7. rész

Hali:)
Nem lett valami hosszú a rész úgyhogy bocsánat:( nem volt nagyon ihletem úgyhogy valami szörnyű rész lett:ooo de azért remélem nem olvashatatlan...kérlek szépen titeket, hogy komizzatok!:33 ja és drága barátnőmnek Teddy*-*-nek pedig kívánok majd jó szórakozást és kitartást a gólya táborra!<3


*Julian szemszöge*

Már későre járhatott...Úgy kilenc, tíz óra lehetett amikor hazaértem...Mikor beléptem a házba, anya könnyes arccal futott felém. Nem tudtam mi baja, de hamar rájöttem.
-Julian...Ohh édes istenem..Hát jól vagy!-ölelt szorosan magához.
-Mért ne lennék?-húztam fel a szemöldököm.
-Hol voltál ma? Miért nem voltál iskolába? Már majdnem a rendőrséget hívtuk..-csordultak ki újabb könnycseppek a szeméből.
-Jól vagyok nincs semmi bajom!
-Hála az égnek! De hol voltál?
-Jennával.
-Tudod hogy aggódtam érted?
-De mért? Jól vagyok semmi bajom!
-Féltem hogy valami történt veled!
-Itt vagyok nincs semmi bajom. Felmehetek a szobámba?
-Julian!-jött oda hozzánk Emily.-Anya azóta sír, mióta felhívta a tanárnő hogy nem vagy iskolába..Nem vetted fel a telefont, mindenki aggódott érted te meg még játszod a nagyfiút...-húzta fel a szemöldökét.
-Most mit vagytok ezen ennyire fennakadva hogy egy napot kihagytam a suliból?
-Miért vagy ilyen Julian? Mi lett veled?
-Mi lett volna?! Semmi. Ugyan az vagyok aki eddig voltam!-fordultam meg, és felrohantam a lépcsőn.
Nem értettem őket. Mi bajuk van azzal hogy egy napot kihagytam abból a kibaszott iskolából?! Nem idegesítettem magam tovább rajtuk, inkább levetkőztem és a forró zuhany alá beálltam. Élveztem ahogy a gőzölgő meleg víz végigfolyik a hátamon, aztán a hajamat is bevizeztem. A tus alatt állva végig a mai napomon gondolkodtam. Hogy lett két különböző emberből legjobb barát? Az ellentétek vonzzák egymást. Ez mennyire igaz! Első találkozásunk óta ellenségek voltunk, de mára már elmondhatom hogy legjobb barátok. Amikor vele vagyok minden olyan más. Kizárom a külvilágot. Elfelejtem azt mi van itthon. Nem érdekel apám, nem szabhat nekünk senki határt ha együtt vagyunk. Sose rontja el semmi az együtt töltött időket. Miután visszatértem a valóságba elzártam a csapot, a hajamat megráztam, majd egy törölközőhöz nyúltam és megtörölköztem. Vissza mentem a szobába, felvettem egy boxert és egy pólót végül pedig befeküdtem az ágyba. A tévét bámultam, de nem kellett sok idő, hogy az álom elnyomjon és elaludjak.

*reggel*

A csöngő hangjára ébredtem. Ledobtam magamról a takarót, majd gyors felkaptam egy nadrágot és egy pólót. Kivettem a szekrényből az első pulcsit ami a kezembe akadt és kinyitottam az ajtót. Leindultam a lépcsőn amikor veszekedést hallottam az előszobából így rögtön arra indultam.
-Nem akarom, hogy többet Juliannel legyél! El fogod rontani! Felejtsd el a fiamat!
-Maga miről beszél!?
-Mióta veled van azóta ilyen! Hagyd békén!
-Ne foglalkozz vele Jenna!-léptem oda hozzájuk.-Anya TE felejts el engem!
-De..de..-dadogta könnyekkel teli szemmel.
-Hagyj békén! Nem te fogod megmondani kivel leszek!-karoltam bele Jennába és kisétáltam vele a házból.
Mikor elhagytuk a házunkat visszanéztem még egyszer. Anya az ajtóban állt. Egy könnycsepp gördült végig arcán majd megfordult és besétált a házba. Nem akartam vele így viselkedni, nem akartam vele csúnyán beszélni, de nem tilthatja meg kivel vagyok. És nem engedhetem meg hogy így beszéljen Jennával! Ő nem tett semmit.
-Ez meg mi volt?-nézett fel rám.
-Anyám megkattant. Tegnap amikor hazaértem letámadott a húgommal együtt hogy hol voltam mit csináltam meg ilyenek..-ráztam meg a fejem.
-Még jó hogy velem nem foglalkozik senki.-húzta apró bizonytalan mosolyra a száját.
-Hogy érted hogy nem foglalkoznak veled?
-Anyám alkoholista...Apámat meg csak szimplán nem érdeklem..
-Szóval ezért kezdtél el...hát hogy is mondjam..-nyeltem egy nagyot.
-Lopni?
-Igen..-suttogtam.
-Nem..
-Akkor miért?
-Tudod a szüleim sem voltak mindig ilyenek..Három éve elvesztettük a nővéremet..-lábadtak könnybe a szemei.-Minden tökéletes volt..De egy nap autóbalesetben elhunyt. Anyám nem tudta ezt feldolgozni...A piába menekült..-gördült ki az első könnycsepp az arcán. Miután letörölte megpróbálta folytatni, de félbe szakítottam.
-Nem kell elmondanod ha neked ez fáj vagy nem akarod!
-Nem semmi bajom.-mondta szipogva.-Miután anyám a piát választotta helyettem, így választanom kellett hogy otthonba megyek vagy inkább anyámmal maradok..Hát vele maradtam..
-És apád?
-Apám elhagyott minket..
-Miért?
-Azt mondta nem bírja azt nézni, hogy anyám tönkreteszi magát..
-Miért nem vitt magával?-tátottam el számat.
-"Nem bírnék egyedül felnevelni egy kislányt."-idézte az apja szavait.-"Legfőképpen azt nem tudnám elviselni, hogy újra lássam meghalni a lányomat."
-Ehelyett elhagyott. Elhagyott és hagyta hogy a lánya hajléktalanná váljon.
-Azért hajléktalanok nem vagyunk. Ugyan olyan életem van mint bármilyen másmilyen tinédzsernek csak apám nem él velünk nem érdekeljük anyám pedig iszik..Se több se kevesebb.
-Sajnálom.-öleltem magamhoz és úgy sétáltunk tovább.
Némán folytattuk az utunkat a suli felé, amíg oda nem értünk. Besétáltunk az iskolába és az előadó teremhez mentünk. Körbenéztünk a teremben mielőtt bementünk volna. Glenda és Toby még nem, voltak ott úgyhogy nem kellett még rettegnem az oltásoktól amiket tőlük kapok majd a tegnapi hiányzásom miatt. Leültem Jenna mellé egy székre és vártam hogy végre elkezdődjön az óra. Glenda és Toby együtt érkeztek meg a tanárok előtt két perccel. Messzebb ültek le tőlünk, de ugyan úgy figyeltem őket, ahogy a lány nézett minket. Mikor végül a tanár is megjelent elkezdhettük a próbát. Minden tökéletesen ment. Az utolsó részt, amikor a lány és a fiú először csókolják meg egymást és elszöknek együtt megint nem volt idő befejezni így a tanárok úgy döntöttek hogy azt majd jövőhéten csináljuk meg rendesen, így kész is lesz az egész darab, már csak néhány próba és elő adhatjuk. A nap végén mindenki megkönnyebbülten ment ki a teremből hogy vége a próbának. A darabon kívül nem váltottam egy szót sem Glendával, de nem is éreztem ennek szükségét. Tökéletesen elvoltam Jennával is. Nincs szükségem olyanokra akik úgy gondolják megváltoztam valaki miatt. De ha mégis megváltoztam mi van akkor!? Ugyan olyan jó barátoknak kéne lennünk, de ha ő nem így gondolja akkor ez van. Jennát haza kísértem, végül én  is hazamentem. Mikor bementem a házba rögtön a konyha felé mentem, hogy keressek valami fogamra való ételt. Amikor beléptem anya az asztalnál ült. Arca kezeibe volt temetve és remegett. Odaszaladtam hozzá és hátulról megöleltem.
-Mi a baj?-suttogtam a fülébe.
-Ne haragudj Julian..Én reggel nem akartam Jennával úgy viselkedni..csak...-nézett rám.
-Semmi gond.-öleltem magamhoz.-Semmi gond..
-De én tényleg nem akartam...
-Elhiszem..Szeretlek anya.-mosolyogtam.
-Én is mindennél jobban kicsim.-szorított magához.
Mikor elengedtük egymást a hűtőhöz léptem és keresgetni kezdtem benne. Minden volt, benne csak nekem megfelelő kaja nem..Négy fajta joghurt, pudingok, sonkák, felvágottak, sajtok májkrém annyi kaja hogy egy hadsereg is jól lakhatott volna belőle, de én becsuktam és inkább elvettem egy banánt és egy almát a tálból és elindultam a szobám felé. Mikor felértem ledobtam magam az ágyamra és a telefonomat kezdtem el babrálni, amikor jött egy értesítésem. Gyors rákattintottam és megnéztem ki írt. Nagy meglepődésemre Glenda volt az.
-Szia.
-Szia.
-Ma azért legalább köszönhettél volna a suliba...
-Te se köszöntél.
-De...Hát...Na...
-Látod?! Nem is tudsz rá mit írni..
-Mekkora tapló vagy! Igaza van Melodynak! Mióta Jennával együtt vagy azóta egy bunkó lettél!
-Én vagyok a bunkó?! Ok nélkül rám írsz, semmit nem tettem, elkezdesz kioktatni, és még én vagyok a bunkó?! Nézz már magadba könyörgöm!
-Julian inkább te! Elhanyagolod azokat a barátaidat akik mindig veled voltak! Segítettek ha baj volt mindig melletted álltak! Mi lesz akkor ha a kis Jenna barátnőd lelép? Ha csak kihasznált?
-Tudod mi beszél belőled Glenda? A FÉLTÉKENYSÉG! Féltékeny vagy amiért nem csak veled vagyok folyamatosan! Amiért mással is vagyok nem csak veled!
-Féltékeny lennék egy olyan lányra mint Jenna?! Chh...Felejtsd el! Sose lennék rá az..Egy beképzelt, lopós, nagyképű senki!
-Tudod te min ment keresztül? És még én változtam meg? Glenda sajnálom hogy ilyen lettél! De tudod mit nem kell beszélnünk többet! Felejtsük el egymást!
-Rendben! Felejtsük!
Megtörtént a második veszekedésem egy nap alatt. Ehhez van asszem tehetségem, de máshoz nem igazán. Dobtam le magam mellé a telefont. A nagy gondolkodásaim közben elaludtam. A telefonom rezgésére keltem. Kint már besötétedett és csak a hold fénye világította meg a szobát a telefonon kívül. A képernyőre néztem hogy ki keres de amikor megláttam, kinyomtam és visszadobtam magam mellé. Se kedvem se erőm nem lett volna Harryvel veszekedni. Elég volt mára már a veszekedésekből..Nem telt el két perc a telefon újra rezegni kezdett mellettem. Újra megnéztem ki keres de most nem Harry volt az...Louis hívott, ezért felvettem.
-Szia Loui.
-Julian! Valami nagy baj történt!-hangja ijedt volt és remegett.