6. rész

Sziasztok!:)
Nagyon nagyon örültem a kommenteknek:'3 köszönöm:33 meg is hoztam az új részt, kicsit próbáltam hosszabbra írni.:)) remélem tetszeni fog:3 
Jó olvasását!♥

-Mi volt ez?-kérdezte Glenda amikor beértünk az épületbe és levettük a kapucnit a fejünkről.

-Én mondtam hogy ijesztő és fura a csaj.

-De ennyire? Min kaptatok össze?

-Leütöttem véletlen.-mosolyogtam el magam, ahogy Glenda is tette.

-És így kiakadt?-kezdett el nevetni.

-Idegbeteg.-mosolyogtam tovább.

-Szard le.-zárta le a témát.-Inkább menjünk a büfébe, venni akarok forró teát mert majd meg fagyok!

Elsétáltunk a folyosó végén lévő kis ablakhoz ahol a büfé kiszolgáló ablaka volt.
-Egy forró citromos teát kérek és...-fordult felém.-Te mit kérsz?
-Nekem is jó a tea.
-Vagyis kettő tea lesz.-javította ki a rendelését Glenda.
-Körülbelül 10 perc gyerekek mire a tea elkészül. Megvárjátok?
-Persze.-mosolygott.
-Rendben akkor üljetek le nyugodtan és szólok ha készen van.
-Köszönjük.
Leültünk a büfé mellett kirakosgatott székekre, Glenda pedig az asztalra tette a táskáját és elkezdett benne keresgetni valamit.
-Mit keresel?
-A pénztárcámat.-pillantott ki a táskájából.
-Ugye nem gondoltad komolyan, hogy hagyom hogy fizess!-húztam fel a szemöldököm.
-Ugye nem gondoltad komolyan, hogy hagyom hogy fizess!-ismételte meg a mondatomat.
-De igen komolyan gondoltam, hogy én fizetek! És nem tudsz mit tenni mert nincs meg a pénztárcád.-kacsintottam.
-Ígérem visszafizetem!
-Nem fogom megengedni!
-Készen vannak a teák!-szakította félbe a büfés nő a vitánkat amikor az orrunk elé tette a teával teli gőzölgő bögréket az asztalra.
-Köszönjük.-mosolygott Glenda.
A nő visszasétált a pult mögé mi pedig szépen lassan kortyolgatni kezdtük a forró italt. Mikor mindketten megittuk felálltam, majd elindultam fizetni.
-A két teát szeretném fizetni.-mosolyogtam a büfés nőre.
-Egészségetekre.-mosolygott vissza.
-Mennyi lesz?
-Ajándék. Aranyosak vagytok együtt és becsüld meg a lányt.
-De hiszen nem a barátnőm.
-Egyszer az lesz higgy nekem.
-Nagynéném.
-Valóban? Akkor elnézést.-jött zavarba a hölgy.
-Semmi gond. Mennyi lesz?
-Mondtam már hogy ajándék. Remélem felmelegedtetek.
-Nagyon finom volt köszönjük.-tettem le a két tea áránál egy kicsit többet a pultra.
-De hát...
-Borravaló.-fordultam meg, hogy visszamehessek Glendához.
-Köszönöm.
Felé fordulva rámosolyogtam, Glendát pedig a vállánál fogva átöleltem és felmentem vele a teremhez. Mindig is olyan volt mintha én lennék az idősebb, pedig ez nem így volt. Olyan alacsony és ölelhető. Amikor tehetem mindig átölelem és magamhoz szorítom. Olyan mintha a húgom lenne, pedig nem. De ennek ellenére húgomként szeretem, ugyan úgy mint Emilyt. Beültünk a padba és előszedtük a cuccainkat. Az óra kezdése előtt még volt 10 perc, amit beszélgetéssel töltöttünk majd megszólalt a csengő a tanár pedig megjelent a terem ajtajában.


Utolsó órán bejött az osztályfőnök és a 9.-esek osztályfőnöke a termünkbe, ezzel megzavarva a biológia órát, amit szerintem senki sem bánt. Az osztályfőnökünk Mrs. Brown a matektanár felesége rögtön el is kezdte mondani minek köszönhetjük ezt a "kellemes" látogatásukat.

-Mr. Almond megkérte a 9.-esek és a 10.-esek, hogy karácsony előtt készüljenek egy előadással amit a szülőknek, diákoknak és tanároknak fognak előadni. 

-Tudjuk hogy az osztályban többen is járnak színjátszó és zene szakkörre ezért úgy gondoljuk elég jó előadást tudunk összehozni. Természetesen ez nem kötelező, de akik a szakkörökre járnak rájuk nagyon számítunk. Reméljük, hogy akik nem járnak semmire nekik is lesz kedvük jönni, hogy egy csodálatos darabot készíthessünk. A jelentkezéseteket ezen a héten az osztályfőnökötöknél kell leadni. Visszalépni nem lehet, úgyhogy ha valaki felírja magát a papírra neki ott kell majd lennie a próbákon és a fellépésen is.

-Tudok több gyerekről is az osztályban akik tehetségesek az éneklésben és játszanak hangszeren ezért rájuk nagyon számítunk. A másik osztályban a 9.-eseknél ugyan ezeket elmondtuk, és ott jól fogadták. Várom mindenkinek a jelentkezését aki szívesen benne lenne a darabban. Jövőhéten már el is kezdenénk a felkészülést, mert 2 hónapunk van az egész elkészítéséhez.

-Elnézést Mr. Godbert a zavarásért.-kért elnézést Mrs. Brown miközben kisétáltak az ajtón.

Az osztályt érdekelte az előadás mert mindenki hangosan kezdett el a padtársával beszélgetni, vagy éppen hátrafordult a székén a mögötte ülővel megbeszélni, hogy benne lenne e a szereplésben. Az osztály nagy része imádott szerepelni. Minden színdarabban volt legalább öt gyerek az osztályunkból. A tanár tűrte egy ideig a megbeszéléseket az óráján de a végén megunta és félbeszakított mindenkit. 

-Én is örülök, hogy lesz ez a színdarab mert szeretem nézni amikor a diákok fellépnek, előadnak valamit az iskolai nagy színpadon,és örülök, hogy ennyire érdekel titeket, de ezt ráér megbeszélni a szünetben is. Ez az utolsó órátok, úgyhogy bőven lesz még időtök erről beszélni. Most inkább térjünk vissza a biológiához.-mosolygott a tanár.

Mindenki visszafordult a székén és a tanárt figyelte, vagy inkább a tanár háta mögött lévő órát ami a falat díszítette, de rá kellett jönnünk, hogy még bizony van fél óra az biológiából így csak hallgattuk tovább amit Mr. Godbert hablatyol az emberi testről. Mégis ki kíváncsi ezekre?! Fúj..

*egy héttel később*

-Mrs. Almerrel a hétvégén kiválasztottuk ki ki lesz a darabban, úgyhogy itt is vannak a szerepek.-nyújtotta át sorban a diákoknak Mrs. Brown a rengeteg köteg papírt egy mappába gyömöszölve.
A színjátszó teremben ültem egy mappával a kezembe aminek a tetejére "Forgatókönyv" volt írva. Egy rakat gyerek volt a teremben pontosan két osztály a 9.-esek és a 10.-esek mind jelentkeztek az előadásra nagy meglepődésemre én is. Mrs. Brown odajött hozzám pénteken az egyik szünetbe, hogy szeretné ha én is fellépnék. Azt mondta, hogy tudja hogy tehetséges vagyok és ezért látni szeretne majd a színpadon. Kérdeztem tőle, hogy miért és azt mondta lát bennem valamit. Na persze. Én és a színészkedés...És eleve lámpalázas vagyok..Sose ment a szereplés emberek előtt. De most itt ülök egy széken és olvasgatom, miről is szól valójában az a katasztrófa amire én is jelentkeztem. Mi másról szólna ha nem ugyan arról mint mindig. Két fiatal egymásba szeret, de nem lehetnek együtt mert a lány szülei utálják a fiút. Szokásos. Mindig erről szól minden. Tovább olvasgatva a sorokat, olyat olvastam amire végképp nem számítottam. 
-Gyerekek kaptok egy kis időt hogy átfussátok a sorokat. Ha lenne bármi kérdésetek szóljatok!
Felálltam a székből és Mrs. Brownhoz léptem, ahogy rajtam kívül még két lány is tette.
-Elnézést tanárnő, de itt valami tévedés történhetett.-mondtuk mindhárman egyszerre.
-Igen gyerekek? Mondjátok mi a probléma? Jessica?-fordult a szőke hajú lány felé.
-Azt hiszem valamit össze tetszett keverni..-nyitotta ki a mappát.-Itt azt írja, hogy "Brenda Alwin" szerepét Jenna játssza.
-Nekem is ezzel van problémám.-szólt közbe az érintett lány is.
-Nem lányok.-mosolygott.-Ez mind így van. A szereposztás hibátlan. 
-Akkor most...-szólaltam meg én is.
-Igen Julian "Jason Darwin"-t te fogod alakítani.
Visszasétáltunk a helyünkre mindhárman és leültünk.
-Na mi az?-fordult felém Glenda.
-Én játszom a fiú főszerepet!
-De ezzel mi a baj? Legalább megmutathatod Harrynek, hogy igen is jó vagy valamiben!
-De lámpalázas vagyok...
-Az legyen a legkisebb probléma. Ki lesz a lány főszereplő?-lapozta át a lapokat a kezébe.-Basszus...
-Na ugye.-csúsztam le a széken.
-Mást nem tudtak volna csak Jennát? Utál téged...Vagyis ebből a két hétből körülbelül ezt lehetett levenni.-húzta el a száját.-Egy jó szava nem volt még hozzád. 
-Katasztrófa lesz az egész. Én játsszam az ellenségemmel a szerelmespárt?! 
-Nem tudsz szólni Mrs. Brownak?
-Mit mondjak neki? Elnézést tanárnő a féltett ellenségemmel tetszett összerakni főszerepbe.. Megfog ölni a próbákon! Így jó lesz?
-Igaz ez így elég szarul hangzik...
-Na látod...
-Majd kitalálunk valamit. Nem engedem majd hogy bántson ígérem.
-Ezt nem a fiúk szokták a lányoknak mondani?-nevettem el magam.
-Most fordítva van, ahogy a szerepetek is lesz..
-Ezt hogy érted?
-Úgy hogy ő a "rossz lány" a való életben,-mutatott idézőjelet ujjaival.-te pedig a "jó fiú", de most megfordul az állás, mert te játszod a rosszat ő meg a jót...Már ha ez menni fog neki..
-Ennél rosszabb darabot nem tudtak volna kitalálni?
-Nyugi én játszom anyukád a darabban.-nevetett.
-Nyugtató, hogy legalább az anyám normális lesz.-kezdtünk el mindketten nevetni.
-Gyerekek mára ennyi bőven elég. Megkaptátok a szerepeket és a szövegeket, holnap reggel itt találkozunk! Mint tudjátok a tanítás nektek elmarad amíg a próbák vannak! Olvasgassátok a szövegeket, tanuljátok, holnaptól próbálunk! Sziasztok!-köszönt el Mrs. Almerrel.

Mikor kiértünk a suli elé Toby ugrott a nyakamba.
-Szervusz fiam!-csimpaszkodott a hátamon.
-Baszki te leszel a férjem.-kerekedtek el Glenda szemei.
-Úgy-úgy.-röhögött Toby.
-Te pedig a fiacskám.-kezdte el húzogatni az arcomat, ahogy az öreg nénik szokták.
-Olyan hülyék vagytok!-dobtam le magamról Tobyt.
-Ne szemtelenkedj a szüleiddel!
-Ő bocs ha megzavarok valamit...-jött oda hozzánk Jenna.-De Julian eljönnél velem egy kicsit?
Glendára pillantottam egy "kérlek ments meg" pillantással, de nem jött össze. Toby a kezénél fogva tovább rángatta az úton.
-Ő..persze..-egyeztem bele és követni kezdtem.
A suli előtti padra ültünk le, miközben Jenna magyarázni kezdett.
-Szóval..Úgy hallottam, nem vagy valami rossz fajta, vagyis inkább az a tanárok kedvence mindig jó fiú vagyok fajta fiú vagy...jól gondolom?
-Azt hiszem.-nyeltem egy nagyot.
-Ez a szerep meg nem éppen a te stílusod...
-Ezt jól látod..
-Hát őő..hogy is mondjam...nem akarok beégni a színpadon úgyhogy gondoltam megtaníthatlak kicsit rossz lenni...
-Kösz de nem kell.
-DE KELL!-kezdett el kiabálni.-Nem akarok beégni a színpadon fogd fel! Akarod nem akarod, rossz fiú leszel a színpadon és kész! Nem azért jöttem ebbe a suliba hogy az első fellépésemen egy amatőr béna fiúcska elrontson mindent! Ma ötkor találkozunk a parkban! Ötre legyél ott!-állt fel a padról.-Ne késs!-fordult meg, majd elment.


*Jenna szemszöge*

Nem akartam úgy ráförmedni, de nem akarhatom, hogy béna legyen..Ez a szerep nem hozzá való..Ő olyan anyuci pici fia fajta, erre a szerepre viszont nem ő kéne...De ha már rá esett a választás akkor meg kell tanítani szerepelni, és olyanná kell tenni mint maga a szerep. 

*parkban*

A padon ült, amikor odaértem. Bár még nem volt öt óra, de legalább megértette mit mondtam neki. Odamentem hozzá és levágtam magam a padra. Hirtelen felkapta a fejét és kihúzta a fülhallgatót a füléből.
-Szia.-köszönt.
-Csá. Időbe jöttél.
-Azt mondtad ne késsek.
-Mond Julian!-fordultam felé.-Voltál már valaha rossz?
-Attól függ hogy érted.
-Loptál már?
-Dehogy!
-Drog?
-Nem.
-Cigi?
-Nem.
-Csalás? Hazudás? Verekedés?
-Nem. Nem. És csak szét választottam verekedőket.
-Baszki..
-Most mi van?
-Ugye tudod, hogy egy rossz fiút kell alakítanod!
-De mért kéne a valóságban is annak lennem ahhoz hogy a színpadon az legyek?
-Volt már barátnőd?
-Nem.
-Na látod! Ezért!
-Ehhez mi köze van?
-Ha folyton az anyuci pici fia szerepet játszod sose lesz igazi normális csajod.
-Ez marhaság.
-A lányok a rossz fiúkra buknak.
-Nem mind.
-A normálisak igen. Na de inkább csináljuk és ne beszéljünk ennyit. Látod ott azt a kislányt?
-Igen.
-Menj oda és vedd a lufiját, engedd el és nézd hogy száll!
-Felejtsd el!-állt fel.-Mit ártott nekem ő?
-Semmit. Éppen ezért csináld.
-Nem fogok bántani egy ártatlan kislányt.
Megforgattam a szemem és újabb alany után kutakodtam.-Rendben akkor látod ott azt a vén embert? Menj oda hozzá vedd el a botját és fuss el!
-Jenna! 
-Akkor megmutatom én!-indultam el az öreg felé.
Kirántottam a kezéből a botot, majd amilyen gyorsan tudtam elfutottam,de úgy hogy lássam mit csinál Julian. Az öreg férfihez ment és felsegítette a földről, majd a botot visszaadta neki. Megforgattam a szemem és intettem neki, hogy jöjjön oda ahol én vagyok. Mikor észrevette oda futott hozzám. 
-Normális vagy?
-Rossz akarsz lenni?
-Hogy gondoltad ezt?
-Rossz akarsz lenni?
-Mi van, ha történik az öreg úrral valami?
-Rossz akarsz lenni?
-Figyelsz te rám egyáltalán?
-Rossz akarsz lenni?
-Jenna! 
-Rossz akarsz lenni?
-Nem ha másokat bántanom kell.
-Akkor másmilyen módszerrel csináljuk! Van nálad pénz?
-Nincs.
-Remek...Nálam sincs..De kajás vagyok...Gyere velem!-ragadtam meg a kezét és egy élelmiszerbolt felé húztam.
-Mit akarsz csinálni?
-Kaját szerzünk.
-Pár sarokkal arrébb lakok menjünk és együnk otthon valamit.
-Nem akarok sétálni. Neked meg rosszá kell válnod úgyhogy kövess!
Besétáltunk a boltba és a csokikhoz mentünk.
-Azt mondtad éhes vagy..
-A csokit jobban kívánom.-néztem szét és Julian zsebébe csúsztattam egyet.
-Mit művelsz?
-Psszt. Ha lebuktatsz te is lebuksz.-suttogtam.-Gyere velem.-vettem a kezembe még egyet és a kijárat felé mentünk.
Amikor Juliannel átmentünk a jelzőoszlopok között azok megszólaltak, így én visszaléptem még mutattam neki, hogy induljon kifelé. Szerencsére megértette így nekem nem volt már olyan sok dolgom csak magyarázkodni.
-Elnézést..-nyújtottam át az őr kezébe az édességet.-Nem volt elég pénzem, és a csokoládé pedig a kezembe maradt. Nem szándékos volt.-sütöttem le a szemem.
Az őr szúrós tekintettel figyelt, majd elvette a kezemből és elengedett. Kisétáltam a boltból Julian a kirakat előtt fel és alá járkálva várt rám.
-Na végre! Azt hittem elkaptak...
-Dehogy.-nevettem.-Profikat nem kapnak el. 
-Fogd! Itt a csokid!
-Nem kell köszi. Allergiás vagyok a mogyoróra.
-Na ne! Akkor minek ilyet vettél?
-Ez volt a legdrágább.
Megforgatta a szemeit és elindult vissza a park irányába. Követtem. Nem tudtam mit akar csinálni, de reménykedtem benne hogy valami rosszat. Megálltunk a játszótérnél és egy kislányhoz ment aki az anyukájával volt. 
-Most te jössz!
-Mi?
-Ha nekem rosszá kell válnom neked jóvá! Hisz a szerep ezt írja.
-Felejtsd el!
-De de.-ragadta meg a kezem-Add oda ezt annak a kislánynak ott. Ja és mosolyogj amikor átadod neki.
-A-a..
-Én is elloptam ezt! Most te jössz.
-Legyen.-vettem ki a kezéből és odamentem a kislányhoz.
Leguggoltam elé és átnyújtottam neki a csokit.-Tessék.-mosolyogtam.-Remélem szereted.
A kislány apró kezeivel elvette és nevetve szaladt oda anyukájához.
-Mit mondunk ilyenkor?-kérdezte a kislányt.
-Köszönöm.-mosolygott.
-Szívesen.-álltam fel és visszasétáltam Juliannhez.
-Na milyen érzés volt?
-Megfájdult a térdem..
-Hülye vagy.-nevetett.


*egy hónappal később*

Úgy érzem nem hiába segítettem Juliannek..Már csak egy hónap van a fellépésig, de tudom és látom is hogy már nem olyan mint az elején. Nincs lelkiismeret furdalása, ha elkésik otthonról, és sokkal másmilyenebb lett..De ez tetszik..nagyon tetszik. Azt hiszem ez az egy hónap alatt már több pénzt spóroltunk meg együtt mint más egy egész év alatt. De legalább már jól kijövünk egymással most itt ülök az ablakban és várom, mikor jön már meg végre, mivel most ő a soros..Tegnap én mentem elé most ő jön értem..Az idő már egyre gyászosabb november van..A vastag pulcsik és a hosszú nadrágok előkerültek. Most egy fekete csőfarmer és egy fehér narancssárga Ramoneses pulcsi van rajtam, amit egy fehér tornacipővel fogok felvenni. A szövegem már a táskámban tettem, így már csak arra vártam, hogy meglássam Juliant az ablakból és futhassak elébe. Meguntam a csöndes várakozást, ezért kivettem a telefont a zsebemből és a fülest a fülembe dugtam majd bekapcsoltam egy zenét. Tovább bámultam ki az ablakon mikor láthatom meg a néhány göndör tinccsel díszített magas fiút, de csak nem akart jönni. Megcsörrent a mobilom, így kihúztam a fülemből a fülhallgatót és a képernyőre néztem. "Julian".
-Szia.-köszöntem.
-Öt perc és ott vagyok.
-Értettem.-tettem le a telefont és gyors leszaladtam a lépcsőn.
Belebújtam a conversembe és kinyitottam az ajtót majd kisétáltam, a ház elé. Julian már ott volt. Fekete csőfarmert és szürke Ramoneses pulcsit viselt ő is szürke cipővel. 
-Összeöltöztünk.-mosolygott.
-Bizony. Indulhatunk?-kérdeztem.
-Nagy baj lenne ma kihagyni a sulit?
-Mit terveztél?-húztam mosolyra a számat.
-Nem is tudom...-húzott ki a zsebéből két cigit.
-Julian ez most nem jó ötlet!
-Miért? Félsz?
-Én soha! De nem kéne suli időbe betépni! 
-Ez csak egy kis fű...De jól van beijedtél! Jól van értem én..Akkor menjünk és szenvedjünk végig még egy próbát!
-Ha annyira akarod menjünk.
-Na ezt már szeretem!-kacsintott.


*Glenda szemszöge*

-Toby!
-Igen?
-Nem láttad Juliant? Öt perc és csöngetnek..Mindjárt kezdődik a próba..
-Nincs még itt? Harry azt mondta elindult, amikor elmentem reggel hozzájuk...
-Tudtam hogy nem kéne engedni hogy Jennával együtt legyenek..Mióta vele van egyre bunkóbb és hanyagol mindenkit...
-Jenna sincs itt.
-Látod?! Én megmondtam! Az a lány egy boszorkány!
-Ne törődj vele!-ölelt meg.-Drága feleségem, jön próbára?
-Mehetek.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Ohh.-fogta meg a kezem és bevezetett a terembe.
Felsétáltunk a színpadra, elfoglaltuk a helyünket és vártuk hogy megjöjjenek a tanárok. Amikor a csengő megszólalt megjelentek az ajtóban egy egy bögre kávéval a kezükben álmos és karikás szemekkel.
-Kezdhetjük?-kérdezte Mrs. Brown.-Várjunk hol van Jenna és Julian?-Mindenki hallgatott majd a tanár újra megkérdezte.-Hol vannak a főszereplők?-választ most sem kapott.-Fel kell hívnom a szüleiket..Addig gyakoroljatok.-mondta és a másik osztályfőnökkel kiviharzottak a teremből.