14. rész

Sziasztok:)
A részhez nincs hozzáfűzni valóm, csak annyi, hogy jól esne néhány komment:( Alig jön 1-2 úgyhogy örülnék neki ha írnátok hozzá valamit, akár csak két szót:) 
Jó olvasást!<33

Mindig is a karácsony volt a kedvenc ünnepem. Két hete nem csinálok semmit, nincs kedvem semmihez, de ma valahogy az ünnep hangulata engem is feldobott.  Mosolyogva rohantam le az emeletről, mikor meghallottam, hogy csöngettek. Az ajtó elé álltam és kinyitottam, majd az előttem állókat egyesével szorosan magamhoz öleltem. Miután Louis, Emma, Liam, Shelly, Zayn és Perrie is bementek a nappaliba megpillantottam a kapuban Niallékat. Niall ujjai össze voltak kulcsolva Juliáéval, ahogy Tobyé is Glendáéval. Mosolyogva öleltem meg őket is és becsuktam az ajtót. Mindannyian a nappaliban ültünk és beszélgettünk, amikor végre előbukkantak anyáék is. Harry és Melody ujjongva köszöntötték őket. Másmilyenek voltak mint szoktak. Látszott rajtuk, hogy mondani akartak valamit, de nem tették. Nem foglalkoztam felük annyira, inkább Glendára néztem aki rám mosolygott, majd megszólalt.
-Hogy vagy?
-Nagyon jól.-mosolyogtam.-Te?
-Megvagyok. A kezed jobban van már?
-Igen.
-Beszéltetek már azóta?
-Nem, de nem is akarok..
-Ez érthető.
-De félek, hogyha mégis odajön hozzám, megbocsátok neki..Hiába nagy bennem a düh, a bánat, akkor ott nem tudom mit éreznék.
-Hidd el, ha meglátod még erősebb lesz benned a méreg és rá se akarsz majd nézni.
Válaszul mosolyogva megöleltem, majd én is beszálltam a beszélgető felnőttekhez.


*Glenda szemszöge*

Ahogy Toby szemeibe néztem elkapott a vágy, hogy csak a magaménak érezhessem őt. Megragadtam a kezét és feltűnéstelenül eltűntünk a nappaliból. Mindenki bele volt merülve  a beszélgetésbe így senkinek nem tűnt fel, hogy már nem vagyunk ott. Jól ismertem már a házat, rengeteget voltam már itt. Felhúztam Tobyt az emeletre és a vendégszobába irányítottam. Gondoltam, ha már mi is vendégek vagyunk, használjuk ki. Betoltam az ajtón és az ágyra fektettem. Lábammal berúgtam az ajtót, majd hátranyúlva elfordítottam a kulcsot a zárban. Vissza léptem hozzá és egy erős csókot nyomtam a szájára. Ujjaim végig csúsztattam a mellkasán, majd le a hasán, majd a pólója végébe akasztottam az ujjaim és kockás felsőtestén felhúztam, de mielőtt kibújtathattam volna a fehér ruhadarabbol, megfogta a kezem.
-Glenda!
-Toby?
-Nyugodj le! Nem vagy még erre kész!
-Akarlak! Érted? Kívánlak! Csak te kellesz!
-Kicsim ugyan így érzek, de nem kell még! Rá ér ez a dolog!
-Toby, ha nem akarnám, nem tenném...
-Glenda..
-Pszt!-tettem az ujjam a szájára.-Ne most!-csókoltam meg.
Nem szólt többet, csak elengedte a kezem és a csípőmre szorította és lehúzott magához, majd fölém emelkedett így én kerülve alulra. Apró csókokat lehelt a nyakamra, majd egyre lejjebb és lejjebb haladt. Apró nyögések törtek utat maguknak a torkomban, ahogy kibújtatott a pólómból, ujjait, pedig a nadrágom gombjaira vezette. Mikor megszabadított tőle, én is levettem róla pólót, majd remegő kezekkel, próbáltam kikapcsolni az övét. Mikor látta, hogy nem sikerül, kezemet az övéi közé vette és a szemembe nézett.
-Még mindig nem kell, ha nem akarod.
-Én hoztalak ide..-vettem szakadozottan a levegőt.-Akarlak minden porcikáddal együtt. Érezni akarlak. Boldoggá akarlak tenni! Csak..félek..
-Mitől?
-Hogy elrontom..
-Ettől nem kell félned.-fogta arcomat kezei közé.-Ezt nem lehet elrontani. Ne félj.-csókolt meg, majd kicsatolta az övét.
Lehúztam róla a nadrágot, így már mindketten csak fehérneműben voltunk. Az ágyon feküdtünk egymás mellett, majd fölém hajolt, becsukta a szemét és csókolgatni kezdett. A levegőt egyre  gyorsabban vettem. Ujjait a hátam alá csúsztatta, majd miután kikapcsolta a melltartómat lehámozta rólam és eldobta. Lehúzta a lábamon a bugyimat is és azt is eldobta. Soha nem volt még ennyire gyengéd és érzelmes egyszerre. Tudtam, hogy nem először csinálja már és, hogy tapasztalat, de nem gondolom, hogy bárkivel is volt ennyire gyengéd valaha...Nem tudom mikor, de miután megszabadult az alsónadrágjától a szemembe nézett, ujjainkat összekulcsolta és egyé vált velem. Csípőjét lassan mozgatta. Megszólalni sem tudtam az új érzés hatására. Egyszerre fájt és egyszerre volt tökéletes Egyre nehezebben és gyorsabban lélegeztem..Együtt mozogtunk és együtt lélegeztünk. Egyek voltunk.

***

Egymás mellett feküdtünk, kéz a kézben. Némán. Bámultunk egymásra, de nem szólaltunk meg. Felemelte kezeinket, szájához húzta őket és megpuszilta, majd a könyökérre támaszkodott és közelebb hajolva hozzám, megcsókolt. Mosolyogva viszonoztam a csókot, majd felültem az ágyon.
-Jó volt?
-A legjobb.-húztam magamhoz közelebb.
-Ennek örülök.-csókolt meg újra és újra.-Viszont nem akarok semmi jónak elrontója lenni, de vissza kéne mennünk.
-De ott olyan hideg van és sokkal jobb itt mint ott...
-Tudom...Legszívesebben itt maradnék veled örökre, de nem otthon vagyunk..
-Én félig meddig igen.-mosolyogtam.
-Na gyere!-emelt fel.
Letett a ruháink mellett, majd magára vette a boxerét végül pedig a melltartót végig csúsztatta kezeimen, ahogy belebújtatott, majd végig csókolgatva a hátamat becsatolta. Felvettem  a bugyimat, végül pedig mindketten belebújtunk a ruháinkba, majd összekulcsoltuk ujjainkat és mosolyogva kinyitottuk az ajtót. Hangos nevetés csapta meg a fülünket, amire mi is elmosolyodtunk. Lesétáltunk a lépcsőn és vissza ültünk a helyünkre, remélve senki nem kérdezi meg hogy hol időztünk eddig...Ám nem sikerült megúsznunk a dolgot..
-Toby...Hol voltatok?-kérdezte Julia.
Elpirult arccal nézett rám, segítséget kérve.
-Rosszul voltam..-mondtam ki, ami hirtelen eszembe jutott.
-Most már jobban vagy?-nézett rám vigyorogva Melody.
Aprót bólintottam, majd Toby átkarolt én pedig a mellkasára hajtottam a fejem. Tudtam hogy Melody tudja, vagy legalább is sejti hol voltunk. Hiába töltünk együtt kevés időt, mégis a nővérem és jól ismer..Jobban mint bárki más..Toby megsimította a fejemet, majd megpuszilta. Ő is és én is tudtuk, hogy semmi bajom nem volt, de mindketten hitelesen akartuk előadni a dolgokat. Csöndben pihentem a mellkasán és élveztem szívverésének gyors dallamát. Egyszerre pislogtam szívverése ritmusára. Nyugtató illata és szuszogása már majdnem elaltatott, amikor a csengő visszazökkentett a valóságba. Elvettem a fejem a mellkasáról és felnéztem rá. Mosolyogva megcsókolt, miközben Julian felállt és az ajtóhoz lépett. Hallgattam amit beszélget az ajtóban álló személlyel, majd amikor rájöttem kié e az ismerős hang és meghallottam a kérdését felugrottam a kanapéról és az ajtóhoz siettem.
-Mit gondolsz? Tűnj innen! Húzz haza! Vagy ahová akarsz! Menj a kis barátocskádhoz! Csókolgasd őt! Karácsonyozz vele! Vagy csinálj amit akarsz, de ebbe a házba be nem teszed a lábad! Hagyd békén Juliant!
-Ne szólj ebbe bele Glendácska...-mondta gúnyosan.
-Na ezt most hagyd abba! Nem tűröm, hogy így beszélj vele! Takarodj innen!
-Kérlek ne küldj el! Legalább be mehetnék?
-Még van képed? Takarodj innen! Ide be ne tedd a lábadat! Hagyj minket békén örökre!-szorítottam ökölbe a kezem.
-Kicsim.-húzott magához hátra Toby.-Gyere ide.-szorított magához.-Hagyjuk őket magukra.
-Én nem hagyom itt Juliant ezzel a ri...-csuklott el a hangom és Toby karjaiba estem.
-Jól vagy?-kérdezte ijedten.
Aprót bólintottam, majd sírva felszaladtam az emeletre. Néma csend követte a "kis" jelenetemet, amit lépcsőnyikorgás hangosított fel. Leült mellém a földre Toby, majd a fejemet a mellkasára hajtotta.
-Majdnem meghalt a kezeim között ez a kis ribanc miatt..Mindene tiszta vér volt, amikor megtaláltam..Alig volt már pulzusa...Majdnem elveszítettem a legjobb barátomat....miatta...Mi lett volna velem Julian nélkül Toby? Én abba belehaltam volna, ha őt elveszítem...A karjaimban tartottam...mindenhol az ő vére volt...az egész fürdőszobát az ő vére díszítette...haldokolt a kezemben..-zokogtam hangosan.
Hangos ajtócsapás utána a lépcső újra nyikorogni kezdett és megjelent előtte Julain. Hirtelen felálltam majd megszédülve visszaestem Toby karjaiba. Jul lehajolt hozzám és szorosan magához ölelve megpuszilt.
-Elküldted?-szipogtam.
-El.-ölelt még szorosabban.
-Annyira féltem Julian..
-Mitől?
-Hogy elveszítelek azon az estén..Hogy meghalsz..
-De nem tettem, mert megmentettél...de ha te nem vagy már nem lennék itt..-szipogott ő is.
-Ugye soha többé nem teszel ilyet!
-Ezt már megígértem! Butaság volt! Nem gondolkodtam..
-Annyira szeretlek.-szorítottam én is erősebben.
-Én is..-suttogta.
Mikor elengedett Toby mosolyogva állt fel és nyújtotta a kezét barátjának, majd nekem is. Mind ketten felálltunk, majd a két fiú előtt leindultam a lépcsőn. Minden szempár ránk szegeződött ahogy leértünk a lépcsőn. Harry rögtön oda jött hozzánk, hogy megtudja, minden rendben van e.
-Jól vagy?
-Csak egy kicsit felzaklatott Jenna látványa.-mosolyogtam.-De már semmi bajom.
-Akkor jó.-mosolygott ő is.-Fiúk ti is jól vagytok?
-Tökéletesen.-mondták egyszerre, amire mindenki elnevette magát.
Visszaültünk a kanapéra, majd mikor összekulcsoltuk ujjainkat Tobyval, egy csókot nyomott a számra. Vidáman töltöttük a karácsony további perceit, amikor Harry hirtelen megszólalt.
-Valamit mondani szeretnénk.-állt fel, majd Meody felé nyújtotta a kezét, hogy ő is álljon fel. Mikor egymás mellett álltak mosolyogva egymásra néztek és Harry megszólalt.
-Bővülni fog a család.-mosolygott.
-Kisbabát várok.-mosolygott Melody is.
Mindenki szótlanul és csodálkozva nézett rájuk, amikor Julia és Niall egymásra néztek és ők is felálltak, majd Niall megszólalt.
-Tobynak is kis tesója lesz.-mosolyogtak mindketten fülig érő szájjal.

13. rész

Sziasztok:) 

Meghoztam a 13. részt:) remélem tetszeni fog mindenkinek:3 Kicsit próbáltam hosszabbra írni, mint az ez előttit, úgyhogy remélem jó lett:3 komikat elfogadok:3

jó olvasást!:)

Ahogy beszélt, ahogy hallottam a hangját, boldogság töltötte el a szívem. Mosolyognom kellett...Kivertem a fejemből Juliant, így vidáman köszönhettem vissza.

-Jó reggelt neked is! Hogy aludtál?-hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-Nélküled nehezen. De olyan szomorú a hangod ..Mi a baj?

-Tegnap egy kicsit veszekedem Juliannel...

-Jenna el kell neki mondanod! Nem titkolhatjuk örökké!

-Tudom..-halkultam el..-De olyan nehéz...

-Vagy, ha még mindig őt szereted szólj, és én lelépek.

-Alex! Ne beszélj hülyeségeket! Tudod, hogy téged szeretlek! Ne butáskodj!

-Akkor ma elmegyek érted! Rendben?

-Hová akarsz menni?

-Majd meglátod! De öltözz olyan ruhába, amibe nagyon dögös leszel!

-Ajaj!-nevettem.-Mire készülsz?

-Majd meglátod, de addig legyen meglepetés! Este 6-ra ott vagyok érted!

-Rendben.

-Szeretlek!-nyomta ki a telefont.

-Én is.-mondtam, bár már nem hallotta.

*Harry szemszöge*

-Jó reggelt te istennő!-húztam magamhoz Melodyt, hogy megcsókolhassam.

Álmos szemeit kinyitotta, majd mosolyogva viszonozta a csókot. Fejét a mellkasomra fektette, majd a hasamat puha ujjaival végig simította. A tegnap délután járt egész végig az agyamban. A forró levegő, az egymás iránt érzett vágy és kívánat. Kirázott a hideg a gondolattól, majd egy puszit nyomtam a hajába, mire felnézett rám.

-Neked is te szexisten!-mondta nevetve.

-Szóval tetszett a tegnapi?

-Mi az hogy?!

Elnevettem magam a válaszon és felültem az ágyon.-Tudod mikor volt utoljára ennyire jó?

-Az ez előtti?

-Az is jó volt, de emlékszel, amikor nászúton voltunk és hanyatt estél a fürdőbe és beverted a fejed?-rejtettem el egy apró mosolyt.

-Emlékszem.

-Na az az előtti együtt létünk erre hasonlított. Egyszóval rég volt már ilyen jó...

-Naaa...

-Nem úgy értem, hogy nem szokott jó lenni, de a tegnapi hihetetlen volt.-haraptam meg az alsó ajkam.

-Te még 35 évesen is mennyire perverz vagy.

-Én ugyan nem! Csak megmondom, ha valami kimondhatatlanul jó!

-De szeretlek!-ült fel mellém az ágyon.

-Hát még én!-nyomtam egy csókot a szájára.

Csendesen néztünk egymás szemébe, majd Melody rám ugrott és harapdálni kezdett.

-Te vadállat!-kaptam hirtelen észhez és lenyomtam az ágyra, majd fölé hajoltam és végig csókoltam a nyakát.

-Szeretem amikor ilyen vagy. Az olyan baromi szexi!

-Milyen?

-Hát ilyen nem tudom...Amilyen most is vagy!

-Erre gondolsz?-ugrottam ki az ágyból, majd felkaptam és kiszaladtam vele a szobából egyenesen le a lépcsőn majd be a nappaliba.

-Tegyél le te őrült.-ütögette a hátamat.

-Eszem ágában sincs!-csókoltam meg, és a konyha felé indultam vele.-Először kapsz egy kis reggelit még mielőtt elfogynál!-szaladtam be vele a helységbe.

-Pedig rám férne, hogy "elfogyjak"..-mutatott idézőjelet az ujjaival.

Ahogy beértünk a konyhába Julian karikás szemekkel ült és egy bögre teát kavargatott. Letettem Melodyt és némán odasétáltam hozzá amíg Mell elment kávét készíteni.

-Történt valami Jul?-ültem le mellé. Felnézett rám, de nem szólt semmit, majd vissza irányította a tekintetét a bögréjére.-Ha nem szeretnél, nem muszáj róla beszélned, csak annyit mondj, hogy tudok e segíteni valamiben.-válaszul egy fejrázást kaptam semmi mást.-Julian, ha bármiben tudok segíteni, mindig gyere és én segítek!-simítottam meg a hátát, majd felálltam és Melodyhoz mentem.

-Mi a baj?-kérdezte.

-Nem mondja meg.

-Talán ha én is rákérdeznék elmondaná.

-Kicsim te eleve nő vagy neked nehezebben mondaná el a dolgokat.-mosolyogtam,miközben megcsókoltam.

-Na...

-De ha ez az igazság?

-De tényleg nem mondott semmit?

-Meg sem szólalt.

-Esküszöm érzem, hogy ez az undorító Jenna tett valamit.-tette keresztbe a kezét, miután a pultra felült.

-Ne mondj ilyet a fiad barátnőjéről!

-De az a lány egy hárpia én már most megmondom neked! Ki fogja szerencsétlen gyereket készíteni!

-Te se készítettél ki engem!-kacsintottam.

-Most arra célzol, hogy egy hárpia vagyok?

-Nem én mondtam.-nevettem.

-Jól van menj innen!-tolt el magától.

-Már megint mit tettem? Nem mondtam ki hogy tényleg az lennél!

-De céloztál rá!

-Sose gondoltam azt rólad, hogy egy hárpia vagy! Te vagy a legcsodálatosabb nő az életembe! Anyával és Gemmával együtt!

-Annyira imádlak Styles!

-Na meg persze ott van az én kis hercegnőm Emily! Ő a legcsodálatosabb kislány az egész világon!

-Mindig le tudsz nyűgözni!-tárta ki a karjait, jelezve, hogy menjek hozzá közelebb.

Közel mentem hozzá, lábait a derekam köré kulcsolta ahogy a karjait a nyakam köré, majd egy erős csókot nyomott a számra.-Akkor is egy kis boszorkány az a lány.-motyogta a csókunkba.

-Ahogy gondolod szívem! Ahogy gondolod.-vettem le a pultról.

***

A délutáni próbának a fáradalmait próbáltam kipihenni, amikor Emily ült le mellém a kanapéra.
-Apa! Anyának az anyukáját én mért nem ismerem?
Megdöbbentett a kérdése. Hirtelen nem tudtam mit mondani. Felé fordultam, mély levegőt vettem, majd megszólaltam.
-Tudod kicsim, vannak akik hamarabb meghalnak mint mások. Anya anyukájának volt egy balesete..
-Milyen baleset?
-Autó..Anya kicsit idősebb volt mint Julian amikor az anyukája karambolozott egy másik autóval..
-Meghalt?
-Sajnos igen..De akkor terhes volt Glendával..
-De hiszen Glenda él!
-Ő túl élte. Az orvosoknak sikerült megmenteniük..De Katet, anya anyukáját nem sikerült nekik.
-Anya szomorú volt?
-Nagyon..A balesetet amikor hallotta rögtön oda ment a helyszínre és akkor tudta meg hogy lesz egy kis tesója. Anya és én neveztük el Glendának a nagynénédet.-eresztettem egy halvány mosolyt.
-Akkor már ismertétek egymást?
-Igen..Akkor már szerelmesek voltunk egymásba...
-Te vigasztaltad anyát?
-Ühüm..
-És nagyapa? Ő hogy viselte? Hogy tudta meg?
-Nehezen viselte, de mindannyian segítettünk egymásnak.
-Ismerted nagymamát?
-Ismertem. Nagyon aranyos nő volt. Mindenkivel kedves volt és gyönyörű volt! Pont olyan mint anya.
-Csodálatos volt igaz?
-Így van.
-Brendon is segített anyának?
-Inkább anya segített Brendonnak...Tudod, ő egy kicsit nehezebben viselte, hogy elveszítette az anyukáját.Bántotta önmagát, ezért kórházba is került. Tudod a felnőttek és a nagyobb gyerekek olyan dolgokat is tesznek amit nem akarnak, de csak azt látják kiútnak. Anya is volt kórházba akkor...
-Ő is bántotta magát?
-Nem..ő nem...
-Akkor miért?
-Fájt neki az amit csinált magával Brendon..Az anyukája miatt is rosszul érezte magát, és összeomlott..Elájult..
-És te segítettél neki igaz?
-Igen..A mentősök bevitték a kórházba Brendont és anyát..Bent tartották őket egy darabig, aztán amikor jobban lettek hazamehettek. A kis Glendának már készen volt a szobája, így ő is hazamehetett.
-Apa te mindig anya mellett álltál igaz?
-A baleset után nem sokkal, úgy fél év után összevesztünk és anya hazaköltözött Magyarországra. Úgy gondolta, hogy ha elmegy Londonból könnyebben elfelejt..
-De nem felejtett el!
-Mindig próbáltam felhívni, írtam neki, vagy ahogy tudtam kapcsolatba próbáltamú lépni vele, de nem sikerült, így ha a fiúk tudtak vele beszélni mindig átadták nekem hogy van.
-Niallék jóban voltak anyával?
-Mind a négyen jóba voltak Melodyval.-mosolyogtam.
-Ők segítettek nektek újra jóba lenni?
-Valahogy úgy..Egyik nap amikor beszéltek anya nem volt valami jól..Hányt, szédült, rosszul volt..És akkor aznap megtudtam valamit és elmentem hozzá.
-Magyarországra?
-Igen. A barátnője megmondta hol van és odamentem. Leültem vele beszélni, hogy lehet, hogy kisbabánk lesz..
-Akkor lett Julian?
-Igen..Juliannel volt terhes..De tudod, akkor még nagyon fiatalok voltunk..Anya nagyon félt, hogy nem tudunk majd gondoskodni egy kisbabáról...Nagyon sírt...Viszont kibékültünk...Megígértem neki, hogy mindig mellette maradok történjen bármi!
-És ez így is volt.-mosolygott.
-Egy ideig igen...De aznap kaptam egy levelet..Egy ismeretlentől..
-És mi történt? Újra összevesztetek?
-Nem..nem vesztünk össze..De a levelek sorba folytatódtak...
-Miről szóltak?
-Azt mondták el fognak választani anyától...
-Miért?
-Azt a mai napig nem tudjuk..
-És utána? Mi lett?
-Anya visszajött velem Londonba...Minden tökéletes volt..Egyre nagyobb volt a hasa..Mindannyian vártuk már Julient. De el kellett mennem a srácokkal koncertezni..Melody nem jött velem..Féltem otthon hagyni de muszáj volt, és nem hagytam egyedül. Még a buszon is kaptam levelet...Nagyon kikészített minden egyes kis lap..Ahogy vége lett a koncertnek, jött egy buli..Elmentünk..És akkor ott a titkos levelek írója felfedte magát. Megcsókolt...Ezt látta anya is aki csak azért, hogy együtt lehessünk eljött a buliba. De mivel ő csak azt látta, hogy az a nő megcsókolt, így sírva elrohant..Hiába rohantam utána, és próbáltam megnyugtatni, újra összevesztünk. Hónapokig nem beszéltünk egymással...Megkértem a kezét, de nemet mondott..Aztán karácsony napján Louis rám szólt, hogy kezdjek magammal valamit és elmentem anyához..Újra megkértem a kezét, és akkor igent mondott.
-És akkor összeházasodtatok?
-Miután Julian megszületett igen.
-Boldog vagy anyával?
-A legboldogabb!
-Ugye anya nem fog meghalni...
-Nem fog...
-Megígéred?
-Sajnos ezt nem ígérhetem meg...De amitől tudom megvédem majd!
Felállt, majd beleült az ölembe és átölelt.-Szeretlek apa.-suttogta.
-Én is.-öleltem szorosan magamhoz.
Emily végig az ölemben ült, majd egy idő után elnyomta az álom. Felvittem a szobájába és lefektettem aludni. Betakartam, majd kijöttem a szobájából. Indultam volna, le a lépcsőn, amikor Julian a szobája ajtajában állva megszólalt.
-Apa...Bejönnél egy kicsit?
-Persze.-fordultam vissza.
-Bocsi a reggeliért...
-Ne butáskodj! Nem történt semmit. Csak nem volt erőd beszélgetni.
-Azt mondtad, ha segítség kell neked szólhatok...
-Ez így van!
-Most szükségem lenne egy kis segítségre, egy kis tanácsra...
-Mond nyugodtan! Ha tudok segítek!
-Tegnap Jennával kicsit veszekedtünk..Vagyis nem is mondanám veszekedésnek...Csak olyan furcsa  volt és nem tudtam mi a baja, ezért megkérdeztem. De csak annyit mondott, hogy haza kell mennie.
-Lehet, hogy csak rossz napja volt..
-De egész nap ilyen volt..
-Nem lehet, hogy rosszul volt?
-Nem tudom...Nem mondott semmit, csak haza ment. Ma reggel felhívtam, kinyomta a telefont. Írtam neki sms-t, nem válaszolt rá..Nem tudom mit csináljak..
-Menj el hozzá. Vegyél neki egy virágot és menj el engeszteled ki, még ha nem is csináltál semmit. Tudod a lányok ilyenek..Szeretik ha bocsánatot kérnek tőlük, még ha nem is mi vagyunk a hibásak..
-Akkor most menjek el hozzá?
-Szerintem az lenne a legjobb.
-Köszönöm.-ölelt meg.
-Valamit még tudok segíteni?
-Nem.-mosolygott.
-Sok sikert.-öleltem vissza,  majd felálltam és kisétáltam a szobából.

*Julian szemszöge*

Ahogy apa elhagyta a szobámat, átöltöztem amilyen gyorsan csak tudtam és leszaladtam az emeletről. Felkaptam a cipőmet és a kabátomat és kiviharzottam a hideg utcára. Szedtem a lábaim amilyen gyorsan csak tudtam és az első virágárusig meg sem álltam. Benyitottam a kis üvegajtón és az orromat rögtön megcsapta az erős virágillat. Becsuktam az ajtót és az árushoz léptem. Megmutatta milyen csokrok vannak készen, én pedig választottam. Pont olyan volt mint Jenna. Gyönyörű és titokzatos. Minden virág fehér volt, de volt aminek a szirmai még csukva voltak és kék fóliával voltak körülfogva. Amint kifizettem, az utam már rögtön Jennához vezetett. A járdák csúszósak voltak, de nem érdekelt, csak minél előbb Jennánál akartam lenni. Néha néha, egy fa,vagy egy fal támasztott meg az elcsúszástól, de nem estem el. Izgalom fogott el, amikor megláttam Jennáék házát. "Végre!" Nyögtem ki magamba. A lábaim egyre jobban remegtek ahogy közeledtem a ház felé. Már csak pár ház választott el a célponttól, de a lélegzetem megállt, amikor egy kocsi parkolt le a ház előtt és egy öltönyös fiú szállt ki belőle. Nem sokkal lehetett nálunk idősebb, de már jogsija volt..A ház csengőjére tapasztotta az ujját és várta amíg kinyitják előtte a nyílászárót. Nem kellett sokáig egyedül ott állnia..Az ajtó kinyílt és Jenna sétált ki rajta. Gyönyörű volt. Egy apró fekete ruha volt rajta egy fekete magassarkúval. Hozzá illő fekete kabátot viselt  és egy aprócska táskát. A haja lehullott a vállára, de az arcát nem takarta el. Ahogy kilépett az ajtón egy csókot nyomott a fiú szájára, majd mosolyogva összekulcsolták az ujjaikat és az autó felé indultak. A fiú kinyitotta neki az ajtót és miután Jenna beszállt egy újabb csókot váltattak egymással mielőtt becsukta a kocsiajtót és átsétált a másik oldalra. Elfelejtettem lélegezni, ahogy elindult az autó..Ujjaim szétnyíltak, ajkaim remegtek. A virág kihullott a kezemből, amint elhajtottak mellettem és találkozott a tekintetem az övével. Arcáról eltűnt a mosoly..Elkapta tekintetét, majd lehajtotta a fejét. Néztem ahogy eltűnik a fekete autó a távolban, majd futni kezdtem. Minél előbb otthon akartam lenni. Bezárni magam mögött a szobám ajtaját és elfelejteni őt. Örökre! Kigördült az első könnycsepp a szememből, de nem érdekelt. Csak futottam és futottam, amíg lépteket nem hallottam magam mögött. Megálltam és hátra néztem. Egy lány volt az. A fehér virágcsokor volt a kezében.
-Ezt elejtetted.-nyújtotta felém mosolyogva.
-Erre már nincs szükségem.-mondtam, majd vissza toltam a lánynak.-Megtarthatod..A tied lehet..
-De miért?
-Mert akinek szántam nem érdemli meg. Legyen a tied..Nálad biztonságban és jó helyen lesz..
-Köszönöm.-suttogta, majd mosolyogva beleszagolt a csokorba.
-Örülök, ha tetszik.-mondtam majd megfordultam.
-Legalább a nevedet megtudhatom?-kiabált utánam.
-Julian. Julian Styles.-fordultam meg és kiabáltam vissza, majd újra futni kezdtem.
Tudom, hogy nem szabadott volna úgy ott hagynom azt a lányt, de nem bírtam volna, tovább sírás nélkül. Fájt nagyon fájt amit tett. Miért tette ezt velem? Legalább megmondta volna..De nem nem tette. Inkább eltitkolta, hogy nekem jobban fájjon. Hogy szenvedjek..De remélem megtalálta az igazit. Hogy abban a fiúban megvan az ami bennem nincs. De egy biztos. Az önbizalmam elveszett és a boldogságom is ahogy magam előtt láttam a képeket Jennáról és rólam. Egy pillanat alatt vált semmivé az a három hónap..

12. rész

Sziasztok:)
Elég sokára de végre meghoztam a részt:) a következőt majd megpróbálom hamarabb hozni, mivel egy ideig biztos nem utazok sehova:) Remélem tetszeni fog a rész:) kérlek titeket komizzatok:3 
jó olvasást!:)

Már órák óta járkáltunk üzletekről üzletekre, de egyikben sem találtam olyat, ami tetszett is és jól is állt volna. Vagy kicsi volt, vagy nagy. De volt, hogy az volt a bajom, hogy túl csipkés volt, vagy épp túl egyszerű. Sehol nem volt az a fehérnemű amit tökéletesnek tartottunk volna. Vagyis inkább tartottam volna. Julia a legtöbbet dicsérte és azt mondta jól áll, de a tükörképem láttán én nem gondoltam így.
-Ebben annyira gyönyörű vagy.-dicsért, miután elhúztam a próbafülkét takaró függönyt.
-De nézd már meg..-fordultam meg.-Itt is bevág, és így még hájasabbnak tűnök...
-Annyira hülye vagy Melody! Tökéletes alakod van! Egyáltalán nem vagy kövér!
-Dehogynem...-néztem magamon végig a tükörben.
-Mell, ha egyszer Harry ilyennek szeret, akkor miért nem fogadod el te is így magadat?
-Csak nézz rá Harryre és rám..Tudod, milyen rossz így együtt strandon lenni?
-Melody én nem akarok veled veszekedni, de kérlek értsd meg! Tökéletes alakod van! Semmi baj nincs vele! Úgy vagy gyönyörű ahogy vagy! Fogd fel kérlek! Ezt fedd fel!-nyújtott a kezembe egy újabb ruhadarabot.
Kivettem a kezéből, majd visszahúztam a függönyt. Kicsatoltam a rajtam lévő melltartót és felvettem az akasztón lógót. Miután az alját is átvettem újra elhúztam a függönyt. Óvatosan kihajoltam, de Juliát sehol sem találtam. Leakasztottam a fogasról a kabátomat, felvettem és Julia "keresésére" indultam. Fel-alá járkáltam a sorok között, amikor egy ismerős arcot pillantottam meg az egyik sor végén. Mielőtt észrevehetett volna, megfordultam és az öltözőfülkéhez vissza siettem, de mielőtt odaértem volna, sikerült megtalálnom Juliát.
-Harry itt van!-fogtam meg a kezét és húztam az egyik állvány mögé.
-Mi? Hol? És te miért mászkálsz egy kabátba az üzlet közepén?
-Az egyik sornál láttam. És mert téged kerestelek. De most valahogy foglald le, amíg átöltözök és vissza veszem a ruhámat! Sietek ígérem.
-Megpróbálom.-mosolygott.
Visszamentem az öltözőhöz, de amikor beléptem a fülkébe ijedten hátráltam pár lépést, amikor megláttam, hogy nem üres az öltöző.
-Ezt próbáld fel!-emelte fel a fehérneműt, miközben közelebb húzott magához és megcsókolt.
-Harry mit keresel itt? Otthon kéne pihenned!
-Nem tudok nélküled élni.-nevetett.
-Ez akkor sem mentség.-tettem keresztbe a kezem.
-De ezt akkor is fel kell próbálnod.-emelte fel újra a fehérneműt.
-Erre gondolsz?-vettem le kabátomat.
-Tyhűű!-nézett végig rajtam.-Ez nem semmi szívem.-Éreztem, ahogy elpirulok, de miután közelebb húzott magához és a szemembe nézett a pír eltűnt az arcomról. Alsó ajkába harapott, majd felemelt. Lábaimat körbekulcsoltam derekán, és forró csókot váltottunk egymással.-Annyira jól nézel ki, olyan szexi vagy ebben a melltartóban és úristen most azonnal mennyünk haza!-nyomott a falnak.
-Ahogy akarod!-karoltam át a nyakát, majd újra és újra megcsókoltam.
-De kérlek siess! Nem sokáig bírok magammal!
-Akkor segíts kikapcsolni a melltartóm.-fordultam meg mosolyogva. Hideg kezeivel a kapcsokhoz nyúlt és szétnyitotta őket. Kirázott a hideg ahogy végig simította bőrömet, majd a nyakamhoz hajolt és belecsókolt. Átvettem a másik melltartót, majd a fehérnemű alját is kicseréltem és felöltöztem Harry segítségével. Miután a kabátba is belebújtam a kezembe vettem az akasztón lévő ruhákat, amik nem tetszettek, Harrynek pedig a kezébe adtam az előbb levett fehérneműt, majd ujjainkat összekulcsolva kiléptünk a függöny mögül. Niall és Julia kézen fogva nézegették a különböző melltartókat, majd amikor észrevettek minket felénk indultak. A kezemben tartott darabokat a "nem jó" ruháknak kirakott asztalra tettem.
-Julia elrabolhatom tőled a gyönyörű feleségem?
-Persze!-nevetett.-Jó szórakozást!
-Meglesz.-hajolt le hozzám Harry, hogy megcsókoljon.
A pénztárhoz együtt négyen sétáltunk, majd miután Harry fizetett kisétáltunk a kocsikhoz.
-Majd máskor bepótoljuk a vásárlást.-öleltem magamhoz Juliát.
-Ráér.-mosolygott.-De egyenlőre elég nektek kettő gyerek.-nevetett.-Óvatosan!
-Hahaha.-néztem rá "csúnyán".
-Tudom hogy azért rabol el a pasid tőlem.
-Nem hinném, hogy ha a gyerekek otthon vannak, nagyon sok minden lenne..Főleg ha az a Jenna is ott van.-forgattam a szemem.
-Ne félj! Nálunk vannak.-mosolygott.
-Mi?
-Niallék átvitték hozzánk, és így együtt öten elvannak nálunk.
-Áh így már más.-nevettem.
-Na de csak óvatosan.-ölelt meg, majd beszálltam a kocsiba, ahogy Harry is tette.
Mielőtt a gázra lépett volna utoljára megcsókolt, majd elindultunk. Nem beszéltünk útközben. Elég volt csak néha egymásra néznünk. Tudtuk mit akar a másik. Mindketten kívántuk egymást. Egymás karjaiban akartunk feküdni a meleg szobában. Az út saras volt és felcsapódott a kocsi oldalára ahányszor egy pocsolyába hajtottunk. Harry amilyen gyorsa tudott olyan gyorsan ment a kis utcákban, hogy minél hamarabb hazaérjünk. Ahányszor rám nézett szemei csillogtak a vágytól, akár csak egy kisgyermeknek aki édességet akar. Az út sokkal lassabbnak tűnt mint amikor mentünk az üzletbe. Végig csak egy dologra tudtam gondolni. Harryre ahogy forró csókokkal melegít fel, ahogy izmos felsőtestét végigsimítom, amitől kirázza a hideg. Gondolatomból a fék csikorgása ugrasztott ki, ahogy Harry hirtelen megállt a házunk előtt. Mindig is érzékenyen és finoman bánt a kocsijával, de most kiszállt és csak becsapta az ajtaját és miután én is kiszálltam az én ajtómat is becsapta és a kulcson lévő gombbal bezárta. Gyorsan akart mindent csinálni, kapkodott, így a kulcslyukat is nehezen találta meg. Miután sikerült kinyitnia a kaput, visszazárta amint beléptünk mindketten rajta, majd kézen fogott és húzni kezdett a bejárati ajtó felé.
-Harry kicsim. Nyugi!-fordítottam magam felé és megcsókoltam. Belemarkolt a fenekembe és újra és újra megcsókolt.
-Kívánlak Melody! Meg őrülök ha most azonnal nem lehetsz az enyém!
-A tied vagyok.-nyomtam le a mögötte lévő kilincset, majd  benyomtam az ajtón.
Becsapta mögöttem az ajtót, lerúgta a cipőjét, ahogy én is tettem, a kabátokat a földre dobtuk, majd felkapott és a lépcső felé vette az irányt, miközben forró csókokat váltottunk egymással. Amint a folyosó végén lévő szobánkba értünk az ágyra dobott. A póló nem sokáig maradt rajtam. Harry lehámozta rólam, ahogy a nadrágot is és a szobában eldobta. Ujjaimat a pólójába akasztottam, és én is megszabadítottam tőle, miközben ő az övcsatjával szenvedett. Mikor sikerült neki megszabadulnia a nadrágtól, az ágyra fektetett és fölém hajolt. Apró csókokat lehelt a számra, majd haladt lejjebb a nyakam vonalán, a vállamon. Fogaival lejjebb húzta a melltartó pántot, kezével pedig végig simította a testem, végül ujjait a bugyim szélébe akasztotta és végig húzta lábaimon, és az is a földön landolt, ahogy a többi ruhadarab is, majd azokat követték a rajtunk simuló fehérneműk. Harry rám mosolygott, és egy csókot nyomott a számra, majd az állcsontomat végig csókolgatta, a nyakamat és így haladt egyre lejjebb és lejjebb...

***


Mindketten nehezen lélegeztünk, miután Harry lemászott rólam és mellém feküdt az ágyon. Forró volt a levegő. Apró izzadtságcseppek díszítették Harry homlokát, miközben pislogott. Göndör fürtjei vizesek voltak. Felemeltem a kezem, hogy a mellkasára tehessem és megsimogathassam, de remegve estek vissza az ágyra. Nehéz volt mozognunk, így csak figyeltük egymást. Zöld szemei csillogtak a halvány fénytől amit a lámpák nyújtottak. Beszélni próbált volna, de a szavak nem hagyták el a száját. Kezeit óvatosan az enyémek mellé csúsztatta, majd összefonta ujjainkat. Oldalára fordult és közelebb húzott magához. Egy csókot lehelt a homlokomra, szemeit lecsukta, majd elnyomott mindkettőnket az álom.

***
*Julian szemszöge*

Összekulcsoltam ujjainkat Jennával, majd kiléptünk a hideg téli időbe. Elköszöntünk Nialléktől, és hazaindultunk. Emily előttünk sétált, miközben egy egyre nagyobb hógömböt görgetett maga előtt. Néha néha hátra fordult, hogy ellenőrizzen minket megvagyunk e még, majd tovább gurította a hóval fedett füvön az óriási hógömbjét.
-Szerintetek ez elég lesz egy nagy hóember aljának?-fordult meg Emily.
-Elég.-mosolyogtam.-De mire hazaérünk úgy is nagyobb lesz.
-Miért?
-Mert ha tovább gurítod, több havat szed fel a földről.
-És ha felemelem és úgy haza viszem?
-Próbáld meg.-nevettem.-Nem fogod elbírni, de ha tovább gurítod, legalább még nagyobb hóembered lesz.
-Segítesz majd feltenni a tetejét?
-Persze.
-Köszönöm.-fordult vissza és tovább gurította.
Furcsa volt ma egész nap Jenna. Nem sokat beszélt, pedig ez nem rá vall. A kezemet is alig akarta megfogni, és még csókot sem adott ma. Féltem rákérdezni, így hagytam is a dolgokat. Biztos csak rossz napja van. Kis séta után végre hazaértünk. Emily a fal mellé gurította a hógömbjét, majd befutott a házba. Mikor beértünk a meleg szobába lerúgtam magamról a cipőt, Jennáról leemeltem a kabátot, majd felakasztottam. Anya és apa a lépcsőn jöttek le kézen fogva és csókolózva. Harryn egy boxer volt, Melodyn pedig Harry alsója és az egyik pólója. Mikor észrevettek minket köszöntek, majd nevetve a konyhába mentek.
-Kértek valamit inni?-kiabált ki anya.
-Kérsz?-kérdeztem Jennát. Válaszul egy fejrázást kaptam.-Nem.-kiabáltam vissza, és felmentünk a szobába.
Ismerem már anyáékat, hogy tudjam mi történt egy pár órával ezelőtt. Mindketten vidámak voltak, lenge öltözet, elmosódott smink...Csak remélem újabb kis tesóm nem lesz. Elmosolyodtam a gondolaton, miközben kinyitottam az ajtót Jenna előtt. Csendben leült az ágyra és még mindig nem szólt egy szót sem. Szembe leültem vele a székre és csak figyeltem ahogy a kezében egy cérnát babrál. Nem tudtam jó ötlet e, de felemeltem a fejét és a szemébe néztem.
-Rosszul érzed magad? Fáj valamid? Mérges vagy rám? Tettem valamit? Megbántottalak?-nem szólalt meg, csak megrázta a fejét. Nem nézett a szemembe, inkább lehunyta őket. Éreztem, hogy nincs minden rendben.-Történt valami Jen?
-Haza megyek.-állt fel. A kilincsre helyezte a kezét, majd lenyomta és kisétált rajta. Megdöbbenve ültem tovább a széken. Nem tudtam mit csináljak. Megállítani úgy sem tudom, beszélni úgysem akar. Felálltam és utána futottam, megfogtam a vállát és magam felé fordítottam.
-Csináltam valamit?
Megrázta a fejét.-El kell mennem Julian!
Egy csomó lett a gyomromban, ahogy kinyitotta az ajtót és kilépett a hidegbe. Végig néztem ahogy elsétál a ködös téli utcán, majd becsuktam az ajtót és felsétáltam a szobába.Törökülésbe az ágyra ültem, a falnak dőltem, majd elnyomott az álom.

Mikor felébredtem, kinéztem az ablakon, de még mindenhol a sötétség borította az udvart. Az égen világított a  hold, a csillagokat eltakarták a felhők. Óriás pelyhekben hullott a hó. Könyököltem az ablakban és csak figyeltem és figyeltem ahogy a különböző formájú, méretű pelyhek szállingóztak. Nem értettem mi történt Jennával délután. Annyira furcsán viselkedett. Egyáltalán nem szokott ilyen lenni. Sőt...Soha nem volt még ilyen..Felkapcsoltam a lámpámat, a kezembe vettem a telefonomat és megnéztem az időt. 3:24 Levetettem a pólómat és a fürdőszoba felé indultam. Mikor beálltam a forróvíz alá kizártam a gondolataim és csak a víz melengető, nyugtató hatását élveztem. Megmostam a hajamat, majd kiléptem és egy törölközőt magam köré tekertem és megmostam a fogamat is. Amint végeztem visszasétáltam a szobába egy nagy eséssel karolva, majd felöltöztem és vissza bújtam az ágyba. Hideg volt a szobába a tusolás után, így nyakig betakaróztam, bekapcsoltam a tévét, aztán újra elaludtam.

*Jenna szemszöge*

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Az éjjeliszekrényhez nyúltam, hogy megnézzem ki keres, de amikor megláttam inkább visszadobtam, miután kinyomtam a telefont. Semmi kedvem nem volt beszélni Juliannel. Kicsit már sok belőle. Három hónapja vagyunk együtt és minden percét velem akarja tölteni. Már kicsit unalmasak a nyálas szokásai..Folyamatosan csókolgat, mindig a kezemet akarja fogni, és mindig velem akar lenni. Sose fogja felfogni, hogy nekem idő kell. Muszáj a szabad idő. Nem lehetünk mindig együtt. A telefonom a szekrényen újra rezegni kezdett. Julian írt egy üzenetet, úgyhogy megnyitottam.
"Szia szerelmem! Nagyon hiányzol, remélem nincs semmi baj..Ha lesz időd kérlek hívj fel! Nagyon szeretlek! Vigyázz magadra!
Jul."
Megforgattam a szemem, majd a hasamra tettem a telefont. Marhára unom már a rengeteg sms-t amit Juliantől kapok a rengeteg telefont és más dolgokat. Kell egy kis tér..Ledobtam az ágyra a telefont, az oldalamra fordultam és elaludtam. Körülbelül tíz percet sikerült aludnom, mert újra rezegni kezdett a telefonom. A képernyőre néztem, de most nem Julian hívott. Boldogan emeltem a fülemhez a telefont és boldogan hallgattam a telefon másik végébe beszélő fiú hangját.

Olvasd el!

sziasztok:)
ezer bocsánat amiért ilyen sok ideje nincs már rész:( próbáltam írni de a sok tanulás miatt nem nagyon volt időm. megpróbáltam az utazás előtt megírni az új részt de nem sikerült..Londonban vagyok egy iskolai kirándulás keretében ezért még egy hétig biztos nem lesz rész...vasárnap hajnalban érek haza úgyhogy amint tudom folytatom a részt és mielőbb kiteszem:) és ha szeretnétek leírhatom hosszan majd az utazást, de csak ha szeretnétek:) mégegyszer bocsánat:(
legyetek jók!:)
glori.

11. rész

Sziasztok:3
Ez a rész egy kicsit rövid, lett úgyhogy bocsánat...de azért remélem tetszeni fog:)
Jó olvasást!<3

*Harry szemszöge*

Nyakig betakarózva feküdtem az ágyban és a plafont bámultam, amikor Melody is csatlakozott hozzám. Felé fordultam és mosolyogva megcsókoltam. Jó volt végre mellette a saját ágyamban feküdni. Mindannyian hiányoztak már...Kezét az enyémre tette, ujjainkat pedig összekulcsolta és úgy néztük egymást percekig...csendben..Egyikünk, sem szólalt meg, csak élveztük a pillanatot, hogy újra együtt vagyunk, orvosi gépek, és gyógyszerek nélkül. Szemeit lecsukta, és a hátára fordult, de a kezemet nem engedte el. Én  mozdulatlanul feküdtem tovább, és néztem ahogy mellkasa fel és le emelkedik, majd egyszer csak, elengedte a kezem és ismét felém fordult. Könyökére támaszkodva a tenyerét az arcára tette és úgy szólalt meg..
-Harry...Én annyira örülök, hogy Julian boldog, és szerelmes...de nekem ez a Jenna, valahogy nem illik hozzá. Annyira durva lány..Julian, pedig olyan kis szerény fiú...Miért pont ő kell neki? Annyira más személyiségek..
-Talán, erre mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást.-mosolyogtam.
-De ez más..Ez a lány csak ki használja Jult...és én ezt nem akarom...össze fogja törni a szívét...Még sohasem volt szerelmes a fiunk..Még soha nem volt barátnője...Nem akarom, hogy pont egy ilyen lány legyen az akibe szerelmes a fiam..Ő sokkal jobbat érdemel, egy ilyen lánynál...
-Miért gondolod, hogy csak kihasználná?
-Csak nézz rá...Annyira rossz még a tekintete is..Te tegnap egy hercegnőként láttad, mert tényleg olyan volt, de én a kezdetektől ismerem..Ő miatta változott meg Julian...Megváltoztatta ez a lány...Julian ijesztőnek tartotta és most nem tudom, miért szerelmes belé...
-Mert megfogta benne valami, ahogy annak idején benned is megfogott valami..
-Harry azt hiszem nem érted...Ez a lány miatt összefog törni a fiunk...
-Melody, ne legyél már ilyen..Jenna szereti Juliant és Julian is szereti Jennát...Ne avatkozz bele a szerelmükbe...Ők jól megvannak együtt! Hagyd őket!
-De...
-Psszt.-tettem a szája elé az ujjam.-Késő van már...Csak fáradt vagy...Aludjunk inkább.-hajoltam hozzá közelebb és egy csókot nyomtam a szájára.
-Akkor is nekem lesz igaza..-fordult el tőlem és leoltotta az éjjeli szekrényen lévő lámpát.
Oldalamra feküdve bámultam ki az ablakon. A telihold bevilágította a szobát, a fák árnyéka felrajzolódott a falra. Kiskoromban mindig rettegtem ezektől, de mára már gyönyörű díszként látom őket, amik este előbújnak a falon reggel pedig eltűnnek. A falon játszadozó faárnyékokat figyelve Melodyn gondolkodtam...Miért gondolja, hogy az a kedves lány kihasználná Juliant. Olyan kis bájos lány..Mért tenne ilyet vele? Nem hinném, hogy olyan lenne...Lehunytam a szemeim, és aludni próbáltam, de nem sok sikerrel jártam. Órák hosszat csak forgolódtam össze vissza. Volt valami a fejemben ami nem hagyott aludni, csak nem tudtam mi az..Olyan hiány érzetem volt..Besüppedt alattam az ágy, mire kinyitottam a szemem és annyit láttam, hogy az ág árnyékai helyett egy lány formája vetődik a falra. Az ablak felé néztem,majd kimásztam az ágyból és óvatosan megközelítettem a feleségemet. Hátulról átöleltem, így együtt figyeltük a holdat és a csillagokat. A néma percek után megpusziltam, és a fülébe súgtam.
-Ha most nem lenne olyan hideg odakint, levinnélek a karjaimban és kiülnénk a hinta székre, néhány gyertyával körülöttünk és úgy figyelnénk a csillagokat.
Kimászott a karjaim közül és elsétált a szekrényig. Felvett egy pulóvert és egy melegítőnadrágot, majd nekem is oda hoztam mindkettőt. Belebújtam a ruhadarabokba Melody addig pedig valamit keresgélt a szekrény mélyén. Mikor megtalálta amit keresett, összehajtogatta és a kezében tartva mosolygott. Tudtam mire gondol, így odamentem hozzá felkaptam és halkan kisétáltam vele a szobából, majd levittem a lépcsőn. Amint leértünk a fiókban keresgélt egy kicsit, majd a kezembe adta az apró kis gyertyákat. Felhúzott egy papucsot én pedig ráadtam a kabátját majd én is magamra vettem a vastag ruhadarabot és egy papucsba belecsúsztattam a lábamat. Újra a karjaimban tartottam és kisétáltam vele az udvarra. Leültettem a hintaszékre, majd a kezében tartogatott pléddel, jól betakartam. A mécseseket a földre pakoltam és egyesével meggyújtottam őket, végül pedig én is leültem a hintaágyra. Felhúzott lábakkal ültünk a hideg téli éjszakában a takaró alatt. Melody a mellkasomra dőlve figyelte a csillagokat én pedig őt átölelve néztem őket.
-Te és én mindenre képesek vagyunk.-suttogta.
-Bizony.-mosolyogtam.
Némán figyeltük a fényes pöttyöket az égen, amikor apró fehér pelyhek kezdtek hullani az égből.
-Harry! Esik a hó!-kelt fel a mellkasomról Melody és csillogó szemekkel nézett rám. Mintha egy kisgyerek lett volna, aki még soha nem látott hóesést. Aprót bólintottam, amit egy mosollyal bővítettem.Tekintete visszatért a fehér pelyhekre amik egymást követve szállingóztak le az égből. Szemei úgy ragyogtak akár két csillag az égen. Olyan boldognak tűnt. Egy perce még szomorú volt, de örültem hogy végre nem az! Lehet hogy félti Juliant, attól hogy összetörik a szíve, de ez minden fiatallal megesik..Nagyon kevesen találják meg elsőre az igaz szerelmet...Kivertem a fejemből, a rossz gondolatokat, és tovább néztem Melodyt ahogy élvezi a hóesést. Magamhoz húztam és megpusziltam, így együtt gyönyörködtünk az időjárásában.

*Melody szemszöge*

Mikor kinyitottam a szemem, már a meleg szobában voltam. Harry mellettem feküdt az ágyban és mélyen szuszogott. Az órára néztem és már tizenegy óra volt. Közelebb bújtam Harryhez, mellkasán végigsimítottam a kezem, majd megcsókoltam. Nagy zöld szemeit lassan kinyitotta, majd mosolyogva viszonozta a csókot. Szorosan magához húzott és megölelt. Mikor lazított a szorításából, kibújtam karjai közül és kimásztam az ágyból. A szekrényhez sétáltam és kiválasztottam a mai ruhámat. Levettem a felsőmet, majd átvettem a másikat és ugyan így tettem a nadrággal is. Ránéztem Harryre aki mosolyogva keresztbe tett kézzel az ágytámlának dőlve nézett. Visszabújtam mellé az ágyba és újra és újra megcsókoltam.
-Köszönöm a tegnap éjszakát, hogy kivittél az udvarra és hogy ilyen jól érezhettem magam...
-Nincs mit.-mondta rekedten suttogva.
-Basszus Hazz! Megfáztál kicsim?
-Nem.-nevetett, ugyan olyan hangon.-Menjünk le enni. Éhes vagyok.
-Nem! Te itt maradsz!-húztam rá a takarót.-Majd én hozok neked enni.
-De nem tudod mit akarok enni.
-Mit akarsz enni?
-Omlettet.
-Most csináljak neked omlettet?  Nem elég a pirítós?
-Megcsinálom magamnak nagyon szívesen!
-Két omlett rendel Harry Styles részére! Értettem! Máris hozom!-pusziltam arcon.
-Egy angyal vagy!
-Tudom.-nevettem.-De az ágyban maradsz!
-Megígérem hogy ágyban maradok.-nevetett.
Újra kimásztam az ágyból és kiindultam a szobából. Lesiettem a lépcsőn és a konyhába mentem. Kivettem a tojást a hűtőből, majd készíteni kezdtem Harrynek a reggelit. Mikor elkészült, tálcára tettem egy forró bögre teával és egy gyógyszerrel együtt és felvittem a szobába. Amint felértem Harry póló nélkül egy hosszú nadrágban állt az ablak előtt a párkányra könyökölve. Mikor meglátta hogy visszajöttem futó tempóban ugrott vissza az ágyba és húzta magára a takarót.
-Lebuktál fiatal ember.-tettem keresztbe a kezem és néztem rá mérges arccal..bár hatástalanul, mert zöld szemeivel megbánással teli arcot vágott így nem tudtam rá haragudni. Nevetve ültem le mellé az ágyra és tettem az ölébe a tálcát amire a reggeliét pakoltam.
-A többiek mit csinálnak?-kérdezte, miután lenyelte az első falatot.
-Szerintem még alszanak.
-Ilyen sokáig?
-Te is még csak fél órája vagy fent...-Megrántotta a vállát majd tovább folytatta a reggelijét.-Úgy gondoltam ma elmegyek Juliával vásárolni és kikapcsolódni, ha nem baj.
-Menj nyugodtan.-mosolygott.-El leszek egyedül.
-Áthívom Niallt és rá bízlak hogy pihenj.
-Ez komoly Mell? Pont Niallra?
-Mert szerinted jobb Louis aki három percnél tovább nem tud egy helyben maradni, vagy Zayn akinek mindig van valami őrült ötlete?
-És mi van Liammel?
-Elutaztak "telelni"-mutattam idézőjelet a kezemmel.-Amúgy is mi bajod van Niallel?
-Nincs semmi bajom, csak ha vele vagyok nagy rá az esély hogy elhízom..-húzta mosolyra a száját.
-Jaj te! Én még dagin is szeretni foglak!
-Biztos?
-Száz százalék!
-Akkor mire vársz? Hívd fel Niallt és irány vásárolni.-nevetett, mielőtt megcsókolt.
-Óvatosan a csókokkal Mr. Styles! Nem akarok beteg lenni!
-Rendben Mrs. Styles!-húzott magához és addig csókolt, amíg el nem fogyott a levegője.
-Ha beteg leszek meghalsz!-töröltem le a számat.
-Mrs. Styles kisasszony begurult.-nevetett, majd szorosan megölelt.


Már a cipőbe bújtattam bele a lábamat, amikor csöngettek. Kinyitottam az ajtót és elém tárult a két jó barátom mosolygós arca. Juliával egymást ölelve köszöntöttük egymást, ahogy Niallel is..Mindketten besétáltak az ajtón. Niall lerúgta a lábáról a cipőt és mint aki otthon érezte magát a konyhába sietett.
-Niall vigyázz Harryre hogy pihenjen! Nem szabad semmi megterhelőt csinálnia!
-Jó jó! Na jó vásárlást csajok!-csukta be az ajtót, mikor kijött a konyhából egy szál virslivel.
-Most a férjed kitessékelt a házamból?-nevettem.
-Úgy tűnik..-mosolygott Julia. Beültünk a kocsiba, én pedig a gázra léptem és elindultunk.-Van valami elképzelésed  mit akarsz venni vagy csak úgy vásárolunk?-kérdezte.
-Harrynek akarok valami felejthetetlen karácsonyi ajándékot venni.
-Felejthetetlent?-nevetett.-Mégis mire gondoltál.
-Hát...-nevettem.-Esetleg egy szexi fehérnemű?
-Neked vagy neki?
-Mindkettőnknek! Egy kollekciót.
-És hogy adnád neki oda? Nem hiszem hogy a fa alatt jó lenne, amikor mindannyian ott vagyunk..Bár biztos zavarba hoznánk..
-Egy kimerült nap után, amikor hazaér, elé állni, fehérneműben éééés...."elkényeztetni"-mondtam hangsúllyal.
-Egy ilyennek asszem Niall is örülne...
-Szerintem tuti.
Az utunk további részét végig nevettük, majd mikor megérkeztünk a bevásárlóközpontba a fehérnemű üzletek felé vettük az irányt.

10. rész

Sziasztok:)

Elkészült a 10. rész, úgyhogy ehhez kérlek titeket komizzatok legalább két szót:) mivel Teddy*-* kérte, hogy legyen Tobyról és Glendáról rész, ezért most egy ilyet hoztam. Mivel elkapott az ihlet így már ma meg tudtam írni:) remélem tetszeni fog:)

jó olvasást!<3

*Toby szemszöge*

-Annyira lelkiismeret furdalásom van Julian miatt..-feküdt a mellkasomra Glenda.
-Miért?
-El kellett volna neki mondanunk..Igaza volt, arról amit mondott..
-Nyugi már! Úgyis túl teszi ezen magát, aztán megbocsát és minden újra a régi lesz.
-De, ha mégse?-támaszkodott a könyökére.
-Julian már rengeteg dolgot megbocsátott már, egy ilyen kis semmiséget, pár nap alatt elfelejt és megbékél!
-Épp ez, hogy annyi mindent megbocsátott már!
-Mi is elfogadtuk, hogy együtt vannak Jennával és hogy elhanyagolt minket, úgyhogy ennyi a legkevesebb amit tehet, hogy nem fog haragudni ránk!
Glennda nem mondott semmit, csak visszafeküdt a mellkasomra. Bekapcsoltam a tévét, de nem sokáig néztük együtt, mivel a film első felében elaludt. Betakartam, majd lehalkítottam a tévét és lekapcsoltam a lámpát, így már csak az éjjeli szekrényen lévő lámpa fénye világította be halványan a szobát. Óvatosan kimásztam Glenda alól és egy párnát tettem a feje alá. Lemásztam az ágyról, és az ajtó felé indultam, amikor hirtelen megálltam.
-Hová mész?-suttogta.
-Lemegyek enni.-fordultam vissza, hogy rá nézhessek.
-Veled mehetek?
-Az előbb már aludtál.-ültem le mellé az ágyra.-Biztos nagyon fáradt vagy, majd hozok fel neked valamit enni rendben?
-Szeretlek.-csókolt meg.
-Álmodj szépeket.-pusziltam meg, majd felálltam és kisétáltam az ajtón.Lesiettem a lépcsőn, majd a nappaliban ülő szüleimhez mentem.-Anya.-ültem le mellé a kanapéra.
-Mond.-tette le a könyvet a kezéből, és mosolyogva rám nézett.
-El kell mennem Julianhez, de Glendát itt kell hagynom..Nem szeretném, ha velem jönne..Már elaludt, de ha bármi baj lenne vigyáznál rá?
-Persze! Menj csak! De siess, mert már késő van és nem hiszem, hogy Glenda örülne, ha nem találna maga mellett ha felébred..
-Köszönöm.-álltam fel, majd a fogasról leakasztottam a kabátomat, felhúztam egy cipőt és már ki is viharzottam a házból.
Gyors léptekkel, siettem Julianékhez. Útközben előhúztam egy szál cigit a zsebemből, és meggyújtottam. Megszívtam a nikotinnal teli szálat, majd kifújtam a füstöt. Néztem ahogy elszáll a sötét éjszakában és újra beleszívtam egyet. Kitisztította az agyamban a kusza gondolatokat és újra épp ésszel tudtam gondolkodni. A hideg téli idő csípte az arcomat és a kezem is fázott. Csak reménykedni tudtam, hogy Julian legalább beenged a házba. Nem tudtam még mit akarok neki pontosan mondani, de abban biztos voltam miért megyek. Tisztázni, közölni akartam vele mindent.Kiönteni neki a szívemet, még ha haragszik is rám..Amint megérkeztem az ismerős ház elé mély levegőt vettem, a csikket eldobtam, majd ráléptem és becsöngettem a házba. Egy kis várakozás után kinyílt az ajtó és Harry jelent meg előttem.
-Toby? Mi járatban ilyenkor?-nézett rajtam végig.-Gyere be! Nagyon hideg van kint..
-Julianhez jöttem...Beszélnem kell vele.-léptem át a küszöböt. A meleg szobát menedéknek érezte a testem, így már nem vacogtam annyira. Álltam az ajtóban és vártam hogy Harry szóljon a fiának.
-Menj fel hozzájuk nyugodtan. Jennával vannak a szobájában.
-Akkor...nem is zavarok inkább...-nyeltem egy nagyot..
-Valami baj van Toby?
-Nem nincs semmi...-ráztam a fejem  bizonytalanul, majd a kilincsre nyúltam és lenyomtam.
-Szóljak neki?
-Nem szükséges majd máskor vissza jövök.-nyitottam ki az ajtót.-Azért köszönöm.-mosolyogtam.-Jó éjt Harry és bocsi a zavarásért!
-Nem zavartál. Nektek is jó éjszakát.-csukta be az ajtót.
Hazafelé indultam és néztem ahogy a lélegzetem eltűnik a hideg utcán, majd újra és újra eltűnik. Lassítottam a lépteimen hazafele menet, mint amikor jöttem. csak én voltam egyedül a csendes utcán,vagyis ezt csak én gondoltam így, mindaddig amíg valaki a vállamra nem tette a kezét. Ijedten fordultam hátra és lassítottam le a lélegzetem, amikor észrevettem ki az.
-Mit keresel itt?
-Hozzám jöttél nem de?
-De igen...de nem akartalak zavarni titeket..
-Jenna már elaludt, apa meg szólt, hogy kerestél...
-Hát..igen...
-Miért? Mit akarsz?
-Bocsánatot akarok kérni..Sajnálom hogy nem mondtuk el, de nem tudtuk hogy fogadtad volna...
-Ezért inkább eltitkoltátok? Mond mégis mióta tart ez?
-Körülbelül két hete...
-Áh értem..és még tartott volna két hónapig is ha nem veszlek észre titeket...már ha addig veled maradt volna...
-Kérlek ne haragudj!
-Toby én nem haragszom, csak rosszul esik..Ti ketten vagytok a legjobb barátim és rosszul esik hogy nem szóltok egy ilyen dologról...
-Sajnálom..
-És tudod féltem tőled Glendát...Össze fogod törni a szívét...Egy normális kapcsolatod sem volt még...Nem úgy bánsz a nőkkel ahogy ők azt megérdemlik..Kihasználod őket és ezt nem akarom, hogy Glendával is így legyen..Lehet hogy erős lánynak látszik kívülről, de nem az..Nagyon is törékeny lány...És most szerelmes...Szerelmes beléd..Neked adta a szívét, úgyhogy kérlek ne használd ki! Szeresd! Tegyél meg mindent azért hogy boldog legyen! Ne hanyagold el senkiért se!
-Nem fogom ígérem! Szeretni fogom örökké! De kérlek segíts nekem!
-Miben?-kerekedtek el a szemei.
-Te annyira tökéletes vagy! Mindenkivel úgy bánsz mintha egy angyal lenne, egy törékeny porcelándarabka, ami bármelyik percben darabokra törhet..Apró kis szilánkokra...Én is ilyen akarok lenni, aki vigyázni tud Glendára!
-Toby!-tette kezét a vállamra.-Nem kell ehhez más, csak annyi, hogy SZERESD! Mutasd ezt ki neki! Törődj vele! Hallgasd meg! Figyelj rá!
-De én erre nem vagyok képes...Nem tudom kimutatni amit érzek..
-Mond neki hogy szeretlek, öleld át, csókold meg, simítsd meg az arcát, minden apró, gyengéd mozdulattal jelzed felé, hogy fontos neked!
-És ha elrontom?
-Ezt nem lehet elrontani ha tényleg szereted!
-Köszönöm!-öleltem magamhoz.
-Egy barátnak bármit.-mosolygott, majd visszaölelt.-Menni fog?
-Remélem...
-Sok sikert!
-Julian elmondhatok neked valamit?
-Persze!
-Tudom, hogy félsz, hogy kihasználom Glendát, vagy összetöröm a szívét, de ne félj! Tudod, sohasem éreztem még így, de most tudom, hogy tényleg szerelmes vagyok! Amikor vele vagyok ott vannak a pillangók a hasamban, izgulok, ha mondok neki valamit, ha megcsókol bizseregni kezd mindenem...Tudom, mindez furcsán hangzik, főleg tőlem...Soha senkinek nem mondtam még hogy szeretlek, vagy hogy mindennél fontosabb vagy nekem! Senki iránt nem éreztem még ilyet mint Glenda iránt! Mindenki azt hiszi, hogy én vagyok az iskola menő sráca, nem félek semmitől, és senkitől, de ez nem így van! Nagyon félek, rettegek valamitől...Attól, hogy elveszítem őt! Ő annyira tökéletes! Jobbat nem is kívánhatnék! Nem tudom miért pont én kaphattam meg őt!? Miért érdemeltem őt ki magamnak! De ha már megkaphattam ígérem örökké vigyázni fogok rá és vele maradok mindörökké! Soha nem fogom megbántani, mert szeretem őt! Az életemnél is jobban!
-Nem gondoltam volna, hogy ezt tőled fogom egyszer hallani.-vigyorgott.-Toby Horan ilyet mondjon egy lányról...Hogy szívből szeressen valakit...Soha nem gondoltam volna! De úgy látom, hogy rosszul gondoltam...Örülök, hogy így gondolod Toby és hogy tényleg szereted őt! Tudod belehalnék abba ha összetörne a szíve! Ha bárki bántaná! Én hiszek neked, hogy teljes szívedből szereted úgyhogy kérlek vigyázz rá! Tudod, lehet hogy erős lánynak látszik, de belülről egy gyenge lány és könnyen összetörhet..És ha összetörik, mindenre képes...mindenre...-ismételte meg újra a szót.-Vigyázz rá kérlek!
-Vigyázni fogok rá ígérem! Ha velem van semmit bántódása nem eshet! Mindentől megvédem és szeretni fogom!
-Bízom benned Toby!-ölelt meg.- De most mennem kell, mert nem akarom Jennát egyedül hagyni.
-Én is haza megyek, mert nálunk van Glenda.-mosolyogtam, majd elköszöntünk egymástól és mindketten külön irányba haza indultunk. Jobban éreztem magam hogy tudom Julian már nem haragszik és hogy mindezt kiadhattam magamból..Soha nem voltam még igazán szerelmes...Persze voltak barátnőim, de mind csak arra kellet, hogy "kiéljem a vágyaim". .Tudom, ez bunkón hangzik, de ez az igazság...Egy rendes barátnőm se volt eddig, akit sajnáltam volna, amikor szakítottunk...Mondjuk mind gyönyörű és formás lányok voltak, de utána jött mindig egy jobb és szebb...De most hogy itt van Glenda, semmi többre nem vágyom csak arra, hogy vele lehessek... Egyre gyorsabban szedtem a lábaim, hogy minél hamarabb Glenda mellett érezhessem magam...Kis séta után a házunk előtt álltam, a kulcsot a zárba dugtam, majd elfordítottam és kinyitottam az ajtót..Lerúgtam a lábamról a cipőt a kabátomat pedig felakasztottam. A konyhába indultam, hogy csináljak magamnak és Glendának kakaót. Kivettem a hűtőből a tejet, kiöntöttem két bögrébe és betettem a mikróba, addig pedig elővettem a kakaóport. Amíg melegedett a tej, kinyitottam a szekrényt és nézelődni kezdtem benne, hátha találok valami édességet..Kis keresgélés után megakadt a szemem két tábla milka csokin. Kivettem őket a szekrényből és a csipogó mikróhoz léptem hogy kiszabadítsam a tejeket a forró dobozból. Beleöntöttem a bögrékbe a barna port, és egy kiskanállal megkavartam őket, majd egy tálcára tettem, amire a csokik is kerültek és felsétáltam vele a lépcsőn. Kinyitottam óvatosan az ajtót,majd a lábammal belöktem. Letettem az asztalra a tálcát, és lassan bebújtam a takaró alá és magamhoz húztam Glendát. Halkan szuszogott, majd szemét lassan kinyitotta és rám nézett.
-Hol voltál? Olyan hideg vagy...
-Volt egy kis elintéznivalóm...-nyomtam egy puszit a nyakára.
-Jaj ne! Olyan hideg az orrod és az arcod is!-húzta össze magát nevetve.
-Ezért hoztam forró kakaót csak neked és nekem.-csókoltam meg a száját, és kimásztam az ágyból, hogy odavihessem az általam készített finomságot.-Majd odaviszem!-emeltem fel a tálcát, mire visszahúzta magára a takarót.-Remélem ízleni fog.-ültem le az ágyra.
-Ebben biztos vagyok!-vette el az egyik bögrét a tálcáról.
-Na milyen?-kérdeztem, miután beleivott. Undorodó képet vágott, de nem bírta sokáig, előbújt egy sunyi mosoly a szája sarkán és hogy azt leplezze újra beleivott.-Szóval finom lett.-nevettem, majd én is beleittam az enyémbe.-Ez tényleg jó lett.
-Ügyes vagy.-nevetett.-Tudsz csinálni két bögre kakaót! Ehhez tehetség kell.
-Gúnyolódsz velem?-vettem ki a kezéből a kakaót és a tálcára tettem, ahogy az enyémmel is csináltam.-Hát te akartad.-Lehúztam róla a takarót és ráugrottam.
-Ne csináld ezt!-kiabált amikor elkezdtem csikizni.-Kérlek ne!-sikította.
-Én mondtam hogy nem jó ötlet velem kötözködni.-csókoltam meg, majd hirtelen leugrottam róla, amikor kinyílt az ajtó.
-Őhm...Nem akartam zavarni...-csukta be rögtön az ajtót anya.
-Nem zavarsz!-ültem fel az ágyon, ahogy Glenda is tette és a füle mögé igazított egy tincset.
-Csak gondotlam hozok fel nektek egy kis sütit és kakaót.-mutatta fel a tálcát mire mindketten elnevettük magunkat Glendával. Felemeltem az ágy mellett heverő tálcát és anya is elmosolyodott.
-Szóval ti már ittatok kakaót. Azért a sütit itt hagyom. Niallnek ízlett, úgyhogy nem hiszem hogy olyan rossz lett..-nevetett.
-Először is anya, apa mindent megeszik...másodszor, pedig  a kakaót is itt hagyhatod.-másztam ki az ágyból. Elvettem anya kezéből a tálcát, és kicseréltem a régivel, amit még én hoztam be. Levettem róla a csokikat és át tettem az új tálcára, majd megöleltem anyát.
-Ésszel kisfiam.-súgta a fülembe alig hallhatóan, majd megölelt.-Jó éjt fiatalok.-mondta miután becsukta maga mögött az ajtót.
-Mindig is imádtam anyukádat. Meg persze apukádat is.-mosolygott, amikor vissza bújtam mellé a takaró alá.
-Örülök, ha bírod őket.-nyomtam egy csókot a szájára.
-Durva abba belegondolni, hogy pár éve még kicsik voltunk és együtt játszottunk ebben a szobában, most pedig itt fekszek melletted az ágyba és szerelmes vagyok beléd..Soha nem gondoltam volna, hogy pont te leszel az a fiú, akinek azt mondhatom hogy szeretlek.-bújt hozzám közelebb.-Szeretlek Toby.
-Én is szeretlek Glenda.-szorítottam magamhoz.
-H..hány ó..óra van?-ásított.
-Hajnali egy múlt négy perccel..
-És anyukád ilyenkor süt?
-Sose volt átlagos a családom. Apa énekes, és bármennyit tud enni bármiből, anya meg hát anya...Egy őrült, mindig vidám nő, aki mindig mindenre képes volt és még most is képes.
-Te pedig a mindig tökéletes fiuk.-nevetett, majd egy csókot nyomott a számra.
-Vicces vagy.-mosolyogtam.-Álmos vagy?-kérdeztem, miután ásított még egyet.
-Egy kicsit...
-Akkor aludjunk.-mosolyogtam.
-Kaphatok egy pizsamát?-mondta kicsit zavartan.
-Nem tartok itthon csaj pizsamát..-nevettem.
-Olyan hülye vagy! Akkor máshogy kérdezem. Kaphatok egy pólót?
-Válassz.-mutattam a szekrényem felé.
-Köszönöm.-csókolt meg, majd kinyitotta a szekrényt, én pedig átvettem a pólóm a párnám alatt lévő trikóra és kivettem két boxert a fiókomból. Odamentem Glendához, hátulról átöleltem, majd megcsókoltam és a kezébe adtam az egyiket.
-Mit kezdjek vele?-nézett rám.
-Vedd fel.-kacsintottam.
-De akkor menj ki innen amíg átöltözök.-tolt el magától.
-Ahhj.-vágtam szomorú arcot.
-Nem tudsz meghatni.-nevetett.-De tudod mit inkább én megyek át a fürdőbe. Félek, hogy bekameráztad a szobádat...
-Hogy gondolhatsz ilyet?
-Csak vicceltem.-húzott magához, hogy megcsókolhasson.-Na sietek!-vett ki egy pólót a szekrényből és eltűnt az ajtóban.
Gyorsan én is átvettem az alsónadrágot, és a szoba sarkába dobtam, majd befeküdtem az ágyba és nyakig betakarózva vártam, hogy Glenda vissza jöjjön. Amikor kinyílt az ajtó, óvatosan bekukucskált, majd besétált a szobába. A pólóm a térdéig ért neki, ami ezáltal eltakarta a boxert ami rajta volt. Mosolyogva figyeltem, ahogy becsukta az ajtót, és kivette a gumit a hajából, ami így a vállára hullott. Ő is rám mosolygott, majd futva rám ugrott az ágyba. Szorosan átöleltem és bebújtunk a takaró alá. Mellkasomra fektette fejéét, miután egy hosszú csókot lehelt a számra.
-Jobban áll a pólóm neked mint nekem!
-Bizony.-nevetett.-Tetszik a wc illatosítótok.-kezdett el hangosan nevetni.
-Te nem vagy normális!
-Jól van na..de olyan jó illat van a we-be!
-Örülök ha tetszik! Amúgy holnap ha hazamész, ami remélem sokára lesz, majd megnézem a rólad készült szexi videót!
-Mi? Milyen videót?
-Ami a fürdőben készült rólad. Honnan voltál olyan biztos abban hogy ott nincs kamera?
-Ugye csak viccelsz!
-Persze te buta!-nyomtam egy puszit a fejére.-De nem biztos!
-Olyan gonosz vagy.!
-De legalább szeretlek!
-Én is szeretlek! Jó éjt Toby!
-Jó éjt!
Leoltottam a lámpát, utoljára megcsókoltam,majd mindketten elaludtunk.

9. rész

Sziasztok:)
Sok sok késéssel, de meghoztam a részt...bocsánat, hogy ilyen sokára, de újra elkezdődött a suli és mivel pályaválasztás előtt vagyok így muszáj tanulnom...próbáltam valamivel hosszabb és jobb részt írni, úgyhogy remélem tetszeni fog:) ja és kommenteket elfogadok:33
Jó olvasást! 

Két hét. Két hete hogy apa kórházban van.Semmi nem történt vele, mióta bevitték. Anya egy perce sem mozdul el tőle. Ébren van a nap minden percében. Mi pedig Emilyvel Brendonnál vagyunk addig amíg minden rendbe nem jön. Az őszi szünetnek már vége és alig van két hét az előadásig. Minden remekül megy, már mindenki tudja a szövegét és hogy mi a dolga. Jennával pedig nagyon jól megvagyunk. Anyáék még nem tudják, de nem is szeretném, ha már most megtudnák. Most csak az a lényeg, hogy Harry felépüljön! Glendával és Tobyval pedig kibékültünk és minden újra a régi. Mindannyian nagyon  izgatottak vagyunk az előadást, illetően..A tanárok próbálnak minket nyugtatni, több kevesebb sikerrel. Mindenki attól fél, hogy elfelejti a szövegét, vagy elesik a színpadon. A próbákon mindenki tökéletesen végzi a feladatát, de akkor is félünk. Túl akarunk már esni a fellépésen, de az még egy kicsit odébb van.
-Julian!-kiabált Brendon.
-Igen?
-Megjött Jenna!
-Máris megyek!-dobtam az ágyra a laptopot és már futottam is le a lépcsőn.-Szia szerelmem!-csókoltam meg.
-Szia!-csókolt vissza.-Hogy vagy?
-Jobban mint tegnap.-mosolyogtam majd kézen fogva felsétáltunk a szobába.
-Nem hánysz már?
-A-a.-ráztam meg a fejem.
-Lázad sincs?
-Nincs.
-Bevetted a gyógyszert?
-Jenna! Olyan vagy mint anya!
-Csak éppen, most ő nem tud rád vigyázni ezért teszem ezt én.-csókolt szájon.
-De akkor is minden rendben van.
-Bevetted a gyógyszert?-tette fel újra a kérdést.
-Igen.-forgattam meg a szemem.
-Rendben.-huppant le az ágyra.
-És mi újság nálatok?-ültem le mellé.
-Semmi különös.-rántotta meg a vállát.
-Na mesélj.-fogtam meg a kezét.
-Anyám le akar szokni a piáról...
-De hát ez nagyszerű!-mosolyogtam.
-Úgyse fog menni neki!-állt fel, hogy odalépjen az egyik polchoz.
-Dehogynem! Csak segítened kell majd neki!
-Nekem?-emelte fel a szemöldökét.
-Igen. Segítségre lesz majd szüksége. Menj el vele a azokra a kúrákra és segíts neki!-léptem oda hozzá.
-Nekem ez úgyse menne...
-Nem tudnál neki segíteni?
-Te nem láttad még anyámat, akkor amikor nem ivott semmit és pia hiánya van...Borzalmas..
-Elhiszem, de ha nem segítesz neki rosszabb lesz. Tudod mennyi emberen segítettek már az ilyen kúrák?
-Nem, de nem is érdekelnek...
-Jenna nem szeretem amikor ilyen vagy!
-Ne haragudj!-fogta meg az arcom, majd megcsókolt.
Miután visszafordult, átkaroltam a derekánál fogva és vele együtt figyeltem a polcokon lévő tárgyakat. Jennának megakadt egy képen a tekintete, majd a kezébe vette és közelebbről is megnézte.
-Ez anyukád?-mutatott a képen lévő nőre.
-Nem..Ő a nagymamám.
-Nagyon hasonlít anyukádra!-mosolygott.-Biztosan ő is kedves nő!
-Biztosan az volt...-tettem az állam Jenna vállára.
-Hogy érted hogy volt?-fordította oldalra a fejét, hogy rám nézhessen.
-Nem ismertem...Mielőtt Glenda megszületett autóbalesete volt és belehalt a sérülésekbe...
-De hát akkor Glenda hogy született meg?
-Őt még meg tudták menteni az orvosok...De Katet már nem sikerült...-nyeltem egy nagyot.
-Sajnálom...
-Anya nagyon szerette...Ahogy Brendon és nagyapa is...Az az időszak mindannyiuknak nagyon nehéz volt...
-Elhiszem..
-És Harry vele volt akkor is! Minden percben vele volt...Sose hagyta egyedül...és úgy érzem anya most ezt meghálálja neki..
-Akkor a szüleid igazi álompárnak mondhatóak?
-Igen..-mosolyogtam..-Én is olyan akarok lenni mint ők! Azt akarom hogy a gyerekeink példaképként tekintsenek majd ránk!
-Gyerekeink? És ránk?
-Jenna én nagyon szeretlek! Az életemnél is jobban!
-Ezt komolyan mondtad?-nézett mélyen a szemembe.
-A legkomolyabban.-tettem a kezeim az arcára, majd megcsókoltam.
-Azt hiszem...-csuklott el a hangja.-Segítek anyámnak, addig amíg lehet...-ölelt át.
Mosolyogva öleltem szorosan magamhoz, majd egy csókot nyomtam a fejéére.

*2 héttel később*

-Julian!-hallottam Mrs. Brown hangját.
-Itt vagyok.-mentem oda a tanárnőhöz.
-Ott van az a férfi. Látod?
-Igen.
-Menj oda és megnézi hogy minden rendben van e a ruháddal.
-Rendben.-bólintottam és remegő lábakkal a férfi irányába indultam.
Mindenem remegett az izgalomtól. Beszélni alig tudtam, csak a szövegemet szorongattam a kezemben. Mikor odaértem a férfihez akihez küldött az osztályfőnököm, letettem egy asztalra és ideges arccal figyeltem a körülöttem föl alá járkáló embereket, miközben a férfi a nyakkendőmet igazgatta. Jennát kerestem mindenhol a szememmel, de sehol sem találtam. Mikor a férfi végzett az öltözékem igazításával az öltözőket átszelve próbáltam végre megtalálni a barátnőmet. Amikor az egyik öltözőből kilépve letisztáztam magamban, hogy ott sincs, tovább siettem a folyosón, de amit ott láttam álmaimban sem gondoltam volna. Glenda és Toby egymást ölelkezve csókolóztak. Glenda, Toby ölében ült a nyakát átölelve. Mikor észrevettek a lány kiugrott a szőke fiú öléből és rögtön utánam futott, majd Toby is.
-Julian várj már!-kiabált.
-Minek? Azért hogy ne mondj el nekem semmit? Azért hogy újra átvágd a fejem?-álltam meg egy pillanatra.-Kösz nem kérek ebből!
-Julian...kérlek..
Megálltam és megvártam amíg odaérnek hozzám. Glenda átölelt, majd mikor helyreállt a lélegzete megszólalt.
-Julian én szeretlek! Testvéremként szeretlek, de hidd el, hogy köztünk nem lehetett volna több barátságnál...
-Te miről beszélsz?
-Rokonok vagyunk...Nem szabadott volna...Tudom, hogy ezt nehéz megérteni, de ez így van...
-Glenda én soha nem éreztem irántad többet! A nagynéném vagy! Engem az bántott meg, hogy nem mondtad el hogy együtt vagy Tobyval...Én rögtön szóltam neked Jennáról, de te le se szartál! Tudod ez nagyon fáj! És Toby a te részedről is!-fordultam felé.-Örülök, hogy együtt vagytok édesek vagytok együtt, de akkor is fáj, hogy annyit nem érdemeltem meg hogy én is tudjak róla...De nem is érdekel legyetek boldogok! És ha ennyire nem érdekellek titeket akkor felejtsetek el!
-Jul...
-Ne mondj semmit Glenda!-szakítottam félbe.-A színpadon találkozunk!-fogtam meg az épp arra futó Jenna kezét és elindultam vele a folyosó vége felé.
-Ez meg mi volt?-nézett rám.
-Semmi, csak az "legjobb barátaim"-mutattam idézőjelet.-nem voltak arra képesek, hogy szóljanak, hogy együtt vannak..
-Glenda és Toby?-kerekedtek el a szemei.
-Pontosan. A kis párocska a folyosón csókolóztak...De tudod nem az bánt, hogy együtt vannak, mert boldog vagyok, ha ők azok, hanem az, hogy  nem szóltak róla...És féltem Glendát...
-Miért?
-Tobynak egy normális kapcsolata nem volt még...
-Akkor most lesz!-mosolygott.-Szereti azt a lányt!
-És ha mégis csak kihasználja? Ha ráveszi, hogy lefeküdjenek, és utána otthagyja mint a többi lányt? Ha megalázza?
-De nem fogja kicsim! Glenda okos és nem fog vele olyan könnyen lefeküdni!
-Ha szerelmes, nem jár annyira az agya mint egyébként...
-Semmi baj nem lesz! Toby szereti őt! Nem fogja kihasználni!
-Nagyon remélem, mert ha igen összetöröm a képét!
-Nyugi.-csókolt meg, majd kézen fogva az öltözőhöz mentünk.
Besétáltunk a kis szobába, ahol halvány volt a fény, már szinte alig égett az izzó. Félhomály volt a szobában. Felemeltem Jennát és a tükör előtt lévő asztalra ültettem, majd a kezemet az arcára helyeztem és megcsókoltam.
-Annyira gyönyörű vagy!
-Köszönöm.-csókolt meg.
-Még sosem láttalak ilyen ruhába!-néztem rajta végig.
-Tudod mi a furcsa? Hogy még én sem láttam magam ilyen ruhában! Álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen ruha lesz rajtam és egy öltözőben egy ilyen tökéletes fiúval fogok csókolózni mint te! Annyira szeretlek Julian!
Újra megcsókoltam, majd a fülébe súgtam.-Olyan vagy ma este mint egy hercegnő. Az én hercegnőm!
Jenna mosolyogva bújt a nyakamba, majd megpuszilt.-Ne izgulj! Minden rendben lesz!
-Honnan tudod hogy izgulok?
-Érzem.Remegsz, és a szívverésed is irtó gyors!
-Az csak azért, mert te velem vagy! Látod? Ilyen hatással vagy rám!
-De a remegést, nem én váltom ki belőled!-vigyorgott.
-Azt tényleg az izgulás.-nevettem el magam.
-Ne félj! Sikerülni fog!
-És mi van ha beégek az egész suli előtt?
-De nem fogsz!
-Annyira hiányoznak anyáék...Minden sokkal jobb lenne, ha Harry és Melody is itt lennének...
-Elhiszem...-mosolygott
-Most miért mosolyogsz?
-Csak olyan aranyos vagy amikor izgulsz!
-Ne nevess ki.-körbittetem le a szám.
-Én soha.-nevetett.
-Tíz perc és kezdünk!-nyitott be egy lány az öltözőbe.
-Rendben.-mosolygott rá Jenna.
-Legyetek a színpad mögött kezdésre! Rengetegen vannak, ne hozzunk szégyent a sulinkra! Ja és itt van valami díszvendég is! Remélem a főszereplők nem óhajtják elrontani...-húzta el a száját a lány majd kiviharzott.
-Szerinted tudja, hogy mi vagyunk a főszereplők?-kérdeztem.
-Nem hiszem.-nevetett.
-Tényleg arról nem hallottál kik ezek a díszvendégek vagy mik?
-Most hallom először.-rázta  meg a fejét.
-Akkor jó.-nevettem, majd levettem az asztalról.-Induljunk.-kulcsoltam össze az ujjainkat, majd kiléptünk a nagy folyosóra.
Végig sétáltunk a hosszú, végtelenségig tartó úton, amíg a függönyök mögött el nem köszöntünk egymástól. Öt perc volt a kezdésig, úgyhogy mindenki ujjait tördelve, feszengve várta az előadás kezdetét. Az az öt perc a végtelenségnek tűnt, amíg az osztályfőnökök, ki nem léptek a függöny mögül, hogy a közönséget köszöntsék. Egyre nagyobb mély levegőket, vettem, majd Mrs. Brown bemondta, hogy köszöntsenek minket nagy szeretettel! Elhúzódott a függöny, a zene pedig megszólalt. Mindenki körülöttem sétálgatott, és mondták a a szövegeiket, én pedig álltam egy helyben és imádkoztam, hogy ne essek össze, majd a zene elhalkult és akkor mozdultam meg én is. A színpad elejéhez mentem, majd remegő hangon elkezdtem a szövegemet.
-Nem értem minek ekkora felhajtás egy ilyen kis senki szülinapjára.
-Jason! A bátyád megnősült! Nem szülinap, és főleg nem egy senkié! Miért nem tudsz olyan lenni mint ő?
-Jaj anya! Eleve mi értelme van a házasságnak olyan fölösleges dolog! Csak egy papír semmi más.
-Inkább menj és ülj le az asztalhoz...Talán azért vagy ilyen mert rosszul vagy..Olyan sápadt is vagy...
Furán néztem Glendára mikor nem a szövegét mondta, majd rögtönözve leültem a nekünk kijelölt asztalhoz. A közönséget bámultam miközben a többiek táncoltak, vagy épp beszéltek. Amikor megpillantottam valakit, nem tudtam, hogy csak az idegesség miatt látom őt, vagy tényleg ott van e, de amikor rám mosolygott és azt tátogta hogy "Menni fog fiam!" akkor jöttem rá, hogy tényleg ő az.
-Jason! Jason!-ránéztem az előttem ülő Jennára, majd feleszméltem.
-Igen Brenda?
-Azt kérdeztem, hogy holnap jössz e az iskolai jótékonysági napra?
-Eszem ágában sincs!
-Most mért?
-Semmi kedvem jótékonykodni! Kész ennyi. Meg amúgy is van jobb dolgom is.
-Micsoda?
-Nem mindegy az neked?
-Mért vagy ilyen?
-Tudod mit válts más beszélgető társra. Köszi.
Hálát adtam az égnek amiért nem rontottam el a szövegem, majd ránéztem Harryre, aki csak mosolygott.
Az előadás többi része, tökéletesen sikerült, főleg a vége. Az utolsó jelenet, amikor Jason és Brenda megcsókolták egymást a közönség ujjongva tapsolt és egymás után álltak fel. Mindannyian egymás mellé álltunk, megfogtuk egymás kezét és meghajoltunk, majd a tanárok is odajöttek hozzánk és ők is meghajoltak. Mindenki állva tapsolt. Mikor lesétáltunk a színpadról Jenna a nyakamba ugrott és addig csókolgatott amíg a maradék szájfény le nem kopott a szájáról.
-Sikerült Julian! Megcsináltuk!-nyomott még egy csókot a számra.
-Igen sikerült.-öleltem szorosan magamhoz.-De most egy pillanatra el kell mennem.-mosolyogtam.
-Persze menj csak.
Nyomtam egy utolsó csókot Jenna szájára,majd elszaladtam. A nézőtérre mentem ahol több szülő és tanár is megállított, de amint tudtam tovább mentem, amíg a célomig nem értem. Ahogy odaértem Harryékhez átöleltem.
-Hát te?
-Gondoltam csak nem hagyom ki a fiam első előadását! Vagyis a tökéletes előadását!
-Jóbban vagy már?-öleltem magamhoz szorosan.
-Már 2 napja.- mosolygott.
-És nekem mért nem szóltatok?-néztem felváltva Melodyra és Harryre.
-Mert meglepetést akartunk!
-Hát sikerült!-mosolyogtam.-Szeretlek apa!-suttogtam.-Ne haragudj az eddigi viselkedésemért..Amiért ilyen voltam..Ígérem nem okozok több csalódást! Megváltozok! Olyan leszek mint...
-Mint Julian Styles. Maradj olyan amilyen most vagy! Én sajnálok mindent! Nem voltam olyan mint amilyennek egy apának kellett volna lennie..Tudom a múltat már nem tudom vissza pörgetni, de a jövő még lehet tökéletes! Megígérem hogy amit tudunk bepótolunk!-ölelt szorosan magához.
-Rendben..-öleltem vissza majd, mikor eltávolodtam tőle felváltva rá és anyára néztem.-Be szeretnék nektek mutatni valakit.-indultam el a falnál támaszkodó lányhoz.
-Gyere.-suttogtam, majd megfogtam a kezét és húzni kezdtem.
-Hová?
-Csak gyere.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Anya, apa...ő itt Jenna. Sajnálom, hogy hamarabb nem tudtam nektek bemutatni, de most már a barátnőmként mutathatom be nektek.-csókoltam meg, mire elpirult.
-Jó estét!-nyújtotta a kezét anya felé.-Jenna Kennedy.
-Jenna nem kell így viselkedned!-ölelte magához anya, majd a fülébe súgott valamit, amit csak ők ketten értettek.
-Köszöntünk a családban Jenna.-ölelte át apa is.
Mikor elváltak egymástól összekulcsoltuk az ujjainkat és elindultunk a kijárat felé.
-Ma nálunk alszol?-néztem rá.
-Szabad?-nézett hátra apáékra.
-Persze!-bólintott Harry.
-Akkor igen!-nyomott egy csókot a számra.
Kisétáltunk az autóhoz, és beültünk.
-Harry! Nem nem!-csukta be apa előtt az ajtót.
-Miért?
-Mert nem engedtem, hogy még vezess!
-Akkor hol ülök?
-A másik ülésen fiatal úr!-csókolta meg Melody, majd Harry átsétált a másik üléshez, végül pedig elindultunk.

Trailer, csoport.

Sziasztok:)
sajnos még nem a részt hoztam, de írom, úgyhogy talán holnap már fent lesz:) Azt szavaztátok meg, hogy legyen facebookos csoportja a blognak, úgyhogy készítettem egyet:) szeretném, ha minél többen lennénk ott is!:) hívhattok nyugodtan embereket és csatlakozzon bárki aki akar!:) katt ide!
A másik pedig az lenne, hogy készítettem egy "trailert" a bloghoz:) osszátok meg minél többen légyszi hogy minél többen lássák:) véleményeket elfogadok, és szívesen megfogadom bárki tanácsát:) első videóm úgyhogy nem lett a legjobb, de ilyenre sikeredett:) azért remélem tetszeni fog:) katt ide! várom  a véleményeket:3
ja és ígérem sietek a résszel!:)
-glori

8. rész

Sziasztok:) 
Itt is lenne az új rész, remélem tetszeni fog:3 
jó olvasást!

-Mi történt Louis?-kérdeztem ijedten.
-Harryt kórházba szállították.
-Micsoda? Miért?
-Rosszul lett koncert közben. Melodyval gyertek be!
-Ti most hol vagytok?
-Itt vagyunk mi is a kórházban.
-De Harry jól van?
-Nem tudjuk az orvosok nem mondtak semmit.
-Azonnal indulunk!-nyomtam ki a telefont, majd felálltam és lerohantam a lépcsőn.
-Anyu!-kiabáltam, miközben kerestem őt.-Hol vagy anya?
-Itt vagyok mi történt kicsim?
-Apa kórházba kerül! Azonnal be kell mennünk!
-Micsoda?
-Most beszéltem Louisal be kell menünk!
-Hozd le Emilyt az emeletről én addig megkeresem a kocsikulcsot!-mondta könnyes szemekkel.
Felrohantam Emilyért az emeletre, kézen fogtam és lehoztam a lépcsőn.
-Hová megyünk Julian?-kérdezte miközben leakasztottam a kabátját a fogasról.
-Majd útközben elmondjuk de siessünk!-fogtam meg újra a kezét és a kocsihoz szaladtunk ahol anya már várt minket.
Beültünk az autóba, anya pedig a gázra lépett. Kezei remegve markolták a kormány, arcán pedig apró könnycseppek gördültek le. Emily érezhette, hogy nincs minden rendben, így nem is kérdezősködött. Anya amennyire csak tudott az útra koncentrált miközben próbált nem teljesen összetörni. Látszott rajta hogy félt, ahogy mi is..Folyton csak az a beszélgetés járt a fejemben amit anya és Harry beszélgettek egyik este..Az nem lehet hogy Harry itt hagyjon minket...Az lehetetlen...A kocsi hirtelen megállt, anya pedig leállította a motort..Mindhárman kiszálltunk én pedig Emilynek a kezét szorosan az enyémek közé vettem. Amint meglátta hova is jöttünk, rögtön feltette a kérdést.
-Julian mi történt?
-Apát behozták a kórházba.-szorítottam meg a kezét.
-Miért?
-Nem tudjuk...-suttogtam.
Anya amint látta hogy rendben vagyunk egyre gyorsabban szedte a lábait és egyre gyorsabban közeledett a kórház bejárata felé, úgy ahogy mi is. Ahogy beértünk, anya a portára ment és megkérdezte hol találjuk Harryt. Három emeletet kellett lépcsőznünk, végül pedig egy hosszú folyosón végig mennünk, ahhoz hogy megláthassuk az idegesen üldögélő fiúkat. Louis, Liam, Niall és Zayn egymás mellett ülve a saját ujjaikat összefonva ültek a váróban. Amikor észrevettek minket Niall egyből anyához sietett, hogy megölelhesse. Anya remegett a sírástól, Niall pedig próbálta nyugtatni. Emilyhez leguggoltam és az arcáról letöröltem egy könnycseppet. Szorosan maghoz öleltem és a fülébe súgtam.
-Ne félj! Nem lesz semmi baj!
Louis lépett mögénk és végig simította a hátam. Elengedtem Emilyt, de a kezünk még mindig erősen egymásban volt kulcsolva.
-Harry erős! Rendbe fog jönni!-nyugtatott, miközben kezét a vállamra tette.
-Reméljük..-suttogtam alig érthetően.
-Gyertek üljetek le!-mutatott az üres székek irányába.
Leültem Zayn mellé, Emily pedig az ölembe. Fejét a vállamra hajtotta és csendesen sírt tovább. Csendesen ültünk egymás mellett. Nem szólt senki egymáshoz, csak bámult a végtelenségbe. Mindenki arra várt, hogy az ajtó kinyíljon és kilépjen rajta valaki. Bárki! Csak mondjon valamit Harryről. De az idő csak telt és telt..és senki sem adott hírt Harryről..Mindannyian idegesek voltunk és fáradtak. Emilynek sikerült elaludnia, de rajta kívül mindenki arra várt hogy történjen valami. Anya állt fel legelőször amikor kinyílt az ajtó és egy orvos jött ki rajta.
-Mr. Styles állapota nem sokat változott mióta behozták a kórházba. Attól tartok, hogy az ájulás közben beverhette a fejét és agyrázkódást szenvedett.-közölte az orvos.
Anya a hír hallatán a falnak dőlve csúszott le a földre. Térdeit a mellkasához húzta, fejét pedig ráhajtotta. Liam rögtön leguggolt és átölelte.
-Nem lesz semmi baj!-suttogta anya fülébe.
-Dr. úr!-állította meg az orvost Louis, mielőtt elment volna.
-Igen?
-Bemehetünk hozzá?
-Mr. Stlyes nincs magánál, és tudja...
-Legalább a családja!-szakította félbe.
-Rendben! De ne legyenek bent sokáig!-bólintott az orvos és elment.
Liam felhúzta anyát a földről, én pedig Emilyt átadtam Niallnak. Nem akartam hogy így lássa Harryt. Csak tíz éves..Még én sem vagyok egy ilyenre felkészülve és még anya sem. Átkaroltam, majd a kilincsre tettem a kezem és lenyomtam. Anya ment be előttem én pedig követtem. Amikor megláttuk Harryt az ágyon feküdve és a gépekkel körülötte anya a nyakamba borult és úgy sírt. Magamhoz szorítottam majd letöröltem a könnyeket az arcomról. Mikor eltávolodott tőlem az ágyhoz lépett, majd megfogta Harry kezét és megpuszilta.
-Szeretlek Harry! Kérlek ne hagyj itt minket!-suttogta a fülébe.-Én...én..nem tudom mit csinálnék nélküled! Érted Harry?!-szorította meg anya a kezét.-Érted?! Szükségem van rád! Nekem is és a gyerekeidnek is! Kérlek térj magadhoz és mond azt, hogy csak átvertelek nincs semmi bajom! Kérlek szépen!-csókolta meg.
-Anya!-léptem közelebb hozzá.-Apa nincs magánál! Nem érti amit mondasz..
-Igenis érti! Velünk van! Itt van és..és...
Odamentem hozzá és magamhoz szorítottam.-Rendbe fog jönni!-nyomtam egy puszit a fejére.
Elengedtem anyát, ő pedig újra megfogta Harry kezét és közelebb hajolt hozzá.
-Szeretlek!-nyomott egy csókot a szájára.-Örökké szeretni foglak! Történjen bármi!-simította végig az arcát, majd elengedte a kezét és felém fordult.-Kettesben hagylak titeket!-mondta könnyes szemmel.-Mondj neki valamit..-puszilta meg az arcomat és kiment.
Harry ágya mellé húztam egy széket, majd leültem rá.
-Tudod Harry..Nem tudom hallasz e, de remélem..Kiskorom óta téged tartottalak és tartalak példaképemnek..Mindig is olyan akartam lenni mint te! Sikeres a lányok körében..sikeres a zenében..sikeres az életben...De ez nekem nem sikerült..Nem vagyunk egyformák, de én megpróbáltam..Úgy érzem, sosem fogok neked megfelelni..-csordult ki egy könnycsepp a szememből.-Próbáltam megváltozni, de nem ment..Nem tudom mikor fogok neked megfelelni és mikor leszek neked a tökéletes fiad, de ha felépülsz ígérem meg fogok neked felelni és büszke leszel rám! Csak kérlek ne veszítsünk el! Anyának nagyon nagy szüksége van rád..Emily belehalna ha elveszítene, még csak tíz éves és szüksége van rád! Szüksége van egy apukára...ahogy...ahogy nekem is...-hajoltam hozzá közelebb.-Szükségünk van rád...apa!-töröltem le a könnyeket az arcomról.-Szeretlek apa!-álltam fel és indultam az ajtó felé, de előtte visszafordultam és még néztem egy kicsit.
A gépek ami körülötte voltak, az infúzió ami a karjába volt szúrva és a szívverése hangja még nehezebbé tette azt hogy egyedül hagyjuk. Letöröltem az utolsó könnycseppeket az arcomról és kimentem. Lehajtott fejjel léptem ki a folyosóra, majd néztem fel a sajnáló tekintetekre. Mind mondani akartak volna valamit, de nem szólaltak meg csak álltak egymás mellett és néztek.
-Kimegyek levegőzni.-mutattam az ajtó felé.
Bólintottak én pedig elindultam kifelé. Ráléptem az első lépcsőfokra majd a másodikra. Egyre gyorsabban lépkedtem le a fokokon, végül pedig a lépkedésekből futás lett. Amilyen gyorsan csak tudtam ki akartam szabadulni a kórházból. El akartam felejteni ezt a napot. Fel akartam csak kelni a rémálomból. Mikor leértem a lépcsőn lelassítottam a tempómon és gyors léptekre váltottam, de csak addig amíg ki nem értem az üvegajtón. Amint a csípő, hideg levegőt megéreztem a bőrömön újra futni kezdtem, amíg el nem értem a közös helyünkre. A park legeldugottabb helyére. A padra ahol Jennával először voltam együtt, ahol először beszélgettünk. Leültem és az eget kezdtem figyelni. A felhők eltakarták a csillagokat, a hold is alig látszódott. Sötét volt, fújt a szél, az eső, pedig csöpögni kezdett. Nem akartam hogy mindez velünk történjen. Nem akartam elhinni, hogy ez történt. Az eső egyre jobban esett, a ruhám pedig egyre vizesebb lett. Miért ő? Mért nem én? Annyira igazságtalan az élet. Miért ő?  Semmit nem csinált! Mindig segített az embereken..De bezzeg aki gyilkol az egészséges és éli az életét...Ő nem érdemli meg ezt, sose tett semmi rosszat..Bezzeg én..Ha ő én mért nem? Emilynek óriási szüksége van rá! Nem halhat meg..Ő nem...A parkban már egy ember sem volt. Már éjfél is elmúlt. Az esőt villámok és dörgések díszítették. Percenként világította meg néhány villám a parkot, majd sötétedett el. A dörgés hangot adott a parknak, a szél pedig megmozgatta a fákat és annak leveleit. Hideg volt, mindaddig amíg két kar körém nem tett egy pokrócot. Ijedten fordultam meg és tűnt fel előttem egy gyönyörű lány.
-Már mindenhol keresnek anyukádék. Még engem is felhívtak.-ült le mellém a padra, majd felhúzta a lábait is.
-Mit keresel itt? Megfázol...
-Nem baj..-döntötte fejét a vállamra.
-Honnan tudtad hogy itt vagyok?
-Hmm...Egy megérzés.-rántotta meg a vállát. Elmosolyodtam majd megpusziltam a fejét.-Félsz?-tette fel a váratlan kérdést, miközben felült.
-Igen.-suttogtam.
-Ez természetes, de ne félj..-ölelt magához.-Minden rendben lesz.
-És ha mégsem? Ha meghal? Ha elhagy minket? Emilynek, anyának és nekem is szükségünk van rá! Nagyon nagy szükségünk!-sírtam el magam akaratom ellenére is.
-Nekem tudod kire van szükségem Julian?-törölte le az arcomat a pokróc szélével. Megráztam a fejem.-Rád!-hajolt hozzám közelebb és egy csókot nyomott a számra.
Kezemet az arcára tettem és úgy csókoltam vissza. Mikor eltávolodtunk egymástól szemei csillogtak.
-Ne..ne haragudj...-hajtotta le a fejét.
Állánál fogva felemeltem és a szemébe néztem.-Leszel a barátnőm?
Aprót bólintott és ajkait újra az enyémhez tapasztotta. Miután elváltunk egymástól Jenna fejét az ölembe hajtotta kezével, pedig meg simogatta az arcomat.
-Szeretlek Julian.-tátogta.

7. rész

Hali:)
Nem lett valami hosszú a rész úgyhogy bocsánat:( nem volt nagyon ihletem úgyhogy valami szörnyű rész lett:ooo de azért remélem nem olvashatatlan...kérlek szépen titeket, hogy komizzatok!:33 ja és drága barátnőmnek Teddy*-*-nek pedig kívánok majd jó szórakozást és kitartást a gólya táborra!<3


*Julian szemszöge*

Már későre járhatott...Úgy kilenc, tíz óra lehetett amikor hazaértem...Mikor beléptem a házba, anya könnyes arccal futott felém. Nem tudtam mi baja, de hamar rájöttem.
-Julian...Ohh édes istenem..Hát jól vagy!-ölelt szorosan magához.
-Mért ne lennék?-húztam fel a szemöldököm.
-Hol voltál ma? Miért nem voltál iskolába? Már majdnem a rendőrséget hívtuk..-csordultak ki újabb könnycseppek a szeméből.
-Jól vagyok nincs semmi bajom!
-Hála az égnek! De hol voltál?
-Jennával.
-Tudod hogy aggódtam érted?
-De mért? Jól vagyok semmi bajom!
-Féltem hogy valami történt veled!
-Itt vagyok nincs semmi bajom. Felmehetek a szobámba?
-Julian!-jött oda hozzánk Emily.-Anya azóta sír, mióta felhívta a tanárnő hogy nem vagy iskolába..Nem vetted fel a telefont, mindenki aggódott érted te meg még játszod a nagyfiút...-húzta fel a szemöldökét.
-Most mit vagytok ezen ennyire fennakadva hogy egy napot kihagytam a suliból?
-Miért vagy ilyen Julian? Mi lett veled?
-Mi lett volna?! Semmi. Ugyan az vagyok aki eddig voltam!-fordultam meg, és felrohantam a lépcsőn.
Nem értettem őket. Mi bajuk van azzal hogy egy napot kihagytam abból a kibaszott iskolából?! Nem idegesítettem magam tovább rajtuk, inkább levetkőztem és a forró zuhany alá beálltam. Élveztem ahogy a gőzölgő meleg víz végigfolyik a hátamon, aztán a hajamat is bevizeztem. A tus alatt állva végig a mai napomon gondolkodtam. Hogy lett két különböző emberből legjobb barát? Az ellentétek vonzzák egymást. Ez mennyire igaz! Első találkozásunk óta ellenségek voltunk, de mára már elmondhatom hogy legjobb barátok. Amikor vele vagyok minden olyan más. Kizárom a külvilágot. Elfelejtem azt mi van itthon. Nem érdekel apám, nem szabhat nekünk senki határt ha együtt vagyunk. Sose rontja el semmi az együtt töltött időket. Miután visszatértem a valóságba elzártam a csapot, a hajamat megráztam, majd egy törölközőhöz nyúltam és megtörölköztem. Vissza mentem a szobába, felvettem egy boxert és egy pólót végül pedig befeküdtem az ágyba. A tévét bámultam, de nem kellett sok idő, hogy az álom elnyomjon és elaludjak.

*reggel*

A csöngő hangjára ébredtem. Ledobtam magamról a takarót, majd gyors felkaptam egy nadrágot és egy pólót. Kivettem a szekrényből az első pulcsit ami a kezembe akadt és kinyitottam az ajtót. Leindultam a lépcsőn amikor veszekedést hallottam az előszobából így rögtön arra indultam.
-Nem akarom, hogy többet Juliannel legyél! El fogod rontani! Felejtsd el a fiamat!
-Maga miről beszél!?
-Mióta veled van azóta ilyen! Hagyd békén!
-Ne foglalkozz vele Jenna!-léptem oda hozzájuk.-Anya TE felejts el engem!
-De..de..-dadogta könnyekkel teli szemmel.
-Hagyj békén! Nem te fogod megmondani kivel leszek!-karoltam bele Jennába és kisétáltam vele a házból.
Mikor elhagytuk a házunkat visszanéztem még egyszer. Anya az ajtóban állt. Egy könnycsepp gördült végig arcán majd megfordult és besétált a házba. Nem akartam vele így viselkedni, nem akartam vele csúnyán beszélni, de nem tilthatja meg kivel vagyok. És nem engedhetem meg hogy így beszéljen Jennával! Ő nem tett semmit.
-Ez meg mi volt?-nézett fel rám.
-Anyám megkattant. Tegnap amikor hazaértem letámadott a húgommal együtt hogy hol voltam mit csináltam meg ilyenek..-ráztam meg a fejem.
-Még jó hogy velem nem foglalkozik senki.-húzta apró bizonytalan mosolyra a száját.
-Hogy érted hogy nem foglalkoznak veled?
-Anyám alkoholista...Apámat meg csak szimplán nem érdeklem..
-Szóval ezért kezdtél el...hát hogy is mondjam..-nyeltem egy nagyot.
-Lopni?
-Igen..-suttogtam.
-Nem..
-Akkor miért?
-Tudod a szüleim sem voltak mindig ilyenek..Három éve elvesztettük a nővéremet..-lábadtak könnybe a szemei.-Minden tökéletes volt..De egy nap autóbalesetben elhunyt. Anyám nem tudta ezt feldolgozni...A piába menekült..-gördült ki az első könnycsepp az arcán. Miután letörölte megpróbálta folytatni, de félbe szakítottam.
-Nem kell elmondanod ha neked ez fáj vagy nem akarod!
-Nem semmi bajom.-mondta szipogva.-Miután anyám a piát választotta helyettem, így választanom kellett hogy otthonba megyek vagy inkább anyámmal maradok..Hát vele maradtam..
-És apád?
-Apám elhagyott minket..
-Miért?
-Azt mondta nem bírja azt nézni, hogy anyám tönkreteszi magát..
-Miért nem vitt magával?-tátottam el számat.
-"Nem bírnék egyedül felnevelni egy kislányt."-idézte az apja szavait.-"Legfőképpen azt nem tudnám elviselni, hogy újra lássam meghalni a lányomat."
-Ehelyett elhagyott. Elhagyott és hagyta hogy a lánya hajléktalanná váljon.
-Azért hajléktalanok nem vagyunk. Ugyan olyan életem van mint bármilyen másmilyen tinédzsernek csak apám nem él velünk nem érdekeljük anyám pedig iszik..Se több se kevesebb.
-Sajnálom.-öleltem magamhoz és úgy sétáltunk tovább.
Némán folytattuk az utunkat a suli felé, amíg oda nem értünk. Besétáltunk az iskolába és az előadó teremhez mentünk. Körbenéztünk a teremben mielőtt bementünk volna. Glenda és Toby még nem, voltak ott úgyhogy nem kellett még rettegnem az oltásoktól amiket tőlük kapok majd a tegnapi hiányzásom miatt. Leültem Jenna mellé egy székre és vártam hogy végre elkezdődjön az óra. Glenda és Toby együtt érkeztek meg a tanárok előtt két perccel. Messzebb ültek le tőlünk, de ugyan úgy figyeltem őket, ahogy a lány nézett minket. Mikor végül a tanár is megjelent elkezdhettük a próbát. Minden tökéletesen ment. Az utolsó részt, amikor a lány és a fiú először csókolják meg egymást és elszöknek együtt megint nem volt idő befejezni így a tanárok úgy döntöttek hogy azt majd jövőhéten csináljuk meg rendesen, így kész is lesz az egész darab, már csak néhány próba és elő adhatjuk. A nap végén mindenki megkönnyebbülten ment ki a teremből hogy vége a próbának. A darabon kívül nem váltottam egy szót sem Glendával, de nem is éreztem ennek szükségét. Tökéletesen elvoltam Jennával is. Nincs szükségem olyanokra akik úgy gondolják megváltoztam valaki miatt. De ha mégis megváltoztam mi van akkor!? Ugyan olyan jó barátoknak kéne lennünk, de ha ő nem így gondolja akkor ez van. Jennát haza kísértem, végül én  is hazamentem. Mikor bementem a házba rögtön a konyha felé mentem, hogy keressek valami fogamra való ételt. Amikor beléptem anya az asztalnál ült. Arca kezeibe volt temetve és remegett. Odaszaladtam hozzá és hátulról megöleltem.
-Mi a baj?-suttogtam a fülébe.
-Ne haragudj Julian..Én reggel nem akartam Jennával úgy viselkedni..csak...-nézett rám.
-Semmi gond.-öleltem magamhoz.-Semmi gond..
-De én tényleg nem akartam...
-Elhiszem..Szeretlek anya.-mosolyogtam.
-Én is mindennél jobban kicsim.-szorított magához.
Mikor elengedtük egymást a hűtőhöz léptem és keresgetni kezdtem benne. Minden volt, benne csak nekem megfelelő kaja nem..Négy fajta joghurt, pudingok, sonkák, felvágottak, sajtok májkrém annyi kaja hogy egy hadsereg is jól lakhatott volna belőle, de én becsuktam és inkább elvettem egy banánt és egy almát a tálból és elindultam a szobám felé. Mikor felértem ledobtam magam az ágyamra és a telefonomat kezdtem el babrálni, amikor jött egy értesítésem. Gyors rákattintottam és megnéztem ki írt. Nagy meglepődésemre Glenda volt az.
-Szia.
-Szia.
-Ma azért legalább köszönhettél volna a suliba...
-Te se köszöntél.
-De...Hát...Na...
-Látod?! Nem is tudsz rá mit írni..
-Mekkora tapló vagy! Igaza van Melodynak! Mióta Jennával együtt vagy azóta egy bunkó lettél!
-Én vagyok a bunkó?! Ok nélkül rám írsz, semmit nem tettem, elkezdesz kioktatni, és még én vagyok a bunkó?! Nézz már magadba könyörgöm!
-Julian inkább te! Elhanyagolod azokat a barátaidat akik mindig veled voltak! Segítettek ha baj volt mindig melletted álltak! Mi lesz akkor ha a kis Jenna barátnőd lelép? Ha csak kihasznált?
-Tudod mi beszél belőled Glenda? A FÉLTÉKENYSÉG! Féltékeny vagy amiért nem csak veled vagyok folyamatosan! Amiért mással is vagyok nem csak veled!
-Féltékeny lennék egy olyan lányra mint Jenna?! Chh...Felejtsd el! Sose lennék rá az..Egy beképzelt, lopós, nagyképű senki!
-Tudod te min ment keresztül? És még én változtam meg? Glenda sajnálom hogy ilyen lettél! De tudod mit nem kell beszélnünk többet! Felejtsük el egymást!
-Rendben! Felejtsük!
Megtörtént a második veszekedésem egy nap alatt. Ehhez van asszem tehetségem, de máshoz nem igazán. Dobtam le magam mellé a telefont. A nagy gondolkodásaim közben elaludtam. A telefonom rezgésére keltem. Kint már besötétedett és csak a hold fénye világította meg a szobát a telefonon kívül. A képernyőre néztem hogy ki keres de amikor megláttam, kinyomtam és visszadobtam magam mellé. Se kedvem se erőm nem lett volna Harryvel veszekedni. Elég volt mára már a veszekedésekből..Nem telt el két perc a telefon újra rezegni kezdett mellettem. Újra megnéztem ki keres de most nem Harry volt az...Louis hívott, ezért felvettem.
-Szia Loui.
-Julian! Valami nagy baj történt!-hangja ijedt volt és remegett.