14. rész

Sziasztok:)
A részhez nincs hozzáfűzni valóm, csak annyi, hogy jól esne néhány komment:( Alig jön 1-2 úgyhogy örülnék neki ha írnátok hozzá valamit, akár csak két szót:) 
Jó olvasást!<33

Mindig is a karácsony volt a kedvenc ünnepem. Két hete nem csinálok semmit, nincs kedvem semmihez, de ma valahogy az ünnep hangulata engem is feldobott.  Mosolyogva rohantam le az emeletről, mikor meghallottam, hogy csöngettek. Az ajtó elé álltam és kinyitottam, majd az előttem állókat egyesével szorosan magamhoz öleltem. Miután Louis, Emma, Liam, Shelly, Zayn és Perrie is bementek a nappaliba megpillantottam a kapuban Niallékat. Niall ujjai össze voltak kulcsolva Juliáéval, ahogy Tobyé is Glendáéval. Mosolyogva öleltem meg őket is és becsuktam az ajtót. Mindannyian a nappaliban ültünk és beszélgettünk, amikor végre előbukkantak anyáék is. Harry és Melody ujjongva köszöntötték őket. Másmilyenek voltak mint szoktak. Látszott rajtuk, hogy mondani akartak valamit, de nem tették. Nem foglalkoztam felük annyira, inkább Glendára néztem aki rám mosolygott, majd megszólalt.
-Hogy vagy?
-Nagyon jól.-mosolyogtam.-Te?
-Megvagyok. A kezed jobban van már?
-Igen.
-Beszéltetek már azóta?
-Nem, de nem is akarok..
-Ez érthető.
-De félek, hogyha mégis odajön hozzám, megbocsátok neki..Hiába nagy bennem a düh, a bánat, akkor ott nem tudom mit éreznék.
-Hidd el, ha meglátod még erősebb lesz benned a méreg és rá se akarsz majd nézni.
Válaszul mosolyogva megöleltem, majd én is beszálltam a beszélgető felnőttekhez.


*Glenda szemszöge*

Ahogy Toby szemeibe néztem elkapott a vágy, hogy csak a magaménak érezhessem őt. Megragadtam a kezét és feltűnéstelenül eltűntünk a nappaliból. Mindenki bele volt merülve  a beszélgetésbe így senkinek nem tűnt fel, hogy már nem vagyunk ott. Jól ismertem már a házat, rengeteget voltam már itt. Felhúztam Tobyt az emeletre és a vendégszobába irányítottam. Gondoltam, ha már mi is vendégek vagyunk, használjuk ki. Betoltam az ajtón és az ágyra fektettem. Lábammal berúgtam az ajtót, majd hátranyúlva elfordítottam a kulcsot a zárban. Vissza léptem hozzá és egy erős csókot nyomtam a szájára. Ujjaim végig csúsztattam a mellkasán, majd le a hasán, majd a pólója végébe akasztottam az ujjaim és kockás felsőtestén felhúztam, de mielőtt kibújtathattam volna a fehér ruhadarabbol, megfogta a kezem.
-Glenda!
-Toby?
-Nyugodj le! Nem vagy még erre kész!
-Akarlak! Érted? Kívánlak! Csak te kellesz!
-Kicsim ugyan így érzek, de nem kell még! Rá ér ez a dolog!
-Toby, ha nem akarnám, nem tenném...
-Glenda..
-Pszt!-tettem az ujjam a szájára.-Ne most!-csókoltam meg.
Nem szólt többet, csak elengedte a kezem és a csípőmre szorította és lehúzott magához, majd fölém emelkedett így én kerülve alulra. Apró csókokat lehelt a nyakamra, majd egyre lejjebb és lejjebb haladt. Apró nyögések törtek utat maguknak a torkomban, ahogy kibújtatott a pólómból, ujjait, pedig a nadrágom gombjaira vezette. Mikor megszabadított tőle, én is levettem róla pólót, majd remegő kezekkel, próbáltam kikapcsolni az övét. Mikor látta, hogy nem sikerül, kezemet az övéi közé vette és a szemembe nézett.
-Még mindig nem kell, ha nem akarod.
-Én hoztalak ide..-vettem szakadozottan a levegőt.-Akarlak minden porcikáddal együtt. Érezni akarlak. Boldoggá akarlak tenni! Csak..félek..
-Mitől?
-Hogy elrontom..
-Ettől nem kell félned.-fogta arcomat kezei közé.-Ezt nem lehet elrontani. Ne félj.-csókolt meg, majd kicsatolta az övét.
Lehúztam róla a nadrágot, így már mindketten csak fehérneműben voltunk. Az ágyon feküdtünk egymás mellett, majd fölém hajolt, becsukta a szemét és csókolgatni kezdett. A levegőt egyre  gyorsabban vettem. Ujjait a hátam alá csúsztatta, majd miután kikapcsolta a melltartómat lehámozta rólam és eldobta. Lehúzta a lábamon a bugyimat is és azt is eldobta. Soha nem volt még ennyire gyengéd és érzelmes egyszerre. Tudtam, hogy nem először csinálja már és, hogy tapasztalat, de nem gondolom, hogy bárkivel is volt ennyire gyengéd valaha...Nem tudom mikor, de miután megszabadult az alsónadrágjától a szemembe nézett, ujjainkat összekulcsolta és egyé vált velem. Csípőjét lassan mozgatta. Megszólalni sem tudtam az új érzés hatására. Egyszerre fájt és egyszerre volt tökéletes Egyre nehezebben és gyorsabban lélegeztem..Együtt mozogtunk és együtt lélegeztünk. Egyek voltunk.

***

Egymás mellett feküdtünk, kéz a kézben. Némán. Bámultunk egymásra, de nem szólaltunk meg. Felemelte kezeinket, szájához húzta őket és megpuszilta, majd a könyökérre támaszkodott és közelebb hajolva hozzám, megcsókolt. Mosolyogva viszonoztam a csókot, majd felültem az ágyon.
-Jó volt?
-A legjobb.-húztam magamhoz közelebb.
-Ennek örülök.-csókolt meg újra és újra.-Viszont nem akarok semmi jónak elrontója lenni, de vissza kéne mennünk.
-De ott olyan hideg van és sokkal jobb itt mint ott...
-Tudom...Legszívesebben itt maradnék veled örökre, de nem otthon vagyunk..
-Én félig meddig igen.-mosolyogtam.
-Na gyere!-emelt fel.
Letett a ruháink mellett, majd magára vette a boxerét végül pedig a melltartót végig csúsztatta kezeimen, ahogy belebújtatott, majd végig csókolgatva a hátamat becsatolta. Felvettem  a bugyimat, végül pedig mindketten belebújtunk a ruháinkba, majd összekulcsoltuk ujjainkat és mosolyogva kinyitottuk az ajtót. Hangos nevetés csapta meg a fülünket, amire mi is elmosolyodtunk. Lesétáltunk a lépcsőn és vissza ültünk a helyünkre, remélve senki nem kérdezi meg hogy hol időztünk eddig...Ám nem sikerült megúsznunk a dolgot..
-Toby...Hol voltatok?-kérdezte Julia.
Elpirult arccal nézett rám, segítséget kérve.
-Rosszul voltam..-mondtam ki, ami hirtelen eszembe jutott.
-Most már jobban vagy?-nézett rám vigyorogva Melody.
Aprót bólintottam, majd Toby átkarolt én pedig a mellkasára hajtottam a fejem. Tudtam hogy Melody tudja, vagy legalább is sejti hol voltunk. Hiába töltünk együtt kevés időt, mégis a nővérem és jól ismer..Jobban mint bárki más..Toby megsimította a fejemet, majd megpuszilta. Ő is és én is tudtuk, hogy semmi bajom nem volt, de mindketten hitelesen akartuk előadni a dolgokat. Csöndben pihentem a mellkasán és élveztem szívverésének gyors dallamát. Egyszerre pislogtam szívverése ritmusára. Nyugtató illata és szuszogása már majdnem elaltatott, amikor a csengő visszazökkentett a valóságba. Elvettem a fejem a mellkasáról és felnéztem rá. Mosolyogva megcsókolt, miközben Julian felállt és az ajtóhoz lépett. Hallgattam amit beszélget az ajtóban álló személlyel, majd amikor rájöttem kié e az ismerős hang és meghallottam a kérdését felugrottam a kanapéról és az ajtóhoz siettem.
-Mit gondolsz? Tűnj innen! Húzz haza! Vagy ahová akarsz! Menj a kis barátocskádhoz! Csókolgasd őt! Karácsonyozz vele! Vagy csinálj amit akarsz, de ebbe a házba be nem teszed a lábad! Hagyd békén Juliant!
-Ne szólj ebbe bele Glendácska...-mondta gúnyosan.
-Na ezt most hagyd abba! Nem tűröm, hogy így beszélj vele! Takarodj innen!
-Kérlek ne küldj el! Legalább be mehetnék?
-Még van képed? Takarodj innen! Ide be ne tedd a lábadat! Hagyj minket békén örökre!-szorítottam ökölbe a kezem.
-Kicsim.-húzott magához hátra Toby.-Gyere ide.-szorított magához.-Hagyjuk őket magukra.
-Én nem hagyom itt Juliant ezzel a ri...-csuklott el a hangom és Toby karjaiba estem.
-Jól vagy?-kérdezte ijedten.
Aprót bólintottam, majd sírva felszaladtam az emeletre. Néma csend követte a "kis" jelenetemet, amit lépcsőnyikorgás hangosított fel. Leült mellém a földre Toby, majd a fejemet a mellkasára hajtotta.
-Majdnem meghalt a kezeim között ez a kis ribanc miatt..Mindene tiszta vér volt, amikor megtaláltam..Alig volt már pulzusa...Majdnem elveszítettem a legjobb barátomat....miatta...Mi lett volna velem Julian nélkül Toby? Én abba belehaltam volna, ha őt elveszítem...A karjaimban tartottam...mindenhol az ő vére volt...az egész fürdőszobát az ő vére díszítette...haldokolt a kezemben..-zokogtam hangosan.
Hangos ajtócsapás utána a lépcső újra nyikorogni kezdett és megjelent előtte Julain. Hirtelen felálltam majd megszédülve visszaestem Toby karjaiba. Jul lehajolt hozzám és szorosan magához ölelve megpuszilt.
-Elküldted?-szipogtam.
-El.-ölelt még szorosabban.
-Annyira féltem Julian..
-Mitől?
-Hogy elveszítelek azon az estén..Hogy meghalsz..
-De nem tettem, mert megmentettél...de ha te nem vagy már nem lennék itt..-szipogott ő is.
-Ugye soha többé nem teszel ilyet!
-Ezt már megígértem! Butaság volt! Nem gondolkodtam..
-Annyira szeretlek.-szorítottam én is erősebben.
-Én is..-suttogta.
Mikor elengedett Toby mosolyogva állt fel és nyújtotta a kezét barátjának, majd nekem is. Mind ketten felálltunk, majd a két fiú előtt leindultam a lépcsőn. Minden szempár ránk szegeződött ahogy leértünk a lépcsőn. Harry rögtön oda jött hozzánk, hogy megtudja, minden rendben van e.
-Jól vagy?
-Csak egy kicsit felzaklatott Jenna látványa.-mosolyogtam.-De már semmi bajom.
-Akkor jó.-mosolygott ő is.-Fiúk ti is jól vagytok?
-Tökéletesen.-mondták egyszerre, amire mindenki elnevette magát.
Visszaültünk a kanapéra, majd mikor összekulcsoltuk ujjainkat Tobyval, egy csókot nyomott a számra. Vidáman töltöttük a karácsony további perceit, amikor Harry hirtelen megszólalt.
-Valamit mondani szeretnénk.-állt fel, majd Meody felé nyújtotta a kezét, hogy ő is álljon fel. Mikor egymás mellett álltak mosolyogva egymásra néztek és Harry megszólalt.
-Bővülni fog a család.-mosolygott.
-Kisbabát várok.-mosolygott Melody is.
Mindenki szótlanul és csodálkozva nézett rájuk, amikor Julia és Niall egymásra néztek és ők is felálltak, majd Niall megszólalt.
-Tobynak is kis tesója lesz.-mosolyogtak mindketten fülig érő szájjal.