14. rész

Sziasztok:)
A részhez nincs hozzáfűzni valóm, csak annyi, hogy jól esne néhány komment:( Alig jön 1-2 úgyhogy örülnék neki ha írnátok hozzá valamit, akár csak két szót:) 
Jó olvasást!<33

Mindig is a karácsony volt a kedvenc ünnepem. Két hete nem csinálok semmit, nincs kedvem semmihez, de ma valahogy az ünnep hangulata engem is feldobott.  Mosolyogva rohantam le az emeletről, mikor meghallottam, hogy csöngettek. Az ajtó elé álltam és kinyitottam, majd az előttem állókat egyesével szorosan magamhoz öleltem. Miután Louis, Emma, Liam, Shelly, Zayn és Perrie is bementek a nappaliba megpillantottam a kapuban Niallékat. Niall ujjai össze voltak kulcsolva Juliáéval, ahogy Tobyé is Glendáéval. Mosolyogva öleltem meg őket is és becsuktam az ajtót. Mindannyian a nappaliban ültünk és beszélgettünk, amikor végre előbukkantak anyáék is. Harry és Melody ujjongva köszöntötték őket. Másmilyenek voltak mint szoktak. Látszott rajtuk, hogy mondani akartak valamit, de nem tették. Nem foglalkoztam felük annyira, inkább Glendára néztem aki rám mosolygott, majd megszólalt.
-Hogy vagy?
-Nagyon jól.-mosolyogtam.-Te?
-Megvagyok. A kezed jobban van már?
-Igen.
-Beszéltetek már azóta?
-Nem, de nem is akarok..
-Ez érthető.
-De félek, hogyha mégis odajön hozzám, megbocsátok neki..Hiába nagy bennem a düh, a bánat, akkor ott nem tudom mit éreznék.
-Hidd el, ha meglátod még erősebb lesz benned a méreg és rá se akarsz majd nézni.
Válaszul mosolyogva megöleltem, majd én is beszálltam a beszélgető felnőttekhez.


*Glenda szemszöge*

Ahogy Toby szemeibe néztem elkapott a vágy, hogy csak a magaménak érezhessem őt. Megragadtam a kezét és feltűnéstelenül eltűntünk a nappaliból. Mindenki bele volt merülve  a beszélgetésbe így senkinek nem tűnt fel, hogy már nem vagyunk ott. Jól ismertem már a házat, rengeteget voltam már itt. Felhúztam Tobyt az emeletre és a vendégszobába irányítottam. Gondoltam, ha már mi is vendégek vagyunk, használjuk ki. Betoltam az ajtón és az ágyra fektettem. Lábammal berúgtam az ajtót, majd hátranyúlva elfordítottam a kulcsot a zárban. Vissza léptem hozzá és egy erős csókot nyomtam a szájára. Ujjaim végig csúsztattam a mellkasán, majd le a hasán, majd a pólója végébe akasztottam az ujjaim és kockás felsőtestén felhúztam, de mielőtt kibújtathattam volna a fehér ruhadarabbol, megfogta a kezem.
-Glenda!
-Toby?
-Nyugodj le! Nem vagy még erre kész!
-Akarlak! Érted? Kívánlak! Csak te kellesz!
-Kicsim ugyan így érzek, de nem kell még! Rá ér ez a dolog!
-Toby, ha nem akarnám, nem tenném...
-Glenda..
-Pszt!-tettem az ujjam a szájára.-Ne most!-csókoltam meg.
Nem szólt többet, csak elengedte a kezem és a csípőmre szorította és lehúzott magához, majd fölém emelkedett így én kerülve alulra. Apró csókokat lehelt a nyakamra, majd egyre lejjebb és lejjebb haladt. Apró nyögések törtek utat maguknak a torkomban, ahogy kibújtatott a pólómból, ujjait, pedig a nadrágom gombjaira vezette. Mikor megszabadított tőle, én is levettem róla pólót, majd remegő kezekkel, próbáltam kikapcsolni az övét. Mikor látta, hogy nem sikerül, kezemet az övéi közé vette és a szemembe nézett.
-Még mindig nem kell, ha nem akarod.
-Én hoztalak ide..-vettem szakadozottan a levegőt.-Akarlak minden porcikáddal együtt. Érezni akarlak. Boldoggá akarlak tenni! Csak..félek..
-Mitől?
-Hogy elrontom..
-Ettől nem kell félned.-fogta arcomat kezei közé.-Ezt nem lehet elrontani. Ne félj.-csókolt meg, majd kicsatolta az övét.
Lehúztam róla a nadrágot, így már mindketten csak fehérneműben voltunk. Az ágyon feküdtünk egymás mellett, majd fölém hajolt, becsukta a szemét és csókolgatni kezdett. A levegőt egyre  gyorsabban vettem. Ujjait a hátam alá csúsztatta, majd miután kikapcsolta a melltartómat lehámozta rólam és eldobta. Lehúzta a lábamon a bugyimat is és azt is eldobta. Soha nem volt még ennyire gyengéd és érzelmes egyszerre. Tudtam, hogy nem először csinálja már és, hogy tapasztalat, de nem gondolom, hogy bárkivel is volt ennyire gyengéd valaha...Nem tudom mikor, de miután megszabadult az alsónadrágjától a szemembe nézett, ujjainkat összekulcsolta és egyé vált velem. Csípőjét lassan mozgatta. Megszólalni sem tudtam az új érzés hatására. Egyszerre fájt és egyszerre volt tökéletes Egyre nehezebben és gyorsabban lélegeztem..Együtt mozogtunk és együtt lélegeztünk. Egyek voltunk.

***

Egymás mellett feküdtünk, kéz a kézben. Némán. Bámultunk egymásra, de nem szólaltunk meg. Felemelte kezeinket, szájához húzta őket és megpuszilta, majd a könyökérre támaszkodott és közelebb hajolva hozzám, megcsókolt. Mosolyogva viszonoztam a csókot, majd felültem az ágyon.
-Jó volt?
-A legjobb.-húztam magamhoz közelebb.
-Ennek örülök.-csókolt meg újra és újra.-Viszont nem akarok semmi jónak elrontója lenni, de vissza kéne mennünk.
-De ott olyan hideg van és sokkal jobb itt mint ott...
-Tudom...Legszívesebben itt maradnék veled örökre, de nem otthon vagyunk..
-Én félig meddig igen.-mosolyogtam.
-Na gyere!-emelt fel.
Letett a ruháink mellett, majd magára vette a boxerét végül pedig a melltartót végig csúsztatta kezeimen, ahogy belebújtatott, majd végig csókolgatva a hátamat becsatolta. Felvettem  a bugyimat, végül pedig mindketten belebújtunk a ruháinkba, majd összekulcsoltuk ujjainkat és mosolyogva kinyitottuk az ajtót. Hangos nevetés csapta meg a fülünket, amire mi is elmosolyodtunk. Lesétáltunk a lépcsőn és vissza ültünk a helyünkre, remélve senki nem kérdezi meg hogy hol időztünk eddig...Ám nem sikerült megúsznunk a dolgot..
-Toby...Hol voltatok?-kérdezte Julia.
Elpirult arccal nézett rám, segítséget kérve.
-Rosszul voltam..-mondtam ki, ami hirtelen eszembe jutott.
-Most már jobban vagy?-nézett rám vigyorogva Melody.
Aprót bólintottam, majd Toby átkarolt én pedig a mellkasára hajtottam a fejem. Tudtam hogy Melody tudja, vagy legalább is sejti hol voltunk. Hiába töltünk együtt kevés időt, mégis a nővérem és jól ismer..Jobban mint bárki más..Toby megsimította a fejemet, majd megpuszilta. Ő is és én is tudtuk, hogy semmi bajom nem volt, de mindketten hitelesen akartuk előadni a dolgokat. Csöndben pihentem a mellkasán és élveztem szívverésének gyors dallamát. Egyszerre pislogtam szívverése ritmusára. Nyugtató illata és szuszogása már majdnem elaltatott, amikor a csengő visszazökkentett a valóságba. Elvettem a fejem a mellkasáról és felnéztem rá. Mosolyogva megcsókolt, miközben Julian felállt és az ajtóhoz lépett. Hallgattam amit beszélget az ajtóban álló személlyel, majd amikor rájöttem kié e az ismerős hang és meghallottam a kérdését felugrottam a kanapéról és az ajtóhoz siettem.
-Mit gondolsz? Tűnj innen! Húzz haza! Vagy ahová akarsz! Menj a kis barátocskádhoz! Csókolgasd őt! Karácsonyozz vele! Vagy csinálj amit akarsz, de ebbe a házba be nem teszed a lábad! Hagyd békén Juliant!
-Ne szólj ebbe bele Glendácska...-mondta gúnyosan.
-Na ezt most hagyd abba! Nem tűröm, hogy így beszélj vele! Takarodj innen!
-Kérlek ne küldj el! Legalább be mehetnék?
-Még van képed? Takarodj innen! Ide be ne tedd a lábadat! Hagyj minket békén örökre!-szorítottam ökölbe a kezem.
-Kicsim.-húzott magához hátra Toby.-Gyere ide.-szorított magához.-Hagyjuk őket magukra.
-Én nem hagyom itt Juliant ezzel a ri...-csuklott el a hangom és Toby karjaiba estem.
-Jól vagy?-kérdezte ijedten.
Aprót bólintottam, majd sírva felszaladtam az emeletre. Néma csend követte a "kis" jelenetemet, amit lépcsőnyikorgás hangosított fel. Leült mellém a földre Toby, majd a fejemet a mellkasára hajtotta.
-Majdnem meghalt a kezeim között ez a kis ribanc miatt..Mindene tiszta vér volt, amikor megtaláltam..Alig volt már pulzusa...Majdnem elveszítettem a legjobb barátomat....miatta...Mi lett volna velem Julian nélkül Toby? Én abba belehaltam volna, ha őt elveszítem...A karjaimban tartottam...mindenhol az ő vére volt...az egész fürdőszobát az ő vére díszítette...haldokolt a kezemben..-zokogtam hangosan.
Hangos ajtócsapás utána a lépcső újra nyikorogni kezdett és megjelent előtte Julain. Hirtelen felálltam majd megszédülve visszaestem Toby karjaiba. Jul lehajolt hozzám és szorosan magához ölelve megpuszilt.
-Elküldted?-szipogtam.
-El.-ölelt még szorosabban.
-Annyira féltem Julian..
-Mitől?
-Hogy elveszítelek azon az estén..Hogy meghalsz..
-De nem tettem, mert megmentettél...de ha te nem vagy már nem lennék itt..-szipogott ő is.
-Ugye soha többé nem teszel ilyet!
-Ezt már megígértem! Butaság volt! Nem gondolkodtam..
-Annyira szeretlek.-szorítottam én is erősebben.
-Én is..-suttogta.
Mikor elengedett Toby mosolyogva állt fel és nyújtotta a kezét barátjának, majd nekem is. Mind ketten felálltunk, majd a két fiú előtt leindultam a lépcsőn. Minden szempár ránk szegeződött ahogy leértünk a lépcsőn. Harry rögtön oda jött hozzánk, hogy megtudja, minden rendben van e.
-Jól vagy?
-Csak egy kicsit felzaklatott Jenna látványa.-mosolyogtam.-De már semmi bajom.
-Akkor jó.-mosolygott ő is.-Fiúk ti is jól vagytok?
-Tökéletesen.-mondták egyszerre, amire mindenki elnevette magát.
Visszaültünk a kanapéra, majd mikor összekulcsoltuk ujjainkat Tobyval, egy csókot nyomott a számra. Vidáman töltöttük a karácsony további perceit, amikor Harry hirtelen megszólalt.
-Valamit mondani szeretnénk.-állt fel, majd Meody felé nyújtotta a kezét, hogy ő is álljon fel. Mikor egymás mellett álltak mosolyogva egymásra néztek és Harry megszólalt.
-Bővülni fog a család.-mosolygott.
-Kisbabát várok.-mosolygott Melody is.
Mindenki szótlanul és csodálkozva nézett rájuk, amikor Julia és Niall egymásra néztek és ők is felálltak, majd Niall megszólalt.
-Tobynak is kis tesója lesz.-mosolyogtak mindketten fülig érő szájjal.

13. rész

Sziasztok:) 

Meghoztam a 13. részt:) remélem tetszeni fog mindenkinek:3 Kicsit próbáltam hosszabbra írni, mint az ez előttit, úgyhogy remélem jó lett:3 komikat elfogadok:3

jó olvasást!:)

Ahogy beszélt, ahogy hallottam a hangját, boldogság töltötte el a szívem. Mosolyognom kellett...Kivertem a fejemből Juliant, így vidáman köszönhettem vissza.

-Jó reggelt neked is! Hogy aludtál?-hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-Nélküled nehezen. De olyan szomorú a hangod ..Mi a baj?

-Tegnap egy kicsit veszekedem Juliannel...

-Jenna el kell neki mondanod! Nem titkolhatjuk örökké!

-Tudom..-halkultam el..-De olyan nehéz...

-Vagy, ha még mindig őt szereted szólj, és én lelépek.

-Alex! Ne beszélj hülyeségeket! Tudod, hogy téged szeretlek! Ne butáskodj!

-Akkor ma elmegyek érted! Rendben?

-Hová akarsz menni?

-Majd meglátod! De öltözz olyan ruhába, amibe nagyon dögös leszel!

-Ajaj!-nevettem.-Mire készülsz?

-Majd meglátod, de addig legyen meglepetés! Este 6-ra ott vagyok érted!

-Rendben.

-Szeretlek!-nyomta ki a telefont.

-Én is.-mondtam, bár már nem hallotta.

*Harry szemszöge*

-Jó reggelt te istennő!-húztam magamhoz Melodyt, hogy megcsókolhassam.

Álmos szemeit kinyitotta, majd mosolyogva viszonozta a csókot. Fejét a mellkasomra fektette, majd a hasamat puha ujjaival végig simította. A tegnap délután járt egész végig az agyamban. A forró levegő, az egymás iránt érzett vágy és kívánat. Kirázott a hideg a gondolattól, majd egy puszit nyomtam a hajába, mire felnézett rám.

-Neked is te szexisten!-mondta nevetve.

-Szóval tetszett a tegnapi?

-Mi az hogy?!

Elnevettem magam a válaszon és felültem az ágyon.-Tudod mikor volt utoljára ennyire jó?

-Az ez előtti?

-Az is jó volt, de emlékszel, amikor nászúton voltunk és hanyatt estél a fürdőbe és beverted a fejed?-rejtettem el egy apró mosolyt.

-Emlékszem.

-Na az az előtti együtt létünk erre hasonlított. Egyszóval rég volt már ilyen jó...

-Naaa...

-Nem úgy értem, hogy nem szokott jó lenni, de a tegnapi hihetetlen volt.-haraptam meg az alsó ajkam.

-Te még 35 évesen is mennyire perverz vagy.

-Én ugyan nem! Csak megmondom, ha valami kimondhatatlanul jó!

-De szeretlek!-ült fel mellém az ágyon.

-Hát még én!-nyomtam egy csókot a szájára.

Csendesen néztünk egymás szemébe, majd Melody rám ugrott és harapdálni kezdett.

-Te vadállat!-kaptam hirtelen észhez és lenyomtam az ágyra, majd fölé hajoltam és végig csókoltam a nyakát.

-Szeretem amikor ilyen vagy. Az olyan baromi szexi!

-Milyen?

-Hát ilyen nem tudom...Amilyen most is vagy!

-Erre gondolsz?-ugrottam ki az ágyból, majd felkaptam és kiszaladtam vele a szobából egyenesen le a lépcsőn majd be a nappaliba.

-Tegyél le te őrült.-ütögette a hátamat.

-Eszem ágában sincs!-csókoltam meg, és a konyha felé indultam vele.-Először kapsz egy kis reggelit még mielőtt elfogynál!-szaladtam be vele a helységbe.

-Pedig rám férne, hogy "elfogyjak"..-mutatott idézőjelet az ujjaival.

Ahogy beértünk a konyhába Julian karikás szemekkel ült és egy bögre teát kavargatott. Letettem Melodyt és némán odasétáltam hozzá amíg Mell elment kávét készíteni.

-Történt valami Jul?-ültem le mellé. Felnézett rám, de nem szólt semmit, majd vissza irányította a tekintetét a bögréjére.-Ha nem szeretnél, nem muszáj róla beszélned, csak annyit mondj, hogy tudok e segíteni valamiben.-válaszul egy fejrázást kaptam semmi mást.-Julian, ha bármiben tudok segíteni, mindig gyere és én segítek!-simítottam meg a hátát, majd felálltam és Melodyhoz mentem.

-Mi a baj?-kérdezte.

-Nem mondja meg.

-Talán ha én is rákérdeznék elmondaná.

-Kicsim te eleve nő vagy neked nehezebben mondaná el a dolgokat.-mosolyogtam,miközben megcsókoltam.

-Na...

-De ha ez az igazság?

-De tényleg nem mondott semmit?

-Meg sem szólalt.

-Esküszöm érzem, hogy ez az undorító Jenna tett valamit.-tette keresztbe a kezét, miután a pultra felült.

-Ne mondj ilyet a fiad barátnőjéről!

-De az a lány egy hárpia én már most megmondom neked! Ki fogja szerencsétlen gyereket készíteni!

-Te se készítettél ki engem!-kacsintottam.

-Most arra célzol, hogy egy hárpia vagyok?

-Nem én mondtam.-nevettem.

-Jól van menj innen!-tolt el magától.

-Már megint mit tettem? Nem mondtam ki hogy tényleg az lennél!

-De céloztál rá!

-Sose gondoltam azt rólad, hogy egy hárpia vagy! Te vagy a legcsodálatosabb nő az életembe! Anyával és Gemmával együtt!

-Annyira imádlak Styles!

-Na meg persze ott van az én kis hercegnőm Emily! Ő a legcsodálatosabb kislány az egész világon!

-Mindig le tudsz nyűgözni!-tárta ki a karjait, jelezve, hogy menjek hozzá közelebb.

Közel mentem hozzá, lábait a derekam köré kulcsolta ahogy a karjait a nyakam köré, majd egy erős csókot nyomott a számra.-Akkor is egy kis boszorkány az a lány.-motyogta a csókunkba.

-Ahogy gondolod szívem! Ahogy gondolod.-vettem le a pultról.

***

A délutáni próbának a fáradalmait próbáltam kipihenni, amikor Emily ült le mellém a kanapéra.
-Apa! Anyának az anyukáját én mért nem ismerem?
Megdöbbentett a kérdése. Hirtelen nem tudtam mit mondani. Felé fordultam, mély levegőt vettem, majd megszólaltam.
-Tudod kicsim, vannak akik hamarabb meghalnak mint mások. Anya anyukájának volt egy balesete..
-Milyen baleset?
-Autó..Anya kicsit idősebb volt mint Julian amikor az anyukája karambolozott egy másik autóval..
-Meghalt?
-Sajnos igen..De akkor terhes volt Glendával..
-De hiszen Glenda él!
-Ő túl élte. Az orvosoknak sikerült megmenteniük..De Katet, anya anyukáját nem sikerült nekik.
-Anya szomorú volt?
-Nagyon..A balesetet amikor hallotta rögtön oda ment a helyszínre és akkor tudta meg hogy lesz egy kis tesója. Anya és én neveztük el Glendának a nagynénédet.-eresztettem egy halvány mosolyt.
-Akkor már ismertétek egymást?
-Igen..Akkor már szerelmesek voltunk egymásba...
-Te vigasztaltad anyát?
-Ühüm..
-És nagyapa? Ő hogy viselte? Hogy tudta meg?
-Nehezen viselte, de mindannyian segítettünk egymásnak.
-Ismerted nagymamát?
-Ismertem. Nagyon aranyos nő volt. Mindenkivel kedves volt és gyönyörű volt! Pont olyan mint anya.
-Csodálatos volt igaz?
-Így van.
-Brendon is segített anyának?
-Inkább anya segített Brendonnak...Tudod, ő egy kicsit nehezebben viselte, hogy elveszítette az anyukáját.Bántotta önmagát, ezért kórházba is került. Tudod a felnőttek és a nagyobb gyerekek olyan dolgokat is tesznek amit nem akarnak, de csak azt látják kiútnak. Anya is volt kórházba akkor...
-Ő is bántotta magát?
-Nem..ő nem...
-Akkor miért?
-Fájt neki az amit csinált magával Brendon..Az anyukája miatt is rosszul érezte magát, és összeomlott..Elájult..
-És te segítettél neki igaz?
-Igen..A mentősök bevitték a kórházba Brendont és anyát..Bent tartották őket egy darabig, aztán amikor jobban lettek hazamehettek. A kis Glendának már készen volt a szobája, így ő is hazamehetett.
-Apa te mindig anya mellett álltál igaz?
-A baleset után nem sokkal, úgy fél év után összevesztünk és anya hazaköltözött Magyarországra. Úgy gondolta, hogy ha elmegy Londonból könnyebben elfelejt..
-De nem felejtett el!
-Mindig próbáltam felhívni, írtam neki, vagy ahogy tudtam kapcsolatba próbáltamú lépni vele, de nem sikerült, így ha a fiúk tudtak vele beszélni mindig átadták nekem hogy van.
-Niallék jóban voltak anyával?
-Mind a négyen jóba voltak Melodyval.-mosolyogtam.
-Ők segítettek nektek újra jóba lenni?
-Valahogy úgy..Egyik nap amikor beszéltek anya nem volt valami jól..Hányt, szédült, rosszul volt..És akkor aznap megtudtam valamit és elmentem hozzá.
-Magyarországra?
-Igen. A barátnője megmondta hol van és odamentem. Leültem vele beszélni, hogy lehet, hogy kisbabánk lesz..
-Akkor lett Julian?
-Igen..Juliannel volt terhes..De tudod, akkor még nagyon fiatalok voltunk..Anya nagyon félt, hogy nem tudunk majd gondoskodni egy kisbabáról...Nagyon sírt...Viszont kibékültünk...Megígértem neki, hogy mindig mellette maradok történjen bármi!
-És ez így is volt.-mosolygott.
-Egy ideig igen...De aznap kaptam egy levelet..Egy ismeretlentől..
-És mi történt? Újra összevesztetek?
-Nem..nem vesztünk össze..De a levelek sorba folytatódtak...
-Miről szóltak?
-Azt mondták el fognak választani anyától...
-Miért?
-Azt a mai napig nem tudjuk..
-És utána? Mi lett?
-Anya visszajött velem Londonba...Minden tökéletes volt..Egyre nagyobb volt a hasa..Mindannyian vártuk már Julient. De el kellett mennem a srácokkal koncertezni..Melody nem jött velem..Féltem otthon hagyni de muszáj volt, és nem hagytam egyedül. Még a buszon is kaptam levelet...Nagyon kikészített minden egyes kis lap..Ahogy vége lett a koncertnek, jött egy buli..Elmentünk..És akkor ott a titkos levelek írója felfedte magát. Megcsókolt...Ezt látta anya is aki csak azért, hogy együtt lehessünk eljött a buliba. De mivel ő csak azt látta, hogy az a nő megcsókolt, így sírva elrohant..Hiába rohantam utána, és próbáltam megnyugtatni, újra összevesztünk. Hónapokig nem beszéltünk egymással...Megkértem a kezét, de nemet mondott..Aztán karácsony napján Louis rám szólt, hogy kezdjek magammal valamit és elmentem anyához..Újra megkértem a kezét, és akkor igent mondott.
-És akkor összeházasodtatok?
-Miután Julian megszületett igen.
-Boldog vagy anyával?
-A legboldogabb!
-Ugye anya nem fog meghalni...
-Nem fog...
-Megígéred?
-Sajnos ezt nem ígérhetem meg...De amitől tudom megvédem majd!
Felállt, majd beleült az ölembe és átölelt.-Szeretlek apa.-suttogta.
-Én is.-öleltem szorosan magamhoz.
Emily végig az ölemben ült, majd egy idő után elnyomta az álom. Felvittem a szobájába és lefektettem aludni. Betakartam, majd kijöttem a szobájából. Indultam volna, le a lépcsőn, amikor Julian a szobája ajtajában állva megszólalt.
-Apa...Bejönnél egy kicsit?
-Persze.-fordultam vissza.
-Bocsi a reggeliért...
-Ne butáskodj! Nem történt semmit. Csak nem volt erőd beszélgetni.
-Azt mondtad, ha segítség kell neked szólhatok...
-Ez így van!
-Most szükségem lenne egy kis segítségre, egy kis tanácsra...
-Mond nyugodtan! Ha tudok segítek!
-Tegnap Jennával kicsit veszekedtünk..Vagyis nem is mondanám veszekedésnek...Csak olyan furcsa  volt és nem tudtam mi a baja, ezért megkérdeztem. De csak annyit mondott, hogy haza kell mennie.
-Lehet, hogy csak rossz napja volt..
-De egész nap ilyen volt..
-Nem lehet, hogy rosszul volt?
-Nem tudom...Nem mondott semmit, csak haza ment. Ma reggel felhívtam, kinyomta a telefont. Írtam neki sms-t, nem válaszolt rá..Nem tudom mit csináljak..
-Menj el hozzá. Vegyél neki egy virágot és menj el engeszteled ki, még ha nem is csináltál semmit. Tudod a lányok ilyenek..Szeretik ha bocsánatot kérnek tőlük, még ha nem is mi vagyunk a hibásak..
-Akkor most menjek el hozzá?
-Szerintem az lenne a legjobb.
-Köszönöm.-ölelt meg.
-Valamit még tudok segíteni?
-Nem.-mosolygott.
-Sok sikert.-öleltem vissza,  majd felálltam és kisétáltam a szobából.

*Julian szemszöge*

Ahogy apa elhagyta a szobámat, átöltöztem amilyen gyorsan csak tudtam és leszaladtam az emeletről. Felkaptam a cipőmet és a kabátomat és kiviharzottam a hideg utcára. Szedtem a lábaim amilyen gyorsan csak tudtam és az első virágárusig meg sem álltam. Benyitottam a kis üvegajtón és az orromat rögtön megcsapta az erős virágillat. Becsuktam az ajtót és az árushoz léptem. Megmutatta milyen csokrok vannak készen, én pedig választottam. Pont olyan volt mint Jenna. Gyönyörű és titokzatos. Minden virág fehér volt, de volt aminek a szirmai még csukva voltak és kék fóliával voltak körülfogva. Amint kifizettem, az utam már rögtön Jennához vezetett. A járdák csúszósak voltak, de nem érdekelt, csak minél előbb Jennánál akartam lenni. Néha néha, egy fa,vagy egy fal támasztott meg az elcsúszástól, de nem estem el. Izgalom fogott el, amikor megláttam Jennáék házát. "Végre!" Nyögtem ki magamba. A lábaim egyre jobban remegtek ahogy közeledtem a ház felé. Már csak pár ház választott el a célponttól, de a lélegzetem megállt, amikor egy kocsi parkolt le a ház előtt és egy öltönyös fiú szállt ki belőle. Nem sokkal lehetett nálunk idősebb, de már jogsija volt..A ház csengőjére tapasztotta az ujját és várta amíg kinyitják előtte a nyílászárót. Nem kellett sokáig egyedül ott állnia..Az ajtó kinyílt és Jenna sétált ki rajta. Gyönyörű volt. Egy apró fekete ruha volt rajta egy fekete magassarkúval. Hozzá illő fekete kabátot viselt  és egy aprócska táskát. A haja lehullott a vállára, de az arcát nem takarta el. Ahogy kilépett az ajtón egy csókot nyomott a fiú szájára, majd mosolyogva összekulcsolták az ujjaikat és az autó felé indultak. A fiú kinyitotta neki az ajtót és miután Jenna beszállt egy újabb csókot váltattak egymással mielőtt becsukta a kocsiajtót és átsétált a másik oldalra. Elfelejtettem lélegezni, ahogy elindult az autó..Ujjaim szétnyíltak, ajkaim remegtek. A virág kihullott a kezemből, amint elhajtottak mellettem és találkozott a tekintetem az övével. Arcáról eltűnt a mosoly..Elkapta tekintetét, majd lehajtotta a fejét. Néztem ahogy eltűnik a fekete autó a távolban, majd futni kezdtem. Minél előbb otthon akartam lenni. Bezárni magam mögött a szobám ajtaját és elfelejteni őt. Örökre! Kigördült az első könnycsepp a szememből, de nem érdekelt. Csak futottam és futottam, amíg lépteket nem hallottam magam mögött. Megálltam és hátra néztem. Egy lány volt az. A fehér virágcsokor volt a kezében.
-Ezt elejtetted.-nyújtotta felém mosolyogva.
-Erre már nincs szükségem.-mondtam, majd vissza toltam a lánynak.-Megtarthatod..A tied lehet..
-De miért?
-Mert akinek szántam nem érdemli meg. Legyen a tied..Nálad biztonságban és jó helyen lesz..
-Köszönöm.-suttogta, majd mosolyogva beleszagolt a csokorba.
-Örülök, ha tetszik.-mondtam majd megfordultam.
-Legalább a nevedet megtudhatom?-kiabált utánam.
-Julian. Julian Styles.-fordultam meg és kiabáltam vissza, majd újra futni kezdtem.
Tudom, hogy nem szabadott volna úgy ott hagynom azt a lányt, de nem bírtam volna, tovább sírás nélkül. Fájt nagyon fájt amit tett. Miért tette ezt velem? Legalább megmondta volna..De nem nem tette. Inkább eltitkolta, hogy nekem jobban fájjon. Hogy szenvedjek..De remélem megtalálta az igazit. Hogy abban a fiúban megvan az ami bennem nincs. De egy biztos. Az önbizalmam elveszett és a boldogságom is ahogy magam előtt láttam a képeket Jennáról és rólam. Egy pillanat alatt vált semmivé az a három hónap..

12. rész

Sziasztok:)
Elég sokára de végre meghoztam a részt:) a következőt majd megpróbálom hamarabb hozni, mivel egy ideig biztos nem utazok sehova:) Remélem tetszeni fog a rész:) kérlek titeket komizzatok:3 
jó olvasást!:)

Már órák óta járkáltunk üzletekről üzletekre, de egyikben sem találtam olyat, ami tetszett is és jól is állt volna. Vagy kicsi volt, vagy nagy. De volt, hogy az volt a bajom, hogy túl csipkés volt, vagy épp túl egyszerű. Sehol nem volt az a fehérnemű amit tökéletesnek tartottunk volna. Vagyis inkább tartottam volna. Julia a legtöbbet dicsérte és azt mondta jól áll, de a tükörképem láttán én nem gondoltam így.
-Ebben annyira gyönyörű vagy.-dicsért, miután elhúztam a próbafülkét takaró függönyt.
-De nézd már meg..-fordultam meg.-Itt is bevág, és így még hájasabbnak tűnök...
-Annyira hülye vagy Melody! Tökéletes alakod van! Egyáltalán nem vagy kövér!
-Dehogynem...-néztem magamon végig a tükörben.
-Mell, ha egyszer Harry ilyennek szeret, akkor miért nem fogadod el te is így magadat?
-Csak nézz rá Harryre és rám..Tudod, milyen rossz így együtt strandon lenni?
-Melody én nem akarok veled veszekedni, de kérlek értsd meg! Tökéletes alakod van! Semmi baj nincs vele! Úgy vagy gyönyörű ahogy vagy! Fogd fel kérlek! Ezt fedd fel!-nyújtott a kezembe egy újabb ruhadarabot.
Kivettem a kezéből, majd visszahúztam a függönyt. Kicsatoltam a rajtam lévő melltartót és felvettem az akasztón lógót. Miután az alját is átvettem újra elhúztam a függönyt. Óvatosan kihajoltam, de Juliát sehol sem találtam. Leakasztottam a fogasról a kabátomat, felvettem és Julia "keresésére" indultam. Fel-alá járkáltam a sorok között, amikor egy ismerős arcot pillantottam meg az egyik sor végén. Mielőtt észrevehetett volna, megfordultam és az öltözőfülkéhez vissza siettem, de mielőtt odaértem volna, sikerült megtalálnom Juliát.
-Harry itt van!-fogtam meg a kezét és húztam az egyik állvány mögé.
-Mi? Hol? És te miért mászkálsz egy kabátba az üzlet közepén?
-Az egyik sornál láttam. És mert téged kerestelek. De most valahogy foglald le, amíg átöltözök és vissza veszem a ruhámat! Sietek ígérem.
-Megpróbálom.-mosolygott.
Visszamentem az öltözőhöz, de amikor beléptem a fülkébe ijedten hátráltam pár lépést, amikor megláttam, hogy nem üres az öltöző.
-Ezt próbáld fel!-emelte fel a fehérneműt, miközben közelebb húzott magához és megcsókolt.
-Harry mit keresel itt? Otthon kéne pihenned!
-Nem tudok nélküled élni.-nevetett.
-Ez akkor sem mentség.-tettem keresztbe a kezem.
-De ezt akkor is fel kell próbálnod.-emelte fel újra a fehérneműt.
-Erre gondolsz?-vettem le kabátomat.
-Tyhűű!-nézett végig rajtam.-Ez nem semmi szívem.-Éreztem, ahogy elpirulok, de miután közelebb húzott magához és a szemembe nézett a pír eltűnt az arcomról. Alsó ajkába harapott, majd felemelt. Lábaimat körbekulcsoltam derekán, és forró csókot váltottunk egymással.-Annyira jól nézel ki, olyan szexi vagy ebben a melltartóban és úristen most azonnal mennyünk haza!-nyomott a falnak.
-Ahogy akarod!-karoltam át a nyakát, majd újra és újra megcsókoltam.
-De kérlek siess! Nem sokáig bírok magammal!
-Akkor segíts kikapcsolni a melltartóm.-fordultam meg mosolyogva. Hideg kezeivel a kapcsokhoz nyúlt és szétnyitotta őket. Kirázott a hideg ahogy végig simította bőrömet, majd a nyakamhoz hajolt és belecsókolt. Átvettem a másik melltartót, majd a fehérnemű alját is kicseréltem és felöltöztem Harry segítségével. Miután a kabátba is belebújtam a kezembe vettem az akasztón lévő ruhákat, amik nem tetszettek, Harrynek pedig a kezébe adtam az előbb levett fehérneműt, majd ujjainkat összekulcsolva kiléptünk a függöny mögül. Niall és Julia kézen fogva nézegették a különböző melltartókat, majd amikor észrevettek minket felénk indultak. A kezemben tartott darabokat a "nem jó" ruháknak kirakott asztalra tettem.
-Julia elrabolhatom tőled a gyönyörű feleségem?
-Persze!-nevetett.-Jó szórakozást!
-Meglesz.-hajolt le hozzám Harry, hogy megcsókoljon.
A pénztárhoz együtt négyen sétáltunk, majd miután Harry fizetett kisétáltunk a kocsikhoz.
-Majd máskor bepótoljuk a vásárlást.-öleltem magamhoz Juliát.
-Ráér.-mosolygott.-De egyenlőre elég nektek kettő gyerek.-nevetett.-Óvatosan!
-Hahaha.-néztem rá "csúnyán".
-Tudom hogy azért rabol el a pasid tőlem.
-Nem hinném, hogy ha a gyerekek otthon vannak, nagyon sok minden lenne..Főleg ha az a Jenna is ott van.-forgattam a szemem.
-Ne félj! Nálunk vannak.-mosolygott.
-Mi?
-Niallék átvitték hozzánk, és így együtt öten elvannak nálunk.
-Áh így már más.-nevettem.
-Na de csak óvatosan.-ölelt meg, majd beszálltam a kocsiba, ahogy Harry is tette.
Mielőtt a gázra lépett volna utoljára megcsókolt, majd elindultunk. Nem beszéltünk útközben. Elég volt csak néha egymásra néznünk. Tudtuk mit akar a másik. Mindketten kívántuk egymást. Egymás karjaiban akartunk feküdni a meleg szobában. Az út saras volt és felcsapódott a kocsi oldalára ahányszor egy pocsolyába hajtottunk. Harry amilyen gyorsa tudott olyan gyorsan ment a kis utcákban, hogy minél hamarabb hazaérjünk. Ahányszor rám nézett szemei csillogtak a vágytól, akár csak egy kisgyermeknek aki édességet akar. Az út sokkal lassabbnak tűnt mint amikor mentünk az üzletbe. Végig csak egy dologra tudtam gondolni. Harryre ahogy forró csókokkal melegít fel, ahogy izmos felsőtestét végigsimítom, amitől kirázza a hideg. Gondolatomból a fék csikorgása ugrasztott ki, ahogy Harry hirtelen megállt a házunk előtt. Mindig is érzékenyen és finoman bánt a kocsijával, de most kiszállt és csak becsapta az ajtaját és miután én is kiszálltam az én ajtómat is becsapta és a kulcson lévő gombbal bezárta. Gyorsan akart mindent csinálni, kapkodott, így a kulcslyukat is nehezen találta meg. Miután sikerült kinyitnia a kaput, visszazárta amint beléptünk mindketten rajta, majd kézen fogott és húzni kezdett a bejárati ajtó felé.
-Harry kicsim. Nyugi!-fordítottam magam felé és megcsókoltam. Belemarkolt a fenekembe és újra és újra megcsókolt.
-Kívánlak Melody! Meg őrülök ha most azonnal nem lehetsz az enyém!
-A tied vagyok.-nyomtam le a mögötte lévő kilincset, majd  benyomtam az ajtón.
Becsapta mögöttem az ajtót, lerúgta a cipőjét, ahogy én is tettem, a kabátokat a földre dobtuk, majd felkapott és a lépcső felé vette az irányt, miközben forró csókokat váltottunk egymással. Amint a folyosó végén lévő szobánkba értünk az ágyra dobott. A póló nem sokáig maradt rajtam. Harry lehámozta rólam, ahogy a nadrágot is és a szobában eldobta. Ujjaimat a pólójába akasztottam, és én is megszabadítottam tőle, miközben ő az övcsatjával szenvedett. Mikor sikerült neki megszabadulnia a nadrágtól, az ágyra fektetett és fölém hajolt. Apró csókokat lehelt a számra, majd haladt lejjebb a nyakam vonalán, a vállamon. Fogaival lejjebb húzta a melltartó pántot, kezével pedig végig simította a testem, végül ujjait a bugyim szélébe akasztotta és végig húzta lábaimon, és az is a földön landolt, ahogy a többi ruhadarab is, majd azokat követték a rajtunk simuló fehérneműk. Harry rám mosolygott, és egy csókot nyomott a számra, majd az állcsontomat végig csókolgatta, a nyakamat és így haladt egyre lejjebb és lejjebb...

***


Mindketten nehezen lélegeztünk, miután Harry lemászott rólam és mellém feküdt az ágyon. Forró volt a levegő. Apró izzadtságcseppek díszítették Harry homlokát, miközben pislogott. Göndör fürtjei vizesek voltak. Felemeltem a kezem, hogy a mellkasára tehessem és megsimogathassam, de remegve estek vissza az ágyra. Nehéz volt mozognunk, így csak figyeltük egymást. Zöld szemei csillogtak a halvány fénytől amit a lámpák nyújtottak. Beszélni próbált volna, de a szavak nem hagyták el a száját. Kezeit óvatosan az enyémek mellé csúsztatta, majd összefonta ujjainkat. Oldalára fordult és közelebb húzott magához. Egy csókot lehelt a homlokomra, szemeit lecsukta, majd elnyomott mindkettőnket az álom.

***
*Julian szemszöge*

Összekulcsoltam ujjainkat Jennával, majd kiléptünk a hideg téli időbe. Elköszöntünk Nialléktől, és hazaindultunk. Emily előttünk sétált, miközben egy egyre nagyobb hógömböt görgetett maga előtt. Néha néha hátra fordult, hogy ellenőrizzen minket megvagyunk e még, majd tovább gurította a hóval fedett füvön az óriási hógömbjét.
-Szerintetek ez elég lesz egy nagy hóember aljának?-fordult meg Emily.
-Elég.-mosolyogtam.-De mire hazaérünk úgy is nagyobb lesz.
-Miért?
-Mert ha tovább gurítod, több havat szed fel a földről.
-És ha felemelem és úgy haza viszem?
-Próbáld meg.-nevettem.-Nem fogod elbírni, de ha tovább gurítod, legalább még nagyobb hóembered lesz.
-Segítesz majd feltenni a tetejét?
-Persze.
-Köszönöm.-fordult vissza és tovább gurította.
Furcsa volt ma egész nap Jenna. Nem sokat beszélt, pedig ez nem rá vall. A kezemet is alig akarta megfogni, és még csókot sem adott ma. Féltem rákérdezni, így hagytam is a dolgokat. Biztos csak rossz napja van. Kis séta után végre hazaértünk. Emily a fal mellé gurította a hógömbjét, majd befutott a házba. Mikor beértünk a meleg szobába lerúgtam magamról a cipőt, Jennáról leemeltem a kabátot, majd felakasztottam. Anya és apa a lépcsőn jöttek le kézen fogva és csókolózva. Harryn egy boxer volt, Melodyn pedig Harry alsója és az egyik pólója. Mikor észrevettek minket köszöntek, majd nevetve a konyhába mentek.
-Kértek valamit inni?-kiabált ki anya.
-Kérsz?-kérdeztem Jennát. Válaszul egy fejrázást kaptam.-Nem.-kiabáltam vissza, és felmentünk a szobába.
Ismerem már anyáékat, hogy tudjam mi történt egy pár órával ezelőtt. Mindketten vidámak voltak, lenge öltözet, elmosódott smink...Csak remélem újabb kis tesóm nem lesz. Elmosolyodtam a gondolaton, miközben kinyitottam az ajtót Jenna előtt. Csendben leült az ágyra és még mindig nem szólt egy szót sem. Szembe leültem vele a székre és csak figyeltem ahogy a kezében egy cérnát babrál. Nem tudtam jó ötlet e, de felemeltem a fejét és a szemébe néztem.
-Rosszul érzed magad? Fáj valamid? Mérges vagy rám? Tettem valamit? Megbántottalak?-nem szólalt meg, csak megrázta a fejét. Nem nézett a szemembe, inkább lehunyta őket. Éreztem, hogy nincs minden rendben.-Történt valami Jen?
-Haza megyek.-állt fel. A kilincsre helyezte a kezét, majd lenyomta és kisétált rajta. Megdöbbenve ültem tovább a széken. Nem tudtam mit csináljak. Megállítani úgy sem tudom, beszélni úgysem akar. Felálltam és utána futottam, megfogtam a vállát és magam felé fordítottam.
-Csináltam valamit?
Megrázta a fejét.-El kell mennem Julian!
Egy csomó lett a gyomromban, ahogy kinyitotta az ajtót és kilépett a hidegbe. Végig néztem ahogy elsétál a ködös téli utcán, majd becsuktam az ajtót és felsétáltam a szobába.Törökülésbe az ágyra ültem, a falnak dőltem, majd elnyomott az álom.

Mikor felébredtem, kinéztem az ablakon, de még mindenhol a sötétség borította az udvart. Az égen világított a  hold, a csillagokat eltakarták a felhők. Óriás pelyhekben hullott a hó. Könyököltem az ablakban és csak figyeltem és figyeltem ahogy a különböző formájú, méretű pelyhek szállingóztak. Nem értettem mi történt Jennával délután. Annyira furcsán viselkedett. Egyáltalán nem szokott ilyen lenni. Sőt...Soha nem volt még ilyen..Felkapcsoltam a lámpámat, a kezembe vettem a telefonomat és megnéztem az időt. 3:24 Levetettem a pólómat és a fürdőszoba felé indultam. Mikor beálltam a forróvíz alá kizártam a gondolataim és csak a víz melengető, nyugtató hatását élveztem. Megmostam a hajamat, majd kiléptem és egy törölközőt magam köré tekertem és megmostam a fogamat is. Amint végeztem visszasétáltam a szobába egy nagy eséssel karolva, majd felöltöztem és vissza bújtam az ágyba. Hideg volt a szobába a tusolás után, így nyakig betakaróztam, bekapcsoltam a tévét, aztán újra elaludtam.

*Jenna szemszöge*

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Az éjjeliszekrényhez nyúltam, hogy megnézzem ki keres, de amikor megláttam inkább visszadobtam, miután kinyomtam a telefont. Semmi kedvem nem volt beszélni Juliannel. Kicsit már sok belőle. Három hónapja vagyunk együtt és minden percét velem akarja tölteni. Már kicsit unalmasak a nyálas szokásai..Folyamatosan csókolgat, mindig a kezemet akarja fogni, és mindig velem akar lenni. Sose fogja felfogni, hogy nekem idő kell. Muszáj a szabad idő. Nem lehetünk mindig együtt. A telefonom a szekrényen újra rezegni kezdett. Julian írt egy üzenetet, úgyhogy megnyitottam.
"Szia szerelmem! Nagyon hiányzol, remélem nincs semmi baj..Ha lesz időd kérlek hívj fel! Nagyon szeretlek! Vigyázz magadra!
Jul."
Megforgattam a szemem, majd a hasamra tettem a telefont. Marhára unom már a rengeteg sms-t amit Juliantől kapok a rengeteg telefont és más dolgokat. Kell egy kis tér..Ledobtam az ágyra a telefont, az oldalamra fordultam és elaludtam. Körülbelül tíz percet sikerült aludnom, mert újra rezegni kezdett a telefonom. A képernyőre néztem, de most nem Julian hívott. Boldogan emeltem a fülemhez a telefont és boldogan hallgattam a telefon másik végébe beszélő fiú hangját.

Olvasd el!

sziasztok:)
ezer bocsánat amiért ilyen sok ideje nincs már rész:( próbáltam írni de a sok tanulás miatt nem nagyon volt időm. megpróbáltam az utazás előtt megírni az új részt de nem sikerült..Londonban vagyok egy iskolai kirándulás keretében ezért még egy hétig biztos nem lesz rész...vasárnap hajnalban érek haza úgyhogy amint tudom folytatom a részt és mielőbb kiteszem:) és ha szeretnétek leírhatom hosszan majd az utazást, de csak ha szeretnétek:) mégegyszer bocsánat:(
legyetek jók!:)
glori.