1.rész

Sziasztok.:)
Itt is lenne az 1 rész.:) szerintem ez elég furi lett de a többi jobb lesz.:3 azért remélem tetszeni fog.:3 komizzatok kérlek, hogy tudjam milyen.:)
jó olvasást!♥

Milyen egy sztárnak a gyereke lenni? Az emberek azt gondolják, hogy a világ legjobb dolga. Mindened megvan, bárkit, bármit megkapsz amit akarsz. Címlapokon szerepelhetsz, gazdag vagy. Egyszóval tökéletes az életed. De a valóságban mégsem így van. Persze bármit megkaphat és címlapokon is szerepelhet..sajnos..de ezzel nem lehet megvenni a boldogságot. Mindenki szerencsésnek tart amiért Harry Styles fia vagyok..Ja persze..Mindenki azt hiszi mennyire jó apa. Bármit amit csak akarnak a gyerekei megad nekik. Ja persze. Ezt gondolja mindenki de tévednek. Harry tényleg minta apa volt mind addig amíg Emily meg nem született. Elkezdődött a modell karrierje és Harrynek ő lett a kis kedvence. Emily születése óta romlott meg a viszonyunk. Nem tudja elfogadni, hogy nem találtam még meg miben vagyok igazán jó. Ő kiskora óta tudott énekelni, mindig középpontban volt és nehezen dolgozza fel, hogy a fia nem ilyen. Anyával mindig jó volt a kapcsolatunk és ez máig is így van. Sokszor ő szakítja félbe a veszekedéseinket Harryvel. Ilyenkor inkább elmegyek otthonról és átmegyek Glendához és nagyapához. Náluk mindig nyugi van ezért imádok ott lenni. Na meg persze azért mert nagypapa nem olyan mint a többi öreg. Sose szereti ha papának vagy bármi ilyen ahogy ő mondaná "öreges" kifejezéssel hívom. Mindig azt mondja onkább hívjam Justinnak. Imádom! A világ legjobb nagypapája. Rengeteget mesélt a feleségéről, de én őt sajnos nem ismertem. Kate azaz nagymama autóbalesetben halt meg. Akkor volt terhes Glendával, de szerencsére őt sikerült megmenteni. Anya nagyon maga alatt volt amikor a baleset történt, de hát nem csodálom. Nem tudom én hogy élném túl, ha valakim meghalna..Justinnak két lánya és egy fia van. Ott van anya meg Glenda és persze Brendon. A legjobb fej nagybácsi a világon. Mindig számíthatok rá. Ha anyáéknak nem volt idejük vigyázni rám mindig ő vagy Justin vigyáztak rám meg Emilyre. Brendon nem tesz köztem és Emily közt különbséget, nem úgy mint Harry. Brendon rengeteg dologra megtanított. Azt mondta ő sose volt jó tanuló ahhoz képest mindig ő segített a suliba és hát jól is csinálta. Kitűnő vagyok, úgyhogy a stréberek közé sorolnak. Nem szeretek arcoskodni azzal kik a szüleim így amikor tehetem inkább "titkolom" őket. Toby ezzel máshogy van. Nem véletlenül van a menők társaságában. De hát ezen már nem csodálkozom. Ő a suli legjobb pasija. Persze ezt nem kell félre érteni a lányokhoz vonzódom, de első ránézésre lehet tudni hogy érte élnek halnak a lányok. Mindig tökéletesen belőtt sérója és tengerkék szemei elvakítják a lányokat. Na meg nem is beszélve a kigyúrt felsőtestéről. Mind a nyolc kockát meglehet számolni ami rajta díszeleg amikor szünetekben villogtatja a pompom lányoknak. Sose volt ilyen nagy képű, de mióta tényleg mindent megkapott az élettől beleértve azt a csajt amelyiket akarta akár egy éjszakára is elszállt magától. Hiába 15 éves túl sokszor többnek érzi magát, de persze otthon olyan mint a kis angyal. De hogy ne lenne jó kisfiú otthon. Niall és Julia megbíznak az egyetlen fiukban. Ők semmit nem látnak a suliban történtekről és mivel Toby a legjobb haverom így nem is köpöm be. Milyen lenne már ha én szólnék erről Niallnek? Csalódjon a fiában? Áh..nem ér annyit. Sokszor szívesen felhasználhatnám én is ki az apám, de nem érne annyit hogy megkapjak egy lányt is vagy akár egy jobb jegyet vagy bármi mást. Pedig van hogy jó lenne..Főleg amikor meglátom azt a lányt a folyosón..Annyira jó lenne tudni mit gondol rólam..De áh úgyse lenne nála esélyem, maximum kihasználna és csak arra lennék jó neki, hogy a háziját megcsináljam, mint ahogy minden filmben van. A hülye strébert kihasználják aztán kiröhögik. De mi ebbe a jó?
-Hé haver!-huppant le mellénk az asztalhoz Toby így ki zökkentve a gondolkodás menetemből.
-Na mi van most nem a "menőkkel" kajálsz?-mutattam idézőjelet ujjaimmal.
-Áh ne is mond..plusz edzéseket tettek be a csajoknak mert Fannynak eltört a lába így többet kell próbálniuk a versenyre.
-Szegény csaj..-sóhajtott Glenda.
-Ja.-harapott bele a szendvicsébe Toby.
-Csukott szájjal nem megy?-forgattam a szemem.
-Nem.-nyögte a fiú teli szájjal.
-Gusztustalan vagy.
-Van ilyen.
Megráztam a fejem és én is a kezembe vettem a kajámat majd beleharaptam. Egész ebédszünetben Toby rágásának hangját kellett hallgatnom, ameddig be nem nyomta az ételt.
-Te hallod Jul!-veregette meg a vállam.
-Mi van?
-Volt házi matekból?
-Igen.
-Ide adod?
-Nem.-válaszoltam.
-Mer?-háborodott fel Toby.
-Házi feladat! Ami azt jelenti, hogy a tanár azért adja, mert azt akarja hogy...-de itt megszakított.
-Kit érdekel mit akar a tanár?! Ide adod vagy nem?
-Nesze!-vettem ki a táskámból a füzetet és az asztalra dobtam.
-Kösz!-vette el onnan.
Az asztalra hajolva másolta át a feladatokat a füzetébe amikor megszólalt.
-Minek ennyi betű?! Ez matek nem?! Oda számok kellenek baszki.
Csak megráztam a fejem és a pólómba töröltem a vér piros almát amit a táskámból szedtem elő, majd beleharaptam. Csak néztem magam elé és elmélyedtem a gondolataimban. Megint az a lány járt a fejemben, ahogy a szőke tincsei arcába lógnak és ég kék szemeivel a folyosón járkálókat figyeli. Vakító fehér mosolya minden fiú fejét elcsavarja pont úgy ahogy formás feneke teszi.Csak kár hogy ő is pompom lány. Suli után sokszor látni őket gyakorolni és olyankor mindig a suli színeiben vannak természetesen az egyen ruhájukban. Ahányszor meglátom a folyosón elvonulni vagy akár az udvaron mindig erőt kell vennem magamon, hogy ne essek össze. Mindezt csak Glenda tudja, de ő ebben nem nagyon támogat.  Szerinte a pompom lányok kétszínűek és csak kihasználnának. Lehet hogy igaza van. Csak ne lenne ennyire gyönyörű.
-Jul!
-Mond.-fordultam Toby felé.
-Ma nem akarnál a pompom lányokkal meg velem eljönni bulizni?
A meghívás meglepett. Toby sose hívott engem magukkal. Glendára néztem aki megrázta a fejét. Le lehetett olvasni az arcáról, hogy nem találja jó ötletnek, hogy velük menjek. De most az egyszer figyelmen kívül hagytam.
-Elmehetek.-válaszoltam.
-Király! Akkor majd még beszélünk! Kösz a házi!-állt fel az asztaltól.-Sziasztok.
-Szia.-mondtuk kórusba Glendával.
-Komolyan gondoltad ezt a bulit?-tette fel rögtön a kérdést.
-Nem tudom.-húztam el a számat.-Csak nem lesz semmi baj.-eresztettem egy nyugtató mosolyt Glendára.

*este*

A szobámban álltam és válogattam a ruháim között. Nem tudtam választani, melyiket vegyem fel a mai buliba. Egymás után dobáltam le az ágyra a pólókat, amikor kopogtak.
-Gyere!-kiabáltam.
Anya lépett be az ajtón.
-Szia kicsim.-nyomott egy puszit az arcomra.
-Szia.-mosolyogtam.
-Milyen volt a suli?
-Egész jó. Anyu ma elmehetek Tobyval egy buliba?
-Apát megkérdezted?
-Tudod, hogy tőle ilyeneket nem kérdezek, mert csak veszekedés lenne a vége.
-Sose fogom megérteni, mért nem jöttök ki egymással.
-Na de mehetek?
-Menjél.-mosolygott.-De nagyon vigyázz magadra!
-Persze hogy vigyázok!
-Hát akkor nem is zavarlak tovább.
-Anyu várj!
-Igen?
-Segítesz ruhát választani?-nevettem.
-Szeretnéd?
-Aha!
Anya az ágyra dobott ruhákhoz lépett és elkezdett válogatni. Na igen ezért jó, ha stylist az anyukád. Anya bármikor segít ilyen dolgokban, meg persze másban is, de ehhez ért a legjobban. A falnak dőlve figyeltem ahogy egyik pólót a másik után összehajtva a szekrénybe teszi. Mikor teljesen kiegyenesedett egyetlen egy pólót tartott a jobb kezében. Egyszerű volt mégis tökéletes egy buliba. A bal kezét egy hosszú szürke csőnadrág díszítette. Átnyújtotta a kezembe a ruhákat, majd egy puszi kíséretében kisétált az ajtón. Felvettem a pólót és a nadrágot végül a tükör elé álltam. Na igen anyának nagyszerű ízlése van. A fehér póló tökéletesen passzolt a szürke nadrághoz. A hajammal nem sokat kezdtem csak kicsit megráztam amitől szokás szerint beállt. A mobilom zsebre vágtam egy kis pénz kíséretében. Kisétáltam az ajtón, de akkor meghallottam Emily hangját. A szobájából jött. Sírt. Megijedtem így az ajtó felé vettem az irányt. Óvatosan bekopogtam és beléptem. Az ágyán ült a maciját szorongatta amit tőlem kapott.
-Mi a baj?-guggoltam le elé.
-Semmi.-mondta szipogva.
-Nem szokott az én gyönyörű kishúgom csak úgy sírni.-ültem fel mellé az ágyra és az ölembe ültettem.-Mond el nyugodtan mi a baj. Megpróbálok segíteni ha tudok.

-De nem tudsz.-motyogta.

-Akkor kénytelen leszek találgatni.-sóhajtottam.-Pasik? Na jó 10 évesen biztos nem.-nevettem.-Kelly a sellő ma nem ért rá teázni?

-Jul.-nevette el magát.-Kelly egy tündér! Flora a sellő!

-Elnézést hercegnőm! Akkor össze vesztél valakivel?

-Uhum.-dőlt neki a mellkasomnak.

-Kivel?

-Apával.

-A szemét.-suttogtam úgy hogy csak én érthessem.-Min vesztetek össze?

-Kiabált velem amiért nyitva felejtettem az ajtót és így bejött rajta Josh a házba.

-Ennyiért kiabált?

-Meg azért mert Josh megevett egy sütit...

-Jaj kicsim ne sírj.-öleltem szorosan magamhoz.-Majd beszelek apával.-nyeltem egy nagyot mert Harryt nem szeretem apának szólítani.-Viszont most feküdj le aludni mert holnap szombat és anyával mentek a fotózásra.

-Te is eljössz?

-Szeretnéd?

-Aha.

-De én nem vagyok ilyen helyre való.

-Pedig helyes vagy.-vigyorgott.

-Te pedig gyönyörű.-pusziltam meg.-Na de csukd be a szemed és meg várom amíg elalszol.

Emily át tette a fejét a párnára és tíz perc után elaludt. Az órára néztem és már majdnem nyolc óra volt. Toby negyed kilencre jön ide hozzánk aztán meg megyünk a buliba. Így pont elég időt láttam arra hogy Harryvel mindezt megbeszéljem. Lesiettem a lépcsőn és a konyhában vacsorázó férfi felé vettem az irányt.

-Mi a baj kisfiam?

-Azt még eltűröm ha velem ordibálsz, de azt nem hogy Emilyvel is. 

-Én nem ordibáltam vele!

-Ha nem ordibáltál volna vele akkor nem sírt volna fent a szobájában.-emeltem fel a hangom.

-Julian légyszíves vegyél vissza a hangodból! Tizenöt éves vagy! Nincs jogod így beszélni velem! 

-Neked sincs jogod a tíz éves lányoddal így beszélni!

-Csak mondtam neki hogy mért nem csukta be az ajtót?! Bejött rajta Josh és beleevett a süteménybe.

-És bele haltál?

-Julian most már tényleg elég!

-Igen fiúk elég!-lépett hozzánk anya.-Ti mindig veszekedtek? Nem birtok ki egy napot e nélkül?

-Jól van én inkább megyek. Toby mindjárt ide ér.

-Hova mész?

-Az az én dolgom!-válaszoltam.

-Julian!-szólt rám anya.

-Buliba!-válaszoltam Harrynek újra a kérdésére és kimentem az ajtón.

Nem értem Harryt. Ha ennyi baja van a kutyával mért fogadta el? Vagyis inkább mért engedte hogy megtartsuk? Josht alig egy éve kaptuk Joshtól. Na igen. Emily és én kaptuk. Emynek támadt az az ötlete ha már Joshtól van legyen az a neve. Ez az ötlet mindenkinek tetszett így lett a család új tagja Josh. Persze még kölyök kutya így Harry nem tudja felfogni hogy mindig játszani akar. Természetesen kinti kutya mivel egy törzskönyvezett Golden retriever így nem lenne a legjobb ötlet bent tartani. De mivel kölyök így nem mindig fogad szót és ha nyitva az ajtó ő bejön szokás szerint a házba. Nem tudom  Harry mért csinál ekkora felhajtást egy  vagy két süti miatt. Volt hogy már cipőket rágott meg. De istenem ez csak egy szelet süti volt. De inkább nem idegesítettem magam így a ház előtt állva egy kavicsot kezdtem rugdosni amit valaki megállított. Felnéztem és Toby volt az. Fekete vans cipőben, fekete nadrágban és meglepőd de egy fekete pólóban állt előttem amire egy szintén ugyan olyan színű bőrdzsekit fett fel. 

-Temetésre megyünk?-néztem rajta végig.

-Vicces vagy!-nevetett.

-Mivel megyünk? Vagy hol lesz a buli?

-Pár sarokkal arrébb, úgyhogy gyalog.

-Rendben.-bólintottam, majd elindultunk.