A 16. részhez egy komi se jött úgyhogy nagyon szomorú voltam:( úgy érzem nem szeretitek a blogot:( ugyhogy ha ez így van akkor szóljatok!:( addig is,jó olvasást!:)
-Julian csináljunk már valamit..-nyaggattam.
-Semmi kedvem ma kikelni az ágyból. Fáradt vagyok..
-A szilveszteri buli óta nem voltunk sehol..Itthon rohadtam egész nap..Nem csináltunk semmit, suliba járáson kívül..
-És ez ma is így lesz.
-Ne csináld már! Itt a hétvége! Végre csinálhatnánk valamit!
-Csináljatok ma valamit Glendával.
-Glenda ma a barátnőivel találkozik..
-Akkor hívj fel valaki mást..
-Istenem haver, ne legyél már ilyen! Tízre ott leszek nálatok, addig kelj ki az ágyból, öltözz fel, csináld meg a hajad, mosakodj meg, készülj el és elmegyünk valahova.
-Hova?
-Még én se tudom...De legyél kész tízre! Na csók.-nyomtam ki a telefont és az ágyra dobtam.
A szekrényhez sétáltam és kivettem belőle egy fehér pólót és egy fekete csőgatyát. Miután magamra ráncigáltam a ruháim, belebújtam egy pulcsiba és lefutottam a lépcsőn. Anya és apa még nem volt sehol, így a konyhába mentem és csináltam magamnak egy kakaót. Bementem a nappaliba, levetettem magam a kanapéra és szürcsölgetni kezdtem a forró italt. Kis tévézés után Niall huppant le mellém a kanapéra és vette ki a kezemből a bögrét. Belekortyolt, majd miután lehúzta a maradék kakaómat az asztalra tette.
-Jó reggelt!
-Neked is.-ráztam meg a fejem.
-Mai program?
-Juliannel elmegyünk valahova..
-Na végre! És hova?
-Gőzöm sincs...
-Nyílt most egy jó sztriptíz bár valahol...
-Apaa...
-De anyádnak nehogy mond hogy én mondtam!
-Apu! Van barátnőm!
-Jó jó! Csak vicceltem.-nevetett.
-De most komolyan, hova vigyem el ezt az idiótát? Semmihez nincs kedve..
-Majd kitaláltok valamit.-borzolta össze a hajam.
-APA!-kiabáltam rá.
-Bocsi..-nevetett, majd felállt mellőlem a kanapéról.
Kinyomtam a tévét és én is követtem a példáját. Az előszobába mentem, ahol belebújtam a bakancsomba. Már a kabát gombjait gombolgattam, amikor anya fülig érő mosollyal letámadott és egy puszit nyomott az arcomra.
-Jó reggelt kicsim.-puszilt meg újra.
-Neked is anya.
-Hová ilyen korán?-nézett az órára.
-Anya mindjárt tíz óra!
-De hétvége van! Az nekem még korán van.-nevetett.
-Julianhez megyek...Megpróbálom kirángatni a házból és elvinni valahova..Esetleg valami ötlet ahová vihetném?
Anya válaszul megrázta a fejét.-Fogalmam sincs..
-Hát azért köszi.-rántottam meg a vállam.-Viszont tízre oda kell érnem, úgyhogy sietek.-mosolyogtam.
-Vigyázz magadra kicsim!-nyomott egy újabb puszit az arcomra.
-Jó jó.-ráztam meg a fejem és kiviharzottam az ajtón.
Egyedül sétáltam London hideg utcáján. Nem volt senki rajtam kívül. Néha néha egy autó elszáguldott mellettem, felcsapva a kocsi oldalára a latyakos, saras havat. Kipirosodott arccal léptem át a küszöböt, miután Harry kinyitotta az ajtót. Lerúgtam magamról a cipőt, a kabátomat az akasztóra akasztottam és felszaladtam a lépcsőn. Julian hófehér arccal feküdt az ágyában.
-Haver! Ezt te sem gondoltad komolyan!-csattantam fel.
-Neked is szia.
-Megbeszéltük, hogy tízre kész leszel!
-Nem megbeszéltük, hanem te kijelentetted!
-De nem vagy kész.
-Jó meglátás.
Kinyitottam a szekrény ajtóját és egy szürke csőgatyát és egy fehér pólót, vettem ki belőle.
-Öltözz fel!-dobtam az ágyra a ruhákat.
Kibújt a takaró alól és lehúzta magáról a fekete pólót amiben aludt. Magára vette, a pólót amit oda dobtam neki, majd a nadrágját is átcserélte.
-Szörnyen festesz!
-Kösz.-húzta szorosabbra az övét.-És mond hova akarsz menni?
-Fogalmam sincs.
-Akkor minek ráncigáltál ki az ágyból?
-Mert nem fogsz itthon szenvedni egész hétvégén.
-Én nem szenvedek.-bújt bele a pulcsijába.
-Pedig nagyon úgy tűnik. Mi bánt?
-Semmi..-vágta rá.
-Tudom, hogy van valami bajod. Ismerlek már annyira, hogy tudjam.
-Mondom hogy jól vagyok.-vette fel a zokniját.
-Szerelmes vagy?-ültem le mellé az ágyra.
-NEM!-fordult felém hirtelen.
-Dehogynem!-nevettem.
-Mondom hogy nem!
-Nekem elmondhatod.-dobtam át a karom a vállán.-Na mond el! Ki a szerencsés kis csaj, aki miatt így szét vagy esve?
-Hidd már el hogy nincs senki..
-Scar?
-Ki ne mond a nevét!
-Haver te belezúgtál Scarlettbe?
-Mondtam hogy fogd be!
-Julian szerelmes! Julian szerelmes!-kezdtem el ugrálni körbe körbe.
-Nem vagyok szerelmes.
-De bejön!-ültem le újra mellé.
Megrántotta a vállát.
-De hiszen ez nem baj.-mosolyogtam.-Végre elfelejtetted az a ri...
-Toby! Akkor se mondj rá ilyet ha az is!
-De most ribanc nem?
-Toby!
-Jó jó bocs. Viszont akkor hívjuk fel Scart hogy rá ér e ma!
-Nem kell.
-De kell! Összehozlak titeket!
-Toby! Tedd le a telefont.
-Én ugyan nem!-kezdtem el kikeresni a nevét a névjegyzékből.
-Toby!-kapta ki a kezemből a telefont.-Van barátja!
-Ohh..Ez gáz..
-Az!
-De honnan tudod?
-Láttam őket a múltkor a moziban.
-Amikor hárman voltunk?
-Igen.
-Azért volt olyan szar kedved?
-Is..
-Sajnálom.
-Túlélem!
-De akkor csináljunk valami mást!
-Mit akarsz?
-Kondi?
-Felejtsd el!-nevetett.
-Most mért? Jól fogunk szórakozni!
-Toby én még egy karton tejet se tudok egyhuzamban bevinni a házba..
-Éppen ezért gyúrunk egy kicsit.
-Talán majd máskor..Most semmi kedvem.
-Akkor mihez lenne kedved?
-Aludni aludni aludni.
-Jul annyira unalmas tudsz lenni néha...
-Bocsi..Glednáék hova mentek?
-Vásárolni...-húztam fel a szömldököm.
-Menjünk mi is!
-Szar vicc volt!
-Nem vicc volt.-kacsintott.-Na gyere!-fogta meg a kezem és kihúzott az ajtón.
Zsebre rakta a pénztárcáját, majd miután mindketten felöltöztünk, elköszöntünk és elindultunk.
-El tudod hinni, hogy csak azért, hogy jó kedved legyen és kimozdulj az utcára el megyek vásárolni? Jul ez annyira buzis..
-De mi nem vagyunk azok igaz?
-Hát ebben kezdek kételkedni..
-Kapd be!
-Látod? Erről beszéltem.-nevettem.
-Én egy csaj miatt vagyok szar kedvű, neked pedig csajod van...Biztos melegek vagyunk..Tényleg!
-Jó na igaz.-ráztam meg a fejem.-De áruld már el mit akarsz venni?
-Felújítjuk a ruhatáramat.-nevetett.
-Ez most komoly? Ezt tedd meg anyukáddal!Én nem fogok neked ruhákat venni!
-Azt hitted ezt komolyan mondom?
-Öhm...Ja!
-Tévedsz! Ennyire ismersz Horan?
-Hála az égnek! De akkor mit akarsz venni?
-Meg akarom lepni a csajodat.-nevetett.
-Az én csajomat?! Julian ezt felejtsd el!
-Nyugi már nem rá mozdulni akarok! A nagynéném basszameg!
-Még szerencse!
-Nem TE vagyok.-kacsintott.
-Haha..Nagyon vicces. De most komolyan miért vagyis mivel akarod meglepni?
-Veled! Vagyis te leped meg!
-Én?
-Igen te! Na gyere!
-Julian várj már!
-Mi van?-húzta fel a szemöldökét.
-Őszintén miért akarunk Glendának ajándékot adni?
-Mert csak! Na gyere!
-Jó megyek.-futottam utána.
Nem értettem hova ez a nagy sietség, de követtem. Régen láttam már ilyen lelkesnek, de örültem neki, hogy végre kimozdult otthonról és jó kedve van. Mikor megérkeztünk a bevásárlóközpontba Julian vezetett és én mint egy kisgyerek loholtam utána. Tudta mit akarunk venni, de nekem sejtelmem sem volt róla. Egy csillogó kövekkel kirakott kirakat előtt álltunk meg. A különböző drága kövek más más színekben csillogtak. Ahogy beléptünk az üzletbe egy eladó lépett oda hozzánk.
-Segíthetek valamiben?
-Igen.-mosolygott Jul.-Körülbelül egy hete voltam itt egy lánnyal és nagyon néztünk egy nyakláncot, amihez karkötő is volt. Ezüstös színű volt és egy szív medál volt rajta.
-Oh igen tudom! Tessék velem jönni.-hívott maga után minket a nő.
Ledöbbentem. Julian és Glenda együtt eljöttek vásárolni?! Mi?! A nő az egyik polchoz vezetett minket ami előtt egy üveglap volt. Bedugta a kulcsát a kulcslyukba és miután elfordította arrébb tolta az üveglapot, így jobban lehetett látni, ahogy az ékszerek még jobban csillognak mint az üveglap mögött. A nő rámutatott egy pont olyan nyakláncra amit Julian elmondott, majd miután Jul bólintott a nő leemelte a polcról. Aprócska szívecske volt rajta, a karkötőn pedig sok pici szívecske díszelgett. Julian óvatosan a kezébe vette és megnézte közelebbről is.
-Igen pont ez volt.-mosolygott.-És ez a karkötővel együtt mennyi lenne?
A nő kivette Julian kezéből a nyakláncot és a rajta lógó árcinkét kezdte el figyelni, majd az orrára feltolta a szemüvegét hogy jobban lássa.
-Hát fiatalember.-húzta lejjebb a szemüvegét.-Ez nem olcsó.
-Mennyi?-kérdeztem.
-186 font.-jelentette ki.
Összenéztünk Juliannel, majd mielőtt megszólalhattunk volna a nő megelőzött minket.
-Viszont ebben az árban benne van az is hogy bele gravíroztathatnak bármilyen szöveget.
Julian bólintott.-Akkor ezt szeretnénk.
-Megőrültél,-néztem rá.
-Nyugi már!-suttogta.
-Rendben.-mosolygott a nő és visszatette az ékszereket a polcra, majd visszazárta az üvegajtót.-Jöjjenek velem.
Követtük, majd amikor egy pulthoz értünk a türelmünket kérte.
-Eszednél vagy?
-Én igen.-nevetett.
-186 font Julian! Én nem sajnálom Glendától nehogy azt hidd, de most nálad van annyi pénz?
-Nem akarok büszkélkedni de igen. Glenda már régóta vágyik erre..Egy hete elrángatott hogy nézzem meg vele. És most tessék megkapja és még a nevetek is benne lesz!
-De..
-Semmi de! Ezt tőlem kapjátok!
Elhallgattam. Nem tudtam mit mondani.
-Kifizetem!
-Nem kell mondtam már ez TŐLEM van NEKTEK!
Nagyot sóhajtottam és a pultot kezdtem bámulni amíg vissza nem jött a nő.
-Szeretnének valami feliratot rá?
-Igen. Glenda & Toby.-rajzolta a levegőbe.
-Akkor egy kis türelmüket kérem.-mosolygott a nő. Addig foglaljanak helyet.
Megköszöntük és leültünk. Nem szóltunk egymáshoz csak ültünk. Julian a telefonját kezdte el nyomkodni én pedig csak bámultam ki a fejemből a nagyvilágba. A nő pár percen belül visszajött és átnyújtotta Juliannek a karkötőt és a nyakláncot. Mindegyik pici szívben volt írva egy név felváltva a Glenda és a Toby a nyakláncban pedig ahogy Julian mutatta. Ledöbbenve néztük a gyönyörű betűket, majd Julian a zsebébe nyúlt és kihúzta a tárcáját. A nő kezébe átnyújtotta a pénzt, majd vártunk amíg belecsomagolja egy díszdobozba az ékszereket és a nyugtát a zacskóba csúsztatva átnyújtja az ajándék zacskót.
-Köszönjük.-mosolygott Jul és kimentünk az üzletből.
Újra begomboltuk a kabátjainkat és kiléptünk a bevásárló központból. Julian átnyújtotta széles mosollyal az arcán a csomagot.
-Kösz haver.
-Semmiség.-vigyorgott.
Hirtelen magamhoz öleltem, mire visszaölelt. A hazafele úton mindenről beszélgettünk. Alig vártam hogy hazaérjek és elkezdhessem kicsit kidíszíteni a szobámat. Ahogy beléptem a házba lerúgtam magamról a cipőmet a kabátomat feldobtam a fogasra és már száguldottam is fel a lépcsőn. Letettem az asztalra az ajándékot, majd bebújtam a szekrénybe gyertyákat keresni. Mikor rájöttem, hogy ez így nem lesz jó lefutottam a lépcsőn és anyához siettem.
-Anyaaa!-kiabáltam.
-Itt vagyok!-jött a válasz a fürdőszobából.-Gyere be nyugodtan!
-Nem tudod hol vannak gyertyáink?-kérdeztem miután benyitottam.
-A nappaliban nézd meg a fiókban.-mosolygott miközben a sminket tette fel az arcára.
-Köszi imádlak.-küldtem felé egy puszit.
Átmentem a nappaliba és elkezdtem felkutatni a fiókok mélyét. Kis keresgélés után rátaláltam a becsomagolt kis rózsaszín mécsesekre. Visszaszaladtam a fürdőbe egy puszit nyomni anya arcára.
-Amúgy hova készülsz?-kérdeztem.
-Apáddal elmegyünk kicsit kikapcsolódni ha nem bánod...
-Érezzétek jól magatokat!-nyomtam egy puszit az arcára és kiviharzottam a fürdőből.
A szobámba rózsaszín origami papírokból vágtam ki apró szívecskéket amiket szerte szét szórtam, majd átmentem a fürdőszobámba és a kádat körültettem mécsesekkel, a kádba forró vizet engedtem amibe habfürdőt tettem. Levettem magamról a ruháim, a szennyesbe dobtam, majd a szobámban átvettem egy csinosabb öltözetet. A fürdőszobába visszamentem és meggyújtottam a mécseseket, végül pedig a szobámba leültem a székre és vártam. Anyáék már elmentek úgyhogy csak vártam. Vártam. Vártam. És vártam. Már kezdtem feladni a reményt és rájöttem, hogy ma nem jön Glenda amikor megszólalt a csengő. Lefutottam a lépcsőn, és kinyitottam az ajtót. Egy csókot nyomtam köszönés képpen hideg szájára, majd behúztam a házba és levettem róla a kabátját. Kipirosodott arcán még jobban világítottak kék szemei. Még egy csókot nyomtam a szájára, majd megfogtam a kezét és felvezettem a lépcsőn.
-Most csukd be a szemed.-mosolyogtam rá, majd kezeimmel eltakartam a szemét, hogy biztos ne lessen.
-Hová megyünk?
-Csak a szobámba.-pusziltam meg.
-Mit művelsz?-kuncogott.
-Majd meglátod!
Bevezettem a szobámba, a kezeimet pedig levettem a szeméről. Ahogy kinyitotta a szemét fülig érő szájjal fordult felém és ugrott a nyakamba. Egy csókot nyomott a számra, majd megtörölte a szemét.
-Ezt nekem csináltad?
-Hát nem is magamnak!-nevettem.
-Imádlak!-csókolt meg újra.
-Gyere velem!-húztam magam után a fürdőbe.
Amint meglátta a mécseseket és a habos vizet, újra a nyakamba ugrott és rengeteg csókkal köszönte meg. Miután a csókjaink abbamaradtak, egyesével szedtük le egymásról a ruhákat. Miután kikapcsoltam a melltartóját is, bemászott a kádba én pedig utána. Egymással szemben feküdtünk a kádban és csókolóztunk. Soha nem csináltam még ilyet senkinek, de azt hiszem azért bejött neki. Belemosolyogtam a csókjainkba, majd kezeimet a mellkasára simítottam.
-Jó reggelt!
-Neked is.-ráztam meg a fejem.
-Mai program?
-Juliannel elmegyünk valahova..
-Na végre! És hova?
-Gőzöm sincs...
-Nyílt most egy jó sztriptíz bár valahol...
-Apaa...
-De anyádnak nehogy mond hogy én mondtam!
-Apu! Van barátnőm!
-Jó jó! Csak vicceltem.-nevetett.
-De most komolyan, hova vigyem el ezt az idiótát? Semmihez nincs kedve..
-Majd kitaláltok valamit.-borzolta össze a hajam.
-APA!-kiabáltam rá.
-Bocsi..-nevetett, majd felállt mellőlem a kanapéról.
Kinyomtam a tévét és én is követtem a példáját. Az előszobába mentem, ahol belebújtam a bakancsomba. Már a kabát gombjait gombolgattam, amikor anya fülig érő mosollyal letámadott és egy puszit nyomott az arcomra.
-Jó reggelt kicsim.-puszilt meg újra.
-Neked is anya.
-Hová ilyen korán?-nézett az órára.
-Anya mindjárt tíz óra!
-De hétvége van! Az nekem még korán van.-nevetett.
-Julianhez megyek...Megpróbálom kirángatni a házból és elvinni valahova..Esetleg valami ötlet ahová vihetném?
Anya válaszul megrázta a fejét.-Fogalmam sincs..
-Hát azért köszi.-rántottam meg a vállam.-Viszont tízre oda kell érnem, úgyhogy sietek.-mosolyogtam.
-Vigyázz magadra kicsim!-nyomott egy újabb puszit az arcomra.
-Jó jó.-ráztam meg a fejem és kiviharzottam az ajtón.
Egyedül sétáltam London hideg utcáján. Nem volt senki rajtam kívül. Néha néha egy autó elszáguldott mellettem, felcsapva a kocsi oldalára a latyakos, saras havat. Kipirosodott arccal léptem át a küszöböt, miután Harry kinyitotta az ajtót. Lerúgtam magamról a cipőt, a kabátomat az akasztóra akasztottam és felszaladtam a lépcsőn. Julian hófehér arccal feküdt az ágyában.
-Haver! Ezt te sem gondoltad komolyan!-csattantam fel.
-Neked is szia.
-Megbeszéltük, hogy tízre kész leszel!
-Nem megbeszéltük, hanem te kijelentetted!
-De nem vagy kész.
-Jó meglátás.
Kinyitottam a szekrény ajtóját és egy szürke csőgatyát és egy fehér pólót, vettem ki belőle.
-Öltözz fel!-dobtam az ágyra a ruhákat.
Kibújt a takaró alól és lehúzta magáról a fekete pólót amiben aludt. Magára vette, a pólót amit oda dobtam neki, majd a nadrágját is átcserélte.
-Szörnyen festesz!
-Kösz.-húzta szorosabbra az övét.-És mond hova akarsz menni?
-Fogalmam sincs.
-Akkor minek ráncigáltál ki az ágyból?
-Mert nem fogsz itthon szenvedni egész hétvégén.
-Én nem szenvedek.-bújt bele a pulcsijába.
-Pedig nagyon úgy tűnik. Mi bánt?
-Semmi..-vágta rá.
-Tudom, hogy van valami bajod. Ismerlek már annyira, hogy tudjam.
-Mondom hogy jól vagyok.-vette fel a zokniját.
-Szerelmes vagy?-ültem le mellé az ágyra.
-NEM!-fordult felém hirtelen.
-Dehogynem!-nevettem.
-Mondom hogy nem!
-Nekem elmondhatod.-dobtam át a karom a vállán.-Na mond el! Ki a szerencsés kis csaj, aki miatt így szét vagy esve?
-Hidd már el hogy nincs senki..
-Scar?
-Ki ne mond a nevét!
-Haver te belezúgtál Scarlettbe?
-Mondtam hogy fogd be!
-Julian szerelmes! Julian szerelmes!-kezdtem el ugrálni körbe körbe.
-Nem vagyok szerelmes.
-De bejön!-ültem le újra mellé.
Megrántotta a vállát.
-De hiszen ez nem baj.-mosolyogtam.-Végre elfelejtetted az a ri...
-Toby! Akkor se mondj rá ilyet ha az is!
-De most ribanc nem?
-Toby!
-Jó jó bocs. Viszont akkor hívjuk fel Scart hogy rá ér e ma!
-Nem kell.
-De kell! Összehozlak titeket!
-Toby! Tedd le a telefont.
-Én ugyan nem!-kezdtem el kikeresni a nevét a névjegyzékből.
-Toby!-kapta ki a kezemből a telefont.-Van barátja!
-Ohh..Ez gáz..
-Az!
-De honnan tudod?
-Láttam őket a múltkor a moziban.
-Amikor hárman voltunk?
-Igen.
-Azért volt olyan szar kedved?
-Is..
-Sajnálom.
-Túlélem!
-De akkor csináljunk valami mást!
-Mit akarsz?
-Kondi?
-Felejtsd el!-nevetett.
-Most mért? Jól fogunk szórakozni!
-Toby én még egy karton tejet se tudok egyhuzamban bevinni a házba..
-Éppen ezért gyúrunk egy kicsit.
-Talán majd máskor..Most semmi kedvem.
-Akkor mihez lenne kedved?
-Aludni aludni aludni.
-Jul annyira unalmas tudsz lenni néha...
-Bocsi..Glednáék hova mentek?
-Vásárolni...-húztam fel a szömldököm.
-Menjünk mi is!
-Szar vicc volt!
-Nem vicc volt.-kacsintott.-Na gyere!-fogta meg a kezem és kihúzott az ajtón.
Zsebre rakta a pénztárcáját, majd miután mindketten felöltöztünk, elköszöntünk és elindultunk.
-El tudod hinni, hogy csak azért, hogy jó kedved legyen és kimozdulj az utcára el megyek vásárolni? Jul ez annyira buzis..
-De mi nem vagyunk azok igaz?
-Hát ebben kezdek kételkedni..
-Kapd be!
-Látod? Erről beszéltem.-nevettem.
-Én egy csaj miatt vagyok szar kedvű, neked pedig csajod van...Biztos melegek vagyunk..Tényleg!
-Jó na igaz.-ráztam meg a fejem.-De áruld már el mit akarsz venni?
-Felújítjuk a ruhatáramat.-nevetett.
-Ez most komoly? Ezt tedd meg anyukáddal!Én nem fogok neked ruhákat venni!
-Azt hitted ezt komolyan mondom?
-Öhm...Ja!
-Tévedsz! Ennyire ismersz Horan?
-Hála az égnek! De akkor mit akarsz venni?
-Meg akarom lepni a csajodat.-nevetett.
-Az én csajomat?! Julian ezt felejtsd el!
-Nyugi már nem rá mozdulni akarok! A nagynéném basszameg!
-Még szerencse!
-Nem TE vagyok.-kacsintott.
-Haha..Nagyon vicces. De most komolyan miért vagyis mivel akarod meglepni?
-Veled! Vagyis te leped meg!
-Én?
-Igen te! Na gyere!
-Julian várj már!
-Mi van?-húzta fel a szemöldökét.
-Őszintén miért akarunk Glendának ajándékot adni?
-Mert csak! Na gyere!
-Jó megyek.-futottam utána.
Nem értettem hova ez a nagy sietség, de követtem. Régen láttam már ilyen lelkesnek, de örültem neki, hogy végre kimozdult otthonról és jó kedve van. Mikor megérkeztünk a bevásárlóközpontba Julian vezetett és én mint egy kisgyerek loholtam utána. Tudta mit akarunk venni, de nekem sejtelmem sem volt róla. Egy csillogó kövekkel kirakott kirakat előtt álltunk meg. A különböző drága kövek más más színekben csillogtak. Ahogy beléptünk az üzletbe egy eladó lépett oda hozzánk.
-Segíthetek valamiben?
-Igen.-mosolygott Jul.-Körülbelül egy hete voltam itt egy lánnyal és nagyon néztünk egy nyakláncot, amihez karkötő is volt. Ezüstös színű volt és egy szív medál volt rajta.
-Oh igen tudom! Tessék velem jönni.-hívott maga után minket a nő.
Ledöbbentem. Julian és Glenda együtt eljöttek vásárolni?! Mi?! A nő az egyik polchoz vezetett minket ami előtt egy üveglap volt. Bedugta a kulcsát a kulcslyukba és miután elfordította arrébb tolta az üveglapot, így jobban lehetett látni, ahogy az ékszerek még jobban csillognak mint az üveglap mögött. A nő rámutatott egy pont olyan nyakláncra amit Julian elmondott, majd miután Jul bólintott a nő leemelte a polcról. Aprócska szívecske volt rajta, a karkötőn pedig sok pici szívecske díszelgett. Julian óvatosan a kezébe vette és megnézte közelebbről is.
-Igen pont ez volt.-mosolygott.-És ez a karkötővel együtt mennyi lenne?
A nő kivette Julian kezéből a nyakláncot és a rajta lógó árcinkét kezdte el figyelni, majd az orrára feltolta a szemüvegét hogy jobban lássa.
-Hát fiatalember.-húzta lejjebb a szemüvegét.-Ez nem olcsó.
-Mennyi?-kérdeztem.
-186 font.-jelentette ki.
Összenéztünk Juliannel, majd mielőtt megszólalhattunk volna a nő megelőzött minket.
-Viszont ebben az árban benne van az is hogy bele gravíroztathatnak bármilyen szöveget.
Julian bólintott.-Akkor ezt szeretnénk.
-Megőrültél,-néztem rá.
-Nyugi már!-suttogta.
-Rendben.-mosolygott a nő és visszatette az ékszereket a polcra, majd visszazárta az üvegajtót.-Jöjjenek velem.
Követtük, majd amikor egy pulthoz értünk a türelmünket kérte.
-Eszednél vagy?
-Én igen.-nevetett.
-186 font Julian! Én nem sajnálom Glendától nehogy azt hidd, de most nálad van annyi pénz?
-Nem akarok büszkélkedni de igen. Glenda már régóta vágyik erre..Egy hete elrángatott hogy nézzem meg vele. És most tessék megkapja és még a nevetek is benne lesz!
-De..
-Semmi de! Ezt tőlem kapjátok!
Elhallgattam. Nem tudtam mit mondani.
-Kifizetem!
-Nem kell mondtam már ez TŐLEM van NEKTEK!
Nagyot sóhajtottam és a pultot kezdtem bámulni amíg vissza nem jött a nő.
-Szeretnének valami feliratot rá?
-Igen. Glenda & Toby.-rajzolta a levegőbe.
-Akkor egy kis türelmüket kérem.-mosolygott a nő. Addig foglaljanak helyet.
Megköszöntük és leültünk. Nem szóltunk egymáshoz csak ültünk. Julian a telefonját kezdte el nyomkodni én pedig csak bámultam ki a fejemből a nagyvilágba. A nő pár percen belül visszajött és átnyújtotta Juliannek a karkötőt és a nyakláncot. Mindegyik pici szívben volt írva egy név felváltva a Glenda és a Toby a nyakláncban pedig ahogy Julian mutatta. Ledöbbenve néztük a gyönyörű betűket, majd Julian a zsebébe nyúlt és kihúzta a tárcáját. A nő kezébe átnyújtotta a pénzt, majd vártunk amíg belecsomagolja egy díszdobozba az ékszereket és a nyugtát a zacskóba csúsztatva átnyújtja az ajándék zacskót.
-Köszönjük.-mosolygott Jul és kimentünk az üzletből.
Újra begomboltuk a kabátjainkat és kiléptünk a bevásárló központból. Julian átnyújtotta széles mosollyal az arcán a csomagot.
-Kösz haver.
-Semmiség.-vigyorgott.
Hirtelen magamhoz öleltem, mire visszaölelt. A hazafele úton mindenről beszélgettünk. Alig vártam hogy hazaérjek és elkezdhessem kicsit kidíszíteni a szobámat. Ahogy beléptem a házba lerúgtam magamról a cipőmet a kabátomat feldobtam a fogasra és már száguldottam is fel a lépcsőn. Letettem az asztalra az ajándékot, majd bebújtam a szekrénybe gyertyákat keresni. Mikor rájöttem, hogy ez így nem lesz jó lefutottam a lépcsőn és anyához siettem.
-Anyaaa!-kiabáltam.
-Itt vagyok!-jött a válasz a fürdőszobából.-Gyere be nyugodtan!
-Nem tudod hol vannak gyertyáink?-kérdeztem miután benyitottam.
-A nappaliban nézd meg a fiókban.-mosolygott miközben a sminket tette fel az arcára.
-Köszi imádlak.-küldtem felé egy puszit.
Átmentem a nappaliba és elkezdtem felkutatni a fiókok mélyét. Kis keresgélés után rátaláltam a becsomagolt kis rózsaszín mécsesekre. Visszaszaladtam a fürdőbe egy puszit nyomni anya arcára.
-Amúgy hova készülsz?-kérdeztem.
-Apáddal elmegyünk kicsit kikapcsolódni ha nem bánod...
-Érezzétek jól magatokat!-nyomtam egy puszit az arcára és kiviharzottam a fürdőből.
A szobámba rózsaszín origami papírokból vágtam ki apró szívecskéket amiket szerte szét szórtam, majd átmentem a fürdőszobámba és a kádat körültettem mécsesekkel, a kádba forró vizet engedtem amibe habfürdőt tettem. Levettem magamról a ruháim, a szennyesbe dobtam, majd a szobámban átvettem egy csinosabb öltözetet. A fürdőszobába visszamentem és meggyújtottam a mécseseket, végül pedig a szobámba leültem a székre és vártam. Anyáék már elmentek úgyhogy csak vártam. Vártam. Vártam. És vártam. Már kezdtem feladni a reményt és rájöttem, hogy ma nem jön Glenda amikor megszólalt a csengő. Lefutottam a lépcsőn, és kinyitottam az ajtót. Egy csókot nyomtam köszönés képpen hideg szájára, majd behúztam a házba és levettem róla a kabátját. Kipirosodott arcán még jobban világítottak kék szemei. Még egy csókot nyomtam a szájára, majd megfogtam a kezét és felvezettem a lépcsőn.
-Most csukd be a szemed.-mosolyogtam rá, majd kezeimmel eltakartam a szemét, hogy biztos ne lessen.
-Hová megyünk?
-Csak a szobámba.-pusziltam meg.
-Mit művelsz?-kuncogott.
-Majd meglátod!
Bevezettem a szobámba, a kezeimet pedig levettem a szeméről. Ahogy kinyitotta a szemét fülig érő szájjal fordult felém és ugrott a nyakamba. Egy csókot nyomott a számra, majd megtörölte a szemét.
-Ezt nekem csináltad?
-Hát nem is magamnak!-nevettem.
-Imádlak!-csókolt meg újra.
-Gyere velem!-húztam magam után a fürdőbe.
Amint meglátta a mécseseket és a habos vizet, újra a nyakamba ugrott és rengeteg csókkal köszönte meg. Miután a csókjaink abbamaradtak, egyesével szedtük le egymásról a ruhákat. Miután kikapcsoltam a melltartóját is, bemászott a kádba én pedig utána. Egymással szemben feküdtünk a kádban és csókolóztunk. Soha nem csináltam még ilyet senkinek, de azt hiszem azért bejött neki. Belemosolyogtam a csókjainkba, majd kezeimet a mellkasára simítottam.
