17. rész

A 16. részhez egy komi se jött úgyhogy nagyon szomorú voltam:( úgy érzem nem szeretitek a blogot:( ugyhogy ha ez így van akkor szóljatok!:( addig is,jó olvasást!:)

*Toby szemszöge*

-Julian csináljunk már valamit..-nyaggattam.

-Semmi kedvem ma kikelni az ágyból. Fáradt vagyok..

-A szilveszteri buli óta nem voltunk sehol..Itthon rohadtam egész nap..Nem csináltunk semmit, suliba járáson kívül..

-És ez ma is így lesz.

-Ne csináld már! Itt a hétvége! Végre csinálhatnánk valamit!

-Csináljatok ma valamit Glendával.

-Glenda ma a barátnőivel találkozik..

-Akkor hívj fel valaki mást..

-Istenem haver, ne legyél már ilyen! Tízre ott leszek nálatok, addig kelj ki az ágyból, öltözz fel, csináld meg a hajad, mosakodj meg, készülj el és elmegyünk valahova.

-Hova?

-Még én se tudom...De legyél kész tízre! Na csók.-nyomtam ki a telefont és az ágyra dobtam. 

A szekrényhez sétáltam és kivettem belőle egy fehér pólót és egy fekete csőgatyát. Miután magamra ráncigáltam a ruháim, belebújtam egy pulcsiba és lefutottam a lépcsőn. Anya és apa még nem volt sehol, így a konyhába mentem és csináltam magamnak egy kakaót. Bementem a nappaliba, levetettem magam a kanapéra és szürcsölgetni kezdtem a forró italt. Kis tévézés után Niall huppant le mellém a kanapéra és vette ki a kezemből a bögrét. Belekortyolt, majd  miután lehúzta a maradék kakaómat az asztalra tette.
-Jó reggelt!
-Neked is.-ráztam meg a fejem.
-Mai program?
-Juliannel elmegyünk valahova..
-Na végre! És hova?
-Gőzöm sincs...
-Nyílt most egy jó sztriptíz bár valahol...
-Apaa...
-De anyádnak nehogy mond hogy én mondtam!
-Apu! Van barátnőm!
-Jó jó! Csak vicceltem.-nevetett.
-De most komolyan, hova vigyem el ezt az idiótát? Semmihez nincs kedve..
-Majd kitaláltok valamit.-borzolta össze a hajam.
-APA!-kiabáltam rá.
-Bocsi..-nevetett, majd felállt mellőlem a kanapéról.
Kinyomtam a tévét és én is követtem a példáját. Az előszobába mentem, ahol belebújtam a bakancsomba. Már a kabát gombjait gombolgattam, amikor anya fülig érő mosollyal letámadott és egy puszit nyomott az arcomra.
-Jó reggelt kicsim.-puszilt meg újra.
-Neked is anya.
-Hová ilyen korán?-nézett az órára.
-Anya mindjárt tíz óra!
-De hétvége van! Az nekem még korán van.-nevetett.
-Julianhez megyek...Megpróbálom kirángatni a házból és elvinni valahova..Esetleg valami ötlet ahová vihetném?
Anya válaszul megrázta a fejét.-Fogalmam sincs..
-Hát azért köszi.-rántottam meg a vállam.-Viszont tízre oda kell érnem, úgyhogy sietek.-mosolyogtam.
-Vigyázz magadra kicsim!-nyomott egy újabb puszit az arcomra.
-Jó jó.-ráztam meg a fejem és kiviharzottam az ajtón.
Egyedül sétáltam London hideg utcáján. Nem volt senki rajtam kívül. Néha néha egy autó elszáguldott mellettem, felcsapva a kocsi oldalára a latyakos, saras havat. Kipirosodott arccal léptem át a küszöböt, miután Harry kinyitotta az ajtót. Lerúgtam magamról a cipőt, a kabátomat az akasztóra akasztottam és felszaladtam a lépcsőn. Julian hófehér arccal feküdt az ágyában.
-Haver! Ezt te sem gondoltad komolyan!-csattantam fel.
-Neked is szia.
-Megbeszéltük, hogy tízre kész leszel!
-Nem megbeszéltük, hanem te kijelentetted!
-De nem vagy kész.
-Jó meglátás.
Kinyitottam a szekrény ajtóját és egy szürke csőgatyát és egy fehér pólót, vettem ki belőle.
-Öltözz fel!-dobtam az ágyra a ruhákat.
Kibújt a takaró alól és lehúzta magáról a fekete pólót amiben aludt. Magára vette, a pólót amit oda dobtam neki, majd a nadrágját is átcserélte.
-Szörnyen festesz!
-Kösz.-húzta szorosabbra az övét.-És  mond hova akarsz menni?
-Fogalmam sincs.
-Akkor minek ráncigáltál ki az ágyból?
-Mert nem fogsz itthon szenvedni egész hétvégén.
-Én nem szenvedek.-bújt bele a pulcsijába.
-Pedig nagyon úgy tűnik. Mi bánt?
-Semmi..-vágta rá.
-Tudom, hogy van valami bajod. Ismerlek már annyira, hogy tudjam.
-Mondom hogy jól vagyok.-vette fel a zokniját.
-Szerelmes vagy?-ültem le mellé az ágyra.
-NEM!-fordult felém hirtelen.
-Dehogynem!-nevettem.
-Mondom hogy nem!
-Nekem elmondhatod.-dobtam át a karom a vállán.-Na mond el! Ki a szerencsés kis csaj, aki miatt így szét vagy esve?
-Hidd már el hogy nincs senki..
-Scar?
-Ki ne mond a nevét!
-Haver  te belezúgtál Scarlettbe?
-Mondtam hogy fogd be!
-Julian szerelmes! Julian szerelmes!-kezdtem el ugrálni körbe körbe.
-Nem vagyok szerelmes.
-De bejön!-ültem le újra mellé.
Megrántotta a vállát.
-De hiszen ez nem baj.-mosolyogtam.-Végre elfelejtetted az a ri...
-Toby! Akkor se mondj rá ilyet ha az is!
-De most ribanc nem?
-Toby!
-Jó jó bocs. Viszont akkor hívjuk fel Scart hogy rá ér e ma!
-Nem kell.
-De kell! Összehozlak titeket!
-Toby! Tedd le a telefont.
-Én ugyan nem!-kezdtem el kikeresni a nevét a névjegyzékből.
-Toby!-kapta ki a kezemből a telefont.-Van barátja!
-Ohh..Ez gáz..
-Az!
-De honnan tudod?
-Láttam őket a múltkor a moziban.
-Amikor hárman voltunk?
-Igen.
-Azért volt olyan szar kedved?
-Is..
-Sajnálom.
-Túlélem!
-De akkor csináljunk valami mást!
-Mit akarsz?
-Kondi?
-Felejtsd el!-nevetett.
-Most mért? Jól fogunk szórakozni!
-Toby én még egy karton tejet se tudok egyhuzamban bevinni a házba..
-Éppen ezért gyúrunk egy kicsit.
-Talán majd máskor..Most semmi kedvem.
-Akkor mihez lenne kedved?
-Aludni aludni aludni.
-Jul annyira unalmas tudsz lenni néha...
-Bocsi..Glednáék hova mentek?
-Vásárolni...-húztam fel a szömldököm.
-Menjünk mi is!
-Szar vicc volt!
-Nem vicc volt.-kacsintott.-Na gyere!-fogta meg a kezem és kihúzott az ajtón.
Zsebre rakta a pénztárcáját, majd miután mindketten felöltöztünk, elköszöntünk és elindultunk.
-El tudod hinni, hogy csak azért, hogy jó kedved legyen és kimozdulj az utcára el megyek vásárolni? Jul ez annyira buzis..
-De mi nem vagyunk azok igaz?
-Hát ebben kezdek kételkedni..
-Kapd be!
-Látod? Erről beszéltem.-nevettem.
-Én egy csaj miatt vagyok szar kedvű, neked pedig csajod van...Biztos melegek vagyunk..Tényleg!
-Jó na igaz.-ráztam meg a fejem.-De áruld már el mit akarsz venni?
-Felújítjuk a ruhatáramat.-nevetett.
-Ez most komoly? Ezt tedd meg anyukáddal!Én nem fogok neked ruhákat venni!
-Azt hitted ezt komolyan mondom?
-Öhm...Ja!
-Tévedsz! Ennyire ismersz Horan?
-Hála az égnek! De akkor mit akarsz venni?
-Meg akarom lepni a csajodat.-nevetett.
-Az én csajomat?! Julian ezt felejtsd el!
-Nyugi már nem rá mozdulni akarok! A nagynéném basszameg!
-Még szerencse!
-Nem TE vagyok.-kacsintott.
-Haha..Nagyon vicces. De most komolyan miért vagyis mivel akarod meglepni?
-Veled! Vagyis te leped meg!
-Én?
-Igen te! Na gyere!
-Julian várj már!
-Mi van?-húzta fel a szemöldökét.
-Őszintén miért akarunk Glendának ajándékot adni?
-Mert csak! Na gyere!
-Jó megyek.-futottam utána.
Nem értettem hova ez a nagy sietség, de követtem. Régen láttam már ilyen lelkesnek, de örültem neki, hogy végre kimozdult otthonról és jó kedve van. Mikor megérkeztünk a bevásárlóközpontba Julian vezetett és én mint egy kisgyerek loholtam utána. Tudta mit akarunk venni, de nekem sejtelmem sem volt róla. Egy csillogó kövekkel kirakott kirakat előtt álltunk meg. A különböző drága kövek más más színekben csillogtak. Ahogy beléptünk az üzletbe egy eladó lépett oda hozzánk.
-Segíthetek valamiben?
-Igen.-mosolygott Jul.-Körülbelül egy hete voltam itt egy lánnyal és nagyon néztünk egy nyakláncot, amihez karkötő is volt. Ezüstös színű volt és egy szív medál volt rajta.
-Oh igen tudom! Tessék velem jönni.-hívott maga után minket a nő.
Ledöbbentem. Julian és Glenda együtt eljöttek vásárolni?! Mi?! A nő az egyik polchoz vezetett minket ami előtt egy üveglap volt. Bedugta a kulcsát a kulcslyukba és miután elfordította arrébb tolta az üveglapot, így jobban lehetett látni, ahogy az ékszerek még jobban csillognak mint az üveglap mögött. A nő rámutatott egy pont olyan nyakláncra amit Julian elmondott, majd miután Jul bólintott a nő leemelte a polcról. Aprócska szívecske volt rajta, a karkötőn pedig sok pici szívecske díszelgett. Julian óvatosan a kezébe vette és megnézte közelebbről is.
-Igen pont ez volt.-mosolygott.-És ez a karkötővel együtt mennyi  lenne?
A nő kivette Julian kezéből a nyakláncot és a rajta lógó árcinkét kezdte el figyelni, majd az orrára feltolta a szemüvegét hogy jobban lássa.
-Hát fiatalember.-húzta lejjebb a szemüvegét.-Ez nem olcsó.
-Mennyi?-kérdeztem.
-186 font.-jelentette ki.
Összenéztünk Juliannel, majd mielőtt megszólalhattunk volna a nő megelőzött minket.
-Viszont ebben az árban benne van az is hogy bele gravíroztathatnak bármilyen szöveget.
Julian bólintott.-Akkor ezt szeretnénk.
-Megőrültél,-néztem rá.
-Nyugi már!-suttogta.
-Rendben.-mosolygott a nő és visszatette az ékszereket a polcra, majd visszazárta az üvegajtót.-Jöjjenek velem.
Követtük, majd amikor egy pulthoz értünk a türelmünket kérte.
-Eszednél vagy?
-Én igen.-nevetett.
-186 font Julian! Én nem sajnálom Glendától nehogy azt hidd, de most nálad van annyi pénz?
-Nem akarok büszkélkedni de igen. Glenda már régóta vágyik erre..Egy hete elrángatott hogy nézzem meg vele. És most tessék megkapja és még a nevetek is benne lesz!
-De..
-Semmi de! Ezt tőlem kapjátok!
Elhallgattam. Nem tudtam mit mondani.
-Kifizetem!
-Nem kell mondtam már ez TŐLEM van NEKTEK!
Nagyot sóhajtottam és a pultot kezdtem bámulni amíg vissza nem jött a nő.
-Szeretnének valami feliratot rá?
-Igen. Glenda & Toby.-rajzolta a levegőbe.
-Akkor egy kis türelmüket kérem.-mosolygott a nő. Addig foglaljanak helyet.
Megköszöntük és leültünk. Nem szóltunk egymáshoz csak ültünk. Julian a telefonját kezdte el nyomkodni én pedig csak bámultam ki a fejemből a nagyvilágba. A nő pár percen belül visszajött és átnyújtotta Juliannek a karkötőt és a nyakláncot. Mindegyik pici szívben volt írva egy név felváltva a Glenda és a Toby a nyakláncban pedig ahogy Julian mutatta. Ledöbbenve néztük a gyönyörű betűket, majd Julian a zsebébe nyúlt és kihúzta a tárcáját. A nő kezébe átnyújtotta a pénzt, majd vártunk amíg belecsomagolja egy díszdobozba az ékszereket és a nyugtát a zacskóba csúsztatva átnyújtja az ajándék zacskót.
-Köszönjük.-mosolygott Jul és kimentünk az üzletből.
Újra begomboltuk a kabátjainkat és kiléptünk a bevásárló központból. Julian átnyújtotta széles mosollyal az arcán a csomagot.
-Kösz haver.
-Semmiség.-vigyorgott.
Hirtelen magamhoz öleltem, mire visszaölelt. A hazafele úton mindenről beszélgettünk. Alig vártam hogy hazaérjek és elkezdhessem kicsit kidíszíteni a szobámat. Ahogy beléptem a házba  lerúgtam magamról a cipőmet a kabátomat feldobtam a fogasra és már száguldottam is fel a lépcsőn. Letettem az asztalra az ajándékot, majd bebújtam a szekrénybe gyertyákat keresni. Mikor rájöttem, hogy ez így nem lesz jó lefutottam a lépcsőn és anyához siettem.
-Anyaaa!-kiabáltam.
-Itt vagyok!-jött a válasz a fürdőszobából.-Gyere be nyugodtan!
-Nem tudod hol vannak gyertyáink?-kérdeztem miután benyitottam.
-A nappaliban nézd meg a fiókban.-mosolygott miközben a sminket tette fel az arcára.
-Köszi imádlak.-küldtem felé egy puszit.
Átmentem a nappaliba és elkezdtem felkutatni a fiókok mélyét. Kis keresgélés után rátaláltam a becsomagolt kis rózsaszín mécsesekre. Visszaszaladtam a fürdőbe egy puszit nyomni anya arcára.
-Amúgy hova készülsz?-kérdeztem.
-Apáddal elmegyünk kicsit kikapcsolódni ha nem bánod...
-Érezzétek jól magatokat!-nyomtam egy puszit az arcára és kiviharzottam a fürdőből.
A szobámba rózsaszín origami papírokból vágtam ki apró szívecskéket amiket szerte szét szórtam, majd átmentem a fürdőszobámba és a kádat körültettem mécsesekkel, a kádba forró vizet engedtem amibe habfürdőt tettem. Levettem magamról a ruháim, a szennyesbe dobtam, majd a szobámban átvettem egy csinosabb öltözetet. A fürdőszobába visszamentem és meggyújtottam a mécseseket, végül pedig a szobámba leültem a székre és vártam. Anyáék már elmentek úgyhogy csak vártam. Vártam. Vártam. És vártam. Már kezdtem feladni a reményt és rájöttem, hogy ma nem jön Glenda amikor megszólalt a csengő. Lefutottam a lépcsőn, és kinyitottam az ajtót. Egy csókot nyomtam köszönés képpen hideg szájára, majd behúztam a házba és levettem róla a kabátját. Kipirosodott arcán még jobban világítottak kék szemei. Még egy csókot nyomtam a szájára, majd megfogtam a kezét és felvezettem a lépcsőn.
-Most csukd be a szemed.-mosolyogtam rá, majd kezeimmel eltakartam a szemét, hogy biztos ne lessen.
-Hová megyünk?
-Csak a szobámba.-pusziltam meg.
-Mit művelsz?-kuncogott.
-Majd meglátod! 
Bevezettem a szobámba, a kezeimet pedig levettem a szeméről. Ahogy kinyitotta a szemét fülig érő szájjal fordult felém és ugrott a nyakamba. Egy csókot nyomott a számra, majd megtörölte a szemét.
-Ezt nekem csináltad?
-Hát nem is magamnak!-nevettem.
-Imádlak!-csókolt meg újra.
-Gyere velem!-húztam magam után a fürdőbe.
Amint meglátta a mécseseket és a habos vizet, újra a nyakamba ugrott és rengeteg csókkal köszönte meg. Miután a csókjaink abbamaradtak, egyesével szedtük le egymásról a ruhákat. Miután kikapcsoltam a melltartóját is, bemászott a kádba én pedig utána. Egymással szemben feküdtünk a kádban és csókolóztunk. Soha nem csináltam még ilyet senkinek, de azt hiszem azért bejött neki. Belemosolyogtam a csókjainkba, majd kezeimet a mellkasára simítottam.

18. rész részlet

*Glenda szemszöge*

-Ma egész nap nem akarok mást csinálni csak veled lenni! Itt feküdni az ágyban, téged csókolgatni, érzeni az illatod és téged nézni. Gyönyörködni benned ahogy az arcodra kúszik egy apró mosoly és kivillannak a  gyönyörű fogaid a mosolyodból.-suttogta miközben közelebb hajolt és megcsókolt.
Belemosolyogtam a csókba.
-Szeretlek Glenda!-csókolt meg újra.
A mellkasára döntöttem a fejem, majd ujjaimmal végig simítottam a hasát.-Én is!-suttogtam.
Összerezzent az érintésemre, végül pedig egy puszit nyomott a hajamra.

16. rész

Sziasztok!
Most írhatnám, hogy miért nem volt, rész, de nem akarok magyarázkodni, sajnálom...most viszont sikerült megírnom a részt, úgyhogy örülnék néhány kommentnek:) 
jó olvasást!:3

Apró kis égett fecnik díszelegtek London utcáin. Az újévi tűzijátékok maradványai voltak. Ahogy kimentem az udvarra a hóba burkolózva hevertek a kis kormos lapok. Lehajoltam, és egyesével szedegettem össze őket. A hideg újévi idő csípte az arcomat, a hó érintésére pedig összerezzentem. Már két maroknyi szemetet szedtem össze a földről, amikor kinyílt a kapu. Toby széles mosollyal az arcán, Glenda kezét fogva jelent meg előttem. Kiegyenesedtem, a kukába dobta a fekete maradványokat, majd mosolyogva közelebb mentem hozzájuk. Glenda arca sápadt volt, a szemei pedig pirosak. Magamhoz öleltem nagynénémet, végül pedig Tobyval is lepacsiztam.

-Boldog új évet.

-Halkabban.-suttogta Glenda.-Mindjárt széthasad a fejem.

-Mi van csajszi nem bírom a piát?-nevettem, majd kinyitottam előttük az ajtót.

Toby, Glendát előre engedve sétált be előttem az ajtón, majd lesegítve a lányról a kabátot,  ő is megszabadult sajátjától. Miután mindhárman levetkőztünk beljebb mentünk. Anya miután észrevette őket mosolyogva sietett feléjük. 

-Boldog újévet gyerekek!-ölelte magához őket.

-Mell! Ne ordíts már.-tolta el magától Glenda.

-Neked is.-mosolygott Toby.-Ne legyél ilyen.-nyomott egy puszit Glenda homlokára.-Csak fáj a feje..Tegnap kicsit sokat ivott. Túl jól szórakozott.-mosolygott anyára.

-Asszem volt kitől örökölnie.-nevettem.

-Julian.-nézett rám anya.-Olyan szemtelen vagy!

-Én csak az igazat mondom.-húztam mosolyra a számat, mire ő is elnevette magát.

Harry lépett ki a konyhából egy süteménnyel a kezébe.

-Harry tányér!

-Jól van jól van...-kapta be egészbe a sütit.-Látod? Már nem is kell!

-Ne csámcsogj!-nevetett anya.

-Én nem..-nyögte ki Harry nevetve morzsákat köpködve.

-Előbb nyeld le.-rázta a fejét Melody.

Harry eltűnt újra a konyhába, de miután vissza  jött egy tálca süti volt a kezében.-Kértek?

-Nem köszi.-rázta a fejét Toby.

-Glenda?

-Egy falat se menne le a torkomon...

-Jul?

-Kösz most én se.

-Hát akkor több marad!-nevetett, majd levetette magát a kanapéra.

-Harry! Ha lemor...

-Tudom, tudom, ha lemorzsálok megölsz!

-Pontosan.-nevetett anya.-De gyertek üljetek le.-mosolygott.-Kértek inni valamit? Forrócsoki, vagy esetleg tea? Glenda szerintem neked egy tea most jót tenne. 

-Ja szerintem is.-ült le a kanapéra.

-Rendben. Toby, Julian nektek?

-Forrócsoki!-vágtuk rá egyszerre.

-Hozom.-mosolygott anya, majd eltűnt a konyha ajtó mögött.

Harry a lábait az asztalra tette, és lábujjaival próbálta meg kapcsolgatni a tévét, több-kevesebb sikerrel. Mikor megunta a próbálgatást előrehajolt és kezébe vette a távirányítót. Ahogy visszavágódott a kanapéra a tálca lefordult az öléből és fejjel lefelé a szőnyegre esett. Az apró morzsák összevissza szóródtak, mire Harry kikerekedett szemekkel felpattant és a telefonjáért nyúlt.

-Mell kicsim! El kell mennem! A srácok hívtak, hogy sürgős megbeszélésre kell mennünk. Majd este jövök! Szeretlek!-viharzott ki az ajtón.
Anya tálcával a kezében jelent meg a nappaliban és majdnem elejtette amikor a földön fekvő sütikre nézett amiket szedegettünk fel.
-Harry volt?-nézett ránk.
Aprót bólintottunk majd miután letette az asztalra az innivalókat össze dörzsölte a tenyerét.-Fontos megbeszélés igaz Harry?-nevetett mire mi is elnevettük magunkat.

*Harry szemszöge*

Kint már sötét volt, amikor hazafele sétáltam. Louiséknál töltöttem a napot, vagyis inkább csak Louisnál. Emma meglátogatta a szüleit, így Loui egyedül volt otthon. Amikor felhívtam nem volt jókedvében, így átmentem hozzá. Ha nincs vele Emma mindig elszomorodik..Ő is, és mi is tudjuk, hogy nem hagyja el Emma, de ha nincs mellette mindig fél, hogy talán mégis el fogja hagyni...Hogy nem fog majd hazajönni..Talál egy jobbat mint ő..Louis sörözéssel próbáltam felvidítani, de mindaddig nem sikerült amíg ki nem nyílt a bejárati ajtó és amíg a szőke lány be nem lépett rajta. Emmával nagyon szerették egymást, így nekem is eszembe jutott Melody ahogy megcsókolták egymást és Louis szorosan magához ölelte. Felálltam és elindultam. Már félúton jártam, de egyre gyorsabban szedtem a lábamat, hogy minél hamarabb otthon legyek. Amikor kinyitottam az ajtót, mindenhol sötét volt..Se Melody se a gyerekek nem voltak lent, ezért miután levetkőztem felsétáltam a lécsőn és a hálószobánkba léptem. Melody az ágyban feküdt, nekem háttal. Nem tudtam fent van e, ezért halkan az ágyba másztam, és fölé hajoltam. Nem fordult meg, ezért egy puszit nyomtam a hajára. Lenéztem az arcára és ahogy a holdfény gyönyörű arcát megvilágította észrevettem az apró könnycseppeket, amik lecsurogtak rajta. Nem aludt..Fent volt..Lelkiismeret furdalásom lett egy kis kiborított süti miatt. Nem tudtam, hogy ennyire megbántom majd ezzel..Összeszorult a gyomrom..Lehajoltam hozzá és lecsókoltam egy könnycseppet az arcáról. Nem szólt semmit meg sem mozdult, ezért megsimogattam az arcát..
-Ne haragudj..Nem tudtam, hogy ennyire megharagszol egy kis kiborított süti miatt...-némán feküdt tovább.-Nem akartalak megbántani..Csak..
-Harry!-fordult felém.-Tudod mennyire elegem van?-ült fel az ágyon.-Egész nap utánad takarítok..Mindig is tudtam hogy hanyag vagy és hogy kibújsz a dolgok alól, ha valamit tettél, de könyörgöm! Majdnem tizennyolc éve ismerlek, és mióta együtt vagyunk egyszer nem segítettél még takarítani..Még terhesen is nekem kell mindent megcsinálnom..Utánad kell takarítanom, mindent nekem kell csinálnom! Értsd meg elegem van már ebből! Semmit nem csinálsz! Mindentől elmenekülsz! Most is elmentél a helyett, hogy összetakarítottad volna, amit kiborítottál!-ideges volt, és hullottak a könnyei.-Én szeretlek hidd el, de nekem ez már sok..Kezdek fáradni..A harmadik gyerekünket várom..Fáradtabb vagyok, kevesebb dologra vagyok most képes...És te ezt nem tudod felfogni..Nem segítesz! Tudod milyen nehéz ez nekem?
Összeszorult a gyomrom és magamba néztem..igaza volt..tényleg minden alól kibújok..nem szóltam semmit, csak két kezem közé vettem az arcát, lehunytam a szemem, és megcsókoltam.
-Látod? Megint ugyan azt csinálod, meg sem szólalsz! Harry nem nyűgözheted le mindig a kinézeteddel, a bájaddal az embereket. Egy csók nem hozza vissza a rengeteg munkámat, azt a tizennyolc évet amit mindet érted és a családért tettem! Egy csókkal nem tudsz elintézni mindent! Neked is csinálnod kell valamit mert ez a család így tönkre fog menni...-hullott ki még egy könnycsepp a szeméből.
-Én..-csuklott el a hangom.-Sajnálom..Nem tudtam hogy ez neked ennyire nehéz..Ha tudtam volna én..nem...nem így viselkedtem volna...-töröltem le egy könnycseppet az arcomról..-Sajnálom..-dőltem a mellkasára.-apró kezeivel átölelt és rázkódni kezdett. Felnéztem és nevetett. Egy kő esett le a szívemről, de nem tudtam miért nevet.-Most..most...miért nevetsz?
-Édes kicsi szerelmem.-csókolt meg.-Téged annyira könnyű átvágni.-mosolygott.-Szerinted én ekkora ügyet tudnék csinálni néhány kis morzsából, hogy el kell menekülnöd? Ilyen miatt bármikor összevesznék veled?-itt már én is elmosolyodtam.-Annyi mindent tettél már..Rengetegszer megbántottál..Nem hiszem, hogy pont egy kis morzsa miatt leszek rád ennyire mérges! Szeretlek te őrült!
-Akkor most miért sírtál?
-Én mondtam hogy jó színész vagyok.-nevetett.-Ebből amit mondtam sok minden igaz, de nem olyan tragikusan mint ahogy előadtam. Most csak egy kicsit meg akartalak leckéztetni!
-Annyira megijedtem, hogy ennyire kiborultál...De ígérem mostantól többet fogok segíteni! És vigyázunk rá!-tettem a kezemet a hasára, majd megpusziltam.
Melody mosolyogva hajolt le hozzám és nyomott egy csókot a számra, majd nézett a szemembe.-Sikerült megnyugtatni Louist?-mosolygott.
-Honnan tudtad?-néztem rá.
-Tőlem nem tudsz semmit eltitkolni.-nevetett.
-Még ezt sem?-húztam elő a zsebemből egy kis dobozt.
-Ez meg mi?
-Nyisd ki!-nyújtottam  a kezébe.
Amikor kinyitotta, széles mosoly  került az arcára. Felemelte az apró kis fehér baba ruhát és egy erős csókot nyomott a számra.
-Annyira imádlak.-húzott magához és újra és újra megcsókolt.

A tus alatt álltam és próbáltam minél gyorsabb lenni, hogy minél hamarabb Melody mellett feküdhessek. Megnyitottam a meleg vizet a tusfürdővel bekentem magam, majd leöblítettem. Miután a hajamból is kimostam a habot, elzártam a csapot és kiléptem a tusolóból. Magam köré tekertem egy törülközőt és átsiettem a szobánkba. Melody az ágyon ült és a telefonját nyomkodta, de az érkezésemre felnézett a készülékből. Mosolyogva fogadta a kócos vizes tincseimet és a magam köré tekert törülköző szexi látványát, majd alsó ajkába harapva kimászott az ágyból, a telefont pedig az ágyra dobta. Oda sétált hozzám, és a mellkasomon végighúzta hideg ujjait. Összerezzentem az érintésére, mire megcsókolt.
-Iszonyúan jól nézel ki.-suttogta a fülembe és tenyerét végig csúsztatta a hasamon.
-Te is..-suttogta, végig nézve rajta. Hosszú lábait semmi nem takarta. Egy francia bugyi és egy testhez simulós trikó volt csak rajta. Irtó szexin nézett kis, ahogy felpipiskedett és a hajamba túrt majd megcsókolt. Éreztem ahogy a törölköző egyre lejjebb és lejjebb csúszik, majd mielőtt teljesen leesett volna, visszarántottam. Melody elhúzódott tőlem és nevetve figyelte ahogy magamra ügyeskedem a boxeremet. Mikor végeztem még közelebb lépett hozzám, a csípőnk összeért. Hosszú vékony ujjaival újra a hajamba túrt és megborzolta amitől az apró kis vízcseppek összevissza csapódtak. Belemosolygott a csókunkba, majd amikor elengedett a szekrényhez lépett kivett belőle egy póló. Felém dobta, majd miután belebújtam megfogta a kezem és az ágyba húzott. Mindketten nyakig betakarózva feküdtünk kéz a kézben..majd, Melody a mellkasomra fektette a fejét.
-Tudod, bármin keresztül mennék, azért, hogy veled lehessek örökké!-suttogta.

15. rész

Hali:)
Meghoztam a részt:) remélem tetszeni fog mindenkinek:3 kommenteknek nagyon nagyon örülnék:C még ha csak pár szó is:)
jó olvasást!<3

*Julian szemszöge*

-Na jó csak vicceltünk.-törte meg a kínos csendet Niall.-Látjuk ti nem nagyon értitek a viccet.-sóhajtott.
-Értjük mi a viccet, csak ez...ez...egy, nem volt vicces, kettő meg mindenki eléggé meglepődött.-szólalt meg Toby.
-Ez azt jelenti hogy kis tesóm lesz?-szaladt oda anyához Emily.
-Azt bizony.-ölelte magához.
Glenda a combomra tette a kezét és rám nézett.-Örülsz?
Válaszul aprót bólintottam és mosolyogva én is odasétáltam hozzájuk. Egy óriási puszit nyomtam anya arcára, majd egy ölelés után apát is megöleltem, Emilyt pedig felvettem. Visszasétáltam vele az kanapéhoz és az ölembe ültetve, a füle mögé tűrtem a haját.
-Boldog vagy?-kérdeztem mosolyogva.
-Nagyon.-ölelt meg hirtelen.-Végre én is nagy tesó leszek! Én is megvédhetem majd a kicsit.
-Bizony.-pusziltam meg.-Szigorú leszel vele?
-Nem. Inkább csak olyan vigyázó.-vonta meg a vállát.
-És mi lesz ha majd nem fogad neked szót?
-Szólok neked.
-Nekem?-kérdeztem vissza.
-Igen. Te majd megbeszéled vele mit szabad és mit nem, ahogy velem is csináltad. De persze csak akkor ha majd rám nem hallgat.
-Szerintem hallgatni fog rád.-mosolyogtam.
-Remélem. Te úgy is mindig olyan elfoglalt vagy...
-Nem is vagyok elfoglalt! Ezt miből gondoltad?
-Sose játszol velem..Mindig rossz kedvű vagy..És tudod Josh nem tud beszélni...Hiába mondom el neki, ha bánt valamit, és hiába bújik oda hozzám megvigasztalni, de tanácsokat nem tud adni..Olyanokat főleg amilyeneket te szoktál..
-Sose jössz be a szobámba hogy segítsek valamibe..
-Mert nem akarlak zavarni..
-Te soha nem zavarsz.
-De most Jenna miatt is olyan letört voltál...és...nem akartalak zavarni...Pedig néha olyan jól jönne, egy nagy ölelés tőled..a.bátyámtól!
A szívemig hatolt ahogy kimondta a "bátyámtól"-t. Összeszorult a szívem..Valójában nem vagyok jó testvér? Elhanyagolom a kis húgomat? Soha nem gondoltam volna, hogy így érez, vagy hogy pont tőlem akarna segítséget kérni..Mindig olyan kis boldog és olyan hebrencs kislány, mért pont én adhatnék neki segítséget, vagy tanácsot..
-Ígérem mostantól jobb  testvér leszek.-öleltem meg szorosan, mire mosolyogva egy puszit nyomott az arcomra. Leugrott a lábamról és a kandalló előtt melegedő Joshoz futott. Óvatosan megsimogatta, majd lefeküdt mellé. Ahogy néztem őket, nem vettem észre, hogy Louis és Emma mellém ültek.
-Julian! Hahó! Föld hívja Juliant!-húzogatta a kezét az arcom előtt.
-Jaj! Ne haragudj...haragudjatok...Csak elbambultam.
-Azt látjuk.-nevetett.
-Csak gratulálni szeretnénk a kisbabához.
-Várjatok nem én vagyok terhes.-nevettem.-Azt hiszem nem nekem kell gratulálni..Melody és Harry jó az ágyban..-nevettem, de miután megláttam a rám irányuló tekinteteket, lefagyott a mosoly az arcomról.-Őőő...Nem úgy gondoltam..-próbáltam magyarázkodni.
-Semmi gond haver! Ne aggódj! Mindannyian tudjuk, Harry milyen nagy állat tud lenni..Főleg az ágyban!-kacsintott Louis Harryre.
-Bunkó! Te egy szemét vagy Louis Tomlinson!-ugrott Louisra Harry, így egymáson feküdve birkóztak.
-Látjátok? Én megmondtam!-nevetett Louis Harry alatt.

*Szilveszter*

-Tudod nem pont így képzeltem el a szilveszter éjszakámat.-kiabáltam Toby fülébe.
-De azért tetszik, nem?
-Nem rossz.-nevettem.
-Kérsz még valamit inni?
-Nem kösz van még!-emeltem fel a pezsgős poharat.
-Én hozok még egy kicsit, meg, megkeresem Glendát. Te nem jössz?
-Inkább itt maradok.
Toby válaszul villantott egy mosolyt, majd eltűnt a tömegben. Ez a buli egy kicsit Naomiéra emlékeztetett, csak ez jobb volt. Jenna megváltoztatott, így már nem voltam az a kis senki mint régen. Nem féltem már beszélgetni másokkal, vagy épp táncolni a tánctér közepén. Nem az voltam már mint régen. Sokak szerint jobb voltam olyan szelíden, de van aki úgy gondolja, jobb hogy már van önbizalmam.
-Szép fiú jössz táncolni?-ült az ölembe egy fekete hajú lány, egy igencsak rövid nadrágban és egy mély dekoltázsú pólóban, amihez egy minimum tizenöt centis cipőt vett fel.
-Kösz de nem.-mosolyogtam rá, mire kimászott az ölemből és sértődött arccal eltipegett a cipőjében.
-Huh egy ilyen csajt vissza utasítani merész dolog.-huppant le mellém Fred.
-Nem azért, de te nem Naomival vagy együtt?
-Na és? Akkor is jó csaj, amúgy meg hűséget fogadtam nem vakságot. Ja és ha rád jön a vágy hát rád jön.-nyomta a kezembe a poharát és a táncparkettre sietett ahol a fekete rázta magát. Néztem őket egy ideig ahogy táncolnak, majd Fred felkapta és a rengeteg csók közben egy szobához vitte, ahol nem sokkal később eltűntek. Ahogy figyeltem a táncoló embereket, egy csattanásra lettem figyelmes. Lenéztem és egy lány feküdt előttem a földön. Hosszú szőke haja volt, de az arcát nem láttam, mivel hason feküdt.
-Jól vagy?-guggoltam le elé.
-Persze..Csak gondoltam megnézem, hogy itt lent is ugyan olyan e a levegő mint fent.-nevetett, majd felnézett.
Ámultam bámultam rá, majd a kezemet nyújtottam neki, amit elfogadott és felhúztam a földről. Gyönyörű arca volt, vakító kék szemi és hosszú szőke haja. Kék pánt nélküli ruhát viselt, amit feljebb húzott amikor felállt. Annyira ismerős volt az arca. De nem csak ezért bámultam olyan sokáig, hanem mert gyönyörű volt.
-Úristen de ciki..-csavargatta a haját zavarában.-Hasra esek előtted, és még be sem mutatkozom, csak bámullak..-pirult el.-Scarlett vagyok..Scarlett Silverman..
-Én pedig Julian..Julian Styles..
-Én...Én..Tőled kaptam a virágot? Úgy körülbelül kettő, három hete..
-Azt...azt hiszem...
-Köszönöm.-ölelt át hirtelen.
-Nincs mit.-öleltem vissza.
Mikor elhúzódott tőlem, apró pír díszítette az arcát. Aranyosan mosolygott, de nem szólalt meg egyikünk sem. Kínos csendnek lehetett volna mondani ami köztünk volt, de a dobhártya szaggató hangos zene miatt ez nem lett volna igaz. Toby és Glenda zökkentett ki minket a bámulásból, amikor kézen fogva megjelentek mellettünk.
-Sziasztok.-köszönt Toby, mire mindketten feléjük kaptuk a fejünket. Scarlett még jobban elpirult a váratlan barátaimtól, ezért bemutattam őket egymásnak.
-Scarlett ők itt Glenda és Toby. Srácok ő itt Scarlett.-mutogattam rájuk.
-Örülök.-mosolygott fülig érő szájjal Glenda amikor kezet ráztak.
-Most ismerkedtetek meg?-kérdezte Toby.
-Igen..Vagyis majdnem.
-Juliantől pár hete kaptam egy csokor virágot, vagyis nem éppen kaptam hanem inkább...
-Amikor mentem Jennához és megláttam Alexel elejtettem a virágot és Scarlett utánam futott vele, és akkor mondtam neki hogy megtarthatja, mondjuk ez így vissza gondolva elég bunkónak hangzik, úgyhogy utólag is bocsi érte..na de ennyire ismerjük csak egymást..De ez nem nagy ismertség, vagyis csak felismertük egymást...mert véletlen kibuktattam Scarlettet, így ő elesett aztán felsegítettem és utána jöttetek ti...és....
-Julian!-állított le Toby.-Elég! Értjük!-nevetett.
-Én is örülök, hogy megismerhettelek.-nyújtotta a kezét Toby.-De most ne haragudjatok, ez a kis hercegnő részegre itta magát, úgyhogy most nem lenne valami jó beszélgető társ..Jul mi hazamegyünk..Úgyhogy további jó szórakozást!
-Várjatok meg az ajtóban! Egy perc és én is megyek.-kiabáltam Toby után, aki egy hüvelykujj felmutatással jelezte hogy megvárnak.-Nem haragszol, ha most én is elmegyek? Tudod Glenda a nagynéném és Tobyval féltem egy kicsit részegen egyedül hagyni, és nem akarok bunkó lenni, és ne...
-Menj csak..-mosolygott.-Mellette a helyed. Ja és jobbulást neki!
-Köszönöm.-mosolyogtam. Közelebb léptem hozzá és óvatosan nyújtottam felé a kezem, hogy adhatnék e egy ölelést, mire ő is közelebb jött hozzám és megölelt. Miután elsétáltam még egyszer visszanéztem és integettem neki, majd gyorsabb léptekkel siettem az ajtó felé Tobyékhoz. Amint kinyitottam az ajtót, nem más fogadott mint az a látvány, hogy a drága nagynéném sugárba díszíti az ajtó melletti falat Toby pedig a haját fogja. Megráztam a fejem és becsapva magam mögött az ajtót a másik falnak dőltem. Miután Glenda kihányta még a reggeliét is mosolyogva felnézett rám. Arca sápadt volt, de Toby a hóna alatt tartott vízes flakonért nyúlt, hogy odaadhassa neki, majd egy zsebkendő után kutakodott a zsebébe, sikertelenül. Előhúztam egyet, majd átnyújtottam neki, amit mosolyogva elfogadott és egy köszt is hozzá rakott. Pár percig még álltunk és vártuk, hogy Glendában van e még valami, de miután majdnem elaludt Toby felvette a karjaiba és elindultunk. Ahogy leléptünk az utolsó lépcsőfokon, kinyílt az ajtó, amire visszakaptam a fejem. Scarlett sétált ki rajta fehér kabátban. Megfordultam és felsétáltam mellé a lépcsőn.
-Szabad?-kérdeztem és felé nyújtottam a kezem. Aprót bólintott, majd elfogadta a kéz nyújtást.-Vigyázz mert csúszik.-figyelmeztettem, bár hiába az első fokra lépve megcsúszott, de egyensúlyát visszanyerve megállt mellettem és óvatosabban lépett rá újra a lépcsőfokra.
-Velünk jössz Jul?
-Azt hiszem haza kísérem Scarlettet.-néztem a lányra.-De csak ha nincs ellenedre!
-Egyáltalán.-mosolygott.
-Akkor boldog új évet! -fordult meg Toby.
-Nektek is.-mondta Scarlett.
Ahogy leértünk a lépcsőn elengedtük egymás kezét és megálltunk a járdán.
-Biztos nem gond, ha elkísérlek? Csak tudod, sötét van már és...
-Biztos nem baj! Örülök is, hogy nem egyedül kell mennem.-mosolygott elpirult arccal.
-Hát akkor induljunk.-mosolyogtam.-Mutasd az utat.-nevettem.
-Erre..-mutatott az út irányába, majd elindultunk. Egy kis ideig némán sétáltunk egymás mellett, amikor megtörtem a csendet.
-Mesélj magadról.-fordultam felé.
-Nem is tudom mit mondhatnék...
-Bármit.-mosolyogtam.-Család, barátok..
-Hát mielőtt megszülettem apukám öngyilkos lett..
-Miért?-tettem a szám elé a kezem.-Sajnálom.
-Anya veszélyeztetett terhes volt..apa pedig félt, hogy elveszíthet mindkettőnket ezért öngyilkos lett...Senki nem értette miért gondolta úgy, hogy ez így jobb lesz, de a búcsú levelében ezt az okot írta..
-Sajnálom..És anyukád, hogy viselte?
-Elég rosszul..Koraszülött lettem, ezért bent tartottak elég sokáig a kórházba..Anya hazamehetett volna, de nem hagyott ott, ezért mikor közölték vele hogy végre haza mehetünk, a nagyszüleim eljöttek értünk és egy ideig csak anyával ketten éltünk. De egy nap rosszul lett és be kellett vinni a kórházba..A nagyszüleim odaköltöztek hozzánk, de anya nem jöhetett haza..négy éves voltam és nem értettem, hogy miért nincs velem, de akkor amikor végre rákérdeztem elmondták hogy rákot diagnosztizáltak nála..Nem tudtam ez mit jelent, de elmagyarázták, hogy anya nagyon beteg és hogy kemoterápián van, ami egy gyógymód a rákra. Nagyon sírtam amikor megtudtam..Viszont ahányszor haza engedték inkább vidám voltam, hogy ne lássa rajtam hogy féltem.Alig ismertem meg amikor kopaszon besétált az ajtón. Nem akartam elhinni hogy ő az anyukám..De aztán mindent újra elmagyaráztak és megértettem..Mindenben segítettünk neki és ahányszor bevitték a kórházba mindig vele akartam menni, de nem engedték...De aztán egy nap leültetett magával szembe a nagymamám..Már hét éves voltam és megértettem amit ott mondott. Közölte velem könnyes, kisírt szemekkel, hogy anya meghalt. Nem tudtam feldolgozni,  hogy elveszítettem őt, ezért pszichológushoz is elvittek, de nem sokkal később a nagymamám is meghalt..Kilenc éves voltam amikor a gyámhatóság elvett a nagyapámtól, mert már ő sem volt olyan állapotban, hogy rám is tudjon vigyázni, és árvaházba kerültem...Nem akartam ott maradni, az első nap megpróbáltam megszökni, de nem sikerült...Aztán megismertem néhány kisgyereket, akikkel összebarátkoztam...Tízen három éves koromban, jött egy nő és egy férfi akik egy nagyobb kislányt kerestek..Azt mondták azért idősebbet szeretnének, mert nem tudnák neki később elmondani, hogy nem ők az igazi szülei..Így esett rám a választásuk..Két éve volt, de még mindig előttem van amikor megfogták a kezem és megöleltek. Az elején féltem tőlük, de aztán megszoktam, hogy újra van családom..Mindent megadtak amire szükségem volt...Talán még többet is..Németországban éltünk, de aztán Charlott, az új anyukám itt Londonban kapott állást és egy hónapja ide költöztünk.
-Sajnálom..
-Köszönöm, de már nagyjából sikerült feldolgoznom a dolgot..-mosolygott halványan.-De már megint mennyire illetlen voltam..Most te mesélj magadról valamit.
-Egyáltalán nincs szokványos életem..Anyukám és a kis húgom modell, apukám énekes, én pedig nem tudok semmit.-rántottam meg a vállam. Kiskorom óta Londonban élek...Itt születtem..A nagymamámat nem ismerhettem, mert autó balesetben meghalt..De a nagyapám és az apukám szülei nagyon jó fejek..-mosolyogtam.-Suliba járok mint minden normális gyerek, hiába "sztárok" a szüleim.-mutattam idézőjelet az ujjaimmal.-Nem akarom, hogy megkülönböztessenek, azért mert híresek a szüleim..
-És a fotósok és riporterek?
-Az iskolába nem jöhetnek be..és próbálok velük nem foglalkozni..Nincs olyan életem, vagyis inkább nem csinálok olyan dolgokat, ami jól jönne a médiának, így nem is igazán foglalkoznak velem.
-És az iskolába nem kapsz más bánásmódot?
-Szerencsére nem..Nincs rá szükségem..Ugyan olyan vagyok mint a többiek.
-Ez kedves tőled, hogy így gondolkodsz.-mosolygott, majd közelebb jött hozzám és megölelt.
Erősen szorítottam magamhoz, soha nem akartam elengedni, de mindketten szét ugrottunk, amikor hangos durranás és fényes foltok díszítették az eget.
-Boldog új évet!-néztem rá.
-Neked is.nézett a szemembe.-Azt hiszem megérkeztünk. Köszönöm hogy hazakísértél.-hajolt az arcomhoz és egy puszit nyomott rá.
-Ez természetes.-kaptam észbe.
-Bejössz egy kicsit?-kérdezte.
-Nem hiszem..Nem szeretnék zavarni már ilyen későn és pont ma..majd talán máskor.-mosolyogtam.
-Rendben.-mosolygott ő is.-Még egyszer köszönöm.-nyomott még egy puszit az arcomra, amitől elpirultam.
-Máskor is.-fordultam meg.
-Boldog új évet!-kiabált utánam.
-Neked is!-fordultam meg, majd integetve tovább mentem.
A kezemet az arcomra tettem, ahol megpuszilt. Úgy éreztem soha nem voltam még ennyire boldog. Tudtam hogy ez az év csodálatos lesz! Boldog 2030-at Julian!

14. rész

Sziasztok:)
A részhez nincs hozzáfűzni valóm, csak annyi, hogy jól esne néhány komment:( Alig jön 1-2 úgyhogy örülnék neki ha írnátok hozzá valamit, akár csak két szót:) 
Jó olvasást!<33

Mindig is a karácsony volt a kedvenc ünnepem. Két hete nem csinálok semmit, nincs kedvem semmihez, de ma valahogy az ünnep hangulata engem is feldobott.  Mosolyogva rohantam le az emeletről, mikor meghallottam, hogy csöngettek. Az ajtó elé álltam és kinyitottam, majd az előttem állókat egyesével szorosan magamhoz öleltem. Miután Louis, Emma, Liam, Shelly, Zayn és Perrie is bementek a nappaliba megpillantottam a kapuban Niallékat. Niall ujjai össze voltak kulcsolva Juliáéval, ahogy Tobyé is Glendáéval. Mosolyogva öleltem meg őket is és becsuktam az ajtót. Mindannyian a nappaliban ültünk és beszélgettünk, amikor végre előbukkantak anyáék is. Harry és Melody ujjongva köszöntötték őket. Másmilyenek voltak mint szoktak. Látszott rajtuk, hogy mondani akartak valamit, de nem tették. Nem foglalkoztam felük annyira, inkább Glendára néztem aki rám mosolygott, majd megszólalt.
-Hogy vagy?
-Nagyon jól.-mosolyogtam.-Te?
-Megvagyok. A kezed jobban van már?
-Igen.
-Beszéltetek már azóta?
-Nem, de nem is akarok..
-Ez érthető.
-De félek, hogyha mégis odajön hozzám, megbocsátok neki..Hiába nagy bennem a düh, a bánat, akkor ott nem tudom mit éreznék.
-Hidd el, ha meglátod még erősebb lesz benned a méreg és rá se akarsz majd nézni.
Válaszul mosolyogva megöleltem, majd én is beszálltam a beszélgető felnőttekhez.


*Glenda szemszöge*

Ahogy Toby szemeibe néztem elkapott a vágy, hogy csak a magaménak érezhessem őt. Megragadtam a kezét és feltűnéstelenül eltűntünk a nappaliból. Mindenki bele volt merülve  a beszélgetésbe így senkinek nem tűnt fel, hogy már nem vagyunk ott. Jól ismertem már a házat, rengeteget voltam már itt. Felhúztam Tobyt az emeletre és a vendégszobába irányítottam. Gondoltam, ha már mi is vendégek vagyunk, használjuk ki. Betoltam az ajtón és az ágyra fektettem. Lábammal berúgtam az ajtót, majd hátranyúlva elfordítottam a kulcsot a zárban. Vissza léptem hozzá és egy erős csókot nyomtam a szájára. Ujjaim végig csúsztattam a mellkasán, majd le a hasán, majd a pólója végébe akasztottam az ujjaim és kockás felsőtestén felhúztam, de mielőtt kibújtathattam volna a fehér ruhadarabbol, megfogta a kezem.
-Glenda!
-Toby?
-Nyugodj le! Nem vagy még erre kész!
-Akarlak! Érted? Kívánlak! Csak te kellesz!
-Kicsim ugyan így érzek, de nem kell még! Rá ér ez a dolog!
-Toby, ha nem akarnám, nem tenném...
-Glenda..
-Pszt!-tettem az ujjam a szájára.-Ne most!-csókoltam meg.
Nem szólt többet, csak elengedte a kezem és a csípőmre szorította és lehúzott magához, majd fölém emelkedett így én kerülve alulra. Apró csókokat lehelt a nyakamra, majd egyre lejjebb és lejjebb haladt. Apró nyögések törtek utat maguknak a torkomban, ahogy kibújtatott a pólómból, ujjait, pedig a nadrágom gombjaira vezette. Mikor megszabadított tőle, én is levettem róla pólót, majd remegő kezekkel, próbáltam kikapcsolni az övét. Mikor látta, hogy nem sikerül, kezemet az övéi közé vette és a szemembe nézett.
-Még mindig nem kell, ha nem akarod.
-Én hoztalak ide..-vettem szakadozottan a levegőt.-Akarlak minden porcikáddal együtt. Érezni akarlak. Boldoggá akarlak tenni! Csak..félek..
-Mitől?
-Hogy elrontom..
-Ettől nem kell félned.-fogta arcomat kezei közé.-Ezt nem lehet elrontani. Ne félj.-csókolt meg, majd kicsatolta az övét.
Lehúztam róla a nadrágot, így már mindketten csak fehérneműben voltunk. Az ágyon feküdtünk egymás mellett, majd fölém hajolt, becsukta a szemét és csókolgatni kezdett. A levegőt egyre  gyorsabban vettem. Ujjait a hátam alá csúsztatta, majd miután kikapcsolta a melltartómat lehámozta rólam és eldobta. Lehúzta a lábamon a bugyimat is és azt is eldobta. Soha nem volt még ennyire gyengéd és érzelmes egyszerre. Tudtam, hogy nem először csinálja már és, hogy tapasztalat, de nem gondolom, hogy bárkivel is volt ennyire gyengéd valaha...Nem tudom mikor, de miután megszabadult az alsónadrágjától a szemembe nézett, ujjainkat összekulcsolta és egyé vált velem. Csípőjét lassan mozgatta. Megszólalni sem tudtam az új érzés hatására. Egyszerre fájt és egyszerre volt tökéletes Egyre nehezebben és gyorsabban lélegeztem..Együtt mozogtunk és együtt lélegeztünk. Egyek voltunk.

***

Egymás mellett feküdtünk, kéz a kézben. Némán. Bámultunk egymásra, de nem szólaltunk meg. Felemelte kezeinket, szájához húzta őket és megpuszilta, majd a könyökérre támaszkodott és közelebb hajolva hozzám, megcsókolt. Mosolyogva viszonoztam a csókot, majd felültem az ágyon.
-Jó volt?
-A legjobb.-húztam magamhoz közelebb.
-Ennek örülök.-csókolt meg újra és újra.-Viszont nem akarok semmi jónak elrontója lenni, de vissza kéne mennünk.
-De ott olyan hideg van és sokkal jobb itt mint ott...
-Tudom...Legszívesebben itt maradnék veled örökre, de nem otthon vagyunk..
-Én félig meddig igen.-mosolyogtam.
-Na gyere!-emelt fel.
Letett a ruháink mellett, majd magára vette a boxerét végül pedig a melltartót végig csúsztatta kezeimen, ahogy belebújtatott, majd végig csókolgatva a hátamat becsatolta. Felvettem  a bugyimat, végül pedig mindketten belebújtunk a ruháinkba, majd összekulcsoltuk ujjainkat és mosolyogva kinyitottuk az ajtót. Hangos nevetés csapta meg a fülünket, amire mi is elmosolyodtunk. Lesétáltunk a lépcsőn és vissza ültünk a helyünkre, remélve senki nem kérdezi meg hogy hol időztünk eddig...Ám nem sikerült megúsznunk a dolgot..
-Toby...Hol voltatok?-kérdezte Julia.
Elpirult arccal nézett rám, segítséget kérve.
-Rosszul voltam..-mondtam ki, ami hirtelen eszembe jutott.
-Most már jobban vagy?-nézett rám vigyorogva Melody.
Aprót bólintottam, majd Toby átkarolt én pedig a mellkasára hajtottam a fejem. Tudtam hogy Melody tudja, vagy legalább is sejti hol voltunk. Hiába töltünk együtt kevés időt, mégis a nővérem és jól ismer..Jobban mint bárki más..Toby megsimította a fejemet, majd megpuszilta. Ő is és én is tudtuk, hogy semmi bajom nem volt, de mindketten hitelesen akartuk előadni a dolgokat. Csöndben pihentem a mellkasán és élveztem szívverésének gyors dallamát. Egyszerre pislogtam szívverése ritmusára. Nyugtató illata és szuszogása már majdnem elaltatott, amikor a csengő visszazökkentett a valóságba. Elvettem a fejem a mellkasáról és felnéztem rá. Mosolyogva megcsókolt, miközben Julian felállt és az ajtóhoz lépett. Hallgattam amit beszélget az ajtóban álló személlyel, majd amikor rájöttem kié e az ismerős hang és meghallottam a kérdését felugrottam a kanapéról és az ajtóhoz siettem.
-Mit gondolsz? Tűnj innen! Húzz haza! Vagy ahová akarsz! Menj a kis barátocskádhoz! Csókolgasd őt! Karácsonyozz vele! Vagy csinálj amit akarsz, de ebbe a házba be nem teszed a lábad! Hagyd békén Juliant!
-Ne szólj ebbe bele Glendácska...-mondta gúnyosan.
-Na ezt most hagyd abba! Nem tűröm, hogy így beszélj vele! Takarodj innen!
-Kérlek ne küldj el! Legalább be mehetnék?
-Még van képed? Takarodj innen! Ide be ne tedd a lábadat! Hagyj minket békén örökre!-szorítottam ökölbe a kezem.
-Kicsim.-húzott magához hátra Toby.-Gyere ide.-szorított magához.-Hagyjuk őket magukra.
-Én nem hagyom itt Juliant ezzel a ri...-csuklott el a hangom és Toby karjaiba estem.
-Jól vagy?-kérdezte ijedten.
Aprót bólintottam, majd sírva felszaladtam az emeletre. Néma csend követte a "kis" jelenetemet, amit lépcsőnyikorgás hangosított fel. Leült mellém a földre Toby, majd a fejemet a mellkasára hajtotta.
-Majdnem meghalt a kezeim között ez a kis ribanc miatt..Mindene tiszta vér volt, amikor megtaláltam..Alig volt már pulzusa...Majdnem elveszítettem a legjobb barátomat....miatta...Mi lett volna velem Julian nélkül Toby? Én abba belehaltam volna, ha őt elveszítem...A karjaimban tartottam...mindenhol az ő vére volt...az egész fürdőszobát az ő vére díszítette...haldokolt a kezemben..-zokogtam hangosan.
Hangos ajtócsapás utána a lépcső újra nyikorogni kezdett és megjelent előtte Julain. Hirtelen felálltam majd megszédülve visszaestem Toby karjaiba. Jul lehajolt hozzám és szorosan magához ölelve megpuszilt.
-Elküldted?-szipogtam.
-El.-ölelt még szorosabban.
-Annyira féltem Julian..
-Mitől?
-Hogy elveszítelek azon az estén..Hogy meghalsz..
-De nem tettem, mert megmentettél...de ha te nem vagy már nem lennék itt..-szipogott ő is.
-Ugye soha többé nem teszel ilyet!
-Ezt már megígértem! Butaság volt! Nem gondolkodtam..
-Annyira szeretlek.-szorítottam én is erősebben.
-Én is..-suttogta.
Mikor elengedett Toby mosolyogva állt fel és nyújtotta a kezét barátjának, majd nekem is. Mind ketten felálltunk, majd a két fiú előtt leindultam a lépcsőn. Minden szempár ránk szegeződött ahogy leértünk a lépcsőn. Harry rögtön oda jött hozzánk, hogy megtudja, minden rendben van e.
-Jól vagy?
-Csak egy kicsit felzaklatott Jenna látványa.-mosolyogtam.-De már semmi bajom.
-Akkor jó.-mosolygott ő is.-Fiúk ti is jól vagytok?
-Tökéletesen.-mondták egyszerre, amire mindenki elnevette magát.
Visszaültünk a kanapéra, majd mikor összekulcsoltuk ujjainkat Tobyval, egy csókot nyomott a számra. Vidáman töltöttük a karácsony további perceit, amikor Harry hirtelen megszólalt.
-Valamit mondani szeretnénk.-állt fel, majd Meody felé nyújtotta a kezét, hogy ő is álljon fel. Mikor egymás mellett álltak mosolyogva egymásra néztek és Harry megszólalt.
-Bővülni fog a család.-mosolygott.
-Kisbabát várok.-mosolygott Melody is.
Mindenki szótlanul és csodálkozva nézett rájuk, amikor Julia és Niall egymásra néztek és ők is felálltak, majd Niall megszólalt.
-Tobynak is kis tesója lesz.-mosolyogtak mindketten fülig érő szájjal.

13. rész

Sziasztok:) 

Meghoztam a 13. részt:) remélem tetszeni fog mindenkinek:3 Kicsit próbáltam hosszabbra írni, mint az ez előttit, úgyhogy remélem jó lett:3 komikat elfogadok:3

jó olvasást!:)

Ahogy beszélt, ahogy hallottam a hangját, boldogság töltötte el a szívem. Mosolyognom kellett...Kivertem a fejemből Juliant, így vidáman köszönhettem vissza.

-Jó reggelt neked is! Hogy aludtál?-hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-Nélküled nehezen. De olyan szomorú a hangod ..Mi a baj?

-Tegnap egy kicsit veszekedem Juliannel...

-Jenna el kell neki mondanod! Nem titkolhatjuk örökké!

-Tudom..-halkultam el..-De olyan nehéz...

-Vagy, ha még mindig őt szereted szólj, és én lelépek.

-Alex! Ne beszélj hülyeségeket! Tudod, hogy téged szeretlek! Ne butáskodj!

-Akkor ma elmegyek érted! Rendben?

-Hová akarsz menni?

-Majd meglátod! De öltözz olyan ruhába, amibe nagyon dögös leszel!

-Ajaj!-nevettem.-Mire készülsz?

-Majd meglátod, de addig legyen meglepetés! Este 6-ra ott vagyok érted!

-Rendben.

-Szeretlek!-nyomta ki a telefont.

-Én is.-mondtam, bár már nem hallotta.

*Harry szemszöge*

-Jó reggelt te istennő!-húztam magamhoz Melodyt, hogy megcsókolhassam.

Álmos szemeit kinyitotta, majd mosolyogva viszonozta a csókot. Fejét a mellkasomra fektette, majd a hasamat puha ujjaival végig simította. A tegnap délután járt egész végig az agyamban. A forró levegő, az egymás iránt érzett vágy és kívánat. Kirázott a hideg a gondolattól, majd egy puszit nyomtam a hajába, mire felnézett rám.

-Neked is te szexisten!-mondta nevetve.

-Szóval tetszett a tegnapi?

-Mi az hogy?!

Elnevettem magam a válaszon és felültem az ágyon.-Tudod mikor volt utoljára ennyire jó?

-Az ez előtti?

-Az is jó volt, de emlékszel, amikor nászúton voltunk és hanyatt estél a fürdőbe és beverted a fejed?-rejtettem el egy apró mosolyt.

-Emlékszem.

-Na az az előtti együtt létünk erre hasonlított. Egyszóval rég volt már ilyen jó...

-Naaa...

-Nem úgy értem, hogy nem szokott jó lenni, de a tegnapi hihetetlen volt.-haraptam meg az alsó ajkam.

-Te még 35 évesen is mennyire perverz vagy.

-Én ugyan nem! Csak megmondom, ha valami kimondhatatlanul jó!

-De szeretlek!-ült fel mellém az ágyon.

-Hát még én!-nyomtam egy csókot a szájára.

Csendesen néztünk egymás szemébe, majd Melody rám ugrott és harapdálni kezdett.

-Te vadállat!-kaptam hirtelen észhez és lenyomtam az ágyra, majd fölé hajoltam és végig csókoltam a nyakát.

-Szeretem amikor ilyen vagy. Az olyan baromi szexi!

-Milyen?

-Hát ilyen nem tudom...Amilyen most is vagy!

-Erre gondolsz?-ugrottam ki az ágyból, majd felkaptam és kiszaladtam vele a szobából egyenesen le a lépcsőn majd be a nappaliba.

-Tegyél le te őrült.-ütögette a hátamat.

-Eszem ágában sincs!-csókoltam meg, és a konyha felé indultam vele.-Először kapsz egy kis reggelit még mielőtt elfogynál!-szaladtam be vele a helységbe.

-Pedig rám férne, hogy "elfogyjak"..-mutatott idézőjelet az ujjaival.

Ahogy beértünk a konyhába Julian karikás szemekkel ült és egy bögre teát kavargatott. Letettem Melodyt és némán odasétáltam hozzá amíg Mell elment kávét készíteni.

-Történt valami Jul?-ültem le mellé. Felnézett rám, de nem szólt semmit, majd vissza irányította a tekintetét a bögréjére.-Ha nem szeretnél, nem muszáj róla beszélned, csak annyit mondj, hogy tudok e segíteni valamiben.-válaszul egy fejrázást kaptam semmi mást.-Julian, ha bármiben tudok segíteni, mindig gyere és én segítek!-simítottam meg a hátát, majd felálltam és Melodyhoz mentem.

-Mi a baj?-kérdezte.

-Nem mondja meg.

-Talán ha én is rákérdeznék elmondaná.

-Kicsim te eleve nő vagy neked nehezebben mondaná el a dolgokat.-mosolyogtam,miközben megcsókoltam.

-Na...

-De ha ez az igazság?

-De tényleg nem mondott semmit?

-Meg sem szólalt.

-Esküszöm érzem, hogy ez az undorító Jenna tett valamit.-tette keresztbe a kezét, miután a pultra felült.

-Ne mondj ilyet a fiad barátnőjéről!

-De az a lány egy hárpia én már most megmondom neked! Ki fogja szerencsétlen gyereket készíteni!

-Te se készítettél ki engem!-kacsintottam.

-Most arra célzol, hogy egy hárpia vagyok?

-Nem én mondtam.-nevettem.

-Jól van menj innen!-tolt el magától.

-Már megint mit tettem? Nem mondtam ki hogy tényleg az lennél!

-De céloztál rá!

-Sose gondoltam azt rólad, hogy egy hárpia vagy! Te vagy a legcsodálatosabb nő az életembe! Anyával és Gemmával együtt!

-Annyira imádlak Styles!

-Na meg persze ott van az én kis hercegnőm Emily! Ő a legcsodálatosabb kislány az egész világon!

-Mindig le tudsz nyűgözni!-tárta ki a karjait, jelezve, hogy menjek hozzá közelebb.

Közel mentem hozzá, lábait a derekam köré kulcsolta ahogy a karjait a nyakam köré, majd egy erős csókot nyomott a számra.-Akkor is egy kis boszorkány az a lány.-motyogta a csókunkba.

-Ahogy gondolod szívem! Ahogy gondolod.-vettem le a pultról.

***

A délutáni próbának a fáradalmait próbáltam kipihenni, amikor Emily ült le mellém a kanapéra.
-Apa! Anyának az anyukáját én mért nem ismerem?
Megdöbbentett a kérdése. Hirtelen nem tudtam mit mondani. Felé fordultam, mély levegőt vettem, majd megszólaltam.
-Tudod kicsim, vannak akik hamarabb meghalnak mint mások. Anya anyukájának volt egy balesete..
-Milyen baleset?
-Autó..Anya kicsit idősebb volt mint Julian amikor az anyukája karambolozott egy másik autóval..
-Meghalt?
-Sajnos igen..De akkor terhes volt Glendával..
-De hiszen Glenda él!
-Ő túl élte. Az orvosoknak sikerült megmenteniük..De Katet, anya anyukáját nem sikerült nekik.
-Anya szomorú volt?
-Nagyon..A balesetet amikor hallotta rögtön oda ment a helyszínre és akkor tudta meg hogy lesz egy kis tesója. Anya és én neveztük el Glendának a nagynénédet.-eresztettem egy halvány mosolyt.
-Akkor már ismertétek egymást?
-Igen..Akkor már szerelmesek voltunk egymásba...
-Te vigasztaltad anyát?
-Ühüm..
-És nagyapa? Ő hogy viselte? Hogy tudta meg?
-Nehezen viselte, de mindannyian segítettünk egymásnak.
-Ismerted nagymamát?
-Ismertem. Nagyon aranyos nő volt. Mindenkivel kedves volt és gyönyörű volt! Pont olyan mint anya.
-Csodálatos volt igaz?
-Így van.
-Brendon is segített anyának?
-Inkább anya segített Brendonnak...Tudod, ő egy kicsit nehezebben viselte, hogy elveszítette az anyukáját.Bántotta önmagát, ezért kórházba is került. Tudod a felnőttek és a nagyobb gyerekek olyan dolgokat is tesznek amit nem akarnak, de csak azt látják kiútnak. Anya is volt kórházba akkor...
-Ő is bántotta magát?
-Nem..ő nem...
-Akkor miért?
-Fájt neki az amit csinált magával Brendon..Az anyukája miatt is rosszul érezte magát, és összeomlott..Elájult..
-És te segítettél neki igaz?
-Igen..A mentősök bevitték a kórházba Brendont és anyát..Bent tartották őket egy darabig, aztán amikor jobban lettek hazamehettek. A kis Glendának már készen volt a szobája, így ő is hazamehetett.
-Apa te mindig anya mellett álltál igaz?
-A baleset után nem sokkal, úgy fél év után összevesztünk és anya hazaköltözött Magyarországra. Úgy gondolta, hogy ha elmegy Londonból könnyebben elfelejt..
-De nem felejtett el!
-Mindig próbáltam felhívni, írtam neki, vagy ahogy tudtam kapcsolatba próbáltamú lépni vele, de nem sikerült, így ha a fiúk tudtak vele beszélni mindig átadták nekem hogy van.
-Niallék jóban voltak anyával?
-Mind a négyen jóba voltak Melodyval.-mosolyogtam.
-Ők segítettek nektek újra jóba lenni?
-Valahogy úgy..Egyik nap amikor beszéltek anya nem volt valami jól..Hányt, szédült, rosszul volt..És akkor aznap megtudtam valamit és elmentem hozzá.
-Magyarországra?
-Igen. A barátnője megmondta hol van és odamentem. Leültem vele beszélni, hogy lehet, hogy kisbabánk lesz..
-Akkor lett Julian?
-Igen..Juliannel volt terhes..De tudod, akkor még nagyon fiatalok voltunk..Anya nagyon félt, hogy nem tudunk majd gondoskodni egy kisbabáról...Nagyon sírt...Viszont kibékültünk...Megígértem neki, hogy mindig mellette maradok történjen bármi!
-És ez így is volt.-mosolygott.
-Egy ideig igen...De aznap kaptam egy levelet..Egy ismeretlentől..
-És mi történt? Újra összevesztetek?
-Nem..nem vesztünk össze..De a levelek sorba folytatódtak...
-Miről szóltak?
-Azt mondták el fognak választani anyától...
-Miért?
-Azt a mai napig nem tudjuk..
-És utána? Mi lett?
-Anya visszajött velem Londonba...Minden tökéletes volt..Egyre nagyobb volt a hasa..Mindannyian vártuk már Julient. De el kellett mennem a srácokkal koncertezni..Melody nem jött velem..Féltem otthon hagyni de muszáj volt, és nem hagytam egyedül. Még a buszon is kaptam levelet...Nagyon kikészített minden egyes kis lap..Ahogy vége lett a koncertnek, jött egy buli..Elmentünk..És akkor ott a titkos levelek írója felfedte magát. Megcsókolt...Ezt látta anya is aki csak azért, hogy együtt lehessünk eljött a buliba. De mivel ő csak azt látta, hogy az a nő megcsókolt, így sírva elrohant..Hiába rohantam utána, és próbáltam megnyugtatni, újra összevesztünk. Hónapokig nem beszéltünk egymással...Megkértem a kezét, de nemet mondott..Aztán karácsony napján Louis rám szólt, hogy kezdjek magammal valamit és elmentem anyához..Újra megkértem a kezét, és akkor igent mondott.
-És akkor összeházasodtatok?
-Miután Julian megszületett igen.
-Boldog vagy anyával?
-A legboldogabb!
-Ugye anya nem fog meghalni...
-Nem fog...
-Megígéred?
-Sajnos ezt nem ígérhetem meg...De amitől tudom megvédem majd!
Felállt, majd beleült az ölembe és átölelt.-Szeretlek apa.-suttogta.
-Én is.-öleltem szorosan magamhoz.
Emily végig az ölemben ült, majd egy idő után elnyomta az álom. Felvittem a szobájába és lefektettem aludni. Betakartam, majd kijöttem a szobájából. Indultam volna, le a lépcsőn, amikor Julian a szobája ajtajában állva megszólalt.
-Apa...Bejönnél egy kicsit?
-Persze.-fordultam vissza.
-Bocsi a reggeliért...
-Ne butáskodj! Nem történt semmit. Csak nem volt erőd beszélgetni.
-Azt mondtad, ha segítség kell neked szólhatok...
-Ez így van!
-Most szükségem lenne egy kis segítségre, egy kis tanácsra...
-Mond nyugodtan! Ha tudok segítek!
-Tegnap Jennával kicsit veszekedtünk..Vagyis nem is mondanám veszekedésnek...Csak olyan furcsa  volt és nem tudtam mi a baja, ezért megkérdeztem. De csak annyit mondott, hogy haza kell mennie.
-Lehet, hogy csak rossz napja volt..
-De egész nap ilyen volt..
-Nem lehet, hogy rosszul volt?
-Nem tudom...Nem mondott semmit, csak haza ment. Ma reggel felhívtam, kinyomta a telefont. Írtam neki sms-t, nem válaszolt rá..Nem tudom mit csináljak..
-Menj el hozzá. Vegyél neki egy virágot és menj el engeszteled ki, még ha nem is csináltál semmit. Tudod a lányok ilyenek..Szeretik ha bocsánatot kérnek tőlük, még ha nem is mi vagyunk a hibásak..
-Akkor most menjek el hozzá?
-Szerintem az lenne a legjobb.
-Köszönöm.-ölelt meg.
-Valamit még tudok segíteni?
-Nem.-mosolygott.
-Sok sikert.-öleltem vissza,  majd felálltam és kisétáltam a szobából.

*Julian szemszöge*

Ahogy apa elhagyta a szobámat, átöltöztem amilyen gyorsan csak tudtam és leszaladtam az emeletről. Felkaptam a cipőmet és a kabátomat és kiviharzottam a hideg utcára. Szedtem a lábaim amilyen gyorsan csak tudtam és az első virágárusig meg sem álltam. Benyitottam a kis üvegajtón és az orromat rögtön megcsapta az erős virágillat. Becsuktam az ajtót és az árushoz léptem. Megmutatta milyen csokrok vannak készen, én pedig választottam. Pont olyan volt mint Jenna. Gyönyörű és titokzatos. Minden virág fehér volt, de volt aminek a szirmai még csukva voltak és kék fóliával voltak körülfogva. Amint kifizettem, az utam már rögtön Jennához vezetett. A járdák csúszósak voltak, de nem érdekelt, csak minél előbb Jennánál akartam lenni. Néha néha, egy fa,vagy egy fal támasztott meg az elcsúszástól, de nem estem el. Izgalom fogott el, amikor megláttam Jennáék házát. "Végre!" Nyögtem ki magamba. A lábaim egyre jobban remegtek ahogy közeledtem a ház felé. Már csak pár ház választott el a célponttól, de a lélegzetem megállt, amikor egy kocsi parkolt le a ház előtt és egy öltönyös fiú szállt ki belőle. Nem sokkal lehetett nálunk idősebb, de már jogsija volt..A ház csengőjére tapasztotta az ujját és várta amíg kinyitják előtte a nyílászárót. Nem kellett sokáig egyedül ott állnia..Az ajtó kinyílt és Jenna sétált ki rajta. Gyönyörű volt. Egy apró fekete ruha volt rajta egy fekete magassarkúval. Hozzá illő fekete kabátot viselt  és egy aprócska táskát. A haja lehullott a vállára, de az arcát nem takarta el. Ahogy kilépett az ajtón egy csókot nyomott a fiú szájára, majd mosolyogva összekulcsolták az ujjaikat és az autó felé indultak. A fiú kinyitotta neki az ajtót és miután Jenna beszállt egy újabb csókot váltattak egymással mielőtt becsukta a kocsiajtót és átsétált a másik oldalra. Elfelejtettem lélegezni, ahogy elindult az autó..Ujjaim szétnyíltak, ajkaim remegtek. A virág kihullott a kezemből, amint elhajtottak mellettem és találkozott a tekintetem az övével. Arcáról eltűnt a mosoly..Elkapta tekintetét, majd lehajtotta a fejét. Néztem ahogy eltűnik a fekete autó a távolban, majd futni kezdtem. Minél előbb otthon akartam lenni. Bezárni magam mögött a szobám ajtaját és elfelejteni őt. Örökre! Kigördült az első könnycsepp a szememből, de nem érdekelt. Csak futottam és futottam, amíg lépteket nem hallottam magam mögött. Megálltam és hátra néztem. Egy lány volt az. A fehér virágcsokor volt a kezében.
-Ezt elejtetted.-nyújtotta felém mosolyogva.
-Erre már nincs szükségem.-mondtam, majd vissza toltam a lánynak.-Megtarthatod..A tied lehet..
-De miért?
-Mert akinek szántam nem érdemli meg. Legyen a tied..Nálad biztonságban és jó helyen lesz..
-Köszönöm.-suttogta, majd mosolyogva beleszagolt a csokorba.
-Örülök, ha tetszik.-mondtam majd megfordultam.
-Legalább a nevedet megtudhatom?-kiabált utánam.
-Julian. Julian Styles.-fordultam meg és kiabáltam vissza, majd újra futni kezdtem.
Tudom, hogy nem szabadott volna úgy ott hagynom azt a lányt, de nem bírtam volna, tovább sírás nélkül. Fájt nagyon fájt amit tett. Miért tette ezt velem? Legalább megmondta volna..De nem nem tette. Inkább eltitkolta, hogy nekem jobban fájjon. Hogy szenvedjek..De remélem megtalálta az igazit. Hogy abban a fiúban megvan az ami bennem nincs. De egy biztos. Az önbizalmam elveszett és a boldogságom is ahogy magam előtt láttam a képeket Jennáról és rólam. Egy pillanat alatt vált semmivé az a három hónap..

12. rész

Sziasztok:)
Elég sokára de végre meghoztam a részt:) a következőt majd megpróbálom hamarabb hozni, mivel egy ideig biztos nem utazok sehova:) Remélem tetszeni fog a rész:) kérlek titeket komizzatok:3 
jó olvasást!:)

Már órák óta járkáltunk üzletekről üzletekre, de egyikben sem találtam olyat, ami tetszett is és jól is állt volna. Vagy kicsi volt, vagy nagy. De volt, hogy az volt a bajom, hogy túl csipkés volt, vagy épp túl egyszerű. Sehol nem volt az a fehérnemű amit tökéletesnek tartottunk volna. Vagyis inkább tartottam volna. Julia a legtöbbet dicsérte és azt mondta jól áll, de a tükörképem láttán én nem gondoltam így.
-Ebben annyira gyönyörű vagy.-dicsért, miután elhúztam a próbafülkét takaró függönyt.
-De nézd már meg..-fordultam meg.-Itt is bevág, és így még hájasabbnak tűnök...
-Annyira hülye vagy Melody! Tökéletes alakod van! Egyáltalán nem vagy kövér!
-Dehogynem...-néztem magamon végig a tükörben.
-Mell, ha egyszer Harry ilyennek szeret, akkor miért nem fogadod el te is így magadat?
-Csak nézz rá Harryre és rám..Tudod, milyen rossz így együtt strandon lenni?
-Melody én nem akarok veled veszekedni, de kérlek értsd meg! Tökéletes alakod van! Semmi baj nincs vele! Úgy vagy gyönyörű ahogy vagy! Fogd fel kérlek! Ezt fedd fel!-nyújtott a kezembe egy újabb ruhadarabot.
Kivettem a kezéből, majd visszahúztam a függönyt. Kicsatoltam a rajtam lévő melltartót és felvettem az akasztón lógót. Miután az alját is átvettem újra elhúztam a függönyt. Óvatosan kihajoltam, de Juliát sehol sem találtam. Leakasztottam a fogasról a kabátomat, felvettem és Julia "keresésére" indultam. Fel-alá járkáltam a sorok között, amikor egy ismerős arcot pillantottam meg az egyik sor végén. Mielőtt észrevehetett volna, megfordultam és az öltözőfülkéhez vissza siettem, de mielőtt odaértem volna, sikerült megtalálnom Juliát.
-Harry itt van!-fogtam meg a kezét és húztam az egyik állvány mögé.
-Mi? Hol? És te miért mászkálsz egy kabátba az üzlet közepén?
-Az egyik sornál láttam. És mert téged kerestelek. De most valahogy foglald le, amíg átöltözök és vissza veszem a ruhámat! Sietek ígérem.
-Megpróbálom.-mosolygott.
Visszamentem az öltözőhöz, de amikor beléptem a fülkébe ijedten hátráltam pár lépést, amikor megláttam, hogy nem üres az öltöző.
-Ezt próbáld fel!-emelte fel a fehérneműt, miközben közelebb húzott magához és megcsókolt.
-Harry mit keresel itt? Otthon kéne pihenned!
-Nem tudok nélküled élni.-nevetett.
-Ez akkor sem mentség.-tettem keresztbe a kezem.
-De ezt akkor is fel kell próbálnod.-emelte fel újra a fehérneműt.
-Erre gondolsz?-vettem le kabátomat.
-Tyhűű!-nézett végig rajtam.-Ez nem semmi szívem.-Éreztem, ahogy elpirulok, de miután közelebb húzott magához és a szemembe nézett a pír eltűnt az arcomról. Alsó ajkába harapott, majd felemelt. Lábaimat körbekulcsoltam derekán, és forró csókot váltottunk egymással.-Annyira jól nézel ki, olyan szexi vagy ebben a melltartóban és úristen most azonnal mennyünk haza!-nyomott a falnak.
-Ahogy akarod!-karoltam át a nyakát, majd újra és újra megcsókoltam.
-De kérlek siess! Nem sokáig bírok magammal!
-Akkor segíts kikapcsolni a melltartóm.-fordultam meg mosolyogva. Hideg kezeivel a kapcsokhoz nyúlt és szétnyitotta őket. Kirázott a hideg ahogy végig simította bőrömet, majd a nyakamhoz hajolt és belecsókolt. Átvettem a másik melltartót, majd a fehérnemű alját is kicseréltem és felöltöztem Harry segítségével. Miután a kabátba is belebújtam a kezembe vettem az akasztón lévő ruhákat, amik nem tetszettek, Harrynek pedig a kezébe adtam az előbb levett fehérneműt, majd ujjainkat összekulcsolva kiléptünk a függöny mögül. Niall és Julia kézen fogva nézegették a különböző melltartókat, majd amikor észrevettek minket felénk indultak. A kezemben tartott darabokat a "nem jó" ruháknak kirakott asztalra tettem.
-Julia elrabolhatom tőled a gyönyörű feleségem?
-Persze!-nevetett.-Jó szórakozást!
-Meglesz.-hajolt le hozzám Harry, hogy megcsókoljon.
A pénztárhoz együtt négyen sétáltunk, majd miután Harry fizetett kisétáltunk a kocsikhoz.
-Majd máskor bepótoljuk a vásárlást.-öleltem magamhoz Juliát.
-Ráér.-mosolygott.-De egyenlőre elég nektek kettő gyerek.-nevetett.-Óvatosan!
-Hahaha.-néztem rá "csúnyán".
-Tudom hogy azért rabol el a pasid tőlem.
-Nem hinném, hogy ha a gyerekek otthon vannak, nagyon sok minden lenne..Főleg ha az a Jenna is ott van.-forgattam a szemem.
-Ne félj! Nálunk vannak.-mosolygott.
-Mi?
-Niallék átvitték hozzánk, és így együtt öten elvannak nálunk.
-Áh így már más.-nevettem.
-Na de csak óvatosan.-ölelt meg, majd beszálltam a kocsiba, ahogy Harry is tette.
Mielőtt a gázra lépett volna utoljára megcsókolt, majd elindultunk. Nem beszéltünk útközben. Elég volt csak néha egymásra néznünk. Tudtuk mit akar a másik. Mindketten kívántuk egymást. Egymás karjaiban akartunk feküdni a meleg szobában. Az út saras volt és felcsapódott a kocsi oldalára ahányszor egy pocsolyába hajtottunk. Harry amilyen gyorsa tudott olyan gyorsan ment a kis utcákban, hogy minél hamarabb hazaérjünk. Ahányszor rám nézett szemei csillogtak a vágytól, akár csak egy kisgyermeknek aki édességet akar. Az út sokkal lassabbnak tűnt mint amikor mentünk az üzletbe. Végig csak egy dologra tudtam gondolni. Harryre ahogy forró csókokkal melegít fel, ahogy izmos felsőtestét végigsimítom, amitől kirázza a hideg. Gondolatomból a fék csikorgása ugrasztott ki, ahogy Harry hirtelen megállt a házunk előtt. Mindig is érzékenyen és finoman bánt a kocsijával, de most kiszállt és csak becsapta az ajtaját és miután én is kiszálltam az én ajtómat is becsapta és a kulcson lévő gombbal bezárta. Gyorsan akart mindent csinálni, kapkodott, így a kulcslyukat is nehezen találta meg. Miután sikerült kinyitnia a kaput, visszazárta amint beléptünk mindketten rajta, majd kézen fogott és húzni kezdett a bejárati ajtó felé.
-Harry kicsim. Nyugi!-fordítottam magam felé és megcsókoltam. Belemarkolt a fenekembe és újra és újra megcsókolt.
-Kívánlak Melody! Meg őrülök ha most azonnal nem lehetsz az enyém!
-A tied vagyok.-nyomtam le a mögötte lévő kilincset, majd  benyomtam az ajtón.
Becsapta mögöttem az ajtót, lerúgta a cipőjét, ahogy én is tettem, a kabátokat a földre dobtuk, majd felkapott és a lépcső felé vette az irányt, miközben forró csókokat váltottunk egymással. Amint a folyosó végén lévő szobánkba értünk az ágyra dobott. A póló nem sokáig maradt rajtam. Harry lehámozta rólam, ahogy a nadrágot is és a szobában eldobta. Ujjaimat a pólójába akasztottam, és én is megszabadítottam tőle, miközben ő az övcsatjával szenvedett. Mikor sikerült neki megszabadulnia a nadrágtól, az ágyra fektetett és fölém hajolt. Apró csókokat lehelt a számra, majd haladt lejjebb a nyakam vonalán, a vállamon. Fogaival lejjebb húzta a melltartó pántot, kezével pedig végig simította a testem, végül ujjait a bugyim szélébe akasztotta és végig húzta lábaimon, és az is a földön landolt, ahogy a többi ruhadarab is, majd azokat követték a rajtunk simuló fehérneműk. Harry rám mosolygott, és egy csókot nyomott a számra, majd az állcsontomat végig csókolgatta, a nyakamat és így haladt egyre lejjebb és lejjebb...

***


Mindketten nehezen lélegeztünk, miután Harry lemászott rólam és mellém feküdt az ágyon. Forró volt a levegő. Apró izzadtságcseppek díszítették Harry homlokát, miközben pislogott. Göndör fürtjei vizesek voltak. Felemeltem a kezem, hogy a mellkasára tehessem és megsimogathassam, de remegve estek vissza az ágyra. Nehéz volt mozognunk, így csak figyeltük egymást. Zöld szemei csillogtak a halvány fénytől amit a lámpák nyújtottak. Beszélni próbált volna, de a szavak nem hagyták el a száját. Kezeit óvatosan az enyémek mellé csúsztatta, majd összefonta ujjainkat. Oldalára fordult és közelebb húzott magához. Egy csókot lehelt a homlokomra, szemeit lecsukta, majd elnyomott mindkettőnket az álom.

***
*Julian szemszöge*

Összekulcsoltam ujjainkat Jennával, majd kiléptünk a hideg téli időbe. Elköszöntünk Nialléktől, és hazaindultunk. Emily előttünk sétált, miközben egy egyre nagyobb hógömböt görgetett maga előtt. Néha néha hátra fordult, hogy ellenőrizzen minket megvagyunk e még, majd tovább gurította a hóval fedett füvön az óriási hógömbjét.
-Szerintetek ez elég lesz egy nagy hóember aljának?-fordult meg Emily.
-Elég.-mosolyogtam.-De mire hazaérünk úgy is nagyobb lesz.
-Miért?
-Mert ha tovább gurítod, több havat szed fel a földről.
-És ha felemelem és úgy haza viszem?
-Próbáld meg.-nevettem.-Nem fogod elbírni, de ha tovább gurítod, legalább még nagyobb hóembered lesz.
-Segítesz majd feltenni a tetejét?
-Persze.
-Köszönöm.-fordult vissza és tovább gurította.
Furcsa volt ma egész nap Jenna. Nem sokat beszélt, pedig ez nem rá vall. A kezemet is alig akarta megfogni, és még csókot sem adott ma. Féltem rákérdezni, így hagytam is a dolgokat. Biztos csak rossz napja van. Kis séta után végre hazaértünk. Emily a fal mellé gurította a hógömbjét, majd befutott a házba. Mikor beértünk a meleg szobába lerúgtam magamról a cipőt, Jennáról leemeltem a kabátot, majd felakasztottam. Anya és apa a lépcsőn jöttek le kézen fogva és csókolózva. Harryn egy boxer volt, Melodyn pedig Harry alsója és az egyik pólója. Mikor észrevettek minket köszöntek, majd nevetve a konyhába mentek.
-Kértek valamit inni?-kiabált ki anya.
-Kérsz?-kérdeztem Jennát. Válaszul egy fejrázást kaptam.-Nem.-kiabáltam vissza, és felmentünk a szobába.
Ismerem már anyáékat, hogy tudjam mi történt egy pár órával ezelőtt. Mindketten vidámak voltak, lenge öltözet, elmosódott smink...Csak remélem újabb kis tesóm nem lesz. Elmosolyodtam a gondolaton, miközben kinyitottam az ajtót Jenna előtt. Csendben leült az ágyra és még mindig nem szólt egy szót sem. Szembe leültem vele a székre és csak figyeltem ahogy a kezében egy cérnát babrál. Nem tudtam jó ötlet e, de felemeltem a fejét és a szemébe néztem.
-Rosszul érzed magad? Fáj valamid? Mérges vagy rám? Tettem valamit? Megbántottalak?-nem szólalt meg, csak megrázta a fejét. Nem nézett a szemembe, inkább lehunyta őket. Éreztem, hogy nincs minden rendben.-Történt valami Jen?
-Haza megyek.-állt fel. A kilincsre helyezte a kezét, majd lenyomta és kisétált rajta. Megdöbbenve ültem tovább a széken. Nem tudtam mit csináljak. Megállítani úgy sem tudom, beszélni úgysem akar. Felálltam és utána futottam, megfogtam a vállát és magam felé fordítottam.
-Csináltam valamit?
Megrázta a fejét.-El kell mennem Julian!
Egy csomó lett a gyomromban, ahogy kinyitotta az ajtót és kilépett a hidegbe. Végig néztem ahogy elsétál a ködös téli utcán, majd becsuktam az ajtót és felsétáltam a szobába.Törökülésbe az ágyra ültem, a falnak dőltem, majd elnyomott az álom.

Mikor felébredtem, kinéztem az ablakon, de még mindenhol a sötétség borította az udvart. Az égen világított a  hold, a csillagokat eltakarták a felhők. Óriás pelyhekben hullott a hó. Könyököltem az ablakban és csak figyeltem és figyeltem ahogy a különböző formájú, méretű pelyhek szállingóztak. Nem értettem mi történt Jennával délután. Annyira furcsán viselkedett. Egyáltalán nem szokott ilyen lenni. Sőt...Soha nem volt még ilyen..Felkapcsoltam a lámpámat, a kezembe vettem a telefonomat és megnéztem az időt. 3:24 Levetettem a pólómat és a fürdőszoba felé indultam. Mikor beálltam a forróvíz alá kizártam a gondolataim és csak a víz melengető, nyugtató hatását élveztem. Megmostam a hajamat, majd kiléptem és egy törölközőt magam köré tekertem és megmostam a fogamat is. Amint végeztem visszasétáltam a szobába egy nagy eséssel karolva, majd felöltöztem és vissza bújtam az ágyba. Hideg volt a szobába a tusolás után, így nyakig betakaróztam, bekapcsoltam a tévét, aztán újra elaludtam.

*Jenna szemszöge*

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Az éjjeliszekrényhez nyúltam, hogy megnézzem ki keres, de amikor megláttam inkább visszadobtam, miután kinyomtam a telefont. Semmi kedvem nem volt beszélni Juliannel. Kicsit már sok belőle. Három hónapja vagyunk együtt és minden percét velem akarja tölteni. Már kicsit unalmasak a nyálas szokásai..Folyamatosan csókolgat, mindig a kezemet akarja fogni, és mindig velem akar lenni. Sose fogja felfogni, hogy nekem idő kell. Muszáj a szabad idő. Nem lehetünk mindig együtt. A telefonom a szekrényen újra rezegni kezdett. Julian írt egy üzenetet, úgyhogy megnyitottam.
"Szia szerelmem! Nagyon hiányzol, remélem nincs semmi baj..Ha lesz időd kérlek hívj fel! Nagyon szeretlek! Vigyázz magadra!
Jul."
Megforgattam a szemem, majd a hasamra tettem a telefont. Marhára unom már a rengeteg sms-t amit Juliantől kapok a rengeteg telefont és más dolgokat. Kell egy kis tér..Ledobtam az ágyra a telefont, az oldalamra fordultam és elaludtam. Körülbelül tíz percet sikerült aludnom, mert újra rezegni kezdett a telefonom. A képernyőre néztem, de most nem Julian hívott. Boldogan emeltem a fülemhez a telefont és boldogan hallgattam a telefon másik végébe beszélő fiú hangját.

Olvasd el!

sziasztok:)
ezer bocsánat amiért ilyen sok ideje nincs már rész:( próbáltam írni de a sok tanulás miatt nem nagyon volt időm. megpróbáltam az utazás előtt megírni az új részt de nem sikerült..Londonban vagyok egy iskolai kirándulás keretében ezért még egy hétig biztos nem lesz rész...vasárnap hajnalban érek haza úgyhogy amint tudom folytatom a részt és mielőbb kiteszem:) és ha szeretnétek leírhatom hosszan majd az utazást, de csak ha szeretnétek:) mégegyszer bocsánat:(
legyetek jók!:)
glori.

11. rész

Sziasztok:3
Ez a rész egy kicsit rövid, lett úgyhogy bocsánat...de azért remélem tetszeni fog:)
Jó olvasást!<3

*Harry szemszöge*

Nyakig betakarózva feküdtem az ágyban és a plafont bámultam, amikor Melody is csatlakozott hozzám. Felé fordultam és mosolyogva megcsókoltam. Jó volt végre mellette a saját ágyamban feküdni. Mindannyian hiányoztak már...Kezét az enyémre tette, ujjainkat pedig összekulcsolta és úgy néztük egymást percekig...csendben..Egyikünk, sem szólalt meg, csak élveztük a pillanatot, hogy újra együtt vagyunk, orvosi gépek, és gyógyszerek nélkül. Szemeit lecsukta, és a hátára fordult, de a kezemet nem engedte el. Én  mozdulatlanul feküdtem tovább, és néztem ahogy mellkasa fel és le emelkedik, majd egyszer csak, elengedte a kezem és ismét felém fordult. Könyökére támaszkodva a tenyerét az arcára tette és úgy szólalt meg..
-Harry...Én annyira örülök, hogy Julian boldog, és szerelmes...de nekem ez a Jenna, valahogy nem illik hozzá. Annyira durva lány..Julian, pedig olyan kis szerény fiú...Miért pont ő kell neki? Annyira más személyiségek..
-Talán, erre mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást.-mosolyogtam.
-De ez más..Ez a lány csak ki használja Jult...és én ezt nem akarom...össze fogja törni a szívét...Még sohasem volt szerelmes a fiunk..Még soha nem volt barátnője...Nem akarom, hogy pont egy ilyen lány legyen az akibe szerelmes a fiam..Ő sokkal jobbat érdemel, egy ilyen lánynál...
-Miért gondolod, hogy csak kihasználná?
-Csak nézz rá...Annyira rossz még a tekintete is..Te tegnap egy hercegnőként láttad, mert tényleg olyan volt, de én a kezdetektől ismerem..Ő miatta változott meg Julian...Megváltoztatta ez a lány...Julian ijesztőnek tartotta és most nem tudom, miért szerelmes belé...
-Mert megfogta benne valami, ahogy annak idején benned is megfogott valami..
-Harry azt hiszem nem érted...Ez a lány miatt összefog törni a fiunk...
-Melody, ne legyél már ilyen..Jenna szereti Juliant és Julian is szereti Jennát...Ne avatkozz bele a szerelmükbe...Ők jól megvannak együtt! Hagyd őket!
-De...
-Psszt.-tettem a szája elé az ujjam.-Késő van már...Csak fáradt vagy...Aludjunk inkább.-hajoltam hozzá közelebb és egy csókot nyomtam a szájára.
-Akkor is nekem lesz igaza..-fordult el tőlem és leoltotta az éjjeli szekrényen lévő lámpát.
Oldalamra feküdve bámultam ki az ablakon. A telihold bevilágította a szobát, a fák árnyéka felrajzolódott a falra. Kiskoromban mindig rettegtem ezektől, de mára már gyönyörű díszként látom őket, amik este előbújnak a falon reggel pedig eltűnnek. A falon játszadozó faárnyékokat figyelve Melodyn gondolkodtam...Miért gondolja, hogy az a kedves lány kihasználná Juliant. Olyan kis bájos lány..Mért tenne ilyet vele? Nem hinném, hogy olyan lenne...Lehunytam a szemeim, és aludni próbáltam, de nem sok sikerrel jártam. Órák hosszat csak forgolódtam össze vissza. Volt valami a fejemben ami nem hagyott aludni, csak nem tudtam mi az..Olyan hiány érzetem volt..Besüppedt alattam az ágy, mire kinyitottam a szemem és annyit láttam, hogy az ág árnyékai helyett egy lány formája vetődik a falra. Az ablak felé néztem,majd kimásztam az ágyból és óvatosan megközelítettem a feleségemet. Hátulról átöleltem, így együtt figyeltük a holdat és a csillagokat. A néma percek után megpusziltam, és a fülébe súgtam.
-Ha most nem lenne olyan hideg odakint, levinnélek a karjaimban és kiülnénk a hinta székre, néhány gyertyával körülöttünk és úgy figyelnénk a csillagokat.
Kimászott a karjaim közül és elsétált a szekrényig. Felvett egy pulóvert és egy melegítőnadrágot, majd nekem is oda hoztam mindkettőt. Belebújtam a ruhadarabokba Melody addig pedig valamit keresgélt a szekrény mélyén. Mikor megtalálta amit keresett, összehajtogatta és a kezében tartva mosolygott. Tudtam mire gondol, így odamentem hozzá felkaptam és halkan kisétáltam vele a szobából, majd levittem a lépcsőn. Amint leértünk a fiókban keresgélt egy kicsit, majd a kezembe adta az apró kis gyertyákat. Felhúzott egy papucsot én pedig ráadtam a kabátját majd én is magamra vettem a vastag ruhadarabot és egy papucsba belecsúsztattam a lábamat. Újra a karjaimban tartottam és kisétáltam vele az udvarra. Leültettem a hintaszékre, majd a kezében tartogatott pléddel, jól betakartam. A mécseseket a földre pakoltam és egyesével meggyújtottam őket, végül pedig én is leültem a hintaágyra. Felhúzott lábakkal ültünk a hideg téli éjszakában a takaró alatt. Melody a mellkasomra dőlve figyelte a csillagokat én pedig őt átölelve néztem őket.
-Te és én mindenre képesek vagyunk.-suttogta.
-Bizony.-mosolyogtam.
Némán figyeltük a fényes pöttyöket az égen, amikor apró fehér pelyhek kezdtek hullani az égből.
-Harry! Esik a hó!-kelt fel a mellkasomról Melody és csillogó szemekkel nézett rám. Mintha egy kisgyerek lett volna, aki még soha nem látott hóesést. Aprót bólintottam, amit egy mosollyal bővítettem.Tekintete visszatért a fehér pelyhekre amik egymást követve szállingóztak le az égből. Szemei úgy ragyogtak akár két csillag az égen. Olyan boldognak tűnt. Egy perce még szomorú volt, de örültem hogy végre nem az! Lehet hogy félti Juliant, attól hogy összetörik a szíve, de ez minden fiatallal megesik..Nagyon kevesen találják meg elsőre az igaz szerelmet...Kivertem a fejemből, a rossz gondolatokat, és tovább néztem Melodyt ahogy élvezi a hóesést. Magamhoz húztam és megpusziltam, így együtt gyönyörködtünk az időjárásában.

*Melody szemszöge*

Mikor kinyitottam a szemem, már a meleg szobában voltam. Harry mellettem feküdt az ágyban és mélyen szuszogott. Az órára néztem és már tizenegy óra volt. Közelebb bújtam Harryhez, mellkasán végigsimítottam a kezem, majd megcsókoltam. Nagy zöld szemeit lassan kinyitotta, majd mosolyogva viszonozta a csókot. Szorosan magához húzott és megölelt. Mikor lazított a szorításából, kibújtam karjai közül és kimásztam az ágyból. A szekrényhez sétáltam és kiválasztottam a mai ruhámat. Levettem a felsőmet, majd átvettem a másikat és ugyan így tettem a nadrággal is. Ránéztem Harryre aki mosolyogva keresztbe tett kézzel az ágytámlának dőlve nézett. Visszabújtam mellé az ágyba és újra és újra megcsókoltam.
-Köszönöm a tegnap éjszakát, hogy kivittél az udvarra és hogy ilyen jól érezhettem magam...
-Nincs mit.-mondta rekedten suttogva.
-Basszus Hazz! Megfáztál kicsim?
-Nem.-nevetett, ugyan olyan hangon.-Menjünk le enni. Éhes vagyok.
-Nem! Te itt maradsz!-húztam rá a takarót.-Majd én hozok neked enni.
-De nem tudod mit akarok enni.
-Mit akarsz enni?
-Omlettet.
-Most csináljak neked omlettet?  Nem elég a pirítós?
-Megcsinálom magamnak nagyon szívesen!
-Két omlett rendel Harry Styles részére! Értettem! Máris hozom!-pusziltam arcon.
-Egy angyal vagy!
-Tudom.-nevettem.-De az ágyban maradsz!
-Megígérem hogy ágyban maradok.-nevetett.
Újra kimásztam az ágyból és kiindultam a szobából. Lesiettem a lépcsőn és a konyhába mentem. Kivettem a tojást a hűtőből, majd készíteni kezdtem Harrynek a reggelit. Mikor elkészült, tálcára tettem egy forró bögre teával és egy gyógyszerrel együtt és felvittem a szobába. Amint felértem Harry póló nélkül egy hosszú nadrágban állt az ablak előtt a párkányra könyökölve. Mikor meglátta hogy visszajöttem futó tempóban ugrott vissza az ágyba és húzta magára a takarót.
-Lebuktál fiatal ember.-tettem keresztbe a kezem és néztem rá mérges arccal..bár hatástalanul, mert zöld szemeivel megbánással teli arcot vágott így nem tudtam rá haragudni. Nevetve ültem le mellé az ágyra és tettem az ölébe a tálcát amire a reggeliét pakoltam.
-A többiek mit csinálnak?-kérdezte, miután lenyelte az első falatot.
-Szerintem még alszanak.
-Ilyen sokáig?
-Te is még csak fél órája vagy fent...-Megrántotta a vállát majd tovább folytatta a reggelijét.-Úgy gondoltam ma elmegyek Juliával vásárolni és kikapcsolódni, ha nem baj.
-Menj nyugodtan.-mosolygott.-El leszek egyedül.
-Áthívom Niallt és rá bízlak hogy pihenj.
-Ez komoly Mell? Pont Niallra?
-Mert szerinted jobb Louis aki három percnél tovább nem tud egy helyben maradni, vagy Zayn akinek mindig van valami őrült ötlete?
-És mi van Liammel?
-Elutaztak "telelni"-mutattam idézőjelet a kezemmel.-Amúgy is mi bajod van Niallel?
-Nincs semmi bajom, csak ha vele vagyok nagy rá az esély hogy elhízom..-húzta mosolyra a száját.
-Jaj te! Én még dagin is szeretni foglak!
-Biztos?
-Száz százalék!
-Akkor mire vársz? Hívd fel Niallt és irány vásárolni.-nevetett, mielőtt megcsókolt.
-Óvatosan a csókokkal Mr. Styles! Nem akarok beteg lenni!
-Rendben Mrs. Styles!-húzott magához és addig csókolt, amíg el nem fogyott a levegője.
-Ha beteg leszek meghalsz!-töröltem le a számat.
-Mrs. Styles kisasszony begurult.-nevetett, majd szorosan megölelt.


Már a cipőbe bújtattam bele a lábamat, amikor csöngettek. Kinyitottam az ajtót és elém tárult a két jó barátom mosolygós arca. Juliával egymást ölelve köszöntöttük egymást, ahogy Niallel is..Mindketten besétáltak az ajtón. Niall lerúgta a lábáról a cipőt és mint aki otthon érezte magát a konyhába sietett.
-Niall vigyázz Harryre hogy pihenjen! Nem szabad semmi megterhelőt csinálnia!
-Jó jó! Na jó vásárlást csajok!-csukta be az ajtót, mikor kijött a konyhából egy szál virslivel.
-Most a férjed kitessékelt a házamból?-nevettem.
-Úgy tűnik..-mosolygott Julia. Beültünk a kocsiba, én pedig a gázra léptem és elindultunk.-Van valami elképzelésed  mit akarsz venni vagy csak úgy vásárolunk?-kérdezte.
-Harrynek akarok valami felejthetetlen karácsonyi ajándékot venni.
-Felejthetetlent?-nevetett.-Mégis mire gondoltál.
-Hát...-nevettem.-Esetleg egy szexi fehérnemű?
-Neked vagy neki?
-Mindkettőnknek! Egy kollekciót.
-És hogy adnád neki oda? Nem hiszem hogy a fa alatt jó lenne, amikor mindannyian ott vagyunk..Bár biztos zavarba hoznánk..
-Egy kimerült nap után, amikor hazaér, elé állni, fehérneműben éééés...."elkényeztetni"-mondtam hangsúllyal.
-Egy ilyennek asszem Niall is örülne...
-Szerintem tuti.
Az utunk további részét végig nevettük, majd mikor megérkeztünk a bevásárlóközpontba a fehérnemű üzletek felé vettük az irányt.

10. rész

Sziasztok:)

Elkészült a 10. rész, úgyhogy ehhez kérlek titeket komizzatok legalább két szót:) mivel Teddy*-* kérte, hogy legyen Tobyról és Glendáról rész, ezért most egy ilyet hoztam. Mivel elkapott az ihlet így már ma meg tudtam írni:) remélem tetszeni fog:)

jó olvasást!<3

*Toby szemszöge*

-Annyira lelkiismeret furdalásom van Julian miatt..-feküdt a mellkasomra Glenda.
-Miért?
-El kellett volna neki mondanunk..Igaza volt, arról amit mondott..
-Nyugi már! Úgyis túl teszi ezen magát, aztán megbocsát és minden újra a régi lesz.
-De, ha mégse?-támaszkodott a könyökére.
-Julian már rengeteg dolgot megbocsátott már, egy ilyen kis semmiséget, pár nap alatt elfelejt és megbékél!
-Épp ez, hogy annyi mindent megbocsátott már!
-Mi is elfogadtuk, hogy együtt vannak Jennával és hogy elhanyagolt minket, úgyhogy ennyi a legkevesebb amit tehet, hogy nem fog haragudni ránk!
Glennda nem mondott semmit, csak visszafeküdt a mellkasomra. Bekapcsoltam a tévét, de nem sokáig néztük együtt, mivel a film első felében elaludt. Betakartam, majd lehalkítottam a tévét és lekapcsoltam a lámpát, így már csak az éjjeli szekrényen lévő lámpa fénye világította be halványan a szobát. Óvatosan kimásztam Glenda alól és egy párnát tettem a feje alá. Lemásztam az ágyról, és az ajtó felé indultam, amikor hirtelen megálltam.
-Hová mész?-suttogta.
-Lemegyek enni.-fordultam vissza, hogy rá nézhessek.
-Veled mehetek?
-Az előbb már aludtál.-ültem le mellé az ágyra.-Biztos nagyon fáradt vagy, majd hozok fel neked valamit enni rendben?
-Szeretlek.-csókolt meg.
-Álmodj szépeket.-pusziltam meg, majd felálltam és kisétáltam az ajtón.Lesiettem a lépcsőn, majd a nappaliban ülő szüleimhez mentem.-Anya.-ültem le mellé a kanapéra.
-Mond.-tette le a könyvet a kezéből, és mosolyogva rám nézett.
-El kell mennem Julianhez, de Glendát itt kell hagynom..Nem szeretném, ha velem jönne..Már elaludt, de ha bármi baj lenne vigyáznál rá?
-Persze! Menj csak! De siess, mert már késő van és nem hiszem, hogy Glenda örülne, ha nem találna maga mellett ha felébred..
-Köszönöm.-álltam fel, majd a fogasról leakasztottam a kabátomat, felhúztam egy cipőt és már ki is viharzottam a házból.
Gyors léptekkel, siettem Julianékhez. Útközben előhúztam egy szál cigit a zsebemből, és meggyújtottam. Megszívtam a nikotinnal teli szálat, majd kifújtam a füstöt. Néztem ahogy elszáll a sötét éjszakában és újra beleszívtam egyet. Kitisztította az agyamban a kusza gondolatokat és újra épp ésszel tudtam gondolkodni. A hideg téli idő csípte az arcomat és a kezem is fázott. Csak reménykedni tudtam, hogy Julian legalább beenged a házba. Nem tudtam még mit akarok neki pontosan mondani, de abban biztos voltam miért megyek. Tisztázni, közölni akartam vele mindent.Kiönteni neki a szívemet, még ha haragszik is rám..Amint megérkeztem az ismerős ház elé mély levegőt vettem, a csikket eldobtam, majd ráléptem és becsöngettem a házba. Egy kis várakozás után kinyílt az ajtó és Harry jelent meg előttem.
-Toby? Mi járatban ilyenkor?-nézett rajtam végig.-Gyere be! Nagyon hideg van kint..
-Julianhez jöttem...Beszélnem kell vele.-léptem át a küszöböt. A meleg szobát menedéknek érezte a testem, így már nem vacogtam annyira. Álltam az ajtóban és vártam hogy Harry szóljon a fiának.
-Menj fel hozzájuk nyugodtan. Jennával vannak a szobájában.
-Akkor...nem is zavarok inkább...-nyeltem egy nagyot..
-Valami baj van Toby?
-Nem nincs semmi...-ráztam a fejem  bizonytalanul, majd a kilincsre nyúltam és lenyomtam.
-Szóljak neki?
-Nem szükséges majd máskor vissza jövök.-nyitottam ki az ajtót.-Azért köszönöm.-mosolyogtam.-Jó éjt Harry és bocsi a zavarásért!
-Nem zavartál. Nektek is jó éjszakát.-csukta be az ajtót.
Hazafelé indultam és néztem ahogy a lélegzetem eltűnik a hideg utcán, majd újra és újra eltűnik. Lassítottam a lépteimen hazafele menet, mint amikor jöttem. csak én voltam egyedül a csendes utcán,vagyis ezt csak én gondoltam így, mindaddig amíg valaki a vállamra nem tette a kezét. Ijedten fordultam hátra és lassítottam le a lélegzetem, amikor észrevettem ki az.
-Mit keresel itt?
-Hozzám jöttél nem de?
-De igen...de nem akartalak zavarni titeket..
-Jenna már elaludt, apa meg szólt, hogy kerestél...
-Hát..igen...
-Miért? Mit akarsz?
-Bocsánatot akarok kérni..Sajnálom hogy nem mondtuk el, de nem tudtuk hogy fogadtad volna...
-Ezért inkább eltitkoltátok? Mond mégis mióta tart ez?
-Körülbelül két hete...
-Áh értem..és még tartott volna két hónapig is ha nem veszlek észre titeket...már ha addig veled maradt volna...
-Kérlek ne haragudj!
-Toby én nem haragszom, csak rosszul esik..Ti ketten vagytok a legjobb barátim és rosszul esik hogy nem szóltok egy ilyen dologról...
-Sajnálom..
-És tudod féltem tőled Glendát...Össze fogod törni a szívét...Egy normális kapcsolatod sem volt még...Nem úgy bánsz a nőkkel ahogy ők azt megérdemlik..Kihasználod őket és ezt nem akarom, hogy Glendával is így legyen..Lehet hogy erős lánynak látszik kívülről, de nem az..Nagyon is törékeny lány...És most szerelmes...Szerelmes beléd..Neked adta a szívét, úgyhogy kérlek ne használd ki! Szeresd! Tegyél meg mindent azért hogy boldog legyen! Ne hanyagold el senkiért se!
-Nem fogom ígérem! Szeretni fogom örökké! De kérlek segíts nekem!
-Miben?-kerekedtek el a szemei.
-Te annyira tökéletes vagy! Mindenkivel úgy bánsz mintha egy angyal lenne, egy törékeny porcelándarabka, ami bármelyik percben darabokra törhet..Apró kis szilánkokra...Én is ilyen akarok lenni, aki vigyázni tud Glendára!
-Toby!-tette kezét a vállamra.-Nem kell ehhez más, csak annyi, hogy SZERESD! Mutasd ezt ki neki! Törődj vele! Hallgasd meg! Figyelj rá!
-De én erre nem vagyok képes...Nem tudom kimutatni amit érzek..
-Mond neki hogy szeretlek, öleld át, csókold meg, simítsd meg az arcát, minden apró, gyengéd mozdulattal jelzed felé, hogy fontos neked!
-És ha elrontom?
-Ezt nem lehet elrontani ha tényleg szereted!
-Köszönöm!-öleltem magamhoz.
-Egy barátnak bármit.-mosolygott, majd visszaölelt.-Menni fog?
-Remélem...
-Sok sikert!
-Julian elmondhatok neked valamit?
-Persze!
-Tudom, hogy félsz, hogy kihasználom Glendát, vagy összetöröm a szívét, de ne félj! Tudod, sohasem éreztem még így, de most tudom, hogy tényleg szerelmes vagyok! Amikor vele vagyok ott vannak a pillangók a hasamban, izgulok, ha mondok neki valamit, ha megcsókol bizseregni kezd mindenem...Tudom, mindez furcsán hangzik, főleg tőlem...Soha senkinek nem mondtam még hogy szeretlek, vagy hogy mindennél fontosabb vagy nekem! Senki iránt nem éreztem még ilyet mint Glenda iránt! Mindenki azt hiszi, hogy én vagyok az iskola menő sráca, nem félek semmitől, és senkitől, de ez nem így van! Nagyon félek, rettegek valamitől...Attól, hogy elveszítem őt! Ő annyira tökéletes! Jobbat nem is kívánhatnék! Nem tudom miért pont én kaphattam meg őt!? Miért érdemeltem őt ki magamnak! De ha már megkaphattam ígérem örökké vigyázni fogok rá és vele maradok mindörökké! Soha nem fogom megbántani, mert szeretem őt! Az életemnél is jobban!
-Nem gondoltam volna, hogy ezt tőled fogom egyszer hallani.-vigyorgott.-Toby Horan ilyet mondjon egy lányról...Hogy szívből szeressen valakit...Soha nem gondoltam volna! De úgy látom, hogy rosszul gondoltam...Örülök, hogy így gondolod Toby és hogy tényleg szereted őt! Tudod belehalnék abba ha összetörne a szíve! Ha bárki bántaná! Én hiszek neked, hogy teljes szívedből szereted úgyhogy kérlek vigyázz rá! Tudod, lehet hogy erős lánynak látszik, de belülről egy gyenge lány és könnyen összetörhet..És ha összetörik, mindenre képes...mindenre...-ismételte meg újra a szót.-Vigyázz rá kérlek!
-Vigyázni fogok rá ígérem! Ha velem van semmit bántódása nem eshet! Mindentől megvédem és szeretni fogom!
-Bízom benned Toby!-ölelt meg.- De most mennem kell, mert nem akarom Jennát egyedül hagyni.
-Én is haza megyek, mert nálunk van Glenda.-mosolyogtam, majd elköszöntünk egymástól és mindketten külön irányba haza indultunk. Jobban éreztem magam hogy tudom Julian már nem haragszik és hogy mindezt kiadhattam magamból..Soha nem voltam még igazán szerelmes...Persze voltak barátnőim, de mind csak arra kellet, hogy "kiéljem a vágyaim". .Tudom, ez bunkón hangzik, de ez az igazság...Egy rendes barátnőm se volt eddig, akit sajnáltam volna, amikor szakítottunk...Mondjuk mind gyönyörű és formás lányok voltak, de utána jött mindig egy jobb és szebb...De most hogy itt van Glenda, semmi többre nem vágyom csak arra, hogy vele lehessek... Egyre gyorsabban szedtem a lábaim, hogy minél hamarabb Glenda mellett érezhessem magam...Kis séta után a házunk előtt álltam, a kulcsot a zárba dugtam, majd elfordítottam és kinyitottam az ajtót..Lerúgtam a lábamról a cipőt a kabátomat pedig felakasztottam. A konyhába indultam, hogy csináljak magamnak és Glendának kakaót. Kivettem a hűtőből a tejet, kiöntöttem két bögrébe és betettem a mikróba, addig pedig elővettem a kakaóport. Amíg melegedett a tej, kinyitottam a szekrényt és nézelődni kezdtem benne, hátha találok valami édességet..Kis keresgélés után megakadt a szemem két tábla milka csokin. Kivettem őket a szekrényből és a csipogó mikróhoz léptem hogy kiszabadítsam a tejeket a forró dobozból. Beleöntöttem a bögrékbe a barna port, és egy kiskanállal megkavartam őket, majd egy tálcára tettem, amire a csokik is kerültek és felsétáltam vele a lépcsőn. Kinyitottam óvatosan az ajtót,majd a lábammal belöktem. Letettem az asztalra a tálcát, és lassan bebújtam a takaró alá és magamhoz húztam Glendát. Halkan szuszogott, majd szemét lassan kinyitotta és rám nézett.
-Hol voltál? Olyan hideg vagy...
-Volt egy kis elintéznivalóm...-nyomtam egy puszit a nyakára.
-Jaj ne! Olyan hideg az orrod és az arcod is!-húzta össze magát nevetve.
-Ezért hoztam forró kakaót csak neked és nekem.-csókoltam meg a száját, és kimásztam az ágyból, hogy odavihessem az általam készített finomságot.-Majd odaviszem!-emeltem fel a tálcát, mire visszahúzta magára a takarót.-Remélem ízleni fog.-ültem le az ágyra.
-Ebben biztos vagyok!-vette el az egyik bögrét a tálcáról.
-Na milyen?-kérdeztem, miután beleivott. Undorodó képet vágott, de nem bírta sokáig, előbújt egy sunyi mosoly a szája sarkán és hogy azt leplezze újra beleivott.-Szóval finom lett.-nevettem, majd én is beleittam az enyémbe.-Ez tényleg jó lett.
-Ügyes vagy.-nevetett.-Tudsz csinálni két bögre kakaót! Ehhez tehetség kell.
-Gúnyolódsz velem?-vettem ki a kezéből a kakaót és a tálcára tettem, ahogy az enyémmel is csináltam.-Hát te akartad.-Lehúztam róla a takarót és ráugrottam.
-Ne csináld ezt!-kiabált amikor elkezdtem csikizni.-Kérlek ne!-sikította.
-Én mondtam hogy nem jó ötlet velem kötözködni.-csókoltam meg, majd hirtelen leugrottam róla, amikor kinyílt az ajtó.
-Őhm...Nem akartam zavarni...-csukta be rögtön az ajtót anya.
-Nem zavarsz!-ültem fel az ágyon, ahogy Glenda is tette és a füle mögé igazított egy tincset.
-Csak gondotlam hozok fel nektek egy kis sütit és kakaót.-mutatta fel a tálcát mire mindketten elnevettük magunkat Glendával. Felemeltem az ágy mellett heverő tálcát és anya is elmosolyodott.
-Szóval ti már ittatok kakaót. Azért a sütit itt hagyom. Niallnek ízlett, úgyhogy nem hiszem hogy olyan rossz lett..-nevetett.
-Először is anya, apa mindent megeszik...másodszor, pedig  a kakaót is itt hagyhatod.-másztam ki az ágyból. Elvettem anya kezéből a tálcát, és kicseréltem a régivel, amit még én hoztam be. Levettem róla a csokikat és át tettem az új tálcára, majd megöleltem anyát.
-Ésszel kisfiam.-súgta a fülembe alig hallhatóan, majd megölelt.-Jó éjt fiatalok.-mondta miután becsukta maga mögött az ajtót.
-Mindig is imádtam anyukádat. Meg persze apukádat is.-mosolygott, amikor vissza bújtam mellé a takaró alá.
-Örülök, ha bírod őket.-nyomtam egy csókot a szájára.
-Durva abba belegondolni, hogy pár éve még kicsik voltunk és együtt játszottunk ebben a szobában, most pedig itt fekszek melletted az ágyba és szerelmes vagyok beléd..Soha nem gondoltam volna, hogy pont te leszel az a fiú, akinek azt mondhatom hogy szeretlek.-bújt hozzám közelebb.-Szeretlek Toby.
-Én is szeretlek Glenda.-szorítottam magamhoz.
-H..hány ó..óra van?-ásított.
-Hajnali egy múlt négy perccel..
-És anyukád ilyenkor süt?
-Sose volt átlagos a családom. Apa énekes, és bármennyit tud enni bármiből, anya meg hát anya...Egy őrült, mindig vidám nő, aki mindig mindenre képes volt és még most is képes.
-Te pedig a mindig tökéletes fiuk.-nevetett, majd egy csókot nyomott a számra.
-Vicces vagy.-mosolyogtam.-Álmos vagy?-kérdeztem, miután ásított még egyet.
-Egy kicsit...
-Akkor aludjunk.-mosolyogtam.
-Kaphatok egy pizsamát?-mondta kicsit zavartan.
-Nem tartok itthon csaj pizsamát..-nevettem.
-Olyan hülye vagy! Akkor máshogy kérdezem. Kaphatok egy pólót?
-Válassz.-mutattam a szekrényem felé.
-Köszönöm.-csókolt meg, majd kinyitotta a szekrényt, én pedig átvettem a pólóm a párnám alatt lévő trikóra és kivettem két boxert a fiókomból. Odamentem Glendához, hátulról átöleltem, majd megcsókoltam és a kezébe adtam az egyiket.
-Mit kezdjek vele?-nézett rám.
-Vedd fel.-kacsintottam.
-De akkor menj ki innen amíg átöltözök.-tolt el magától.
-Ahhj.-vágtam szomorú arcot.
-Nem tudsz meghatni.-nevetett.-De tudod mit inkább én megyek át a fürdőbe. Félek, hogy bekameráztad a szobádat...
-Hogy gondolhatsz ilyet?
-Csak vicceltem.-húzott magához, hogy megcsókolhasson.-Na sietek!-vett ki egy pólót a szekrényből és eltűnt az ajtóban.
Gyorsan én is átvettem az alsónadrágot, és a szoba sarkába dobtam, majd befeküdtem az ágyba és nyakig betakarózva vártam, hogy Glenda vissza jöjjön. Amikor kinyílt az ajtó, óvatosan bekukucskált, majd besétált a szobába. A pólóm a térdéig ért neki, ami ezáltal eltakarta a boxert ami rajta volt. Mosolyogva figyeltem, ahogy becsukta az ajtót, és kivette a gumit a hajából, ami így a vállára hullott. Ő is rám mosolygott, majd futva rám ugrott az ágyba. Szorosan átöleltem és bebújtunk a takaró alá. Mellkasomra fektette fejéét, miután egy hosszú csókot lehelt a számra.
-Jobban áll a pólóm neked mint nekem!
-Bizony.-nevetett.-Tetszik a wc illatosítótok.-kezdett el hangosan nevetni.
-Te nem vagy normális!
-Jól van na..de olyan jó illat van a we-be!
-Örülök ha tetszik! Amúgy holnap ha hazamész, ami remélem sokára lesz, majd megnézem a rólad készült szexi videót!
-Mi? Milyen videót?
-Ami a fürdőben készült rólad. Honnan voltál olyan biztos abban hogy ott nincs kamera?
-Ugye csak viccelsz!
-Persze te buta!-nyomtam egy puszit a fejére.-De nem biztos!
-Olyan gonosz vagy.!
-De legalább szeretlek!
-Én is szeretlek! Jó éjt Toby!
-Jó éjt!
Leoltottam a lámpát, utoljára megcsókoltam,majd mindketten elaludtunk.