11. rész

Sziasztok:3
Ez a rész egy kicsit rövid, lett úgyhogy bocsánat...de azért remélem tetszeni fog:)
Jó olvasást!<3

*Harry szemszöge*

Nyakig betakarózva feküdtem az ágyban és a plafont bámultam, amikor Melody is csatlakozott hozzám. Felé fordultam és mosolyogva megcsókoltam. Jó volt végre mellette a saját ágyamban feküdni. Mindannyian hiányoztak már...Kezét az enyémre tette, ujjainkat pedig összekulcsolta és úgy néztük egymást percekig...csendben..Egyikünk, sem szólalt meg, csak élveztük a pillanatot, hogy újra együtt vagyunk, orvosi gépek, és gyógyszerek nélkül. Szemeit lecsukta, és a hátára fordult, de a kezemet nem engedte el. Én  mozdulatlanul feküdtem tovább, és néztem ahogy mellkasa fel és le emelkedik, majd egyszer csak, elengedte a kezem és ismét felém fordult. Könyökére támaszkodva a tenyerét az arcára tette és úgy szólalt meg..
-Harry...Én annyira örülök, hogy Julian boldog, és szerelmes...de nekem ez a Jenna, valahogy nem illik hozzá. Annyira durva lány..Julian, pedig olyan kis szerény fiú...Miért pont ő kell neki? Annyira más személyiségek..
-Talán, erre mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást.-mosolyogtam.
-De ez más..Ez a lány csak ki használja Jult...és én ezt nem akarom...össze fogja törni a szívét...Még sohasem volt szerelmes a fiunk..Még soha nem volt barátnője...Nem akarom, hogy pont egy ilyen lány legyen az akibe szerelmes a fiam..Ő sokkal jobbat érdemel, egy ilyen lánynál...
-Miért gondolod, hogy csak kihasználná?
-Csak nézz rá...Annyira rossz még a tekintete is..Te tegnap egy hercegnőként láttad, mert tényleg olyan volt, de én a kezdetektől ismerem..Ő miatta változott meg Julian...Megváltoztatta ez a lány...Julian ijesztőnek tartotta és most nem tudom, miért szerelmes belé...
-Mert megfogta benne valami, ahogy annak idején benned is megfogott valami..
-Harry azt hiszem nem érted...Ez a lány miatt összefog törni a fiunk...
-Melody, ne legyél már ilyen..Jenna szereti Juliant és Julian is szereti Jennát...Ne avatkozz bele a szerelmükbe...Ők jól megvannak együtt! Hagyd őket!
-De...
-Psszt.-tettem a szája elé az ujjam.-Késő van már...Csak fáradt vagy...Aludjunk inkább.-hajoltam hozzá közelebb és egy csókot nyomtam a szájára.
-Akkor is nekem lesz igaza..-fordult el tőlem és leoltotta az éjjeli szekrényen lévő lámpát.
Oldalamra feküdve bámultam ki az ablakon. A telihold bevilágította a szobát, a fák árnyéka felrajzolódott a falra. Kiskoromban mindig rettegtem ezektől, de mára már gyönyörű díszként látom őket, amik este előbújnak a falon reggel pedig eltűnnek. A falon játszadozó faárnyékokat figyelve Melodyn gondolkodtam...Miért gondolja, hogy az a kedves lány kihasználná Juliant. Olyan kis bájos lány..Mért tenne ilyet vele? Nem hinném, hogy olyan lenne...Lehunytam a szemeim, és aludni próbáltam, de nem sok sikerrel jártam. Órák hosszat csak forgolódtam össze vissza. Volt valami a fejemben ami nem hagyott aludni, csak nem tudtam mi az..Olyan hiány érzetem volt..Besüppedt alattam az ágy, mire kinyitottam a szemem és annyit láttam, hogy az ág árnyékai helyett egy lány formája vetődik a falra. Az ablak felé néztem,majd kimásztam az ágyból és óvatosan megközelítettem a feleségemet. Hátulról átöleltem, így együtt figyeltük a holdat és a csillagokat. A néma percek után megpusziltam, és a fülébe súgtam.
-Ha most nem lenne olyan hideg odakint, levinnélek a karjaimban és kiülnénk a hinta székre, néhány gyertyával körülöttünk és úgy figyelnénk a csillagokat.
Kimászott a karjaim közül és elsétált a szekrényig. Felvett egy pulóvert és egy melegítőnadrágot, majd nekem is oda hoztam mindkettőt. Belebújtam a ruhadarabokba Melody addig pedig valamit keresgélt a szekrény mélyén. Mikor megtalálta amit keresett, összehajtogatta és a kezében tartva mosolygott. Tudtam mire gondol, így odamentem hozzá felkaptam és halkan kisétáltam vele a szobából, majd levittem a lépcsőn. Amint leértünk a fiókban keresgélt egy kicsit, majd a kezembe adta az apró kis gyertyákat. Felhúzott egy papucsot én pedig ráadtam a kabátját majd én is magamra vettem a vastag ruhadarabot és egy papucsba belecsúsztattam a lábamat. Újra a karjaimban tartottam és kisétáltam vele az udvarra. Leültettem a hintaszékre, majd a kezében tartogatott pléddel, jól betakartam. A mécseseket a földre pakoltam és egyesével meggyújtottam őket, végül pedig én is leültem a hintaágyra. Felhúzott lábakkal ültünk a hideg téli éjszakában a takaró alatt. Melody a mellkasomra dőlve figyelte a csillagokat én pedig őt átölelve néztem őket.
-Te és én mindenre képesek vagyunk.-suttogta.
-Bizony.-mosolyogtam.
Némán figyeltük a fényes pöttyöket az égen, amikor apró fehér pelyhek kezdtek hullani az égből.
-Harry! Esik a hó!-kelt fel a mellkasomról Melody és csillogó szemekkel nézett rám. Mintha egy kisgyerek lett volna, aki még soha nem látott hóesést. Aprót bólintottam, amit egy mosollyal bővítettem.Tekintete visszatért a fehér pelyhekre amik egymást követve szállingóztak le az égből. Szemei úgy ragyogtak akár két csillag az égen. Olyan boldognak tűnt. Egy perce még szomorú volt, de örültem hogy végre nem az! Lehet hogy félti Juliant, attól hogy összetörik a szíve, de ez minden fiatallal megesik..Nagyon kevesen találják meg elsőre az igaz szerelmet...Kivertem a fejemből, a rossz gondolatokat, és tovább néztem Melodyt ahogy élvezi a hóesést. Magamhoz húztam és megpusziltam, így együtt gyönyörködtünk az időjárásában.

*Melody szemszöge*

Mikor kinyitottam a szemem, már a meleg szobában voltam. Harry mellettem feküdt az ágyban és mélyen szuszogott. Az órára néztem és már tizenegy óra volt. Közelebb bújtam Harryhez, mellkasán végigsimítottam a kezem, majd megcsókoltam. Nagy zöld szemeit lassan kinyitotta, majd mosolyogva viszonozta a csókot. Szorosan magához húzott és megölelt. Mikor lazított a szorításából, kibújtam karjai közül és kimásztam az ágyból. A szekrényhez sétáltam és kiválasztottam a mai ruhámat. Levettem a felsőmet, majd átvettem a másikat és ugyan így tettem a nadrággal is. Ránéztem Harryre aki mosolyogva keresztbe tett kézzel az ágytámlának dőlve nézett. Visszabújtam mellé az ágyba és újra és újra megcsókoltam.
-Köszönöm a tegnap éjszakát, hogy kivittél az udvarra és hogy ilyen jól érezhettem magam...
-Nincs mit.-mondta rekedten suttogva.
-Basszus Hazz! Megfáztál kicsim?
-Nem.-nevetett, ugyan olyan hangon.-Menjünk le enni. Éhes vagyok.
-Nem! Te itt maradsz!-húztam rá a takarót.-Majd én hozok neked enni.
-De nem tudod mit akarok enni.
-Mit akarsz enni?
-Omlettet.
-Most csináljak neked omlettet?  Nem elég a pirítós?
-Megcsinálom magamnak nagyon szívesen!
-Két omlett rendel Harry Styles részére! Értettem! Máris hozom!-pusziltam arcon.
-Egy angyal vagy!
-Tudom.-nevettem.-De az ágyban maradsz!
-Megígérem hogy ágyban maradok.-nevetett.
Újra kimásztam az ágyból és kiindultam a szobából. Lesiettem a lépcsőn és a konyhába mentem. Kivettem a tojást a hűtőből, majd készíteni kezdtem Harrynek a reggelit. Mikor elkészült, tálcára tettem egy forró bögre teával és egy gyógyszerrel együtt és felvittem a szobába. Amint felértem Harry póló nélkül egy hosszú nadrágban állt az ablak előtt a párkányra könyökölve. Mikor meglátta hogy visszajöttem futó tempóban ugrott vissza az ágyba és húzta magára a takarót.
-Lebuktál fiatal ember.-tettem keresztbe a kezem és néztem rá mérges arccal..bár hatástalanul, mert zöld szemeivel megbánással teli arcot vágott így nem tudtam rá haragudni. Nevetve ültem le mellé az ágyra és tettem az ölébe a tálcát amire a reggeliét pakoltam.
-A többiek mit csinálnak?-kérdezte, miután lenyelte az első falatot.
-Szerintem még alszanak.
-Ilyen sokáig?
-Te is még csak fél órája vagy fent...-Megrántotta a vállát majd tovább folytatta a reggelijét.-Úgy gondoltam ma elmegyek Juliával vásárolni és kikapcsolódni, ha nem baj.
-Menj nyugodtan.-mosolygott.-El leszek egyedül.
-Áthívom Niallt és rá bízlak hogy pihenj.
-Ez komoly Mell? Pont Niallra?
-Mert szerinted jobb Louis aki három percnél tovább nem tud egy helyben maradni, vagy Zayn akinek mindig van valami őrült ötlete?
-És mi van Liammel?
-Elutaztak "telelni"-mutattam idézőjelet a kezemmel.-Amúgy is mi bajod van Niallel?
-Nincs semmi bajom, csak ha vele vagyok nagy rá az esély hogy elhízom..-húzta mosolyra a száját.
-Jaj te! Én még dagin is szeretni foglak!
-Biztos?
-Száz százalék!
-Akkor mire vársz? Hívd fel Niallt és irány vásárolni.-nevetett, mielőtt megcsókolt.
-Óvatosan a csókokkal Mr. Styles! Nem akarok beteg lenni!
-Rendben Mrs. Styles!-húzott magához és addig csókolt, amíg el nem fogyott a levegője.
-Ha beteg leszek meghalsz!-töröltem le a számat.
-Mrs. Styles kisasszony begurult.-nevetett, majd szorosan megölelt.


Már a cipőbe bújtattam bele a lábamat, amikor csöngettek. Kinyitottam az ajtót és elém tárult a két jó barátom mosolygós arca. Juliával egymást ölelve köszöntöttük egymást, ahogy Niallel is..Mindketten besétáltak az ajtón. Niall lerúgta a lábáról a cipőt és mint aki otthon érezte magát a konyhába sietett.
-Niall vigyázz Harryre hogy pihenjen! Nem szabad semmi megterhelőt csinálnia!
-Jó jó! Na jó vásárlást csajok!-csukta be az ajtót, mikor kijött a konyhából egy szál virslivel.
-Most a férjed kitessékelt a házamból?-nevettem.
-Úgy tűnik..-mosolygott Julia. Beültünk a kocsiba, én pedig a gázra léptem és elindultunk.-Van valami elképzelésed  mit akarsz venni vagy csak úgy vásárolunk?-kérdezte.
-Harrynek akarok valami felejthetetlen karácsonyi ajándékot venni.
-Felejthetetlent?-nevetett.-Mégis mire gondoltál.
-Hát...-nevettem.-Esetleg egy szexi fehérnemű?
-Neked vagy neki?
-Mindkettőnknek! Egy kollekciót.
-És hogy adnád neki oda? Nem hiszem hogy a fa alatt jó lenne, amikor mindannyian ott vagyunk..Bár biztos zavarba hoznánk..
-Egy kimerült nap után, amikor hazaér, elé állni, fehérneműben éééés...."elkényeztetni"-mondtam hangsúllyal.
-Egy ilyennek asszem Niall is örülne...
-Szerintem tuti.
Az utunk további részét végig nevettük, majd mikor megérkeztünk a bevásárlóközpontba a fehérnemű üzletek felé vettük az irányt.