3. rész

Ijedten ugrottam fel az ágyról és indultam az ajtó felé. Sejtésem sem volt mit csinálhatott Toby. Niall megölne ha bármi baja esne. Lerohantam a lépcsőn és a tömeghez mentem akik egy kört alkotva figyeltek két fiút.
-Toby ne üss vissza!-hallatszódott egy ijedt lány hangja.
A tömeget arrébb lökdösve utat nyertem Tobyhoz. A kör közepén Fred és ő állt. Mindkettőjük orrából szivárgott a piros folyadék. Nem tudtam, miért törhetett ki a verekedés de abban biztos voltam, hogy ennek véget kell vetnem. Legjobbnak azt láttam, ha közéjük ugrok. Bár ez nem bizonyosúlt a legjobb ötletnek. Amikor a két fiú közé kerültem én is kaptam egy ütést, majd félre löktek. Naomi állt mellettem. Fredhez próbált közelebb menni, én pedig megfogtam a kezét és vissza húztam.
-Bajod eshet!
-De így meg szét  verik egymást Julian! Nézd meg veled is mit csináltak!
-Éppen ezért nem akarom, hogy neked bármi bajod essen!
-Rám hallgat Fred!
-Naomi ne menj hozzájuk közel!-próbáltam vissza húzni, de túl eltökélt volt.
Fred elé lépett, kezeit az arcára tette és a szemébe nézett.
-Fred állj le!
-Menj innen Naomi!-lökte el magától a lányt.
Naomit felsegítette néhány srác a földről a barátnői pedig arrébb húzták. Nem érdekelt, mi lesz velem, de Tobyt meg kellett állítanom. Újra a kör közepe felé mentem és megragadtam Toby karját.
-Toby elég már!
-Julian engedd el!-szólt Fred.
-Fred neked is elég. Mi elmegyünk innen ti meg folytatjátok a bulit. Nem akarom, hogy durvább dolgok történjenek!
-Julian te ne foglalkozz velem!
-Toby elég legyen már! Eleve bűzlesz a piától, undorító vagy! Most hazamegyünk!
-Ne te mond meg mit csinálok!
-Nem érdekel mit mondasz azonnal hívok egy taxit és elhúzunk innen! Részeg vagy! Nem érdekel a véleményed!
-Julian húzz innen!
Figyelmen kívül hagytam, Toby mit akar és a csuklójánál fogva az ajtó felé vonszoltam. Próbált ellenkezni, de a pia elvette az erejét. Kiértünk a házból én pedig felhívtam Harryt. Nem láttam jobb ötletet...Niallt nem akartam felhívni, mert csak balhézott volna, így Harryt hívtam. Tobyt leültettem a járda szélére majd megálltam mellette.
-Julian?-szólt bele a rekedtes hang.
-Szia Harry. Most azonnal el kell jönnöd értünk. Toby verekedésbe keveredett, mivel részegre itta magát. Nem tudom, mi miatt tört ki a verekedés, csak annyit tudok, hogy az arca egy kicsit össze lett verve és nem nagyon tudna, most elmenni hazáig. Kérlek gyere el értünk!
-Persze fiam! Egy perc és indulok!
-Köszönöm.
-Te jól vagy?
-Én megúsztam egy ütéssel és teljesen jól vagyok, de kérlek siess! A Barton Streeten vagyunk.
-Rendben! Öt perc és ott vagyok! Addig nagyon vigyázz Tobyra és természetesen magadra!
Letettük a telefont én pedig lehajoltam Tobyhoz. Arca hófehér volt néhány pont kivételével, ahol a vér miatt piros foltok borították. A szeme körül lila foltok voltak. Orrából folyt a vér és a szemöldöke fel volt repedve, de nem volt vészes. El sem tudtam képzelni, mi válthatta ki ezt a verekedést közte és Fred között, mivel Naomi velem, volt fent a szobában. Gondolkoznom, nem volt időm, mivel Harry parkolt le előttünk a kocsival és ugrott ki belőle.
-Julian vérzik az orrod!-guggolt le elém.
-Tobynak, meg vérzik az arca.-mutattam rá.
-Vigyük haza Tobyt utána, pedig anya lekezel téged rendben?
-Harry szerintem Tobyt nem kéne hazavinni.
-De Julian itt nem hagyhatjuk!
-Nem is kell itt hagyni! Haza visszük, csak éppen hozzánk. Niall megőrülne, ha így látná. Tudod, hogy mennyire szigorú tud lenni..
-De akkor minket fog hibáztatni, amiért nem szóltunk nekik..
-Majd felhívom, hogy nálunk alszik és addig majd jegeljük az arcát. Most úgy is részeg, azt se tudja, hol van..Mindegy neki, hogy hol alszik.
-Rendben, de akkor szerintem jobb is lesz ha indulunk.
Nagy nehezen, Tobyval beültünk a kocsiba és elindultunk. Öt perc utazás után Harry leparkolt a házunk előtt és segített kiszállni Tobynak a kocsiból. Bevittük a házba aztán, pedig fel a lépcsőn a szobámba. Anya a nappaliban ült, amikor haza értünk, rögtön utánunk szaladt volna, ha Harry meg nem állítja. Azt mondta, inkább maradjon, lent mindjárt mi is lemegyünk, csak lefektetjük Tobyt.
-Hogy sikerült ilyen segg részegre innia magát?-kérdezte Harry.
-Van egy olyan érzésem, ez nem csak pia..-húztam el a számat.
-Úgy érted..?
-Igen.-vágtam a szavába.-De most menjünk, le anyához és hagyjuk Tobyt aludni. Reggel, meg majd beszélek vele, meg az arcával is kezdünk valamit, mielőtt hazamegy és Niall megöli.
-Most felhívod és mondod, hogy itt alszik vagy én hívjam?
-Hívom én kösz.-léptem ki az ajtón.
-Oké.-jött utánam.
Némán a lépcső felé sétáltunk, de megálltam előtte.
-Köszönöm Harry, hogy eljöttél értünk.
-Ez természetes.
Néma csendben álltunk egymással szemben. Olyan filmekbe illő kínos csend volt, amikor egy lépést tettem felé és óvatosan megöleltem. Nem láttam az arcát, de öleléséből éreztem, hogy meglepte a cselekedetem és szorosan magához szorított. Elengedtük egymást és lesétáltunk a nappaliba. Anya a kanapén ült és a körmét babrálta. Közelebb mentünk hozzá. Amikor észre vette, hogy ott vagyok előtte, felugrott és két kezét az arcomra helyezte.
-Mi történt veled kisfiam?-suttogta.
-Anyu jól vagyok.-vettem a kezembe a kezét, hogy megpuszilhassam.
-De Julian véres az arcod.
Az orromhoz kaptam és eszembe jutott az ütést amit Fredtől kaptam.
-Mi történt?
-Toby verekedett egy sráccal én meg megpróbáltam őket szétválasztani.
-Istenem kisfiam.-puszilta meg az arcom.-Nem tört el az orrod? Nem kéne elmennünk az ügyeletre?
-Anyu nincs erre szükség. Jól vagyok.
-De mi van, ha eltört?
-Melody.-lépett oda Harry, és megcsókolta.-Azt mondta jól van. Elég, ha letörlitek róla a vért aztán meg bekened valamilyen kenőccsel.
-Kisfiam mindjárt hozok egy krémet meg zsebkendőt vagy valamit.
-Anya hagyd csak! Csak letörlöm egy kis vizes ronggyal, elmegyek letusolni aztán pedig lefekszem.
-De kicsim...
-Anyu nem kell idegeskednek..Jól vagyok.-pusziltam meg.-De előtte felhívom Niallt, hogy nálunk van Toby.
Kimentem az udvarra a telefont pedig kihúztam a zsebemből. Megkerestem Niall nevét a készülékben és felhívtam.
-Szia Julian.-köszönt bele Julia.
-Szia. Csak annyit szeretnék, hogy Toby ma nálunk aludna, ha nem gond.
-Nem dehogy! Jó volt a buli?
-Tűrhető.-nevettem el magam.
-Majd a következő jobb lesz.
-Remélem.
-Átadnád Tobynak, hogy holnap jönnek hozzánk Niall szülei és, hogy időbe jöjjön haza elkészülni?
-Persze!-húztam el a szám és nyeltem egyet. Pont holnap tudnak jönni amikor Toby arca össze van verve!?
-Köszönöm Julian.
-Nincs mit. Jó éjt.
-Nektek is.-köszönt el.
Letettük a telefont én pedig leültem egy székre ami a nappali ablaka alatt volt. Anya és Harry beszélgettek, de nem hallottam minden szót, csak annyit, hogy anya sírt Harry pedig vigasztalta.
-Nem lesz semmi bajom Mell.-mondta.-Az orvosok, azt mondták javult az állapotom és csak megfigyelésekre kell járnom.
-De mi van, ha mégis nagyobb a baj?
-Sose hagylak el Melody se téged se a gyerekeinket. Szeretlek.
Nagyot nyeltem és felálltam. A telefont zsebre vágtam és hátra mentem az udvaron. Amikor kicsi voltam Harryvel építettünk egy faházat a fára. Amikor szomorú voltam, vagy csak egyedül létre vágytam mindig ide jöttem és még most is ide jövök, ha bánt valami. Harryn és rajtam kívül itt még senki nem volt fent. Még Tobyt se és Glendát sem engedtem fel ide. Felmásztam a kis házba és az ajtó belső akasztójára felakasztott zseblámpáért nyúltam, de rögtön vissza akasztottam és hagytam, hogy a hold fénye világítsa be a régi házikót. Leültem az egyik sarokba és azon gondolkodtam, mi lehet Harryvel. Anya mindig is érzékeny volt, de sose sírt előttünk. Mondjuk most se előttünk volt, de tudta, hogy a közelben vagyunk. Csak bámultam kifelé a kis ablakon az apró kis fénylő csillagokat bámulva és azon gondolkodtam, Harryvel mi lehet. Ha bármi súlyos baja lenne, biztos elmondták volna. Olyan fiatal még. Nem történhet vele semmi. 35 éves. Nem ártott senkinek a világon, amikor tudott, segített az embereken és mindig adományozott mindenkinek. Nem érdemelne meg semmilyen betegséget sem. Ültem a sarokban és mindennél rosszabb dolgok jártak a fejemben. Rosszabbnál rosszabb betegségekre gondoltam, rákra, daganatra és minden más borzalmas dolgokra. Nyújtott lábbakkal a faház oldalának dőlve bámultam a kerek és fényes holdat. Lehunytam a szemeim és csak arra koncentráltam, hogy Harrynek nincs semmi betegsége és jól van.