Most írhatnám, hogy miért nem volt, rész, de nem akarok magyarázkodni, sajnálom...most viszont sikerült megírnom a részt, úgyhogy örülnék néhány kommentnek:)
jó olvasást!:3
Apró kis égett fecnik díszelegtek London utcáin. Az újévi tűzijátékok maradványai voltak. Ahogy kimentem az udvarra a hóba burkolózva hevertek a kis kormos lapok. Lehajoltam, és egyesével szedegettem össze őket. A hideg újévi idő csípte az arcomat, a hó érintésére pedig összerezzentem. Már két maroknyi szemetet szedtem össze a földről, amikor kinyílt a kapu. Toby széles mosollyal az arcán, Glenda kezét fogva jelent meg előttem. Kiegyenesedtem, a kukába dobta a fekete maradványokat, majd mosolyogva közelebb mentem hozzájuk. Glenda arca sápadt volt, a szemei pedig pirosak. Magamhoz öleltem nagynénémet, végül pedig Tobyval is lepacsiztam.
-Boldog új évet.
-Halkabban.-suttogta Glenda.-Mindjárt széthasad a fejem.
-Mi van csajszi nem bírom a piát?-nevettem, majd kinyitottam előttük az ajtót.
Toby, Glendát előre engedve sétált be előttem az ajtón, majd lesegítve a lányról a kabátot, ő is megszabadult sajátjától. Miután mindhárman levetkőztünk beljebb mentünk. Anya miután észrevette őket mosolyogva sietett feléjük.
-Boldog újévet gyerekek!-ölelte magához őket.
-Mell! Ne ordíts már.-tolta el magától Glenda.
-Neked is.-mosolygott Toby.-Ne legyél ilyen.-nyomott egy puszit Glenda homlokára.-Csak fáj a feje..Tegnap kicsit sokat ivott. Túl jól szórakozott.-mosolygott anyára.
-Asszem volt kitől örökölnie.-nevettem.
-Julian.-nézett rám anya.-Olyan szemtelen vagy!
-Én csak az igazat mondom.-húztam mosolyra a számat, mire ő is elnevette magát.
Harry lépett ki a konyhából egy süteménnyel a kezébe.
-Harry tányér!
-Jól van jól van...-kapta be egészbe a sütit.-Látod? Már nem is kell!
-Ne csámcsogj!-nevetett anya.
-Én nem..-nyögte ki Harry nevetve morzsákat köpködve.
-Előbb nyeld le.-rázta a fejét Melody.
Harry eltűnt újra a konyhába, de miután vissza jött egy tálca süti volt a kezében.-Kértek?
-Nem köszi.-rázta a fejét Toby.
-Glenda?
-Egy falat se menne le a torkomon...
-Jul?
-Kösz most én se.
-Hát akkor több marad!-nevetett, majd levetette magát a kanapéra.
-Harry! Ha lemor...
-Tudom, tudom, ha lemorzsálok megölsz!
-Pontosan.-nevetett anya.-De gyertek üljetek le.-mosolygott.-Kértek inni valamit? Forrócsoki, vagy esetleg tea? Glenda szerintem neked egy tea most jót tenne.
-Ja szerintem is.-ült le a kanapéra.
-Rendben. Toby, Julian nektek?
-Forrócsoki!-vágtuk rá egyszerre.
-Hozom.-mosolygott anya, majd eltűnt a konyha ajtó mögött.
Harry a lábait az asztalra tette, és lábujjaival próbálta meg kapcsolgatni a tévét, több-kevesebb sikerrel. Mikor megunta a próbálgatást előrehajolt és kezébe vette a távirányítót. Ahogy visszavágódott a kanapéra a tálca lefordult az öléből és fejjel lefelé a szőnyegre esett. Az apró morzsák összevissza szóródtak, mire Harry kikerekedett szemekkel felpattant és a telefonjáért nyúlt.
-Mell kicsim! El kell mennem! A srácok hívtak, hogy sürgős megbeszélésre kell mennünk. Majd este jövök! Szeretlek!-viharzott ki az ajtón.
Anya tálcával a kezében jelent meg a nappaliban és majdnem elejtette amikor a földön fekvő sütikre nézett amiket szedegettünk fel.
-Harry volt?-nézett ránk.
Aprót bólintottunk majd miután letette az asztalra az innivalókat össze dörzsölte a tenyerét.-Fontos megbeszélés igaz Harry?-nevetett mire mi is elnevettük magunkat.
*Harry szemszöge*
Kint már sötét volt, amikor hazafele sétáltam. Louiséknál töltöttem a napot, vagyis inkább csak Louisnál. Emma meglátogatta a szüleit, így Loui egyedül volt otthon. Amikor felhívtam nem volt jókedvében, így átmentem hozzá. Ha nincs vele Emma mindig elszomorodik..Ő is, és mi is tudjuk, hogy nem hagyja el Emma, de ha nincs mellette mindig fél, hogy talán mégis el fogja hagyni...Hogy nem fog majd hazajönni..Talál egy jobbat mint ő..Louis sörözéssel próbáltam felvidítani, de mindaddig nem sikerült amíg ki nem nyílt a bejárati ajtó és amíg a szőke lány be nem lépett rajta. Emmával nagyon szerették egymást, így nekem is eszembe jutott Melody ahogy megcsókolták egymást és Louis szorosan magához ölelte. Felálltam és elindultam. Már félúton jártam, de egyre gyorsabban szedtem a lábamat, hogy minél hamarabb otthon legyek. Amikor kinyitottam az ajtót, mindenhol sötét volt..Se Melody se a gyerekek nem voltak lent, ezért miután levetkőztem felsétáltam a lécsőn és a hálószobánkba léptem. Melody az ágyban feküdt, nekem háttal. Nem tudtam fent van e, ezért halkan az ágyba másztam, és fölé hajoltam. Nem fordult meg, ezért egy puszit nyomtam a hajára. Lenéztem az arcára és ahogy a holdfény gyönyörű arcát megvilágította észrevettem az apró könnycseppeket, amik lecsurogtak rajta. Nem aludt..Fent volt..Lelkiismeret furdalásom lett egy kis kiborított süti miatt. Nem tudtam, hogy ennyire megbántom majd ezzel..Összeszorult a gyomrom..Lehajoltam hozzá és lecsókoltam egy könnycseppet az arcáról. Nem szólt semmit meg sem mozdult, ezért megsimogattam az arcát..
-Ne haragudj..Nem tudtam, hogy ennyire megharagszol egy kis kiborított süti miatt...-némán feküdt tovább.-Nem akartalak megbántani..Csak..
-Harry!-fordult felém.-Tudod mennyire elegem van?-ült fel az ágyon.-Egész nap utánad takarítok..Mindig is tudtam hogy hanyag vagy és hogy kibújsz a dolgok alól, ha valamit tettél, de könyörgöm! Majdnem tizennyolc éve ismerlek, és mióta együtt vagyunk egyszer nem segítettél még takarítani..Még terhesen is nekem kell mindent megcsinálnom..Utánad kell takarítanom, mindent nekem kell csinálnom! Értsd meg elegem van már ebből! Semmit nem csinálsz! Mindentől elmenekülsz! Most is elmentél a helyett, hogy összetakarítottad volna, amit kiborítottál!-ideges volt, és hullottak a könnyei.-Én szeretlek hidd el, de nekem ez már sok..Kezdek fáradni..A harmadik gyerekünket várom..Fáradtabb vagyok, kevesebb dologra vagyok most képes...És te ezt nem tudod felfogni..Nem segítesz! Tudod milyen nehéz ez nekem?
Összeszorult a gyomrom és magamba néztem..igaza volt..tényleg minden alól kibújok..nem szóltam semmit, csak két kezem közé vettem az arcát, lehunytam a szemem, és megcsókoltam.
-Látod? Megint ugyan azt csinálod, meg sem szólalsz! Harry nem nyűgözheted le mindig a kinézeteddel, a bájaddal az embereket. Egy csók nem hozza vissza a rengeteg munkámat, azt a tizennyolc évet amit mindet érted és a családért tettem! Egy csókkal nem tudsz elintézni mindent! Neked is csinálnod kell valamit mert ez a család így tönkre fog menni...-hullott ki még egy könnycsepp a szeméből.
-Én..-csuklott el a hangom.-Sajnálom..Nem tudtam hogy ez neked ennyire nehéz..Ha tudtam volna én..nem...nem így viselkedtem volna...-töröltem le egy könnycseppet az arcomról..-Sajnálom..-dőltem a mellkasára.-apró kezeivel átölelt és rázkódni kezdett. Felnéztem és nevetett. Egy kő esett le a szívemről, de nem tudtam miért nevet.-Most..most...miért nevetsz?
-Édes kicsi szerelmem.-csókolt meg.-Téged annyira könnyű átvágni.-mosolygott.-Szerinted én ekkora ügyet tudnék csinálni néhány kis morzsából, hogy el kell menekülnöd? Ilyen miatt bármikor összevesznék veled?-itt már én is elmosolyodtam.-Annyi mindent tettél már..Rengetegszer megbántottál..Nem hiszem, hogy pont egy kis morzsa miatt leszek rád ennyire mérges! Szeretlek te őrült!
-Akkor most miért sírtál?
-Én mondtam hogy jó színész vagyok.-nevetett.-Ebből amit mondtam sok minden igaz, de nem olyan tragikusan mint ahogy előadtam. Most csak egy kicsit meg akartalak leckéztetni!
-Annyira megijedtem, hogy ennyire kiborultál...De ígérem mostantól többet fogok segíteni! És vigyázunk rá!-tettem a kezemet a hasára, majd megpusziltam.
Melody mosolyogva hajolt le hozzám és nyomott egy csókot a számra, majd nézett a szemembe.-Sikerült megnyugtatni Louist?-mosolygott.
-Honnan tudtad?-néztem rá.
-Tőlem nem tudsz semmit eltitkolni.-nevetett.
-Még ezt sem?-húztam elő a zsebemből egy kis dobozt.
-Ez meg mi?
-Nyisd ki!-nyújtottam a kezébe.
Amikor kinyitotta, széles mosoly került az arcára. Felemelte az apró kis fehér baba ruhát és egy erős csókot nyomott a számra.
-Annyira imádlak.-húzott magához és újra és újra megcsókolt.
A tus alatt álltam és próbáltam minél gyorsabb lenni, hogy minél hamarabb Melody mellett feküdhessek. Megnyitottam a meleg vizet a tusfürdővel bekentem magam, majd leöblítettem. Miután a hajamból is kimostam a habot, elzártam a csapot és kiléptem a tusolóból. Magam köré tekertem egy törülközőt és átsiettem a szobánkba. Melody az ágyon ült és a telefonját nyomkodta, de az érkezésemre felnézett a készülékből. Mosolyogva fogadta a kócos vizes tincseimet és a magam köré tekert törülköző szexi látványát, majd alsó ajkába harapva kimászott az ágyból, a telefont pedig az ágyra dobta. Oda sétált hozzám, és a mellkasomon végighúzta hideg ujjait. Összerezzentem az érintésére, mire megcsókolt.
-Iszonyúan jól nézel ki.-suttogta a fülembe és tenyerét végig csúsztatta a hasamon.
-Te is..-suttogta, végig nézve rajta. Hosszú lábait semmi nem takarta. Egy francia bugyi és egy testhez simulós trikó volt csak rajta. Irtó szexin nézett kis, ahogy felpipiskedett és a hajamba túrt majd megcsókolt. Éreztem ahogy a törölköző egyre lejjebb és lejjebb csúszik, majd mielőtt teljesen leesett volna, visszarántottam. Melody elhúzódott tőlem és nevetve figyelte ahogy magamra ügyeskedem a boxeremet. Mikor végeztem még közelebb lépett hozzám, a csípőnk összeért. Hosszú vékony ujjaival újra a hajamba túrt és megborzolta amitől az apró kis vízcseppek összevissza csapódtak. Belemosolygott a csókunkba, majd amikor elengedett a szekrényhez lépett kivett belőle egy póló. Felém dobta, majd miután belebújtam megfogta a kezem és az ágyba húzott. Mindketten nyakig betakarózva feküdtünk kéz a kézben..majd, Melody a mellkasomra fektette a fejét.
-Tudod, bármin keresztül mennék, azért, hogy veled lehessek örökké!-suttogta.
Anya tálcával a kezében jelent meg a nappaliban és majdnem elejtette amikor a földön fekvő sütikre nézett amiket szedegettünk fel.
-Harry volt?-nézett ránk.
Aprót bólintottunk majd miután letette az asztalra az innivalókat össze dörzsölte a tenyerét.-Fontos megbeszélés igaz Harry?-nevetett mire mi is elnevettük magunkat.
*Harry szemszöge*
Kint már sötét volt, amikor hazafele sétáltam. Louiséknál töltöttem a napot, vagyis inkább csak Louisnál. Emma meglátogatta a szüleit, így Loui egyedül volt otthon. Amikor felhívtam nem volt jókedvében, így átmentem hozzá. Ha nincs vele Emma mindig elszomorodik..Ő is, és mi is tudjuk, hogy nem hagyja el Emma, de ha nincs mellette mindig fél, hogy talán mégis el fogja hagyni...Hogy nem fog majd hazajönni..Talál egy jobbat mint ő..Louis sörözéssel próbáltam felvidítani, de mindaddig nem sikerült amíg ki nem nyílt a bejárati ajtó és amíg a szőke lány be nem lépett rajta. Emmával nagyon szerették egymást, így nekem is eszembe jutott Melody ahogy megcsókolták egymást és Louis szorosan magához ölelte. Felálltam és elindultam. Már félúton jártam, de egyre gyorsabban szedtem a lábamat, hogy minél hamarabb otthon legyek. Amikor kinyitottam az ajtót, mindenhol sötét volt..Se Melody se a gyerekek nem voltak lent, ezért miután levetkőztem felsétáltam a lécsőn és a hálószobánkba léptem. Melody az ágyban feküdt, nekem háttal. Nem tudtam fent van e, ezért halkan az ágyba másztam, és fölé hajoltam. Nem fordult meg, ezért egy puszit nyomtam a hajára. Lenéztem az arcára és ahogy a holdfény gyönyörű arcát megvilágította észrevettem az apró könnycseppeket, amik lecsurogtak rajta. Nem aludt..Fent volt..Lelkiismeret furdalásom lett egy kis kiborított süti miatt. Nem tudtam, hogy ennyire megbántom majd ezzel..Összeszorult a gyomrom..Lehajoltam hozzá és lecsókoltam egy könnycseppet az arcáról. Nem szólt semmit meg sem mozdult, ezért megsimogattam az arcát..
-Ne haragudj..Nem tudtam, hogy ennyire megharagszol egy kis kiborított süti miatt...-némán feküdt tovább.-Nem akartalak megbántani..Csak..
-Harry!-fordult felém.-Tudod mennyire elegem van?-ült fel az ágyon.-Egész nap utánad takarítok..Mindig is tudtam hogy hanyag vagy és hogy kibújsz a dolgok alól, ha valamit tettél, de könyörgöm! Majdnem tizennyolc éve ismerlek, és mióta együtt vagyunk egyszer nem segítettél még takarítani..Még terhesen is nekem kell mindent megcsinálnom..Utánad kell takarítanom, mindent nekem kell csinálnom! Értsd meg elegem van már ebből! Semmit nem csinálsz! Mindentől elmenekülsz! Most is elmentél a helyett, hogy összetakarítottad volna, amit kiborítottál!-ideges volt, és hullottak a könnyei.-Én szeretlek hidd el, de nekem ez már sok..Kezdek fáradni..A harmadik gyerekünket várom..Fáradtabb vagyok, kevesebb dologra vagyok most képes...És te ezt nem tudod felfogni..Nem segítesz! Tudod milyen nehéz ez nekem?
Összeszorult a gyomrom és magamba néztem..igaza volt..tényleg minden alól kibújok..nem szóltam semmit, csak két kezem közé vettem az arcát, lehunytam a szemem, és megcsókoltam.
-Látod? Megint ugyan azt csinálod, meg sem szólalsz! Harry nem nyűgözheted le mindig a kinézeteddel, a bájaddal az embereket. Egy csók nem hozza vissza a rengeteg munkámat, azt a tizennyolc évet amit mindet érted és a családért tettem! Egy csókkal nem tudsz elintézni mindent! Neked is csinálnod kell valamit mert ez a család így tönkre fog menni...-hullott ki még egy könnycsepp a szeméből.
-Én..-csuklott el a hangom.-Sajnálom..Nem tudtam hogy ez neked ennyire nehéz..Ha tudtam volna én..nem...nem így viselkedtem volna...-töröltem le egy könnycseppet az arcomról..-Sajnálom..-dőltem a mellkasára.-apró kezeivel átölelt és rázkódni kezdett. Felnéztem és nevetett. Egy kő esett le a szívemről, de nem tudtam miért nevet.-Most..most...miért nevetsz?
-Édes kicsi szerelmem.-csókolt meg.-Téged annyira könnyű átvágni.-mosolygott.-Szerinted én ekkora ügyet tudnék csinálni néhány kis morzsából, hogy el kell menekülnöd? Ilyen miatt bármikor összevesznék veled?-itt már én is elmosolyodtam.-Annyi mindent tettél már..Rengetegszer megbántottál..Nem hiszem, hogy pont egy kis morzsa miatt leszek rád ennyire mérges! Szeretlek te őrült!
-Akkor most miért sírtál?
-Én mondtam hogy jó színész vagyok.-nevetett.-Ebből amit mondtam sok minden igaz, de nem olyan tragikusan mint ahogy előadtam. Most csak egy kicsit meg akartalak leckéztetni!
-Annyira megijedtem, hogy ennyire kiborultál...De ígérem mostantól többet fogok segíteni! És vigyázunk rá!-tettem a kezemet a hasára, majd megpusziltam.
Melody mosolyogva hajolt le hozzám és nyomott egy csókot a számra, majd nézett a szemembe.-Sikerült megnyugtatni Louist?-mosolygott.
-Honnan tudtad?-néztem rá.
-Tőlem nem tudsz semmit eltitkolni.-nevetett.
-Még ezt sem?-húztam elő a zsebemből egy kis dobozt.
-Ez meg mi?
-Nyisd ki!-nyújtottam a kezébe.
Amikor kinyitotta, széles mosoly került az arcára. Felemelte az apró kis fehér baba ruhát és egy erős csókot nyomott a számra.
-Annyira imádlak.-húzott magához és újra és újra megcsókolt.
A tus alatt álltam és próbáltam minél gyorsabb lenni, hogy minél hamarabb Melody mellett feküdhessek. Megnyitottam a meleg vizet a tusfürdővel bekentem magam, majd leöblítettem. Miután a hajamból is kimostam a habot, elzártam a csapot és kiléptem a tusolóból. Magam köré tekertem egy törülközőt és átsiettem a szobánkba. Melody az ágyon ült és a telefonját nyomkodta, de az érkezésemre felnézett a készülékből. Mosolyogva fogadta a kócos vizes tincseimet és a magam köré tekert törülköző szexi látványát, majd alsó ajkába harapva kimászott az ágyból, a telefont pedig az ágyra dobta. Oda sétált hozzám, és a mellkasomon végighúzta hideg ujjait. Összerezzentem az érintésére, mire megcsókolt.
-Iszonyúan jól nézel ki.-suttogta a fülembe és tenyerét végig csúsztatta a hasamon.
-Te is..-suttogta, végig nézve rajta. Hosszú lábait semmi nem takarta. Egy francia bugyi és egy testhez simulós trikó volt csak rajta. Irtó szexin nézett kis, ahogy felpipiskedett és a hajamba túrt majd megcsókolt. Éreztem ahogy a törölköző egyre lejjebb és lejjebb csúszik, majd mielőtt teljesen leesett volna, visszarántottam. Melody elhúzódott tőlem és nevetve figyelte ahogy magamra ügyeskedem a boxeremet. Mikor végeztem még közelebb lépett hozzám, a csípőnk összeért. Hosszú vékony ujjaival újra a hajamba túrt és megborzolta amitől az apró kis vízcseppek összevissza csapódtak. Belemosolygott a csókunkba, majd amikor elengedett a szekrényhez lépett kivett belőle egy póló. Felém dobta, majd miután belebújtam megfogta a kezem és az ágyba húzott. Mindketten nyakig betakarózva feküdtünk kéz a kézben..majd, Melody a mellkasomra fektette a fejét.
-Tudod, bármin keresztül mennék, azért, hogy veled lehessek örökké!-suttogta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése