11. rész

Sziasztok:3
Ez a rész egy kicsit rövid, lett úgyhogy bocsánat...de azért remélem tetszeni fog:)
Jó olvasást!<3

*Harry szemszöge*

Nyakig betakarózva feküdtem az ágyban és a plafont bámultam, amikor Melody is csatlakozott hozzám. Felé fordultam és mosolyogva megcsókoltam. Jó volt végre mellette a saját ágyamban feküdni. Mindannyian hiányoztak már...Kezét az enyémre tette, ujjainkat pedig összekulcsolta és úgy néztük egymást percekig...csendben..Egyikünk, sem szólalt meg, csak élveztük a pillanatot, hogy újra együtt vagyunk, orvosi gépek, és gyógyszerek nélkül. Szemeit lecsukta, és a hátára fordult, de a kezemet nem engedte el. Én  mozdulatlanul feküdtem tovább, és néztem ahogy mellkasa fel és le emelkedik, majd egyszer csak, elengedte a kezem és ismét felém fordult. Könyökére támaszkodva a tenyerét az arcára tette és úgy szólalt meg..
-Harry...Én annyira örülök, hogy Julian boldog, és szerelmes...de nekem ez a Jenna, valahogy nem illik hozzá. Annyira durva lány..Julian, pedig olyan kis szerény fiú...Miért pont ő kell neki? Annyira más személyiségek..
-Talán, erre mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást.-mosolyogtam.
-De ez más..Ez a lány csak ki használja Jult...és én ezt nem akarom...össze fogja törni a szívét...Még sohasem volt szerelmes a fiunk..Még soha nem volt barátnője...Nem akarom, hogy pont egy ilyen lány legyen az akibe szerelmes a fiam..Ő sokkal jobbat érdemel, egy ilyen lánynál...
-Miért gondolod, hogy csak kihasználná?
-Csak nézz rá...Annyira rossz még a tekintete is..Te tegnap egy hercegnőként láttad, mert tényleg olyan volt, de én a kezdetektől ismerem..Ő miatta változott meg Julian...Megváltoztatta ez a lány...Julian ijesztőnek tartotta és most nem tudom, miért szerelmes belé...
-Mert megfogta benne valami, ahogy annak idején benned is megfogott valami..
-Harry azt hiszem nem érted...Ez a lány miatt összefog törni a fiunk...
-Melody, ne legyél már ilyen..Jenna szereti Juliant és Julian is szereti Jennát...Ne avatkozz bele a szerelmükbe...Ők jól megvannak együtt! Hagyd őket!
-De...
-Psszt.-tettem a szája elé az ujjam.-Késő van már...Csak fáradt vagy...Aludjunk inkább.-hajoltam hozzá közelebb és egy csókot nyomtam a szájára.
-Akkor is nekem lesz igaza..-fordult el tőlem és leoltotta az éjjeli szekrényen lévő lámpát.
Oldalamra feküdve bámultam ki az ablakon. A telihold bevilágította a szobát, a fák árnyéka felrajzolódott a falra. Kiskoromban mindig rettegtem ezektől, de mára már gyönyörű díszként látom őket, amik este előbújnak a falon reggel pedig eltűnnek. A falon játszadozó faárnyékokat figyelve Melodyn gondolkodtam...Miért gondolja, hogy az a kedves lány kihasználná Juliant. Olyan kis bájos lány..Mért tenne ilyet vele? Nem hinném, hogy olyan lenne...Lehunytam a szemeim, és aludni próbáltam, de nem sok sikerrel jártam. Órák hosszat csak forgolódtam össze vissza. Volt valami a fejemben ami nem hagyott aludni, csak nem tudtam mi az..Olyan hiány érzetem volt..Besüppedt alattam az ágy, mire kinyitottam a szemem és annyit láttam, hogy az ág árnyékai helyett egy lány formája vetődik a falra. Az ablak felé néztem,majd kimásztam az ágyból és óvatosan megközelítettem a feleségemet. Hátulról átöleltem, így együtt figyeltük a holdat és a csillagokat. A néma percek után megpusziltam, és a fülébe súgtam.
-Ha most nem lenne olyan hideg odakint, levinnélek a karjaimban és kiülnénk a hinta székre, néhány gyertyával körülöttünk és úgy figyelnénk a csillagokat.
Kimászott a karjaim közül és elsétált a szekrényig. Felvett egy pulóvert és egy melegítőnadrágot, majd nekem is oda hoztam mindkettőt. Belebújtam a ruhadarabokba Melody addig pedig valamit keresgélt a szekrény mélyén. Mikor megtalálta amit keresett, összehajtogatta és a kezében tartva mosolygott. Tudtam mire gondol, így odamentem hozzá felkaptam és halkan kisétáltam vele a szobából, majd levittem a lépcsőn. Amint leértünk a fiókban keresgélt egy kicsit, majd a kezembe adta az apró kis gyertyákat. Felhúzott egy papucsot én pedig ráadtam a kabátját majd én is magamra vettem a vastag ruhadarabot és egy papucsba belecsúsztattam a lábamat. Újra a karjaimban tartottam és kisétáltam vele az udvarra. Leültettem a hintaszékre, majd a kezében tartogatott pléddel, jól betakartam. A mécseseket a földre pakoltam és egyesével meggyújtottam őket, végül pedig én is leültem a hintaágyra. Felhúzott lábakkal ültünk a hideg téli éjszakában a takaró alatt. Melody a mellkasomra dőlve figyelte a csillagokat én pedig őt átölelve néztem őket.
-Te és én mindenre képesek vagyunk.-suttogta.
-Bizony.-mosolyogtam.
Némán figyeltük a fényes pöttyöket az égen, amikor apró fehér pelyhek kezdtek hullani az égből.
-Harry! Esik a hó!-kelt fel a mellkasomról Melody és csillogó szemekkel nézett rám. Mintha egy kisgyerek lett volna, aki még soha nem látott hóesést. Aprót bólintottam, amit egy mosollyal bővítettem.Tekintete visszatért a fehér pelyhekre amik egymást követve szállingóztak le az égből. Szemei úgy ragyogtak akár két csillag az égen. Olyan boldognak tűnt. Egy perce még szomorú volt, de örültem hogy végre nem az! Lehet hogy félti Juliant, attól hogy összetörik a szíve, de ez minden fiatallal megesik..Nagyon kevesen találják meg elsőre az igaz szerelmet...Kivertem a fejemből, a rossz gondolatokat, és tovább néztem Melodyt ahogy élvezi a hóesést. Magamhoz húztam és megpusziltam, így együtt gyönyörködtünk az időjárásában.

*Melody szemszöge*

Mikor kinyitottam a szemem, már a meleg szobában voltam. Harry mellettem feküdt az ágyban és mélyen szuszogott. Az órára néztem és már tizenegy óra volt. Közelebb bújtam Harryhez, mellkasán végigsimítottam a kezem, majd megcsókoltam. Nagy zöld szemeit lassan kinyitotta, majd mosolyogva viszonozta a csókot. Szorosan magához húzott és megölelt. Mikor lazított a szorításából, kibújtam karjai közül és kimásztam az ágyból. A szekrényhez sétáltam és kiválasztottam a mai ruhámat. Levettem a felsőmet, majd átvettem a másikat és ugyan így tettem a nadrággal is. Ránéztem Harryre aki mosolyogva keresztbe tett kézzel az ágytámlának dőlve nézett. Visszabújtam mellé az ágyba és újra és újra megcsókoltam.
-Köszönöm a tegnap éjszakát, hogy kivittél az udvarra és hogy ilyen jól érezhettem magam...
-Nincs mit.-mondta rekedten suttogva.
-Basszus Hazz! Megfáztál kicsim?
-Nem.-nevetett, ugyan olyan hangon.-Menjünk le enni. Éhes vagyok.
-Nem! Te itt maradsz!-húztam rá a takarót.-Majd én hozok neked enni.
-De nem tudod mit akarok enni.
-Mit akarsz enni?
-Omlettet.
-Most csináljak neked omlettet?  Nem elég a pirítós?
-Megcsinálom magamnak nagyon szívesen!
-Két omlett rendel Harry Styles részére! Értettem! Máris hozom!-pusziltam arcon.
-Egy angyal vagy!
-Tudom.-nevettem.-De az ágyban maradsz!
-Megígérem hogy ágyban maradok.-nevetett.
Újra kimásztam az ágyból és kiindultam a szobából. Lesiettem a lépcsőn és a konyhába mentem. Kivettem a tojást a hűtőből, majd készíteni kezdtem Harrynek a reggelit. Mikor elkészült, tálcára tettem egy forró bögre teával és egy gyógyszerrel együtt és felvittem a szobába. Amint felértem Harry póló nélkül egy hosszú nadrágban állt az ablak előtt a párkányra könyökölve. Mikor meglátta hogy visszajöttem futó tempóban ugrott vissza az ágyba és húzta magára a takarót.
-Lebuktál fiatal ember.-tettem keresztbe a kezem és néztem rá mérges arccal..bár hatástalanul, mert zöld szemeivel megbánással teli arcot vágott így nem tudtam rá haragudni. Nevetve ültem le mellé az ágyra és tettem az ölébe a tálcát amire a reggeliét pakoltam.
-A többiek mit csinálnak?-kérdezte, miután lenyelte az első falatot.
-Szerintem még alszanak.
-Ilyen sokáig?
-Te is még csak fél órája vagy fent...-Megrántotta a vállát majd tovább folytatta a reggelijét.-Úgy gondoltam ma elmegyek Juliával vásárolni és kikapcsolódni, ha nem baj.
-Menj nyugodtan.-mosolygott.-El leszek egyedül.
-Áthívom Niallt és rá bízlak hogy pihenj.
-Ez komoly Mell? Pont Niallra?
-Mert szerinted jobb Louis aki három percnél tovább nem tud egy helyben maradni, vagy Zayn akinek mindig van valami őrült ötlete?
-És mi van Liammel?
-Elutaztak "telelni"-mutattam idézőjelet a kezemmel.-Amúgy is mi bajod van Niallel?
-Nincs semmi bajom, csak ha vele vagyok nagy rá az esély hogy elhízom..-húzta mosolyra a száját.
-Jaj te! Én még dagin is szeretni foglak!
-Biztos?
-Száz százalék!
-Akkor mire vársz? Hívd fel Niallt és irány vásárolni.-nevetett, mielőtt megcsókolt.
-Óvatosan a csókokkal Mr. Styles! Nem akarok beteg lenni!
-Rendben Mrs. Styles!-húzott magához és addig csókolt, amíg el nem fogyott a levegője.
-Ha beteg leszek meghalsz!-töröltem le a számat.
-Mrs. Styles kisasszony begurult.-nevetett, majd szorosan megölelt.


Már a cipőbe bújtattam bele a lábamat, amikor csöngettek. Kinyitottam az ajtót és elém tárult a két jó barátom mosolygós arca. Juliával egymást ölelve köszöntöttük egymást, ahogy Niallel is..Mindketten besétáltak az ajtón. Niall lerúgta a lábáról a cipőt és mint aki otthon érezte magát a konyhába sietett.
-Niall vigyázz Harryre hogy pihenjen! Nem szabad semmi megterhelőt csinálnia!
-Jó jó! Na jó vásárlást csajok!-csukta be az ajtót, mikor kijött a konyhából egy szál virslivel.
-Most a férjed kitessékelt a házamból?-nevettem.
-Úgy tűnik..-mosolygott Julia. Beültünk a kocsiba, én pedig a gázra léptem és elindultunk.-Van valami elképzelésed  mit akarsz venni vagy csak úgy vásárolunk?-kérdezte.
-Harrynek akarok valami felejthetetlen karácsonyi ajándékot venni.
-Felejthetetlent?-nevetett.-Mégis mire gondoltál.
-Hát...-nevettem.-Esetleg egy szexi fehérnemű?
-Neked vagy neki?
-Mindkettőnknek! Egy kollekciót.
-És hogy adnád neki oda? Nem hiszem hogy a fa alatt jó lenne, amikor mindannyian ott vagyunk..Bár biztos zavarba hoznánk..
-Egy kimerült nap után, amikor hazaér, elé állni, fehérneműben éééés...."elkényeztetni"-mondtam hangsúllyal.
-Egy ilyennek asszem Niall is örülne...
-Szerintem tuti.
Az utunk további részét végig nevettük, majd mikor megérkeztünk a bevásárlóközpontba a fehérnemű üzletek felé vettük az irányt.

10. rész

Sziasztok:)

Elkészült a 10. rész, úgyhogy ehhez kérlek titeket komizzatok legalább két szót:) mivel Teddy*-* kérte, hogy legyen Tobyról és Glendáról rész, ezért most egy ilyet hoztam. Mivel elkapott az ihlet így már ma meg tudtam írni:) remélem tetszeni fog:)

jó olvasást!<3

*Toby szemszöge*

-Annyira lelkiismeret furdalásom van Julian miatt..-feküdt a mellkasomra Glenda.
-Miért?
-El kellett volna neki mondanunk..Igaza volt, arról amit mondott..
-Nyugi már! Úgyis túl teszi ezen magát, aztán megbocsát és minden újra a régi lesz.
-De, ha mégse?-támaszkodott a könyökére.
-Julian már rengeteg dolgot megbocsátott már, egy ilyen kis semmiséget, pár nap alatt elfelejt és megbékél!
-Épp ez, hogy annyi mindent megbocsátott már!
-Mi is elfogadtuk, hogy együtt vannak Jennával és hogy elhanyagolt minket, úgyhogy ennyi a legkevesebb amit tehet, hogy nem fog haragudni ránk!
Glennda nem mondott semmit, csak visszafeküdt a mellkasomra. Bekapcsoltam a tévét, de nem sokáig néztük együtt, mivel a film első felében elaludt. Betakartam, majd lehalkítottam a tévét és lekapcsoltam a lámpát, így már csak az éjjeli szekrényen lévő lámpa fénye világította be halványan a szobát. Óvatosan kimásztam Glenda alól és egy párnát tettem a feje alá. Lemásztam az ágyról, és az ajtó felé indultam, amikor hirtelen megálltam.
-Hová mész?-suttogta.
-Lemegyek enni.-fordultam vissza, hogy rá nézhessek.
-Veled mehetek?
-Az előbb már aludtál.-ültem le mellé az ágyra.-Biztos nagyon fáradt vagy, majd hozok fel neked valamit enni rendben?
-Szeretlek.-csókolt meg.
-Álmodj szépeket.-pusziltam meg, majd felálltam és kisétáltam az ajtón.Lesiettem a lépcsőn, majd a nappaliban ülő szüleimhez mentem.-Anya.-ültem le mellé a kanapéra.
-Mond.-tette le a könyvet a kezéből, és mosolyogva rám nézett.
-El kell mennem Julianhez, de Glendát itt kell hagynom..Nem szeretném, ha velem jönne..Már elaludt, de ha bármi baj lenne vigyáznál rá?
-Persze! Menj csak! De siess, mert már késő van és nem hiszem, hogy Glenda örülne, ha nem találna maga mellett ha felébred..
-Köszönöm.-álltam fel, majd a fogasról leakasztottam a kabátomat, felhúztam egy cipőt és már ki is viharzottam a házból.
Gyors léptekkel, siettem Julianékhez. Útközben előhúztam egy szál cigit a zsebemből, és meggyújtottam. Megszívtam a nikotinnal teli szálat, majd kifújtam a füstöt. Néztem ahogy elszáll a sötét éjszakában és újra beleszívtam egyet. Kitisztította az agyamban a kusza gondolatokat és újra épp ésszel tudtam gondolkodni. A hideg téli idő csípte az arcomat és a kezem is fázott. Csak reménykedni tudtam, hogy Julian legalább beenged a házba. Nem tudtam még mit akarok neki pontosan mondani, de abban biztos voltam miért megyek. Tisztázni, közölni akartam vele mindent.Kiönteni neki a szívemet, még ha haragszik is rám..Amint megérkeztem az ismerős ház elé mély levegőt vettem, a csikket eldobtam, majd ráléptem és becsöngettem a házba. Egy kis várakozás után kinyílt az ajtó és Harry jelent meg előttem.
-Toby? Mi járatban ilyenkor?-nézett rajtam végig.-Gyere be! Nagyon hideg van kint..
-Julianhez jöttem...Beszélnem kell vele.-léptem át a küszöböt. A meleg szobát menedéknek érezte a testem, így már nem vacogtam annyira. Álltam az ajtóban és vártam hogy Harry szóljon a fiának.
-Menj fel hozzájuk nyugodtan. Jennával vannak a szobájában.
-Akkor...nem is zavarok inkább...-nyeltem egy nagyot..
-Valami baj van Toby?
-Nem nincs semmi...-ráztam a fejem  bizonytalanul, majd a kilincsre nyúltam és lenyomtam.
-Szóljak neki?
-Nem szükséges majd máskor vissza jövök.-nyitottam ki az ajtót.-Azért köszönöm.-mosolyogtam.-Jó éjt Harry és bocsi a zavarásért!
-Nem zavartál. Nektek is jó éjszakát.-csukta be az ajtót.
Hazafelé indultam és néztem ahogy a lélegzetem eltűnik a hideg utcán, majd újra és újra eltűnik. Lassítottam a lépteimen hazafele menet, mint amikor jöttem. csak én voltam egyedül a csendes utcán,vagyis ezt csak én gondoltam így, mindaddig amíg valaki a vállamra nem tette a kezét. Ijedten fordultam hátra és lassítottam le a lélegzetem, amikor észrevettem ki az.
-Mit keresel itt?
-Hozzám jöttél nem de?
-De igen...de nem akartalak zavarni titeket..
-Jenna már elaludt, apa meg szólt, hogy kerestél...
-Hát..igen...
-Miért? Mit akarsz?
-Bocsánatot akarok kérni..Sajnálom hogy nem mondtuk el, de nem tudtuk hogy fogadtad volna...
-Ezért inkább eltitkoltátok? Mond mégis mióta tart ez?
-Körülbelül két hete...
-Áh értem..és még tartott volna két hónapig is ha nem veszlek észre titeket...már ha addig veled maradt volna...
-Kérlek ne haragudj!
-Toby én nem haragszom, csak rosszul esik..Ti ketten vagytok a legjobb barátim és rosszul esik hogy nem szóltok egy ilyen dologról...
-Sajnálom..
-És tudod féltem tőled Glendát...Össze fogod törni a szívét...Egy normális kapcsolatod sem volt még...Nem úgy bánsz a nőkkel ahogy ők azt megérdemlik..Kihasználod őket és ezt nem akarom, hogy Glendával is így legyen..Lehet hogy erős lánynak látszik kívülről, de nem az..Nagyon is törékeny lány...És most szerelmes...Szerelmes beléd..Neked adta a szívét, úgyhogy kérlek ne használd ki! Szeresd! Tegyél meg mindent azért hogy boldog legyen! Ne hanyagold el senkiért se!
-Nem fogom ígérem! Szeretni fogom örökké! De kérlek segíts nekem!
-Miben?-kerekedtek el a szemei.
-Te annyira tökéletes vagy! Mindenkivel úgy bánsz mintha egy angyal lenne, egy törékeny porcelándarabka, ami bármelyik percben darabokra törhet..Apró kis szilánkokra...Én is ilyen akarok lenni, aki vigyázni tud Glendára!
-Toby!-tette kezét a vállamra.-Nem kell ehhez más, csak annyi, hogy SZERESD! Mutasd ezt ki neki! Törődj vele! Hallgasd meg! Figyelj rá!
-De én erre nem vagyok képes...Nem tudom kimutatni amit érzek..
-Mond neki hogy szeretlek, öleld át, csókold meg, simítsd meg az arcát, minden apró, gyengéd mozdulattal jelzed felé, hogy fontos neked!
-És ha elrontom?
-Ezt nem lehet elrontani ha tényleg szereted!
-Köszönöm!-öleltem magamhoz.
-Egy barátnak bármit.-mosolygott, majd visszaölelt.-Menni fog?
-Remélem...
-Sok sikert!
-Julian elmondhatok neked valamit?
-Persze!
-Tudom, hogy félsz, hogy kihasználom Glendát, vagy összetöröm a szívét, de ne félj! Tudod, sohasem éreztem még így, de most tudom, hogy tényleg szerelmes vagyok! Amikor vele vagyok ott vannak a pillangók a hasamban, izgulok, ha mondok neki valamit, ha megcsókol bizseregni kezd mindenem...Tudom, mindez furcsán hangzik, főleg tőlem...Soha senkinek nem mondtam még hogy szeretlek, vagy hogy mindennél fontosabb vagy nekem! Senki iránt nem éreztem még ilyet mint Glenda iránt! Mindenki azt hiszi, hogy én vagyok az iskola menő sráca, nem félek semmitől, és senkitől, de ez nem így van! Nagyon félek, rettegek valamitől...Attól, hogy elveszítem őt! Ő annyira tökéletes! Jobbat nem is kívánhatnék! Nem tudom miért pont én kaphattam meg őt!? Miért érdemeltem őt ki magamnak! De ha már megkaphattam ígérem örökké vigyázni fogok rá és vele maradok mindörökké! Soha nem fogom megbántani, mert szeretem őt! Az életemnél is jobban!
-Nem gondoltam volna, hogy ezt tőled fogom egyszer hallani.-vigyorgott.-Toby Horan ilyet mondjon egy lányról...Hogy szívből szeressen valakit...Soha nem gondoltam volna! De úgy látom, hogy rosszul gondoltam...Örülök, hogy így gondolod Toby és hogy tényleg szereted őt! Tudod belehalnék abba ha összetörne a szíve! Ha bárki bántaná! Én hiszek neked, hogy teljes szívedből szereted úgyhogy kérlek vigyázz rá! Tudod, lehet hogy erős lánynak látszik, de belülről egy gyenge lány és könnyen összetörhet..És ha összetörik, mindenre képes...mindenre...-ismételte meg újra a szót.-Vigyázz rá kérlek!
-Vigyázni fogok rá ígérem! Ha velem van semmit bántódása nem eshet! Mindentől megvédem és szeretni fogom!
-Bízom benned Toby!-ölelt meg.- De most mennem kell, mert nem akarom Jennát egyedül hagyni.
-Én is haza megyek, mert nálunk van Glenda.-mosolyogtam, majd elköszöntünk egymástól és mindketten külön irányba haza indultunk. Jobban éreztem magam hogy tudom Julian már nem haragszik és hogy mindezt kiadhattam magamból..Soha nem voltam még igazán szerelmes...Persze voltak barátnőim, de mind csak arra kellet, hogy "kiéljem a vágyaim". .Tudom, ez bunkón hangzik, de ez az igazság...Egy rendes barátnőm se volt eddig, akit sajnáltam volna, amikor szakítottunk...Mondjuk mind gyönyörű és formás lányok voltak, de utána jött mindig egy jobb és szebb...De most hogy itt van Glenda, semmi többre nem vágyom csak arra, hogy vele lehessek... Egyre gyorsabban szedtem a lábaim, hogy minél hamarabb Glenda mellett érezhessem magam...Kis séta után a házunk előtt álltam, a kulcsot a zárba dugtam, majd elfordítottam és kinyitottam az ajtót..Lerúgtam a lábamról a cipőt a kabátomat pedig felakasztottam. A konyhába indultam, hogy csináljak magamnak és Glendának kakaót. Kivettem a hűtőből a tejet, kiöntöttem két bögrébe és betettem a mikróba, addig pedig elővettem a kakaóport. Amíg melegedett a tej, kinyitottam a szekrényt és nézelődni kezdtem benne, hátha találok valami édességet..Kis keresgélés után megakadt a szemem két tábla milka csokin. Kivettem őket a szekrényből és a csipogó mikróhoz léptem hogy kiszabadítsam a tejeket a forró dobozból. Beleöntöttem a bögrékbe a barna port, és egy kiskanállal megkavartam őket, majd egy tálcára tettem, amire a csokik is kerültek és felsétáltam vele a lépcsőn. Kinyitottam óvatosan az ajtót,majd a lábammal belöktem. Letettem az asztalra a tálcát, és lassan bebújtam a takaró alá és magamhoz húztam Glendát. Halkan szuszogott, majd szemét lassan kinyitotta és rám nézett.
-Hol voltál? Olyan hideg vagy...
-Volt egy kis elintéznivalóm...-nyomtam egy puszit a nyakára.
-Jaj ne! Olyan hideg az orrod és az arcod is!-húzta össze magát nevetve.
-Ezért hoztam forró kakaót csak neked és nekem.-csókoltam meg a száját, és kimásztam az ágyból, hogy odavihessem az általam készített finomságot.-Majd odaviszem!-emeltem fel a tálcát, mire visszahúzta magára a takarót.-Remélem ízleni fog.-ültem le az ágyra.
-Ebben biztos vagyok!-vette el az egyik bögrét a tálcáról.
-Na milyen?-kérdeztem, miután beleivott. Undorodó képet vágott, de nem bírta sokáig, előbújt egy sunyi mosoly a szája sarkán és hogy azt leplezze újra beleivott.-Szóval finom lett.-nevettem, majd én is beleittam az enyémbe.-Ez tényleg jó lett.
-Ügyes vagy.-nevetett.-Tudsz csinálni két bögre kakaót! Ehhez tehetség kell.
-Gúnyolódsz velem?-vettem ki a kezéből a kakaót és a tálcára tettem, ahogy az enyémmel is csináltam.-Hát te akartad.-Lehúztam róla a takarót és ráugrottam.
-Ne csináld ezt!-kiabált amikor elkezdtem csikizni.-Kérlek ne!-sikította.
-Én mondtam hogy nem jó ötlet velem kötözködni.-csókoltam meg, majd hirtelen leugrottam róla, amikor kinyílt az ajtó.
-Őhm...Nem akartam zavarni...-csukta be rögtön az ajtót anya.
-Nem zavarsz!-ültem fel az ágyon, ahogy Glenda is tette és a füle mögé igazított egy tincset.
-Csak gondotlam hozok fel nektek egy kis sütit és kakaót.-mutatta fel a tálcát mire mindketten elnevettük magunkat Glendával. Felemeltem az ágy mellett heverő tálcát és anya is elmosolyodott.
-Szóval ti már ittatok kakaót. Azért a sütit itt hagyom. Niallnek ízlett, úgyhogy nem hiszem hogy olyan rossz lett..-nevetett.
-Először is anya, apa mindent megeszik...másodszor, pedig  a kakaót is itt hagyhatod.-másztam ki az ágyból. Elvettem anya kezéből a tálcát, és kicseréltem a régivel, amit még én hoztam be. Levettem róla a csokikat és át tettem az új tálcára, majd megöleltem anyát.
-Ésszel kisfiam.-súgta a fülembe alig hallhatóan, majd megölelt.-Jó éjt fiatalok.-mondta miután becsukta maga mögött az ajtót.
-Mindig is imádtam anyukádat. Meg persze apukádat is.-mosolygott, amikor vissza bújtam mellé a takaró alá.
-Örülök, ha bírod őket.-nyomtam egy csókot a szájára.
-Durva abba belegondolni, hogy pár éve még kicsik voltunk és együtt játszottunk ebben a szobában, most pedig itt fekszek melletted az ágyba és szerelmes vagyok beléd..Soha nem gondoltam volna, hogy pont te leszel az a fiú, akinek azt mondhatom hogy szeretlek.-bújt hozzám közelebb.-Szeretlek Toby.
-Én is szeretlek Glenda.-szorítottam magamhoz.
-H..hány ó..óra van?-ásított.
-Hajnali egy múlt négy perccel..
-És anyukád ilyenkor süt?
-Sose volt átlagos a családom. Apa énekes, és bármennyit tud enni bármiből, anya meg hát anya...Egy őrült, mindig vidám nő, aki mindig mindenre képes volt és még most is képes.
-Te pedig a mindig tökéletes fiuk.-nevetett, majd egy csókot nyomott a számra.
-Vicces vagy.-mosolyogtam.-Álmos vagy?-kérdeztem, miután ásított még egyet.
-Egy kicsit...
-Akkor aludjunk.-mosolyogtam.
-Kaphatok egy pizsamát?-mondta kicsit zavartan.
-Nem tartok itthon csaj pizsamát..-nevettem.
-Olyan hülye vagy! Akkor máshogy kérdezem. Kaphatok egy pólót?
-Válassz.-mutattam a szekrényem felé.
-Köszönöm.-csókolt meg, majd kinyitotta a szekrényt, én pedig átvettem a pólóm a párnám alatt lévő trikóra és kivettem két boxert a fiókomból. Odamentem Glendához, hátulról átöleltem, majd megcsókoltam és a kezébe adtam az egyiket.
-Mit kezdjek vele?-nézett rám.
-Vedd fel.-kacsintottam.
-De akkor menj ki innen amíg átöltözök.-tolt el magától.
-Ahhj.-vágtam szomorú arcot.
-Nem tudsz meghatni.-nevetett.-De tudod mit inkább én megyek át a fürdőbe. Félek, hogy bekameráztad a szobádat...
-Hogy gondolhatsz ilyet?
-Csak vicceltem.-húzott magához, hogy megcsókolhasson.-Na sietek!-vett ki egy pólót a szekrényből és eltűnt az ajtóban.
Gyorsan én is átvettem az alsónadrágot, és a szoba sarkába dobtam, majd befeküdtem az ágyba és nyakig betakarózva vártam, hogy Glenda vissza jöjjön. Amikor kinyílt az ajtó, óvatosan bekukucskált, majd besétált a szobába. A pólóm a térdéig ért neki, ami ezáltal eltakarta a boxert ami rajta volt. Mosolyogva figyeltem, ahogy becsukta az ajtót, és kivette a gumit a hajából, ami így a vállára hullott. Ő is rám mosolygott, majd futva rám ugrott az ágyba. Szorosan átöleltem és bebújtunk a takaró alá. Mellkasomra fektette fejéét, miután egy hosszú csókot lehelt a számra.
-Jobban áll a pólóm neked mint nekem!
-Bizony.-nevetett.-Tetszik a wc illatosítótok.-kezdett el hangosan nevetni.
-Te nem vagy normális!
-Jól van na..de olyan jó illat van a we-be!
-Örülök ha tetszik! Amúgy holnap ha hazamész, ami remélem sokára lesz, majd megnézem a rólad készült szexi videót!
-Mi? Milyen videót?
-Ami a fürdőben készült rólad. Honnan voltál olyan biztos abban hogy ott nincs kamera?
-Ugye csak viccelsz!
-Persze te buta!-nyomtam egy puszit a fejére.-De nem biztos!
-Olyan gonosz vagy.!
-De legalább szeretlek!
-Én is szeretlek! Jó éjt Toby!
-Jó éjt!
Leoltottam a lámpát, utoljára megcsókoltam,majd mindketten elaludtunk.

9. rész

Sziasztok:)
Sok sok késéssel, de meghoztam a részt...bocsánat, hogy ilyen sokára, de újra elkezdődött a suli és mivel pályaválasztás előtt vagyok így muszáj tanulnom...próbáltam valamivel hosszabb és jobb részt írni, úgyhogy remélem tetszeni fog:) ja és kommenteket elfogadok:33
Jó olvasást! 

Két hét. Két hete hogy apa kórházban van.Semmi nem történt vele, mióta bevitték. Anya egy perce sem mozdul el tőle. Ébren van a nap minden percében. Mi pedig Emilyvel Brendonnál vagyunk addig amíg minden rendbe nem jön. Az őszi szünetnek már vége és alig van két hét az előadásig. Minden remekül megy, már mindenki tudja a szövegét és hogy mi a dolga. Jennával pedig nagyon jól megvagyunk. Anyáék még nem tudják, de nem is szeretném, ha már most megtudnák. Most csak az a lényeg, hogy Harry felépüljön! Glendával és Tobyval pedig kibékültünk és minden újra a régi. Mindannyian nagyon  izgatottak vagyunk az előadást, illetően..A tanárok próbálnak minket nyugtatni, több kevesebb sikerrel. Mindenki attól fél, hogy elfelejti a szövegét, vagy elesik a színpadon. A próbákon mindenki tökéletesen végzi a feladatát, de akkor is félünk. Túl akarunk már esni a fellépésen, de az még egy kicsit odébb van.
-Julian!-kiabált Brendon.
-Igen?
-Megjött Jenna!
-Máris megyek!-dobtam az ágyra a laptopot és már futottam is le a lépcsőn.-Szia szerelmem!-csókoltam meg.
-Szia!-csókolt vissza.-Hogy vagy?
-Jobban mint tegnap.-mosolyogtam majd kézen fogva felsétáltunk a szobába.
-Nem hánysz már?
-A-a.-ráztam meg a fejem.
-Lázad sincs?
-Nincs.
-Bevetted a gyógyszert?
-Jenna! Olyan vagy mint anya!
-Csak éppen, most ő nem tud rád vigyázni ezért teszem ezt én.-csókolt szájon.
-De akkor is minden rendben van.
-Bevetted a gyógyszert?-tette fel újra a kérdést.
-Igen.-forgattam meg a szemem.
-Rendben.-huppant le az ágyra.
-És mi újság nálatok?-ültem le mellé.
-Semmi különös.-rántotta meg a vállát.
-Na mesélj.-fogtam meg a kezét.
-Anyám le akar szokni a piáról...
-De hát ez nagyszerű!-mosolyogtam.
-Úgyse fog menni neki!-állt fel, hogy odalépjen az egyik polchoz.
-Dehogynem! Csak segítened kell majd neki!
-Nekem?-emelte fel a szemöldökét.
-Igen. Segítségre lesz majd szüksége. Menj el vele a azokra a kúrákra és segíts neki!-léptem oda hozzá.
-Nekem ez úgyse menne...
-Nem tudnál neki segíteni?
-Te nem láttad még anyámat, akkor amikor nem ivott semmit és pia hiánya van...Borzalmas..
-Elhiszem, de ha nem segítesz neki rosszabb lesz. Tudod mennyi emberen segítettek már az ilyen kúrák?
-Nem, de nem is érdekelnek...
-Jenna nem szeretem amikor ilyen vagy!
-Ne haragudj!-fogta meg az arcom, majd megcsókolt.
Miután visszafordult, átkaroltam a derekánál fogva és vele együtt figyeltem a polcokon lévő tárgyakat. Jennának megakadt egy képen a tekintete, majd a kezébe vette és közelebbről is megnézte.
-Ez anyukád?-mutatott a képen lévő nőre.
-Nem..Ő a nagymamám.
-Nagyon hasonlít anyukádra!-mosolygott.-Biztosan ő is kedves nő!
-Biztosan az volt...-tettem az állam Jenna vállára.
-Hogy érted hogy volt?-fordította oldalra a fejét, hogy rám nézhessen.
-Nem ismertem...Mielőtt Glenda megszületett autóbalesete volt és belehalt a sérülésekbe...
-De hát akkor Glenda hogy született meg?
-Őt még meg tudták menteni az orvosok...De Katet már nem sikerült...-nyeltem egy nagyot.
-Sajnálom...
-Anya nagyon szerette...Ahogy Brendon és nagyapa is...Az az időszak mindannyiuknak nagyon nehéz volt...
-Elhiszem..
-És Harry vele volt akkor is! Minden percben vele volt...Sose hagyta egyedül...és úgy érzem anya most ezt meghálálja neki..
-Akkor a szüleid igazi álompárnak mondhatóak?
-Igen..-mosolyogtam..-Én is olyan akarok lenni mint ők! Azt akarom hogy a gyerekeink példaképként tekintsenek majd ránk!
-Gyerekeink? És ránk?
-Jenna én nagyon szeretlek! Az életemnél is jobban!
-Ezt komolyan mondtad?-nézett mélyen a szemembe.
-A legkomolyabban.-tettem a kezeim az arcára, majd megcsókoltam.
-Azt hiszem...-csuklott el a hangja.-Segítek anyámnak, addig amíg lehet...-ölelt át.
Mosolyogva öleltem szorosan magamhoz, majd egy csókot nyomtam a fejéére.

*2 héttel később*

-Julian!-hallottam Mrs. Brown hangját.
-Itt vagyok.-mentem oda a tanárnőhöz.
-Ott van az a férfi. Látod?
-Igen.
-Menj oda és megnézi hogy minden rendben van e a ruháddal.
-Rendben.-bólintottam és remegő lábakkal a férfi irányába indultam.
Mindenem remegett az izgalomtól. Beszélni alig tudtam, csak a szövegemet szorongattam a kezemben. Mikor odaértem a férfihez akihez küldött az osztályfőnököm, letettem egy asztalra és ideges arccal figyeltem a körülöttem föl alá járkáló embereket, miközben a férfi a nyakkendőmet igazgatta. Jennát kerestem mindenhol a szememmel, de sehol sem találtam. Mikor a férfi végzett az öltözékem igazításával az öltözőket átszelve próbáltam végre megtalálni a barátnőmet. Amikor az egyik öltözőből kilépve letisztáztam magamban, hogy ott sincs, tovább siettem a folyosón, de amit ott láttam álmaimban sem gondoltam volna. Glenda és Toby egymást ölelkezve csókolóztak. Glenda, Toby ölében ült a nyakát átölelve. Mikor észrevettek a lány kiugrott a szőke fiú öléből és rögtön utánam futott, majd Toby is.
-Julian várj már!-kiabált.
-Minek? Azért hogy ne mondj el nekem semmit? Azért hogy újra átvágd a fejem?-álltam meg egy pillanatra.-Kösz nem kérek ebből!
-Julian...kérlek..
Megálltam és megvártam amíg odaérnek hozzám. Glenda átölelt, majd mikor helyreállt a lélegzete megszólalt.
-Julian én szeretlek! Testvéremként szeretlek, de hidd el, hogy köztünk nem lehetett volna több barátságnál...
-Te miről beszélsz?
-Rokonok vagyunk...Nem szabadott volna...Tudom, hogy ezt nehéz megérteni, de ez így van...
-Glenda én soha nem éreztem irántad többet! A nagynéném vagy! Engem az bántott meg, hogy nem mondtad el hogy együtt vagy Tobyval...Én rögtön szóltam neked Jennáról, de te le se szartál! Tudod ez nagyon fáj! És Toby a te részedről is!-fordultam felé.-Örülök, hogy együtt vagytok édesek vagytok együtt, de akkor is fáj, hogy annyit nem érdemeltem meg hogy én is tudjak róla...De nem is érdekel legyetek boldogok! És ha ennyire nem érdekellek titeket akkor felejtsetek el!
-Jul...
-Ne mondj semmit Glenda!-szakítottam félbe.-A színpadon találkozunk!-fogtam meg az épp arra futó Jenna kezét és elindultam vele a folyosó vége felé.
-Ez meg mi volt?-nézett rám.
-Semmi, csak az "legjobb barátaim"-mutattam idézőjelet.-nem voltak arra képesek, hogy szóljanak, hogy együtt vannak..
-Glenda és Toby?-kerekedtek el a szemei.
-Pontosan. A kis párocska a folyosón csókolóztak...De tudod nem az bánt, hogy együtt vannak, mert boldog vagyok, ha ők azok, hanem az, hogy  nem szóltak róla...És féltem Glendát...
-Miért?
-Tobynak egy normális kapcsolata nem volt még...
-Akkor most lesz!-mosolygott.-Szereti azt a lányt!
-És ha mégis csak kihasználja? Ha ráveszi, hogy lefeküdjenek, és utána otthagyja mint a többi lányt? Ha megalázza?
-De nem fogja kicsim! Glenda okos és nem fog vele olyan könnyen lefeküdni!
-Ha szerelmes, nem jár annyira az agya mint egyébként...
-Semmi baj nem lesz! Toby szereti őt! Nem fogja kihasználni!
-Nagyon remélem, mert ha igen összetöröm a képét!
-Nyugi.-csókolt meg, majd kézen fogva az öltözőhöz mentünk.
Besétáltunk a kis szobába, ahol halvány volt a fény, már szinte alig égett az izzó. Félhomály volt a szobában. Felemeltem Jennát és a tükör előtt lévő asztalra ültettem, majd a kezemet az arcára helyeztem és megcsókoltam.
-Annyira gyönyörű vagy!
-Köszönöm.-csókolt meg.
-Még sosem láttalak ilyen ruhába!-néztem rajta végig.
-Tudod mi a furcsa? Hogy még én sem láttam magam ilyen ruhában! Álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen ruha lesz rajtam és egy öltözőben egy ilyen tökéletes fiúval fogok csókolózni mint te! Annyira szeretlek Julian!
Újra megcsókoltam, majd a fülébe súgtam.-Olyan vagy ma este mint egy hercegnő. Az én hercegnőm!
Jenna mosolyogva bújt a nyakamba, majd megpuszilt.-Ne izgulj! Minden rendben lesz!
-Honnan tudod hogy izgulok?
-Érzem.Remegsz, és a szívverésed is irtó gyors!
-Az csak azért, mert te velem vagy! Látod? Ilyen hatással vagy rám!
-De a remegést, nem én váltom ki belőled!-vigyorgott.
-Azt tényleg az izgulás.-nevettem el magam.
-Ne félj! Sikerülni fog!
-És mi van ha beégek az egész suli előtt?
-De nem fogsz!
-Annyira hiányoznak anyáék...Minden sokkal jobb lenne, ha Harry és Melody is itt lennének...
-Elhiszem...-mosolygott
-Most miért mosolyogsz?
-Csak olyan aranyos vagy amikor izgulsz!
-Ne nevess ki.-körbittetem le a szám.
-Én soha.-nevetett.
-Tíz perc és kezdünk!-nyitott be egy lány az öltözőbe.
-Rendben.-mosolygott rá Jenna.
-Legyetek a színpad mögött kezdésre! Rengetegen vannak, ne hozzunk szégyent a sulinkra! Ja és itt van valami díszvendég is! Remélem a főszereplők nem óhajtják elrontani...-húzta el a száját a lány majd kiviharzott.
-Szerinted tudja, hogy mi vagyunk a főszereplők?-kérdeztem.
-Nem hiszem.-nevetett.
-Tényleg arról nem hallottál kik ezek a díszvendégek vagy mik?
-Most hallom először.-rázta  meg a fejét.
-Akkor jó.-nevettem, majd levettem az asztalról.-Induljunk.-kulcsoltam össze az ujjainkat, majd kiléptünk a nagy folyosóra.
Végig sétáltunk a hosszú, végtelenségig tartó úton, amíg a függönyök mögött el nem köszöntünk egymástól. Öt perc volt a kezdésig, úgyhogy mindenki ujjait tördelve, feszengve várta az előadás kezdetét. Az az öt perc a végtelenségnek tűnt, amíg az osztályfőnökök, ki nem léptek a függöny mögül, hogy a közönséget köszöntsék. Egyre nagyobb mély levegőket, vettem, majd Mrs. Brown bemondta, hogy köszöntsenek minket nagy szeretettel! Elhúzódott a függöny, a zene pedig megszólalt. Mindenki körülöttem sétálgatott, és mondták a a szövegeiket, én pedig álltam egy helyben és imádkoztam, hogy ne essek össze, majd a zene elhalkult és akkor mozdultam meg én is. A színpad elejéhez mentem, majd remegő hangon elkezdtem a szövegemet.
-Nem értem minek ekkora felhajtás egy ilyen kis senki szülinapjára.
-Jason! A bátyád megnősült! Nem szülinap, és főleg nem egy senkié! Miért nem tudsz olyan lenni mint ő?
-Jaj anya! Eleve mi értelme van a házasságnak olyan fölösleges dolog! Csak egy papír semmi más.
-Inkább menj és ülj le az asztalhoz...Talán azért vagy ilyen mert rosszul vagy..Olyan sápadt is vagy...
Furán néztem Glendára mikor nem a szövegét mondta, majd rögtönözve leültem a nekünk kijelölt asztalhoz. A közönséget bámultam miközben a többiek táncoltak, vagy épp beszéltek. Amikor megpillantottam valakit, nem tudtam, hogy csak az idegesség miatt látom őt, vagy tényleg ott van e, de amikor rám mosolygott és azt tátogta hogy "Menni fog fiam!" akkor jöttem rá, hogy tényleg ő az.
-Jason! Jason!-ránéztem az előttem ülő Jennára, majd feleszméltem.
-Igen Brenda?
-Azt kérdeztem, hogy holnap jössz e az iskolai jótékonysági napra?
-Eszem ágában sincs!
-Most mért?
-Semmi kedvem jótékonykodni! Kész ennyi. Meg amúgy is van jobb dolgom is.
-Micsoda?
-Nem mindegy az neked?
-Mért vagy ilyen?
-Tudod mit válts más beszélgető társra. Köszi.
Hálát adtam az égnek amiért nem rontottam el a szövegem, majd ránéztem Harryre, aki csak mosolygott.
Az előadás többi része, tökéletesen sikerült, főleg a vége. Az utolsó jelenet, amikor Jason és Brenda megcsókolták egymást a közönség ujjongva tapsolt és egymás után álltak fel. Mindannyian egymás mellé álltunk, megfogtuk egymás kezét és meghajoltunk, majd a tanárok is odajöttek hozzánk és ők is meghajoltak. Mindenki állva tapsolt. Mikor lesétáltunk a színpadról Jenna a nyakamba ugrott és addig csókolgatott amíg a maradék szájfény le nem kopott a szájáról.
-Sikerült Julian! Megcsináltuk!-nyomott még egy csókot a számra.
-Igen sikerült.-öleltem szorosan magamhoz.-De most egy pillanatra el kell mennem.-mosolyogtam.
-Persze menj csak.
Nyomtam egy utolsó csókot Jenna szájára,majd elszaladtam. A nézőtérre mentem ahol több szülő és tanár is megállított, de amint tudtam tovább mentem, amíg a célomig nem értem. Ahogy odaértem Harryékhez átöleltem.
-Hát te?
-Gondoltam csak nem hagyom ki a fiam első előadását! Vagyis a tökéletes előadását!
-Jóbban vagy már?-öleltem magamhoz szorosan.
-Már 2 napja.- mosolygott.
-És nekem mért nem szóltatok?-néztem felváltva Melodyra és Harryre.
-Mert meglepetést akartunk!
-Hát sikerült!-mosolyogtam.-Szeretlek apa!-suttogtam.-Ne haragudj az eddigi viselkedésemért..Amiért ilyen voltam..Ígérem nem okozok több csalódást! Megváltozok! Olyan leszek mint...
-Mint Julian Styles. Maradj olyan amilyen most vagy! Én sajnálok mindent! Nem voltam olyan mint amilyennek egy apának kellett volna lennie..Tudom a múltat már nem tudom vissza pörgetni, de a jövő még lehet tökéletes! Megígérem hogy amit tudunk bepótolunk!-ölelt szorosan magához.
-Rendben..-öleltem vissza majd, mikor eltávolodtam tőle felváltva rá és anyára néztem.-Be szeretnék nektek mutatni valakit.-indultam el a falnál támaszkodó lányhoz.
-Gyere.-suttogtam, majd megfogtam a kezét és húzni kezdtem.
-Hová?
-Csak gyere.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Anya, apa...ő itt Jenna. Sajnálom, hogy hamarabb nem tudtam nektek bemutatni, de most már a barátnőmként mutathatom be nektek.-csókoltam meg, mire elpirult.
-Jó estét!-nyújtotta a kezét anya felé.-Jenna Kennedy.
-Jenna nem kell így viselkedned!-ölelte magához anya, majd a fülébe súgott valamit, amit csak ők ketten értettek.
-Köszöntünk a családban Jenna.-ölelte át apa is.
Mikor elváltak egymástól összekulcsoltuk az ujjainkat és elindultunk a kijárat felé.
-Ma nálunk alszol?-néztem rá.
-Szabad?-nézett hátra apáékra.
-Persze!-bólintott Harry.
-Akkor igen!-nyomott egy csókot a számra.
Kisétáltunk az autóhoz, és beültünk.
-Harry! Nem nem!-csukta be apa előtt az ajtót.
-Miért?
-Mert nem engedtem, hogy még vezess!
-Akkor hol ülök?
-A másik ülésen fiatal úr!-csókolta meg Melody, majd Harry átsétált a másik üléshez, végül pedig elindultunk.

Trailer, csoport.

Sziasztok:)
sajnos még nem a részt hoztam, de írom, úgyhogy talán holnap már fent lesz:) Azt szavaztátok meg, hogy legyen facebookos csoportja a blognak, úgyhogy készítettem egyet:) szeretném, ha minél többen lennénk ott is!:) hívhattok nyugodtan embereket és csatlakozzon bárki aki akar!:) katt ide!
A másik pedig az lenne, hogy készítettem egy "trailert" a bloghoz:) osszátok meg minél többen légyszi hogy minél többen lássák:) véleményeket elfogadok, és szívesen megfogadom bárki tanácsát:) első videóm úgyhogy nem lett a legjobb, de ilyenre sikeredett:) azért remélem tetszeni fog:) katt ide! várom  a véleményeket:3
ja és ígérem sietek a résszel!:)
-glori