10. rész

Sziasztok:)

Elkészült a 10. rész, úgyhogy ehhez kérlek titeket komizzatok legalább két szót:) mivel Teddy*-* kérte, hogy legyen Tobyról és Glendáról rész, ezért most egy ilyet hoztam. Mivel elkapott az ihlet így már ma meg tudtam írni:) remélem tetszeni fog:)

jó olvasást!<3

*Toby szemszöge*

-Annyira lelkiismeret furdalásom van Julian miatt..-feküdt a mellkasomra Glenda.
-Miért?
-El kellett volna neki mondanunk..Igaza volt, arról amit mondott..
-Nyugi már! Úgyis túl teszi ezen magát, aztán megbocsát és minden újra a régi lesz.
-De, ha mégse?-támaszkodott a könyökére.
-Julian már rengeteg dolgot megbocsátott már, egy ilyen kis semmiséget, pár nap alatt elfelejt és megbékél!
-Épp ez, hogy annyi mindent megbocsátott már!
-Mi is elfogadtuk, hogy együtt vannak Jennával és hogy elhanyagolt minket, úgyhogy ennyi a legkevesebb amit tehet, hogy nem fog haragudni ránk!
Glennda nem mondott semmit, csak visszafeküdt a mellkasomra. Bekapcsoltam a tévét, de nem sokáig néztük együtt, mivel a film első felében elaludt. Betakartam, majd lehalkítottam a tévét és lekapcsoltam a lámpát, így már csak az éjjeli szekrényen lévő lámpa fénye világította be halványan a szobát. Óvatosan kimásztam Glenda alól és egy párnát tettem a feje alá. Lemásztam az ágyról, és az ajtó felé indultam, amikor hirtelen megálltam.
-Hová mész?-suttogta.
-Lemegyek enni.-fordultam vissza, hogy rá nézhessek.
-Veled mehetek?
-Az előbb már aludtál.-ültem le mellé az ágyra.-Biztos nagyon fáradt vagy, majd hozok fel neked valamit enni rendben?
-Szeretlek.-csókolt meg.
-Álmodj szépeket.-pusziltam meg, majd felálltam és kisétáltam az ajtón.Lesiettem a lépcsőn, majd a nappaliban ülő szüleimhez mentem.-Anya.-ültem le mellé a kanapéra.
-Mond.-tette le a könyvet a kezéből, és mosolyogva rám nézett.
-El kell mennem Julianhez, de Glendát itt kell hagynom..Nem szeretném, ha velem jönne..Már elaludt, de ha bármi baj lenne vigyáznál rá?
-Persze! Menj csak! De siess, mert már késő van és nem hiszem, hogy Glenda örülne, ha nem találna maga mellett ha felébred..
-Köszönöm.-álltam fel, majd a fogasról leakasztottam a kabátomat, felhúztam egy cipőt és már ki is viharzottam a házból.
Gyors léptekkel, siettem Julianékhez. Útközben előhúztam egy szál cigit a zsebemből, és meggyújtottam. Megszívtam a nikotinnal teli szálat, majd kifújtam a füstöt. Néztem ahogy elszáll a sötét éjszakában és újra beleszívtam egyet. Kitisztította az agyamban a kusza gondolatokat és újra épp ésszel tudtam gondolkodni. A hideg téli idő csípte az arcomat és a kezem is fázott. Csak reménykedni tudtam, hogy Julian legalább beenged a házba. Nem tudtam még mit akarok neki pontosan mondani, de abban biztos voltam miért megyek. Tisztázni, közölni akartam vele mindent.Kiönteni neki a szívemet, még ha haragszik is rám..Amint megérkeztem az ismerős ház elé mély levegőt vettem, a csikket eldobtam, majd ráléptem és becsöngettem a házba. Egy kis várakozás után kinyílt az ajtó és Harry jelent meg előttem.
-Toby? Mi járatban ilyenkor?-nézett rajtam végig.-Gyere be! Nagyon hideg van kint..
-Julianhez jöttem...Beszélnem kell vele.-léptem át a küszöböt. A meleg szobát menedéknek érezte a testem, így már nem vacogtam annyira. Álltam az ajtóban és vártam hogy Harry szóljon a fiának.
-Menj fel hozzájuk nyugodtan. Jennával vannak a szobájában.
-Akkor...nem is zavarok inkább...-nyeltem egy nagyot..
-Valami baj van Toby?
-Nem nincs semmi...-ráztam a fejem  bizonytalanul, majd a kilincsre nyúltam és lenyomtam.
-Szóljak neki?
-Nem szükséges majd máskor vissza jövök.-nyitottam ki az ajtót.-Azért köszönöm.-mosolyogtam.-Jó éjt Harry és bocsi a zavarásért!
-Nem zavartál. Nektek is jó éjszakát.-csukta be az ajtót.
Hazafelé indultam és néztem ahogy a lélegzetem eltűnik a hideg utcán, majd újra és újra eltűnik. Lassítottam a lépteimen hazafele menet, mint amikor jöttem. csak én voltam egyedül a csendes utcán,vagyis ezt csak én gondoltam így, mindaddig amíg valaki a vállamra nem tette a kezét. Ijedten fordultam hátra és lassítottam le a lélegzetem, amikor észrevettem ki az.
-Mit keresel itt?
-Hozzám jöttél nem de?
-De igen...de nem akartalak zavarni titeket..
-Jenna már elaludt, apa meg szólt, hogy kerestél...
-Hát..igen...
-Miért? Mit akarsz?
-Bocsánatot akarok kérni..Sajnálom hogy nem mondtuk el, de nem tudtuk hogy fogadtad volna...
-Ezért inkább eltitkoltátok? Mond mégis mióta tart ez?
-Körülbelül két hete...
-Áh értem..és még tartott volna két hónapig is ha nem veszlek észre titeket...már ha addig veled maradt volna...
-Kérlek ne haragudj!
-Toby én nem haragszom, csak rosszul esik..Ti ketten vagytok a legjobb barátim és rosszul esik hogy nem szóltok egy ilyen dologról...
-Sajnálom..
-És tudod féltem tőled Glendát...Össze fogod törni a szívét...Egy normális kapcsolatod sem volt még...Nem úgy bánsz a nőkkel ahogy ők azt megérdemlik..Kihasználod őket és ezt nem akarom, hogy Glendával is így legyen..Lehet hogy erős lánynak látszik kívülről, de nem az..Nagyon is törékeny lány...És most szerelmes...Szerelmes beléd..Neked adta a szívét, úgyhogy kérlek ne használd ki! Szeresd! Tegyél meg mindent azért hogy boldog legyen! Ne hanyagold el senkiért se!
-Nem fogom ígérem! Szeretni fogom örökké! De kérlek segíts nekem!
-Miben?-kerekedtek el a szemei.
-Te annyira tökéletes vagy! Mindenkivel úgy bánsz mintha egy angyal lenne, egy törékeny porcelándarabka, ami bármelyik percben darabokra törhet..Apró kis szilánkokra...Én is ilyen akarok lenni, aki vigyázni tud Glendára!
-Toby!-tette kezét a vállamra.-Nem kell ehhez más, csak annyi, hogy SZERESD! Mutasd ezt ki neki! Törődj vele! Hallgasd meg! Figyelj rá!
-De én erre nem vagyok képes...Nem tudom kimutatni amit érzek..
-Mond neki hogy szeretlek, öleld át, csókold meg, simítsd meg az arcát, minden apró, gyengéd mozdulattal jelzed felé, hogy fontos neked!
-És ha elrontom?
-Ezt nem lehet elrontani ha tényleg szereted!
-Köszönöm!-öleltem magamhoz.
-Egy barátnak bármit.-mosolygott, majd visszaölelt.-Menni fog?
-Remélem...
-Sok sikert!
-Julian elmondhatok neked valamit?
-Persze!
-Tudom, hogy félsz, hogy kihasználom Glendát, vagy összetöröm a szívét, de ne félj! Tudod, sohasem éreztem még így, de most tudom, hogy tényleg szerelmes vagyok! Amikor vele vagyok ott vannak a pillangók a hasamban, izgulok, ha mondok neki valamit, ha megcsókol bizseregni kezd mindenem...Tudom, mindez furcsán hangzik, főleg tőlem...Soha senkinek nem mondtam még hogy szeretlek, vagy hogy mindennél fontosabb vagy nekem! Senki iránt nem éreztem még ilyet mint Glenda iránt! Mindenki azt hiszi, hogy én vagyok az iskola menő sráca, nem félek semmitől, és senkitől, de ez nem így van! Nagyon félek, rettegek valamitől...Attól, hogy elveszítem őt! Ő annyira tökéletes! Jobbat nem is kívánhatnék! Nem tudom miért pont én kaphattam meg őt!? Miért érdemeltem őt ki magamnak! De ha már megkaphattam ígérem örökké vigyázni fogok rá és vele maradok mindörökké! Soha nem fogom megbántani, mert szeretem őt! Az életemnél is jobban!
-Nem gondoltam volna, hogy ezt tőled fogom egyszer hallani.-vigyorgott.-Toby Horan ilyet mondjon egy lányról...Hogy szívből szeressen valakit...Soha nem gondoltam volna! De úgy látom, hogy rosszul gondoltam...Örülök, hogy így gondolod Toby és hogy tényleg szereted őt! Tudod belehalnék abba ha összetörne a szíve! Ha bárki bántaná! Én hiszek neked, hogy teljes szívedből szereted úgyhogy kérlek vigyázz rá! Tudod, lehet hogy erős lánynak látszik, de belülről egy gyenge lány és könnyen összetörhet..És ha összetörik, mindenre képes...mindenre...-ismételte meg újra a szót.-Vigyázz rá kérlek!
-Vigyázni fogok rá ígérem! Ha velem van semmit bántódása nem eshet! Mindentől megvédem és szeretni fogom!
-Bízom benned Toby!-ölelt meg.- De most mennem kell, mert nem akarom Jennát egyedül hagyni.
-Én is haza megyek, mert nálunk van Glenda.-mosolyogtam, majd elköszöntünk egymástól és mindketten külön irányba haza indultunk. Jobban éreztem magam hogy tudom Julian már nem haragszik és hogy mindezt kiadhattam magamból..Soha nem voltam még igazán szerelmes...Persze voltak barátnőim, de mind csak arra kellet, hogy "kiéljem a vágyaim". .Tudom, ez bunkón hangzik, de ez az igazság...Egy rendes barátnőm se volt eddig, akit sajnáltam volna, amikor szakítottunk...Mondjuk mind gyönyörű és formás lányok voltak, de utána jött mindig egy jobb és szebb...De most hogy itt van Glenda, semmi többre nem vágyom csak arra, hogy vele lehessek... Egyre gyorsabban szedtem a lábaim, hogy minél hamarabb Glenda mellett érezhessem magam...Kis séta után a házunk előtt álltam, a kulcsot a zárba dugtam, majd elfordítottam és kinyitottam az ajtót..Lerúgtam a lábamról a cipőt a kabátomat pedig felakasztottam. A konyhába indultam, hogy csináljak magamnak és Glendának kakaót. Kivettem a hűtőből a tejet, kiöntöttem két bögrébe és betettem a mikróba, addig pedig elővettem a kakaóport. Amíg melegedett a tej, kinyitottam a szekrényt és nézelődni kezdtem benne, hátha találok valami édességet..Kis keresgélés után megakadt a szemem két tábla milka csokin. Kivettem őket a szekrényből és a csipogó mikróhoz léptem hogy kiszabadítsam a tejeket a forró dobozból. Beleöntöttem a bögrékbe a barna port, és egy kiskanállal megkavartam őket, majd egy tálcára tettem, amire a csokik is kerültek és felsétáltam vele a lépcsőn. Kinyitottam óvatosan az ajtót,majd a lábammal belöktem. Letettem az asztalra a tálcát, és lassan bebújtam a takaró alá és magamhoz húztam Glendát. Halkan szuszogott, majd szemét lassan kinyitotta és rám nézett.
-Hol voltál? Olyan hideg vagy...
-Volt egy kis elintéznivalóm...-nyomtam egy puszit a nyakára.
-Jaj ne! Olyan hideg az orrod és az arcod is!-húzta össze magát nevetve.
-Ezért hoztam forró kakaót csak neked és nekem.-csókoltam meg a száját, és kimásztam az ágyból, hogy odavihessem az általam készített finomságot.-Majd odaviszem!-emeltem fel a tálcát, mire visszahúzta magára a takarót.-Remélem ízleni fog.-ültem le az ágyra.
-Ebben biztos vagyok!-vette el az egyik bögrét a tálcáról.
-Na milyen?-kérdeztem, miután beleivott. Undorodó képet vágott, de nem bírta sokáig, előbújt egy sunyi mosoly a szája sarkán és hogy azt leplezze újra beleivott.-Szóval finom lett.-nevettem, majd én is beleittam az enyémbe.-Ez tényleg jó lett.
-Ügyes vagy.-nevetett.-Tudsz csinálni két bögre kakaót! Ehhez tehetség kell.
-Gúnyolódsz velem?-vettem ki a kezéből a kakaót és a tálcára tettem, ahogy az enyémmel is csináltam.-Hát te akartad.-Lehúztam róla a takarót és ráugrottam.
-Ne csináld ezt!-kiabált amikor elkezdtem csikizni.-Kérlek ne!-sikította.
-Én mondtam hogy nem jó ötlet velem kötözködni.-csókoltam meg, majd hirtelen leugrottam róla, amikor kinyílt az ajtó.
-Őhm...Nem akartam zavarni...-csukta be rögtön az ajtót anya.
-Nem zavarsz!-ültem fel az ágyon, ahogy Glenda is tette és a füle mögé igazított egy tincset.
-Csak gondotlam hozok fel nektek egy kis sütit és kakaót.-mutatta fel a tálcát mire mindketten elnevettük magunkat Glendával. Felemeltem az ágy mellett heverő tálcát és anya is elmosolyodott.
-Szóval ti már ittatok kakaót. Azért a sütit itt hagyom. Niallnek ízlett, úgyhogy nem hiszem hogy olyan rossz lett..-nevetett.
-Először is anya, apa mindent megeszik...másodszor, pedig  a kakaót is itt hagyhatod.-másztam ki az ágyból. Elvettem anya kezéből a tálcát, és kicseréltem a régivel, amit még én hoztam be. Levettem róla a csokikat és át tettem az új tálcára, majd megöleltem anyát.
-Ésszel kisfiam.-súgta a fülembe alig hallhatóan, majd megölelt.-Jó éjt fiatalok.-mondta miután becsukta maga mögött az ajtót.
-Mindig is imádtam anyukádat. Meg persze apukádat is.-mosolygott, amikor vissza bújtam mellé a takaró alá.
-Örülök, ha bírod őket.-nyomtam egy csókot a szájára.
-Durva abba belegondolni, hogy pár éve még kicsik voltunk és együtt játszottunk ebben a szobában, most pedig itt fekszek melletted az ágyba és szerelmes vagyok beléd..Soha nem gondoltam volna, hogy pont te leszel az a fiú, akinek azt mondhatom hogy szeretlek.-bújt hozzám közelebb.-Szeretlek Toby.
-Én is szeretlek Glenda.-szorítottam magamhoz.
-H..hány ó..óra van?-ásított.
-Hajnali egy múlt négy perccel..
-És anyukád ilyenkor süt?
-Sose volt átlagos a családom. Apa énekes, és bármennyit tud enni bármiből, anya meg hát anya...Egy őrült, mindig vidám nő, aki mindig mindenre képes volt és még most is képes.
-Te pedig a mindig tökéletes fiuk.-nevetett, majd egy csókot nyomott a számra.
-Vicces vagy.-mosolyogtam.-Álmos vagy?-kérdeztem, miután ásított még egyet.
-Egy kicsit...
-Akkor aludjunk.-mosolyogtam.
-Kaphatok egy pizsamát?-mondta kicsit zavartan.
-Nem tartok itthon csaj pizsamát..-nevettem.
-Olyan hülye vagy! Akkor máshogy kérdezem. Kaphatok egy pólót?
-Válassz.-mutattam a szekrényem felé.
-Köszönöm.-csókolt meg, majd kinyitotta a szekrényt, én pedig átvettem a pólóm a párnám alatt lévő trikóra és kivettem két boxert a fiókomból. Odamentem Glendához, hátulról átöleltem, majd megcsókoltam és a kezébe adtam az egyiket.
-Mit kezdjek vele?-nézett rám.
-Vedd fel.-kacsintottam.
-De akkor menj ki innen amíg átöltözök.-tolt el magától.
-Ahhj.-vágtam szomorú arcot.
-Nem tudsz meghatni.-nevetett.-De tudod mit inkább én megyek át a fürdőbe. Félek, hogy bekameráztad a szobádat...
-Hogy gondolhatsz ilyet?
-Csak vicceltem.-húzott magához, hogy megcsókolhasson.-Na sietek!-vett ki egy pólót a szekrényből és eltűnt az ajtóban.
Gyorsan én is átvettem az alsónadrágot, és a szoba sarkába dobtam, majd befeküdtem az ágyba és nyakig betakarózva vártam, hogy Glenda vissza jöjjön. Amikor kinyílt az ajtó, óvatosan bekukucskált, majd besétált a szobába. A pólóm a térdéig ért neki, ami ezáltal eltakarta a boxert ami rajta volt. Mosolyogva figyeltem, ahogy becsukta az ajtót, és kivette a gumit a hajából, ami így a vállára hullott. Ő is rám mosolygott, majd futva rám ugrott az ágyba. Szorosan átöleltem és bebújtunk a takaró alá. Mellkasomra fektette fejéét, miután egy hosszú csókot lehelt a számra.
-Jobban áll a pólóm neked mint nekem!
-Bizony.-nevetett.-Tetszik a wc illatosítótok.-kezdett el hangosan nevetni.
-Te nem vagy normális!
-Jól van na..de olyan jó illat van a we-be!
-Örülök ha tetszik! Amúgy holnap ha hazamész, ami remélem sokára lesz, majd megnézem a rólad készült szexi videót!
-Mi? Milyen videót?
-Ami a fürdőben készült rólad. Honnan voltál olyan biztos abban hogy ott nincs kamera?
-Ugye csak viccelsz!
-Persze te buta!-nyomtam egy puszit a fejére.-De nem biztos!
-Olyan gonosz vagy.!
-De legalább szeretlek!
-Én is szeretlek! Jó éjt Toby!
-Jó éjt!
Leoltottam a lámpát, utoljára megcsókoltam,majd mindketten elaludtunk.