy ki kicsoda.:) Mivel most kezdtem el ezt az újat így kérlek titeket, hogy komizzatok, hogy tudjam tetszik e majd a történet.:) és jól jönne néhány feliratkozó is.:)
Jó olvasást!:)


A blog Londonban játszódik ahol a 15 éves Julian Styles él családjával. A név nem véletlen, mivel Harry Styles fia aki már 35 éves. Juliannek van egy húga Emily aki 10 éves. A kislány követi anyukája példáját így ő már 10 évesen a modellkedés közepébe csöppen. Emily megtalálta miben tehetséges, nem úgy mint bátyja.  Julian úgy döntött, nem akar magán tanuló lenni, így legjobb barátjával Tobbyval,  már 6 éves koruk óta ők is suliba járnak ahogy a többi normális családban született gyerekek. Julian sose tartozott a "menők" közé a suliba viszont kitűnő tanulóként a tanárok kedvence ellentétbe Tobbyval, aki a pompom lányok között éli iskolás éveit és minden évbe elbűvölő kinézete miatt engedik tovább tanárai. De ezen senki nem csodálkozik, hisz Tobby pont olyan mint Niall. A szőke haj és a tenger kék szem. Melyik lány ne akarna ilyen csávót?! Julian Tobby társaságát inkább hanyagolja még ha tetszik is neki egy lány a menők soraiból inkább nagynénjével van a 16 éves Glendával. A lánnyal együtt nőttek fel. Szinte mindig együtt játszottak. Glenda, Julian és Tobby a nap minden egyes percét együtt töltötték amikor csak tudták, de ez a bűvös hármas megromlott amikor Tobby a menők társaságába keveredett. Julian teljes mértékben megbízik a lányban és ez fordítva is így van. Jul Glendának mondja el ki tetszik neki már év eleje óta. De rá kell jönnie, hogy ez nem jöhet össze. Hiába kitűnő tanuló valaki elcsavarja a fejét ami nem tesz jót a tanulmányainak. Tobbyval elhanyagolják egymást, megromlik a viszonyuk ami bajhoz vezet. Glenda megpróbálja megvédeni, de nem sikerül neki így Juliannek bármi baja eshet. Glendát eldobja magától egy lány miatt aki miatt ez az egész történt. De vajon megéri neki?

U.I.: a részt a hétvégén hozom.:3