15. rész

Hali:)
Meghoztam a részt:) remélem tetszeni fog mindenkinek:3 kommenteknek nagyon nagyon örülnék:C még ha csak pár szó is:)
jó olvasást!<3

*Julian szemszöge*

-Na jó csak vicceltünk.-törte meg a kínos csendet Niall.-Látjuk ti nem nagyon értitek a viccet.-sóhajtott.
-Értjük mi a viccet, csak ez...ez...egy, nem volt vicces, kettő meg mindenki eléggé meglepődött.-szólalt meg Toby.
-Ez azt jelenti hogy kis tesóm lesz?-szaladt oda anyához Emily.
-Azt bizony.-ölelte magához.
Glenda a combomra tette a kezét és rám nézett.-Örülsz?
Válaszul aprót bólintottam és mosolyogva én is odasétáltam hozzájuk. Egy óriási puszit nyomtam anya arcára, majd egy ölelés után apát is megöleltem, Emilyt pedig felvettem. Visszasétáltam vele az kanapéhoz és az ölembe ültetve, a füle mögé tűrtem a haját.
-Boldog vagy?-kérdeztem mosolyogva.
-Nagyon.-ölelt meg hirtelen.-Végre én is nagy tesó leszek! Én is megvédhetem majd a kicsit.
-Bizony.-pusziltam meg.-Szigorú leszel vele?
-Nem. Inkább csak olyan vigyázó.-vonta meg a vállát.
-És mi lesz ha majd nem fogad neked szót?
-Szólok neked.
-Nekem?-kérdeztem vissza.
-Igen. Te majd megbeszéled vele mit szabad és mit nem, ahogy velem is csináltad. De persze csak akkor ha majd rám nem hallgat.
-Szerintem hallgatni fog rád.-mosolyogtam.
-Remélem. Te úgy is mindig olyan elfoglalt vagy...
-Nem is vagyok elfoglalt! Ezt miből gondoltad?
-Sose játszol velem..Mindig rossz kedvű vagy..És tudod Josh nem tud beszélni...Hiába mondom el neki, ha bánt valamit, és hiába bújik oda hozzám megvigasztalni, de tanácsokat nem tud adni..Olyanokat főleg amilyeneket te szoktál..
-Sose jössz be a szobámba hogy segítsek valamibe..
-Mert nem akarlak zavarni..
-Te soha nem zavarsz.
-De most Jenna miatt is olyan letört voltál...és...nem akartalak zavarni...Pedig néha olyan jól jönne, egy nagy ölelés tőled..a.bátyámtól!
A szívemig hatolt ahogy kimondta a "bátyámtól"-t. Összeszorult a szívem..Valójában nem vagyok jó testvér? Elhanyagolom a kis húgomat? Soha nem gondoltam volna, hogy így érez, vagy hogy pont tőlem akarna segítséget kérni..Mindig olyan kis boldog és olyan hebrencs kislány, mért pont én adhatnék neki segítséget, vagy tanácsot..
-Ígérem mostantól jobb  testvér leszek.-öleltem meg szorosan, mire mosolyogva egy puszit nyomott az arcomra. Leugrott a lábamról és a kandalló előtt melegedő Joshoz futott. Óvatosan megsimogatta, majd lefeküdt mellé. Ahogy néztem őket, nem vettem észre, hogy Louis és Emma mellém ültek.
-Julian! Hahó! Föld hívja Juliant!-húzogatta a kezét az arcom előtt.
-Jaj! Ne haragudj...haragudjatok...Csak elbambultam.
-Azt látjuk.-nevetett.
-Csak gratulálni szeretnénk a kisbabához.
-Várjatok nem én vagyok terhes.-nevettem.-Azt hiszem nem nekem kell gratulálni..Melody és Harry jó az ágyban..-nevettem, de miután megláttam a rám irányuló tekinteteket, lefagyott a mosoly az arcomról.-Őőő...Nem úgy gondoltam..-próbáltam magyarázkodni.
-Semmi gond haver! Ne aggódj! Mindannyian tudjuk, Harry milyen nagy állat tud lenni..Főleg az ágyban!-kacsintott Louis Harryre.
-Bunkó! Te egy szemét vagy Louis Tomlinson!-ugrott Louisra Harry, így egymáson feküdve birkóztak.
-Látjátok? Én megmondtam!-nevetett Louis Harry alatt.

*Szilveszter*

-Tudod nem pont így képzeltem el a szilveszter éjszakámat.-kiabáltam Toby fülébe.
-De azért tetszik, nem?
-Nem rossz.-nevettem.
-Kérsz még valamit inni?
-Nem kösz van még!-emeltem fel a pezsgős poharat.
-Én hozok még egy kicsit, meg, megkeresem Glendát. Te nem jössz?
-Inkább itt maradok.
Toby válaszul villantott egy mosolyt, majd eltűnt a tömegben. Ez a buli egy kicsit Naomiéra emlékeztetett, csak ez jobb volt. Jenna megváltoztatott, így már nem voltam az a kis senki mint régen. Nem féltem már beszélgetni másokkal, vagy épp táncolni a tánctér közepén. Nem az voltam már mint régen. Sokak szerint jobb voltam olyan szelíden, de van aki úgy gondolja, jobb hogy már van önbizalmam.
-Szép fiú jössz táncolni?-ült az ölembe egy fekete hajú lány, egy igencsak rövid nadrágban és egy mély dekoltázsú pólóban, amihez egy minimum tizenöt centis cipőt vett fel.
-Kösz de nem.-mosolyogtam rá, mire kimászott az ölemből és sértődött arccal eltipegett a cipőjében.
-Huh egy ilyen csajt vissza utasítani merész dolog.-huppant le mellém Fred.
-Nem azért, de te nem Naomival vagy együtt?
-Na és? Akkor is jó csaj, amúgy meg hűséget fogadtam nem vakságot. Ja és ha rád jön a vágy hát rád jön.-nyomta a kezembe a poharát és a táncparkettre sietett ahol a fekete rázta magát. Néztem őket egy ideig ahogy táncolnak, majd Fred felkapta és a rengeteg csók közben egy szobához vitte, ahol nem sokkal később eltűntek. Ahogy figyeltem a táncoló embereket, egy csattanásra lettem figyelmes. Lenéztem és egy lány feküdt előttem a földön. Hosszú szőke haja volt, de az arcát nem láttam, mivel hason feküdt.
-Jól vagy?-guggoltam le elé.
-Persze..Csak gondoltam megnézem, hogy itt lent is ugyan olyan e a levegő mint fent.-nevetett, majd felnézett.
Ámultam bámultam rá, majd a kezemet nyújtottam neki, amit elfogadott és felhúztam a földről. Gyönyörű arca volt, vakító kék szemi és hosszú szőke haja. Kék pánt nélküli ruhát viselt, amit feljebb húzott amikor felállt. Annyira ismerős volt az arca. De nem csak ezért bámultam olyan sokáig, hanem mert gyönyörű volt.
-Úristen de ciki..-csavargatta a haját zavarában.-Hasra esek előtted, és még be sem mutatkozom, csak bámullak..-pirult el.-Scarlett vagyok..Scarlett Silverman..
-Én pedig Julian..Julian Styles..
-Én...Én..Tőled kaptam a virágot? Úgy körülbelül kettő, három hete..
-Azt...azt hiszem...
-Köszönöm.-ölelt át hirtelen.
-Nincs mit.-öleltem vissza.
Mikor elhúzódott tőlem, apró pír díszítette az arcát. Aranyosan mosolygott, de nem szólalt meg egyikünk sem. Kínos csendnek lehetett volna mondani ami köztünk volt, de a dobhártya szaggató hangos zene miatt ez nem lett volna igaz. Toby és Glenda zökkentett ki minket a bámulásból, amikor kézen fogva megjelentek mellettünk.
-Sziasztok.-köszönt Toby, mire mindketten feléjük kaptuk a fejünket. Scarlett még jobban elpirult a váratlan barátaimtól, ezért bemutattam őket egymásnak.
-Scarlett ők itt Glenda és Toby. Srácok ő itt Scarlett.-mutogattam rájuk.
-Örülök.-mosolygott fülig érő szájjal Glenda amikor kezet ráztak.
-Most ismerkedtetek meg?-kérdezte Toby.
-Igen..Vagyis majdnem.
-Juliantől pár hete kaptam egy csokor virágot, vagyis nem éppen kaptam hanem inkább...
-Amikor mentem Jennához és megláttam Alexel elejtettem a virágot és Scarlett utánam futott vele, és akkor mondtam neki hogy megtarthatja, mondjuk ez így vissza gondolva elég bunkónak hangzik, úgyhogy utólag is bocsi érte..na de ennyire ismerjük csak egymást..De ez nem nagy ismertség, vagyis csak felismertük egymást...mert véletlen kibuktattam Scarlettet, így ő elesett aztán felsegítettem és utána jöttetek ti...és....
-Julian!-állított le Toby.-Elég! Értjük!-nevetett.
-Én is örülök, hogy megismerhettelek.-nyújtotta a kezét Toby.-De most ne haragudjatok, ez a kis hercegnő részegre itta magát, úgyhogy most nem lenne valami jó beszélgető társ..Jul mi hazamegyünk..Úgyhogy további jó szórakozást!
-Várjatok meg az ajtóban! Egy perc és én is megyek.-kiabáltam Toby után, aki egy hüvelykujj felmutatással jelezte hogy megvárnak.-Nem haragszol, ha most én is elmegyek? Tudod Glenda a nagynéném és Tobyval féltem egy kicsit részegen egyedül hagyni, és nem akarok bunkó lenni, és ne...
-Menj csak..-mosolygott.-Mellette a helyed. Ja és jobbulást neki!
-Köszönöm.-mosolyogtam. Közelebb léptem hozzá és óvatosan nyújtottam felé a kezem, hogy adhatnék e egy ölelést, mire ő is közelebb jött hozzám és megölelt. Miután elsétáltam még egyszer visszanéztem és integettem neki, majd gyorsabb léptekkel siettem az ajtó felé Tobyékhoz. Amint kinyitottam az ajtót, nem más fogadott mint az a látvány, hogy a drága nagynéném sugárba díszíti az ajtó melletti falat Toby pedig a haját fogja. Megráztam a fejem és becsapva magam mögött az ajtót a másik falnak dőltem. Miután Glenda kihányta még a reggeliét is mosolyogva felnézett rám. Arca sápadt volt, de Toby a hóna alatt tartott vízes flakonért nyúlt, hogy odaadhassa neki, majd egy zsebkendő után kutakodott a zsebébe, sikertelenül. Előhúztam egyet, majd átnyújtottam neki, amit mosolyogva elfogadott és egy köszt is hozzá rakott. Pár percig még álltunk és vártuk, hogy Glendában van e még valami, de miután majdnem elaludt Toby felvette a karjaiba és elindultunk. Ahogy leléptünk az utolsó lépcsőfokon, kinyílt az ajtó, amire visszakaptam a fejem. Scarlett sétált ki rajta fehér kabátban. Megfordultam és felsétáltam mellé a lépcsőn.
-Szabad?-kérdeztem és felé nyújtottam a kezem. Aprót bólintott, majd elfogadta a kéz nyújtást.-Vigyázz mert csúszik.-figyelmeztettem, bár hiába az első fokra lépve megcsúszott, de egyensúlyát visszanyerve megállt mellettem és óvatosabban lépett rá újra a lépcsőfokra.
-Velünk jössz Jul?
-Azt hiszem haza kísérem Scarlettet.-néztem a lányra.-De csak ha nincs ellenedre!
-Egyáltalán.-mosolygott.
-Akkor boldog új évet! -fordult meg Toby.
-Nektek is.-mondta Scarlett.
Ahogy leértünk a lépcsőn elengedtük egymás kezét és megálltunk a járdán.
-Biztos nem gond, ha elkísérlek? Csak tudod, sötét van már és...
-Biztos nem baj! Örülök is, hogy nem egyedül kell mennem.-mosolygott elpirult arccal.
-Hát akkor induljunk.-mosolyogtam.-Mutasd az utat.-nevettem.
-Erre..-mutatott az út irányába, majd elindultunk. Egy kis ideig némán sétáltunk egymás mellett, amikor megtörtem a csendet.
-Mesélj magadról.-fordultam felé.
-Nem is tudom mit mondhatnék...
-Bármit.-mosolyogtam.-Család, barátok..
-Hát mielőtt megszülettem apukám öngyilkos lett..
-Miért?-tettem a szám elé a kezem.-Sajnálom.
-Anya veszélyeztetett terhes volt..apa pedig félt, hogy elveszíthet mindkettőnket ezért öngyilkos lett...Senki nem értette miért gondolta úgy, hogy ez így jobb lesz, de a búcsú levelében ezt az okot írta..
-Sajnálom..És anyukád, hogy viselte?
-Elég rosszul..Koraszülött lettem, ezért bent tartottak elég sokáig a kórházba..Anya hazamehetett volna, de nem hagyott ott, ezért mikor közölték vele hogy végre haza mehetünk, a nagyszüleim eljöttek értünk és egy ideig csak anyával ketten éltünk. De egy nap rosszul lett és be kellett vinni a kórházba..A nagyszüleim odaköltöztek hozzánk, de anya nem jöhetett haza..négy éves voltam és nem értettem, hogy miért nincs velem, de akkor amikor végre rákérdeztem elmondták hogy rákot diagnosztizáltak nála..Nem tudtam ez mit jelent, de elmagyarázták, hogy anya nagyon beteg és hogy kemoterápián van, ami egy gyógymód a rákra. Nagyon sírtam amikor megtudtam..Viszont ahányszor haza engedték inkább vidám voltam, hogy ne lássa rajtam hogy féltem.Alig ismertem meg amikor kopaszon besétált az ajtón. Nem akartam elhinni hogy ő az anyukám..De aztán mindent újra elmagyaráztak és megértettem..Mindenben segítettünk neki és ahányszor bevitték a kórházba mindig vele akartam menni, de nem engedték...De aztán egy nap leültetett magával szembe a nagymamám..Már hét éves voltam és megértettem amit ott mondott. Közölte velem könnyes, kisírt szemekkel, hogy anya meghalt. Nem tudtam feldolgozni,  hogy elveszítettem őt, ezért pszichológushoz is elvittek, de nem sokkal később a nagymamám is meghalt..Kilenc éves voltam amikor a gyámhatóság elvett a nagyapámtól, mert már ő sem volt olyan állapotban, hogy rám is tudjon vigyázni, és árvaházba kerültem...Nem akartam ott maradni, az első nap megpróbáltam megszökni, de nem sikerült...Aztán megismertem néhány kisgyereket, akikkel összebarátkoztam...Tízen három éves koromban, jött egy nő és egy férfi akik egy nagyobb kislányt kerestek..Azt mondták azért idősebbet szeretnének, mert nem tudnák neki később elmondani, hogy nem ők az igazi szülei..Így esett rám a választásuk..Két éve volt, de még mindig előttem van amikor megfogták a kezem és megöleltek. Az elején féltem tőlük, de aztán megszoktam, hogy újra van családom..Mindent megadtak amire szükségem volt...Talán még többet is..Németországban éltünk, de aztán Charlott, az új anyukám itt Londonban kapott állást és egy hónapja ide költöztünk.
-Sajnálom..
-Köszönöm, de már nagyjából sikerült feldolgoznom a dolgot..-mosolygott halványan.-De már megint mennyire illetlen voltam..Most te mesélj magadról valamit.
-Egyáltalán nincs szokványos életem..Anyukám és a kis húgom modell, apukám énekes, én pedig nem tudok semmit.-rántottam meg a vállam. Kiskorom óta Londonban élek...Itt születtem..A nagymamámat nem ismerhettem, mert autó balesetben meghalt..De a nagyapám és az apukám szülei nagyon jó fejek..-mosolyogtam.-Suliba járok mint minden normális gyerek, hiába "sztárok" a szüleim.-mutattam idézőjelet az ujjaimmal.-Nem akarom, hogy megkülönböztessenek, azért mert híresek a szüleim..
-És a fotósok és riporterek?
-Az iskolába nem jöhetnek be..és próbálok velük nem foglalkozni..Nincs olyan életem, vagyis inkább nem csinálok olyan dolgokat, ami jól jönne a médiának, így nem is igazán foglalkoznak velem.
-És az iskolába nem kapsz más bánásmódot?
-Szerencsére nem..Nincs rá szükségem..Ugyan olyan vagyok mint a többiek.
-Ez kedves tőled, hogy így gondolkodsz.-mosolygott, majd közelebb jött hozzám és megölelt.
Erősen szorítottam magamhoz, soha nem akartam elengedni, de mindketten szét ugrottunk, amikor hangos durranás és fényes foltok díszítették az eget.
-Boldog új évet!-néztem rá.
-Neked is.nézett a szemembe.-Azt hiszem megérkeztünk. Köszönöm hogy hazakísértél.-hajolt az arcomhoz és egy puszit nyomott rá.
-Ez természetes.-kaptam észbe.
-Bejössz egy kicsit?-kérdezte.
-Nem hiszem..Nem szeretnék zavarni már ilyen későn és pont ma..majd talán máskor.-mosolyogtam.
-Rendben.-mosolygott ő is.-Még egyszer köszönöm.-nyomott még egy puszit az arcomra, amitől elpirultam.
-Máskor is.-fordultam meg.
-Boldog új évet!-kiabált utánam.
-Neked is!-fordultam meg, majd integetve tovább mentem.
A kezemet az arcomra tettem, ahol megpuszilt. Úgy éreztem soha nem voltam még ennyire boldog. Tudtam hogy ez az év csodálatos lesz! Boldog 2030-at Julian!